Írás szerinti-e a kiengesztelődés szertartása, beleértve a fülbegyónást (a pap fülébe mondott személyes gyónást), ahogy azt a katolikus egyház tanítja?

A pap megszólításának módja

A még ma is gyakran használt hagyományos gyónási formula így hangzik: „Áldj meg, Atyám, mert vétkeztem. Utoljára [időpont megjelölése] gyóntam” (U.S. Catholic című folyóirat, 1982. október, 6. o.).

Máté 23:1, 9, Kat.: Jézus ezt mondta: „Atyának se szólítsatok senkit a földön, mert egy a ti Atyátok, a mennyei.”

A megbocsátható bűnök

„Az egyház mindig is azt tanította, hogy minden bűn megbocsátható, bármilyen súlyos legyen is az” (The Catholic Encyclopedia. [Nihil obstattal és a katolikus egyház nyomtatási engedélyével ellátva.] R. C. Broderick [Nashville, Tenn.; 1976] 554. o.).

Héb 10:26, Kat.: „Ha ugyanis azután, hogy az igazságot felismertük, szándékosan vétkeztünk, nincs többé áldozat a bűnért.”

Márk 3:29, Kat.: „aki a Szentlelket káromolja, nem nyer bocsánatot mindörökké, bűne örökre megmarad.”

 Hogyan történik a vezeklés?

A gyóntató a vezeklővel penitenciaként gyakran bizonyos számú „miatyánkot” vagy „üdvözlégyet” mondat el.

Máté 6:7, Kat.: „Amikor imádkoztok, ne szaporítsátok a szót [vagyis ne ismételgessetek értelmetlenül], mint a pogányok, akik azt hiszik, hogy ha ömlik belőlük a szó, nyomban meghallgatásra találnak!”

Máté 6:9–12, Kat.: „Ti így imádkozzatok: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy . . . bocsásd meg a vétkeinket.” (Kiemelés tőlünk.) (A Biblia sehol sem utasít arra, hogy Máriához vagy Mária közbenjárásával imádkozzunk. Lásd: Filippi 4:6, valamint a „Mária” címszó alatti gondolatokat a 261. oldalon.)

Róma 12:9, KNB: „A szeretet legyen tettetés nélkül. Utáljátok a rosszat, s ragaszkodjatok a jóhoz.”

Nem hatalmazta-e fel Jézus az apostolait a bűnök megbocsátására?

Ján 20:21–23, Kat.: „»Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.« Ezekkel a szavakkal rájuk lehelt, s így folytatta: »Vegyétek a Szentlelket! Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek megtartjátok, az bűnben marad.«”

Hogyan értették és alkalmazták az apostolok ezt a kijelentést? A Bibliában sehol sem találkozunk azzal, hogy egy apostol négyszemközt gyóntatott, majd feloldozott valakit. Ezzel szemben a Biblia meghatározza azokat a feltételeket, amelyek alapján Isten megbocsát. Az apostolok a szent szellem irányításával meg tudták állapítani, hogy valaki megfelelt-e ezeknek a feltételeknek, és ennek alapján meg tudták mondani, hogy Isten megbocsátott-e az illetőnek vagy sem. Például lásd: Cselekedetek 5:1–11, valamint 1Korintusz 5:1–5 és 2Korintusz 2:6–8.

Lásd még az „Apostoli utódlás” címszó alatti gondolatokat.

A hittudomány szaktekintélyeinek nincs egységes véleményük a gyónás eredetéről

R. C. Broderick ezt írja a The Catholic Encyclopediában: „A gyónás a IV. század óta vált általános gyakorlattá” (58. o.).

 A New Catholic Encyclopedia ezt írja: „Sok kortárs történész, katolikus és protestáns egyaránt, a személyes penitencia eredetét ír, walesi és brit egyházak megszokott fegyelmezési formájára vezeti vissza, ahol a szentségeket, beleértve a penitenciát is, általában valamely kolostor apátja és szerzetesei szabták ki. Úgy tűnik, hogy a szerzetesek gyónási szokását, valamint a nyilvános és titkos lelki útbaigazítást alapul véve, az ismételt gyónást és az önátadás megvallását a laikusok számára vezették be . . . Azt azonban csak a XI. században vezették be, hogy a titkolt bűnök alól a gyónás során, a penitencia teljesítése előtt feloldozták az illetőt” ([1967] XI. köt., 75. o.).

