Saul szerény volt, és nem érezte magát méltónak arra, hogy király legyen (1Sá 9:21; 10:20–22; w20.08 10. o., 11. bek.)

Nem jött ki a sodrából, amikor mások megvetően beszéltek róla (1Sá 10:27; 11:12, 13; w14 3/15 9. o., 8. bek.)

Követte Jehova szellemének az irányítását (1Sá 11:5–7; w95 12/15 10. o., 1. bek.)

Az alázat segít, hogy a gyülekezeti feladatainkat és a képességeinket Jehovától kapott ajándékoknak tekintsük (Ró 12:3, 16; 1Ko 4:7). És ha alázatosak vagyunk, akkor mindig Jehova vezetésére támaszkodunk.