Péter volt az a ’szikla’, amelyre az egyház felépült?

Máté 16:18, Kat.: „Én is mondom neked: Péter vagy, erre a sziklára építem egyházamat, s az alvilág kapui sem vesznek rajta erőt.” (Figyeld meg a szövegkörnyezetben [13., 20. vers], hogy a gondolatmenet középpontjában az áll, hogy ki Jézus.)

Kit tekintett ’sziklának’ vagy ’szegletkőnek’ Péter apostol és Pál apostol?

Csel 4:8–11, KNB: „Péter Szentlélekkel eltelve így szólt hozzájuk: »Népünk vezetői és ti vének, halljátok! . . . a Názáreti Jézus Krisztusnak neve által, akit ti keresztre feszítettetek, akit Isten feltámasztott halottaiból: őáltala áll ez [az ember] itt előttetek egészségesen. Ez az a kő, amelyet ti, az építők, elvetettetek, s amely szegletkő lett.«”

1Pét 2:4–8, KNB: „Járuljatok [az Úr Jézus Krisztushoz] . . . Ti is, mint élő kövek, épüljetek fel rajta lelki házzá . . . Azért áll  az Írásban: »Íme, kiválasztott, értékes szegletkövet teszek le Sionban; aki hisz benne, meg nem szégyenül.« Ez nektek, hívőknek, tisztesség, a nem hívőknek pedig »ez az a kő, amelyet az építők elvetettek, és mégis szegletkővé lett«. Ezenkívül »a botlás köve és a botrány sziklája«.”

Ef 2:20, Kat.: „Apostolokra és prófétákra alapozott épület vagytok, s a szegletkő maga Krisztus Jézus.”

Mit hitt Ágoston (Augustinus Aurelius), akit a katolikus egyház szentnek tekint?

„Papságom ugyanazon idejéből Donatus levele ellen is írtam egy könyvet . . . E könyv egyik szakaszában azt mondtam Péter apostolról: »Rá mint kősziklára épült fel az egyház« . . . De tudom, hogy a későbbi időben az Úrnak azokat a szavait, hogy »Péter vagy, és erre a sziklára építem egyházamat«, igen gyakran úgy értelmeztem, hogy Arra épül, akit Péter megvallott ezekkel a szavakkal: »Te vagy Krisztus, az élő Isten Fia«, s így Péter, aki a nevét erről a kőszikláról kapta, az erre a kősziklára épült egyháznak a személyét képviselte, s megkapta »a mennyek országa kulcsait«. Mert azt mondták neki, hogy »Péter vagy«, nem pedig azt, hogy »A kőszikla vagy«. »A kőszikla Krisztus volt«, őt vallotta meg az egész egyház Simonnal együtt, aki a Péter nevet kapta” (The Fathers of the Church​—Saint Augustine, the Retractations. [Washington, D.C., 1968] Mary I. Bogan fordítása, I. könyv, 90. o.).

Feljebbvalónak tekintette-e Pétert a többi apostol?

Luk 22:24–26, Kat.: „versengés támadt [az apostolok között], hogy melyikük nagyobb. Erre ezt mondta nekik: »A királyok uralkodnak a népeken, s akiknek hatalom van a kezükben, jótevőknek hívatják magukat. Közöttetek ne így legyen.«” (Ha Péter lett volna a „szikla”, vajon kérdéses lett volna, hogy „melyikük nagyobb”?)

Szüksége van-e Jézus Krisztusnak, a gyülekezet fejének utódra, ha még életben van?

Héb 7:23–25, Kat.: „nagy számban voltak papok [Izraelben], mivel a halál következtében nem maradhattak meg. Ő [Jézus Krisztus] viszont örökre megmarad, s így papsága örökké tart.  Ezért mindörökre üdvözítheti is azokat, akik általa járulnak az Isten elé, hiszen örökké él, hogy közbenjárjon értünk.”

Róma 6:9, Kat.: „Tudjuk, hogy Krisztus feltámadt a halálból, többé nem hal meg.”

Ef 5:23, Kat.: „Krisztus feje az Egyháznak.”

