Hogyan lehet az, hogy Ádám bűnt követett el, ha tökéletes volt?

Ami Ádám tökéletességét illeti, olvasd el, kérünk, az 1Mózes 1:27, 31-et és az 5Mózes 32:4-et. Mit értett Jehova Isten azon, amikor földi teremtésművéről, beleértve a férfit és a nőt is, kijelentette, hogy az „nagyon jó”? Ha Az, akinek a cselekedete  tökéletes, ’nagyon jónak’ minősítette az alkotását, akkor az biztosan megfelelt az ő tökéletes irányadó mértékeinek.

Megkövetelte a tökéletesség azt, hogy Ádám és Éva képtelen legyen helytelenül cselekedni? Egy robot készítője elvárja, hogy a gép pontosan azt tegye, amire beprogramozta. A tökéletes robot azonban nem tökéletes ember. A lényeges tulajdonságaik nem azonosak. Ádám és Éva emberek voltak, nem robotok. Isten felruházta az embereket azzal a képességgel, hogy választani tudjanak a helyes és a helytelen, az engedelmesség és az engedetlenség között, valamint erkölcsi kérdésekben döntsenek. Mivel az emberek így lettek megalkotva, az lett volna a tökéletlenség jele, ha nem tudtak volna ilyen döntéseket hozni (és nem az, ha ostoba döntést hoznak). (Vesd össze: 5Mózes 30:19, 20; Józsué 24:15.)

Ahhoz, hogy Ádám és Éva megfeleljen annak a minősítésnek, hogy tökéletesnek lettek teremtve, vajon minden döntésüknek helyesnek kellett lennie? Ha így lett volna, nem dönthettek volna szabadon. De Isten nem automatikusan engedelmes lényeknek teremtette őket. Megadta nekik a választás képességét, hogy ezáltal szeretetből engedelmeskedhessenek neki. Ha viszont engedték, hogy szívük önzővé váljon, engedetlenné lettek. Mit becsülsz meg jobban, ha kényszerből vagy ha önként tesznek meg érted valamit? (Vesd össze: 5Mózes 11:1; 1János 5:3.)

Hogyan válhattak az ilyen tökéletes emberek önzővé, és ennek következtében bűnössé? Bár tökéletesnek lettek teremtve, testük mégsem működhetett folyamatosan tökéletesen megfelelő táplálék híján. Ehhez hasonlóan az, hogy engedték, hogy értelmük helytelen gondolatokon időzzön, az erkölcsi megromlásukhoz, szentségük elvesztéséhez vezetett. A Jakab 1:14, 15 kijelenti: „mindenki úgy van próbára téve, hogy a saját kívánsága vonzza és csábítja. Mikor aztán a kívánság megfogant, bűnt szül.” Éva esetében a helytelen kívánság akkor fogant meg és fejlődött tovább, amikor érdeklődéssel odafigyelt Sátánra, aki egy kígyót használt fel szószólóként. Ádám hallgatott Évára, amikor az arra kérte, hogy egyen ő is a tiltott gyümölcsből. A helytelen gondolatok elutasítása helyett mindketten önző kívánságokat dédelgettek. Ez vezetett a bűn elkövetéséhez (1Móz 3:1–6).

 Ádám bűne része volt „Isten tervének”?

Lásd az „Ádám és Éva” címszó alatt a 29. oldalt, valamint a „Végzet” címszó alatt a 417. oldalt.

Még ma is létezik olyan, hogy „bűn”?

Szemléltetés: Ha egy beteg ember eltöri a lázmérőt, bizonyítja-e ezzel azt, hogy nincs láza? Ártatlan-e a tolvaj attól, hogy kijelenti, hogy nem hisz abban, ami a törvénykönyvekben áll? Éppoly kevéssé szünteti meg a bűnt az, ha sokan szükségtelennek tartják, hogy a Biblia irányadó mértékei szerint éljenek. (Lásd: 1János 1:8.)

Egyesek úgy dönthetnek, hogy olyasmit tesznek, amit Isten Szava megtilt. Ez azonban nem bizonyítja azt, hogy a Biblia rossz. A Galácia 6:7, 8 így figyelmeztet: „Ne vezessenek félre titeket: Istent nem lehet megcsúfolni. Mert amit vet az ember, azt fogja aratni is; mivel aki a testére nézve vet, romlást fog aratni a testéből.” A nemi úton terjedő betegségek, a széthullott családok és egyéb jelenségek járványszerű elharapódzása bizonyítja a Biblia kijelentéseinek igaz voltát. Isten teremtette az embert; Ő tudja, mi eredményez tartós boldogságot, és ezt megmondja nekünk a Bibliában. Nemde célszerű rá hallgatni? (Isten létezésének bizonyítékait lásd az „Isten” címszó alatt.)

Vajon a bűnnek nevezett dolgok többsége nemde egyszerűen olyasmi, ami az ember számára természetes?

