A teremtés megszabadításának reménye
142. ének
A teremtés megszabadításának reménye
1. Az ember érzi, hogy fáj ma élni,
Learatja, mit elvetett.
Az Úrtól távol a bűnben gázol
És ettől szenved, kesereg.
2. Megmentés, élet és hit, mely éltet,
A Legfőbb Úrtól várható.
Mint barát óv majd, ha lelked sóhajt.
Nincs senki hozzá hasonló.
3. Mit sok szív áhít, eljön, nem ámít,
Felszabadul a teremtés.
Felkentje váltság, ő hozott áldást,
Hogy elnyerd Isten nagy kegyét.
4. Csak együtt lépdelj új ’nemzetével’,
Légy szelíd és majd ő megáld.
Fel kell ma tárnod, miközben várod:
Szép jövőt hoz a Királyság!