Mik voltak a Péterre bízott ’kulcsok’?

Máté 16:19, Kat.: „Neked adom a mennyek országa kulcsait. Amit megkötsz a földön, a mennyben is meg lesz kötve, s amit feloldasz a földön, a mennyben is fel lesz oldva.”

A Jelenések könyvében Jézus utal egy jelképes kulcsra, amellyel ő maga nyitja meg az emberek előtt a kiváltságok és a lehetőségek ajtaját

Jel 3:7, 8, Kat.: „Ezt mondja a Szent, az Igaz, akinél Dávid kulcsa van, aki ha valamit kinyit, senki be nem zárja, s ha valamit bezár, senki ki nem nyitja: . . . ajtót nyitottam előtted, senki nem tudja bezárni.”

Péter arra használta fel a rábízott ’kulcsokat’, hogy megnyissa a lehetőséget (a zsidók, a szamáriaiak és a nem zsidók előtt), hogy elfogadják Isten szellemét azzal a kilátással, hogy az égi Királyságba jutnak

Csel 2:14–39, Kat.: „Péter a többi tizeneggyel előlépett, és zengő hangon beszédet intézett hozzájuk: »Zsidó férfiak és Jeruzsálem lakói mindnyájan! . . . az Isten azt a Jézust, akit ti keresztre feszítettetek, Úrrá és Krisztussá tette!« E szavak szíven találták őket. Megkérdezték Pétert és a többi apostolt: »Mit tegyünk hát, emberek, testvérek?« »Térjetek meg — felelte Péter —, és keresztelkedjék meg mindegyiktek Jézus Krisztus nevében bűnei bocsánatára. És megkapjátok a Szentlélek ajándékát. Mert az ígéret nektek és fiaitoknak szól, meg azoknak, akiket — bár távol vannak — meghívott a mi Urunk, Istenünk.«”

Csel 8:14–17, KNB: „Mikor pedig az apostolok, akik Jeruzsálemben voltak, meghallották, hogy Szamaria befogadta az Isten igéjét, elküldték hozzájuk Pétert és Jánost. Amint odaérkeztek, imádkoztak értük, hogy elnyerjék a Szentlelket, mert az még egyikükre sem szállt le, csak meg voltak keresztelve  az Úr Jézus nevében. Ekkor rájuk tették kezüket, és azok elnyerték a Szentlelket.” (A 20. vers arra utal, hogy ennél az alkalomnál Péter vezető szerepet töltött be.)

Csel 10:24–48, Kat.: „Másnap odaértek Cezáreába. Kornéliusz [egy körülmetéletlen nem zsidó] már várta őket . . . Péter így kezdte beszédét: . . . Péter még be sem fejezte a beszédet, s a Szentlélek már leszállt mindenkire, aki hallgatta a tanítást.”

Vajon az égben Péter döntéseire vártak, és az ő irányítását követték?

Csel 2:4, 14, KNB: „mindnyájan beteltek Szentlélekkel és különféle nyelveken kezdtek beszélni, amint a Szentlélek megadta nekik, hogy szóljanak. Akkor [miután Krisztus, a gyülekezet feje a szent szellem által felbátorította őket] Péter, aki a tizeneggyel ott állt . . . beszédet intézett hozzájuk.” (Lásd még a 33. verset.)

Csel 10:19, 20, Kat.: „Péternek . . . szólt a Lélek: »Íme, három ember keres. Fogd magad, menj le hozzájuk, és tétovázás nélkül kelj velük útra [a nem zsidó Kornéliusz otthonába], mert én küldtem őket.«”

Vesd össze: Máté 18:18, 19.

Vajon Péter ítélkezik bíróként abban, hogy ki méltó arra, hogy bemenjen a Királyságba?

2Tim 4:1, Kat.: ’Krisztus Jézus fog ítélkezni élők és holtak fölött.’

2Tim 4:8, Kat.: „Készen vár az igazság győzelmi koszorúja, amelyet azon a napon megad nekem az Úr [Jézus Krisztus], az igazságos bíró, de nemcsak nekem, hanem mindenkinek, aki örömmel várja eljövetelét.”