Bűn-e a szexualitás? Vajon a szexuális kapcsolat volt Ádám és Éva bűne? A Biblia nem ezt állítja. Az 1Mózes 1:28-ból megtudjuk, hogy maga Isten adta azt az utasítást Ádámnak és Évának, hogy ’legyenek termékenyek, sokasodjanak, és töltsék be a földet’. Ez nyilván magában foglalta a nemi kapcsolatot is. És a Zsoltárok 127:3 ezt mondja: „A fiak Jehovától kapott örökség [és] jutalom.” Meg kell jegyezni, hogy először Éva evett a tiltott gyümölcsből, éspedig akkor, amikor egyedül volt; csak később adott abból Ádámnak (1Móz 3:6). Nyilvánvalóan valóságos fa volt az, amelyen a tiltott gyümölcs termett. A Biblia nem a férj és feleség közötti normális szexuális kapcsolatot tiltja, hanem olyan szokásokat, mint amilyen a paráznaság, a házasságtörés, a homoszexualitás és a bestialitás. Az ilyen cselekedetek rossz gyümölcsei azt jelzik, hogy  ezek tilalma annak a Valakinek a szeretetteljes törődését bizonyítja, aki tudja, hogyan vagyunk megalkotva.

1Móz 1:27: „Isten megteremtette az embert [Ádámot] a maga képmására, Isten képmására teremtette.” (Ádám esetében tehát az volt a normális, ha visszatükrözi Isten szent tulajdonságait, és hálásan elfogadja Isten irányítását. Mivel nem ezt tette, elvétette a célpontot, bűnt követett el. Lásd: Róma 3:23, továbbá 1Péter 1:14–16.)

Ef 2:1–3: „ti [a keresztények] vagytok azok, akiket az Isten megelevenített, jóllehet halottak voltatok vétségeitekben és bűneitekben, melyekben egykor jártatok e világrendszer szerint, a levegő hatalmának uralkodója szerint, ama szellem szerint, amely most az engedetlenség fiaiban munkálkodik. Igen, egykor közöttük forgolódtunk mindnyájan testünk kívánságaival összhangban, és azokat tettük, amiket a test és a gondolatok akartak, s természettől fogva harag gyermekei voltunk, akárcsak a többiek.” (Mint a bűnös Ádám leszármazottai, mi bűnben születtünk. Szívünk születésünktől fogva hajlamos a rosszra. Ha nem zabolázzuk meg a helytelen hajlamainkat, megtörténhet, hogy idővel hozzászokunk a helytelen viselkedésmódhoz. Ez esetleg „normálisnak” is tűnhet számunkra, annál is inkább, mivel a környezetünk hasonlóképpen viselkedik. A Biblia azonban megmutatja, hogy Isten szemszögéből mi a helyes, és mi a helytelen, tekintettel arra, ahogyan és amilyen célból ő az embert megteremtette. Ha a Teremtőnkre hallgatunk, és szeretetből engedelmeskedünk neki, akkor az életünk olyannyira megtelik értelemmel, amit soha azelőtt nem tapasztaltunk, s örök élet lesz a jutalmunk. Teremtőnk szeretettel ösztönöz bennünket, hogy ízleljük meg és lássuk, milyen jó ez [Zsolt 34:8].)

Milyen hatása van a bűnnek az Istennel ápolt kapcsolatunkra?

1Ján 3:4, 8: „Mindaz, aki bűnt gyakorol, törvénytelenséget is gyakorol, s így a bűn törvénytelenség. Aki kitart a bűnben, az Ördögtől származik.” (Milyen erőteljes szavak! Aki szándékosan dönt a bűn mellett, és azt szokásává teszi, az Isten szemében bűnöző. Választott életmódja megfelel annak, amit első ízben Sátán követett.)

 Róma 5:8, 10: „amikor még bűnösök voltunk, Krisztus meghalt értünk . . . amikor ellenségek voltunk, megbékéltettünk az Istennel a Fia halála révén.” (Figyeld meg, hogy ezek szerint a bűnös személy Isten ellensége. Mily bölcs tehát igénybe venni a megbékélés Isten által felkínált lehetőségét!)

1Tim 1:13: „irgalmasságot tanúsítottak irántam — mondja Pál apostol —, mivelhogy tudatlan voltam, és hitetlenségben cselekedtem.” (Amikor azonban az Úr megmutatta neki a helyes utat, nem habozott a továbbiakban azt követni.)

2Kor 6:1, 2: „Vele együtt munkálkodva kérlelünk is benneteket, ne úgy fogadjátok az Isten ki nem érdemelt kedvességét, hogy eltévesztitek a célját. Mert ő ezt mondja: »Elfogadható időben meghallgattalak, és a megmentés napján megsegítettelek.« Íme! Most van a kiváltképp elfogadható idő. Íme! Most van a megmentés napja.” (Most van itt a megmentésre alkalmas idő. Isten nem tanúsít örökké ilyen ki nem érdemelt kedvességet a bűnös emberiség iránt. Vigyázzunk hát, nehogy eltévesszük ki nem érdemelt kedvességének a célját!)

Hogyan szabadulhatunk meg bűnös állapotunktól?

Lásd a „Váltság” címszó alatti gondolatokat.