Egyre nő a fény
111. ének
Egyre nő a fény
1. Fényt küld az Úr, az éjt elűzi Szava.
És dél felé haladva egyre nő a fény.
Feltárja már a Szó megannyi titkát;
Így hív a hangja tisztán: ’Füled hajtsd felém!’
Láncra vert a hamis vallás,
Mégis él a szent igazság.
Eljött tehát
Az ’Úr napja’ lásd:
Fényvillanás, mint feldereng a hajnal,
Ezáltal árad az igazra szent égi fény,
Az Úré e fény.
2. Mindegyre nő a fény a hívek útján.
Mind több világot gyújtván vezet Éltetőnk.
Jehova véd, a szent Szavával formál;
Hogy értelemmel szolgálj, szeret, nyújt erőt.
És ha lábad elbotlana,
Jó irányba térít Szava.
Bölcs Alkotónk
Küld fényt, áthatót.
Népén segít és irgalommal óvja.
Nézd, újra, újra felvillan a szent égi fény,
A szent égi fény!
3. Oly fényes út a lábunk járta ösvény,
Mint délidőben napfény, mikor kék az ég.
Jehova fény, az ő világa éltet,
Mert jóra, szépre képez, igaz útja véd.
Semmiért se kell aggódnod,
Prédikáld e hírt, buzgólkodj!
Tarts jó irányt,
És légy kőszilárd!
Látván e fényt, mely szüntelen csak árad,
Hőn zengi mind ki útján jár: ’Ó, jöjj fénysugár!
Ó, jöjj fénysugár!’