Volt-e Péter Rómában?

A Szentírásban bárhol említik is Rómát, ezek közül egyik vers sem írja, hogy Péter ott volt. Az 1Péter 5:13 rámutat, hogy Péter Babilonban volt. Rejtett célzás volt ez Rómára? Babiloni tartózkodása összhangban volt feladatával, hogy a zsidóknak kellett prédikálnia (ahogy arra a Galácia 2:9 utal), mivel sok zsidó lakott az ókori Babilon városában, valamint a környékén. Az Encyclopaedia Judaica (Jeruzsálem, 1971,  15. köt., 755. h.) a Babilóniai Talmud elkészítésével kapcsolatban említést tesz a judaizmus időszámításunk kezdete utáni „nagy babiloni akadémiái”-ról.

Vezet-e Pétertől a mai pápákig töretlen utódlási vonal?

A jezsuita John McKenzie, mint a Notre Dame teológiai professzora, ezt írta: „Nincs történelmi bizonyíték az egyházi tekintély megszakítás nélküli láncolatára” (The Roman Catholic Church. [New York, 1969] 4. o.).

A New Catholic Encyclopedia elismeri: „a dokumentumok hiányos volta miatt sok mindent homály takar a püspökségek kialakulásának korai időszakából” ([1967] I. köt., 696. o.).

Az isteni elrendelésre való hivatkozás semmit sem jelent, ha a hivatkozó személyek nem engedelmeskednek Istennek és Krisztusnak

Máté 7:21–23, Kat.: „Nem jut be mindenki a mennyek országába, aki mondja nekem: — Uram, Uram! Csak az, aki teljesíti mennyei Atyám akaratát. Sokan mondják majd nekem azon a napon: Uram, Uram, hát nem a te nevedben jövendöltünk? Nem a te nevedben űztünk ördögöt? Nem a te nevedben tettünk annyi csodát? — Akkor kijelentem nekik: Sosem ismertelek benneteket. Távozzatok színem elől, ti gonosztevők!”

Lásd még: Jeremiás 7:9–15.

Vajon követték-e az apostolok állítólagos utódai Jézus Krisztusnak, valamint az ő apostolainak a tanításait és cselekvésmódjait?

Az A Catholic Dictionary ezt állítja: „A római egyház apostoli, mivel tanítása az apostoloknak egykor kinyilatkoztatott hiten alapul, ezt a hitet őrzi és magyarázza, anélkül hogy valamit is hozzátenne vagy elvenne abból” (London, 1957, W. E. Addis és T. Arnold, 176. o.). Megfelel ez a tényeknek?

Isten kiléte

„A háromság fogalmát használják a keresztény vallás központi tantételének jelölésére” (The Catholic Encyclopedia. [1912] XV. köt., 47. o.).

 „A »szentháromság« szó vagy az erről kifejezett tanítás hiányzik az Újszövetségből . . . A dogma . . . csak fokozatosan fejlődött ki több évszázadon át” (Britannica Hungarica. XVII. köt., 146. o.).

„A bibliamagyarázók és a biblikus teológusok, köztük római katolikusok is egyre növekvő számban, felismerték, hogy az ember nem beszélhet az újszövetségi háromságtanról komoly megszorítások nélkül. Egyidejűleg a dogmatörténészek és a rendszeres teológia képviselői is elismerik, hogy ha mégis megszorítások nélkül beszélünk a háromságtanról, akkor eltávolodunk a keresztényi hit eredetének időszakától, mondjuk a IV. évszázad utolsó negyedébe” (New Catholic Encyclopedia. [1967] XIV. köt., 295. o.).

