Napjainkban van-e különleges jelentőségük az álmoknak?

Milyen ismeretre jutottak a kutatók az álmokról?

„Mindenki álmodik” — írja a The World Book Encyclopedia  (1984, 5. köt., 279. o.). „A legtöbb felnőtt a nyolcórás alvása során mintegy 100 percen át álmodik.” Az álom tehát szervezetünk normális tevékenysége.

A Harvard Egyetem Orvostudományi Karának munkatársa, dr. Allan Hobson kijelentette: „Ezek félreérthető ingerek, amelyeket a kezelést végző személy a maga módján sokféleképpen értelmezhet. Az álmok jelentőségét azonban az álmodó szemléletmódja, s nem az álom tartalma határozza meg.” A The New York Times tudományos rovatában megjelent közlemény a továbbiakban ezt írja: „Azokban az iskolákban, ahol az álmoknak nagy jelentőséget tulajdonítanak, többféle módszert alkalmaznak az álmok lélektani értelmének megfejtéséhez, és mindezek más-más elméleti felfogást tükröznek vissza. Egy freudista más módon értelmezi az álmokat, mint Jung irányzatának a képviselői, és ismét másként az alaklélektan szakembere . . . Az idegrendszerrel foglalkozó tudósok viszont már azt a nézetet is hevesen támadják, hogy egyáltalán van lélektani értelmük az álmoknak” (1984. július 10., C12. o.).

Származhatnak-e Istenen kívül egyéb forrásból olyan álmok, amelyek látszólag különleges ismereteket közvetítenek?

Jer 29:8, 9: „ezt mondja a seregek Jehovája . . . : »Ne csapjanak be titeket a köztetek levő prófétáitok meg a jósaitok, és ne figyeljetek oda álmaikra, amelyeket álmodnak, hiszen ,hazugságot prófétálnak nektek a nevemben. Nem küldtem őket’ — ez Jehova kijelentése.«”

A Harper’s Bible Dictionary erről tájékoztat: „A babilóniaiak oly erősen hittek az álmokban, hogy a fontos döntések előtti éjszakán a templomokban aludtak, azt remélve, hogy tanácsot kapnak. Az egészségi állapotukra vonatkozóan utasítást remélő görögök [a kígyó jelét viselő] Aszklépiosz szentélyében aludtak, a rómaiak pedig [az olykor összetekerőzött kígyóval együtt ábrázolt] Szarapisz templomaiban. Az egyiptomiak gondosan kidolgozott álomfejtő könyveket készítettek” ([New York, 1961] Madeleine Miller és J. Lane Miller, 141. o.).

 A múltban Isten álomban közvetített figyelmeztetést, utasítást és próféciát. Vajon még ma is ily módon vezeti népét?

Istentől származó ilyen álmokra utal az 1Mózes 40:1–8, az 1Királyok 3:5 és a Máté 2:13, 19, 20.

Héb 1:1, 2: „Az Isten, aki régen sokszor és sokféleképpen [köztük álmok által is] szólt ősatyáinkhoz a próféták által, ezeknek a napoknak a végén egy Fiú [Jézus Krisztus, akinek a tanítása a Bibliában van feljegyezve] által szólt hozzánk.”

1Kor 13:8: „legyenek akár prófétálás ajándékai [és bár olykor Isten álmok által közölt próféciákat a szolgáival], el lesznek távolítva.”

2Tim 3:16, 17: „A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra . . . , hogy az Isten embere teljesen alkalmas, minden jó cselekedetre hiánytalanul felkészített legyen.”

1Tim 4:1: „Az ihletett kijelentés azonban határozottan megmondja, hogy a későbbi időszakokban némelyek elpártolnak a hittől, félrevezető ihletett kijelentésekre [melyek néha álmok által tárulnak fel] és démonok tanításaira fordítva figyelmet.”