Ne beszélj túl sokat. Ne érezd úgy, hogy mindent neked kell elmagyaráznod. Jézus kérdésekkel gondolkodtatta el az embereket, és segített nekik helyes következtetésre jutni (Mt 17:24–27). A kérdések életet visznek a tanulmányozásba, és felszínre hozzák, hogy mit értett meg a tanulmányozó, illetve miben hisz (be 253. o., 3–4. bek.). Ha feltettél egy kérdést, türelmesen várd meg a választ. Ha a tanulmányozó nem jó választ ad, ne mondd el helyette, hanem vezesd rá további kérdésekkel (be 238. o., 1–2. bek.). Olyan tempóban beszélj, hogy a tanulmányozó könnyen megértse az új gondolatokat (be 230. o., 4. bek.).

Ne bonyolítsd a tanítást. Ne akarj mindent elmondani a témáról, amit tudsz (Jn 16:12). Összpontosíts a bekezdés lényegére (be 226. o., 4–5. bek.). Hiába érdekesek a részletek, elvonhatják a figyelmet a fő pontokról (be 235. o., 3. bek.). Ha a tanulmányozó megértette a fő gondolatot, folytassátok a következő bekezdéssel.

Ne csak egyszerűen átvedd az anyagot. Nem az a cél, hogy pusztán átvegyük az anyagot, hanem az, hogy az üzenet hasson a tanulmányozó szívére (Lk 24:32). Emeld ki a főbb bibliaverseket, hogy Isten Szavának az ereje hatással legyen a tanulmányozóra (2Ko 10:4; Héb 4:12; be 144. o., 1–3. bek.). Használj egyszerű szemléltetéseket (be 245. o., 2–4. bek.). Vedd figyelembe, hogy milyen gondjai vannak a tanulmányozónak, és miben hisz, és igyekezz személyre szabni az anyagot. Tegyél fel ilyen kérdéseket: Milyen érzést kelt benned az, amiről most tanultunk? Mit tanulhatunk ebből Jehováról? Szerinted miért jó, ha megfogadjuk ezt a tanácsot? (be 238. o., 3–5. bek.; 259. o., 1. bek.).