Hogyan szerezhet bármelyikünk igaz ismeretet és bölcsességet?

Péld 1:7; Zsolt 111:10: „Jehova félelme az ismeret kezdete [és] a bölcsesség kezdete.” (Lehetne vajon egységes nézőpontot kialakítani a világról, ha azt nem egy értelmes Teremtő munkája, hanem csupán vak, értelmetlen erő hozta volna létre? Szerezhetünk-e bölcsességet irracionális dolgok tanulmányozásával? Aki úgy próbálja megérteni a világmindenséget vagy magát az életet, hogy eközben nem számol Istennel és az ő szándékával, az állandóan csalódni fog. A tanultakat helytelenül értelmezi, és a felhalmozott ismeretanyagot hibásan alkalmazza. Aki figyelmen kívül hagyja az Istenbe vetett hitet, használhatatlanná teszi a pontos ismeret kulcsát, és lehetetlenné tesz minden következetes gondolattársítást.)

Péld 2:4–7: „ha folyton keresed azt, mint az ezüstöt, és folyton kutatsz utána, mint a rejtett kincsek után, akkor megérted Jehova félelmét, és megleled Isten ismeretét. Mert Jehova ad bölcsességet, az ő szájából ismeret és tisztánlátás származik. A becsületeseknek gyakorlati bölcsességet tartogat kincsként.” (Írott Szava és látható szervezete által Jehova gondoskodik a szükséges segítségről. Nem nélkülözhető az őszinte vágy, és a személyes erőfeszítés sem, beleértve a gondolkodóképesség építő felhasználását.)

Ésszerű elvárni, hogy ebből a Forrásból megismerjük az abszolút igazságot?

2Tim 3:16; Ján 17:17: „A teljes Írás Istentől ihletett.” Jézus így szólt égi Atyjához: „a te szavad igazság.” (Nemde ésszerű,  hogy a világegyetem Teremtője teljesen értse azt, amit alkotott? A Bibliában nem közölt velünk mindent a világegyetemről, de amit feljegyeztetett, az nem spekuláció; az az igazság. A Bibliában azt is közölte, hogy mi a szándéka a földdel és az emberiséggel, s hogyan fogja azt megvalósítani. Mindenhatósága, felülmúlhatatlan bölcsessége, tökéletes igazságossága és nagy szeretete szavatolja, hogy e szándéka a lehető legjobb módon, maradéktalanul megvalósuljon. Az ő tulajdonságai így arról biztosítanak minket, hogy kijelentett szándéka tökéletesen megbízható, azaz igazság.)

Honnan erednek az emberi filozófiák?

Képességeikben korlátozott emberektől származnak. A Biblia rámutat, hogy „még csak lépteit sem irányíthatja a járókelő ember” (Jer 10:23). A történelem tanúsítja, hogy semmi jó nem származik abból, ha az ember megpróbálja figyelmen kívül hagyni korlátait. Egy alkalommal „Jehova felelt Jóbnak a szélviharból, és ezt mondta: »Ki ez, aki elhomályosítja a végzést tudatlan szavakkal? Övezd fel, kérlek, derekadat életerős férfi módjára, hadd kérdezzelek, te pedig világosíts fel! Hol voltál, amikor a földnek alapot vetettem? Mondd meg nekem, ha tudod, mi az értelem«” (Jób 38:1–4). (Az ember képességei természetéből fakadóan korlátozottak. Ezenfelül élettapasztalata meglehetősen csekély, és rendszerint egy kultúrához vagy környezethez kötött. Így ismerete nem korlátlan, s emellett a dolgoknak annyi összetevőjük van, hogy az ember minduntalan olyan szempontokba ütközik, melyeket még nem vizsgált meg kellően. Az emberiség összes filozófiája tükrözi ezeket a korlátokat.)

Tökéletlen emberek munkájának termékei. „Mindnyájan vétkeztek, és elmaradnak az Isten dicsőségétől” (Róma 3:23). „Van olyan út, mely egyenesnek látszik az ember előtt, de a vége halálnak útja” (Péld 14:12). (E tökéletlenség következtében az emberi filozófiák gyakran alapvető önzést tükröznek vissza, amely talán pillanatnyi örömet eredményez, de egyben csalódások és sok boldogtalanság forrása is.)