A. H. Sayce történész kijelenti: „A rituális szövegekből kiderül, hogy a nyilvános és a titkos gyónás már Babilóniában is szokás volt. Lényegében véve úgy látszik, hogy a titkos gyónás volt a régebbi és megszokottabb módszer” (The Religions of Ancient Egypt and Babylonia. [Edinburgh, 1902] 497. o.).

Mi Jehova Tanúi álláspontja a gyónásról?

Ha Isten ellen vétkezünk

Máté 6:6–12: „amikor imádkozol, menj be a szobádba, és miután bezártad az ajtódat, imádkozz Atyádhoz, aki rejtve van . . . »Égi Atyánk, szenteltessék meg a neved . . . bocsásd meg bűneinket, miként mi is megbocsátottunk az ellenünk vétkezőknek.«”

Zsolt 32:5: „Bűnömet végül megvallottam neked [Isten], és nem takargattam vétkemet. Ezt mondtam: »Megvallom törvényszegéseimet Jehovának.« Te pedig megbocsátottad bűneim gonoszságát.”

1Ján 2:1: „ha valaki mégis bűnt követ el, van segítőnk az Atyánál: Jézus Krisztus, aki igazságos.”

Ha valaki a felebarátja ellen vétett, vagy ha őellene vétett valaki

Máté 5:23, 24: „Ha tehát ajándékodat az oltárhoz viszed, és ott eszedbe jut, hogy a testvérednek valami panasza van ellened, hagyd ott az ajándékodat az oltár előtt, és menj el;  előbb békülj ki a testvéreddel, és amikor visszajöttél, akkor ajánld fel az ajándékodat.”

Máté 18:15: „ha a testvéred bűnt követ el, menj, tárd fel a hibáját négyszemközt.”

Luk 17:3: „Ha a testvéred bűnt követ el, dorgáld meg, és ha megbánást tanúsít, bocsáss meg neki.”

Ef 4:32: „Legyetek pedig egymás iránt kedvessé, gyöngéden könyörületessé, készséggel megbocsátva egymásnak, mint ahogy az Isten is készséggel megbocsátott nektek Krisztus által.”

Ha valaki súlyos helytelenséget követ el, és szellemi segítséget szeretne kapni

Jak 5:14–16: „Beteg valaki köztetek [szellemileg]? Hívja magához a gyülekezet véneit, és imádkozzanak fölötte, megkenve őt olajjal Jehova nevében. És a hitből való ima meggyógyítja a gyengélkedőt, és Jehova felemeli őt. Ha bűnöket követett is el, megbocsáttatik neki [Isten által]. Valljátok meg azért egymásnak nyíltan bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok.”

Péld 28:13: „Aki elfedezi törvényszegéseit, nem lesz sikeres, aki viszont megvallja és elhagyja azokat, irgalomra lel.”

Mi lesz azokkal, akik vétkeznek, de nem kérnek segítséget?

Gal 6:1: „Testvérek, még ha valami hibás lépést tesz is egy ember, mielőtt tudatában lenne annak, ti, akik szellemileg képesítettek vagytok, próbáljátok meg helyreigazítani az ilyet szelídség szellemében, miközben ügyelsz magadra, nehogy téged is megkísértsenek.”

1Tim 5:20: „Akik bűnt gyakorolnak, azokat fedd meg minden szemlélő előtt [vagyis olyanok előtt, akik személyesen tudnak az ügyről], hogy a többiekben is félelem legyen.”

1Kor 5:11–13: „ne keveredjetek többé egy társaságba senkivel, akit testvérnek neveznek, de parázna vagy kapzsi vagy bálványimádó vagy szidalmazó vagy részeges vagy zsaroló. Az ilyennel még csak együtt se egyetek . . . »Távolítsátok el a gonosz embert magatok közül.«”