217. ének

Nyerjük el Jehova barátságát

(Zsoltárok 15:1, 2)

1. Istenünk, Jehova, ki lehet barátod?

És kit lát mindörökre vendégül a sátorod?

Csak azt, ki téged fél, színtiszta szót beszél,

Hűn szolgál, szeplő nélkül s bátor szívvel érted él.

Ó, mondd meg Jehova, baráttá kit fogadsz?

Ki fogja szent hegyeden, lakni véled házadat?

Csak az, ki szívből áld és hallgat rád, nem bánt még szóval se mást.

Refrén

2. Ki élhet, Jehova, szüntelen melletted?

Baráttá kit fogadsz, hogy lássa mindig szent helyed?

Csak azt, ki vár reád, megtartja mind szavát,

Hőn szeret s felvértezte tiszta szóval önmagát.

Vágyunk rá, Jehova, hogy légy a barátunk.

Szavadban rég feltártad mit vársz tőlünk, szent Urunk.

Fejlődjünk egyre még, hogy érjünk célt és értsük jól a törvényt.

Refrén

3. Hadd lakjunk, Jehova, vég nélkül teveled.

Túlszárnyal égi békéd minden dolgot, képzetet.

Ó, mennyi ember áld! Mind hittel néz terád.

A tiszta, hű imádat Krisztus által helyreállt.

Nagy kincs az Jehova, hogy te vagy barátunk.

E kincset féltve óvjuk, nem vonz bűnös életút.

Egységünk látszik már, nem fél e nyáj, mert fenn a szent hegyen áll.

REFRÉN:

Bár élnénk mindig így mint hű barátaid!