Démonok befolyásolják azokat. „Az egész világ a gonosz hatalmában van” (1Ján 5:19). „Akit Ördögnek és Sátánnak neveznek  . . . az egész lakott földet félrevezeti” (Jel 12:9). „Egykor . . . e világrendszer szerint [jártatok], a levegő hatalmának uralkodója szerint, ama szellem szerint, amely most az engedetlenség fiaiban munkálkodik” (Ef 2:2). (A filozófiák, amelyek az embereket arra ösztökélik, hogy hagyják figyelmen kívül Isten egészséges és igazságos követelményeit, ezt a befolyást tükrözik vissza. Nem csoda, hogy az emberi filozófiák és elképzelések gyakran bajt hoztak az emberiség többségére, amint azt a történelem tanúsítja.)

Miért bizonyít tiszta gondolkodóképességet az, ha az emberi filozófia helyett Jézus Krisztus tanításait tanulmányozzuk?

Kol 1:15–17: „Ő [Jézus Krisztus] a láthatatlan Isten képmása, az egész teremtés elsőszülötte; mert általa teremtetett minden más az egekben és a földön . . . Minden más őáltala és őérte teremtetett. Ezenkívül ő minden más előtt van, és általa hozatott létre minden más.” (Az Istennel ápolt bensőséges kapcsolatának köszönhetően segíteni tud nekünk megismerni az igazságot Istenről. Továbbá mivel ő az, aki által minden létrejött, átfogó ismerete van az egész teremtett világról. Ezeket egyetlen emberi filozófus sem mondhatja el magáról.)

Kol 1:19, 20: „az Isten jónak látta, hogy őbenne [Jézus Krisztusban] lakjon az egész teljesség, és őáltala békéltessen meg magával minden mást . . . , békét szerezve az ő kínoszlopon kiontott vére által.” (Tehát Jézus Krisztus az a személy, aki által Isten ismét összhangba szándékozik hozni az egész teremtett világot önmagával. A Dániel 7:13, 14-ből még kiderül, hogy Isten felruházta Jézust az egész föld feletti uralkodással is. A jövőbeli életünk tehát attól függ, hogy megismerjük-e őt, és kedvezően fogadjuk-e irányítását.)

Kol 2:8: „Vigyázzatok: valaki még netán zsákmányul ejt titeket a filozófia és üres megtévesztés által, ami emberek hagyománya szerint, a világ elemi dolgai szerint, és nem Krisztus szerint való.” (Milyen súlyos hiba lenne, ha a világegyetemben az Isten utáni legnagyobb személynek, Jézus Krisztusnak a tanítványaiként az igazi bölcsesség megszerzése helyett inkább a csalóka emberi filozófiákat választanánk!)

 Minek tekinti Isten az emberi filozófiák „bölcsességét”?

1Kor 1:19–25: „meg van írva: »El fogom veszteni a bölcsek bölcsességét, és félretolom a műveltek intelligenciáját.« Hol a bölcs? Hol az írástudó? Hol ennek a világrendszernek a vitázója? Nem tette-e bolondsággá az Isten a világ bölcsességét? Mivel ugyanis — az Isten bölcsességének megfelelően — a világ a maga bölcsessége útján nem ismerte meg az Istent, az Isten jónak látta, hogy a prédikált dolgok bolondsága [a világ szemében annak tűnik] által mentse meg a hívőket . . . Mert az Isten »bolondsága« [a világ szemében tűnik annak] bölcsebb az embereknél, és az Isten »gyöngesége« [a világ szemszögéből nézve] erősebb az embereknél.” (Istennek ez a nézőpontja bizonyosan nem önkényes vagy ésszerűtlen. Ő a Bibliában, a világ legelterjedtebb könyvében világosan lefektette szándékát. Elküldte tanúit, hogy beszéljenek róla mindazoknak, akik készségesen odafigyelnek. Milyen ostobaság lenne, ha bármelyik teremtmény bölcsebbnek gondolná magát Istennél!)