215. ének

Terjesszük ki az irgalmat másokra

(Lukács 6:36)

1. ’Vízzel árasztok el minden élőt,

Mert a föld népe már túl gonosz’

Isten eldöntve ezt, szólt Noéhoz:

’Építs bárkát és hirdesd a Szót!’

Mert e munkának végzése új volt,

Visszarettent-e gyáván Noé?

Bátran építve hitt Jah kegyében

S égi hírt vitt a rossz nép közé.

2. Most egy más régi rend vége jő el,

Isten irgalmas és egyre int.

Vinni kell ezt a hírt, bárhol élsz is,

El ne vesszen, ki őrá tekint.

Félve szólsz tán: ’E hírt hogy vihetném,

Gyenge szó jön ki számból ma még?’

Isten irgalma véd, prédikálj csak,

Kérve buzgón a szent szellemét.

3. Látod, ujjongva zeng, víg a ’földünk’,

Együtt jár itt a jog s irgalom.

Szinte úgy érzed, ez már az Éden,

Mert az Isten megáld gazdagon.

Nőjön irgalmad, adj jó tanácsot,

Hallja mindenki, bármerre jár:

Fuss a ’bárkába’ most, féld az Istent,

Mert Királysága ím, itt van már!