120. ének

Légy állhatatos, mint Ruth

(Ruth 1:15–17)

1. Naominak fáj, hogy válni kell,

Mégis így szól Ruthhoz: ’Váljunk el!’

De Moábba Ruth nem vágyik már,

Naomihoz húz szíve, mellé áll.

2. ’Nem hagylak el téged én soha,

Követlek az úton bárhova!

Ahol te megszállsz ott szállok meg.

Ahol meghalsz ott haljak én is meg!

3. Néped ezentúl a népem lesz,

Istenemként áldom Istened.

Bár Istenünk adná énnekem,

Hogy tőled ne váljon el a lelkem!’

4. Mily nagy hit, mily példás életút!

Úgy szeressünk, mint a bájos Ruth!

Áldjuk mi is Isten szent nevét,

Állhatatos és igaz népeként!