Papi nőtlenség (cölibátus)

VI. Pál pápa a Sacerdotalis Caelibatus (A papságról és a megszentelt celibátusról, 1967) enciklikájában az egyházi személyektől elvárt követelményként erősítette meg a cölibátust, jóllehet elismerte, hogy „a Krisztus és az apostolok tanítását megőrző Újszövetség . . . nem követeli meg nyíltan a szent lelkipásztorok nőtlenséget . . . Maga Jézus sem szabta feltételnek azt a tizenkettő kiválasztásánál, sem az apostolok nem tették ezt azok esetében, akik az első keresztény közösségek felett elnököltek” (The Papal Encyclicals 1958-1981. [Falls Church, Va., 1981] 204. o.).

1Kor 9:5, Kár.: „Nincsen-é arra jogunk, hogy keresztyén feleségünket magunkkal hordozzuk, mint a többi apostolok is és az Úrnak atyjafiai és Kéfás?” („Kéfás” a Péternek adott arámi név; lásd: János 1:42. Lásd még: Márk 1:29–31; ez utóbbi hivatkozik Simon, azaz Péter anyósára.)

1Tim 3:2, Káldi: „a püspöknek . . . egy feleségű férfiúnak [„egyszer nősültnek”, Kat.]” kell lennie.

A keresztény korszak előtt a buddhizmus megkívánta papjaitól és szerzeteseitől a cölibátust (History of Sacerdotal Celibacy in the Christian Church. London, 1932, negyedik, átdolgozott kiad., Henry C. Lea, 6. o.). Ám A. Hislop The Two Babylons című könyvéből megtudjuk, hogy még korábban a babiloni papság magasabb rendjeitől is megkívánták a cölibátus gyakorlását ([New York, 1943] 219. o.)

 1Tim 4:1–3, Kat.: „A Lélek világosan állítja, hogy a végső időkben némelyek elpártolnak a hittől, megtévesztő szellemekre és sátáni tanításra hallgatnak . . . Tiltják a házasságkötést.”

Elkülönülés a világtól

VI. Pál pápa 1965-ben az Egyesült Nemzetek Szervezetének mondott beszédében kijelentette: „A népek az egyetértés és béke végső reményeként fordulnak az Egyesült Nemzetek Szervezete felé. Vesszük magunknak a bátorságot, hogy a magunkéval együtt az ő tiszteletük és reményük adóját is önök elé terjesszük” (Három pápa. Benkő Antal összeállításában, Eisenstadt, Prugg Verlag, 1979, 33. o.).

Ján 15:19, Kat.: Jézus Krisztus mondta: „Ha a világból valók volnátok, mint övéit szeretne benneteket a világ. De mert nem vagytok a világból valók, hanem kiválasztottalak benneteket a világból, gyűlöl benneteket a világ.”

Jak 4:4, Kat.: „nem tudjátok, hogy a világgal való barátság ellenségeskedés az Istennel?”

Harci eszközök igénybevétele

A katolikus történész, E. I. Watkin ezt írja: „Bármennyire fájdalmas is a beismerés, a félretájékoztatás vagy a tisztességtelen lojalitás érdekében nem tagadhatjuk vagy nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a történelmi tényt, hogy a püspökök következetesen támogatták az országuk kormánya által folytatott valamennyi háborút. Az igazság az, hogy nem ismerek egyetlen olyan esetet sem, amikor a nemzeti klérus jogtalannak bélyegzett volna bármilyen háborút . . . A hivatalos elméletektől függetlenül a gyakorlatban az volt a katolikus püspökök jelszava háborús időkben, hogy »az én országomnak mindig igaza van«” (Morals and Missiles. [London, 1959] Charles S. Thompson szerkesztésében, 57—8. o.).

Máté 26:52, KNB: „Jézus erre azt mondta . . . : »Tedd vissza a kardodat a helyére. Mert mindaz, aki kardot ragad, kard által vész el.«”

1Ján 3:10–12, KNB: „Erről lehet megismerni, hogy kik az Isten fiai és kik az ördög fiai. Mindaz, aki . . . nem szereti testvérét, nem Istentől van . . . szeressük egymást. Nem úgy, mint Kain, aki a gonosztól volt, és megölte testvérét.”

 Az előbbiek fényében vajon azok, akik állításuk szerint az apostolok utódai, valóban úgy tanítanak és úgy viselkednek, mint Krisztus és az apostolai?