Azért teremtette Isten az embert, hogy meghaljon?

Éppen ellenkezőleg! Jehova figyelmeztette Ádámot, hogy ne legyen engedetlen, mert az halálhoz vezet (1Móz 2:17). Később Isten óva intette az izraelitákat az olyan viselkedéstől, amely akár a korai halálukhoz is vezethet (Ez 18:31). Idővel elküldte Fiát, hogy meghaljon az emberekért, s ezáltal örök életük lehessen azoknak, akik hisznek ebben a gondoskodásában (Ján 3:16, 36).

A Zsoltárok 90:10 azt írja, hogy a szokásos emberi életkor 70 vagy 80 év. Így volt ez akkor, amikor Mózes leírta ezeket a szavakat, de kezdetben másképpen volt. (Vesd össze: 1Mózes 5:3–32.) A Héberek 9:27-ben ez olvasható: „az embereknek fenn van tartva, hogy egyszer s mindenkorra meghaljanak.” Ez is igaz volt a szavak leírásának időpontjában. Nem így volt azonban azt megelőzően, hogy Isten kimondta az ítéletet a bűnös Ádám felett.

Miért öregszünk és halunk meg?

Jehova tökéletesnek teremtette az első emberpárt, az örök élet kilátásával. Szabad akaratot adott nekik. Engedelmeskedni fognak-e Teremtőjüknek szeretetből és hálából mindazért, amit értük tett? Erre teljes mértékben képesek lettek volna. Isten közölte Ádámmal: „ami a jó és rossz tudásának a fáját illeti, arról ne egyél, mert azon a napon, amelyen eszel róla, bizony meghalsz.” Egy kígyót használva szószólóként, Sátán rávette Évát Jehova parancsának a megszegésére. Ádám nem utasította rendre feleségét, hanem csatlakozott hozzá, és ugyancsak evett a tiltott gyümölcsből. Szavához híven Jehova kimondta Ádámra a halálos ítéletet. De mielőtt végrehajtotta azt a bűnös páron, irgalmában megengedte, hogy gyermekeik  szülessenek (1Móz 2:17; 3:1–19; 5:3–5; vesd össze: 5Mózes 32:4 és Jelenések 12:9).

Róma 5:12, 17, 19: „e g y ember [Ádám] által jött be a világba a bűn, és a bűn által a halál, s így a halál minden emberre átterjedt, mivel mindnyájan vétkeztek . . . az egy ember vétsége folytán a halál királyként uralkodott . . . az egy ember engedetlensége által sokan bűnösökké lettek.”

1Kor 15:22: „Ádámban mindenki meghal.”

Lásd még a „Végzet” címszót.

Miért halnak meg csecsemők?

Zsolt 51:7, Kat. [51:5, ÚV]: „Lásd, én vétekben születtem, már akkor bűnös voltam, mikor anyám fogant.” (Lásd még: 1Mózes 8:21; Jób 14:4.)

Róma 3:23; 6:23: „mindnyájan vétkeztek, és elmaradnak az Isten dicsőségétől . . . a bűn zsoldja a halál.”

Nem Isten „veszi el” a szülőktől gyermekeiket, mint egyesek mondják. Bár a földön bőségesen terem élelem, az önző politikai és kereskedelmi elemek gyakran megakadályozzák, hogy eljusson a leginkább rászorulókhoz, a rosszultápláltság pedig halált eredményez. Egyes gyermekek balesetben veszítik el életüket, ahogyan a felnőttek. De mindannyian örököltük a bűnt, mindannyian tökéletlenek vagyunk. Olyan rendszerbe születünk, amelyben mindenki meghal, jók és gonoszok egyaránt (Préd 9:5). Jehova azonban ’vágyakozik’, hogy ismét egyesítse a feltámadás által a gyermekeket szüleikkel, s szeretettel lépéseket is tett ezért (Jób 14:14, 15; Ján 5:28, 29; vesd össze: Jeremiás 31:15, 16 és Márk 5:40–42).

Hol vannak a halottak?

1Móz 3:19: „Arcod verítékével eszed a kenyered, míg vissza nem térsz a földbe, mert abból vétettél. Mert por vagy, és a porba térsz vissza.”

Préd 9:10: „Mindazt, amit kezed megtehet, tedd meg a te erődből, mert sem cselekedet, sem tervezés, sem ismeret, sem bölcsesség nincs a seolban [„holtak hazájában”, ÚRB; „koporsóban”, 9:12, Kom.], ahová mégy.”

 Milyen állapotban vannak a halottak?

Préd 9:5: „az élők tudják, hogy meghalnak, de a halottak semmit sem tudnak.”

Zsolt 146:4: „Kimegy a szelleme, és ő visszatér földjébe, azon a napon elvesznek gondolatai [„tervei”, Kár., ÚRB, KNB; „szándékai”, IMIT].”

Ján 11:11–14: „»Lázár, a barátunk nyugodni tért, de odamegyek, hogy felébresszem az álomból.« . . . Jézus nyíltan megmondta nekik: »Lázár meghalt.«” (Lásd még: Zsoltárok 13:3.)

Tovább él-e az ember valamilyen része a test halála után?

Ez 18:4: „Amely lélek [„lélek”, Kár., ÚRB, KNB; „aki”, Kat.] vétkezik, az hal meg.”

Ézs 53:12: „halálra adta lelkét [„lelkét”, Kom., Kecsk.; „életét”, Kár., Kat., KNB].” (Vesd össze: Máté 26:38.)

Lásd még a „Lélek” és a „Szellem” címszavakat.

Tudnak-e a halottak valamilyen módon segíteni vagy ártani az élőknek?

Préd 9:6: „Szeretetük, gyűlöletük és féltékenységük is elveszett már, és időtlen időkön át többé nincs részük semmiben sem, ami történik a nap alatt.”

Ézs 26:14: „Halottak ők, nem fognak élni. Tehetetlen halottak, nem kelnek föl.”

Mit mondjunk az olyan halottnak nyilvánított személyek beszámolóiról, akik az újraélesztésük után egy másfajta életről beszéltek?

Általában a légzés és a szívműködés megszűnése után néhány percig eltart, mire az életerő a test sejtjeiben fokozatosan kialszik. A szélsőséges hideg ezt a folyamatot órákra lelassíthatja. Ezért lehetséges olykor szívmasszázzsal és mesterséges légzéssel újraéleszteni embereket. Az ilyen személyek a klinikai halál állapotában voltak, de a testük sejtjei még éltek.

Sokan azok közül, akiket a klinikai halál állapotából felélesztettek, nem emlékeznek semmire. Mások arról számolnak be, hogy úgy érezték, mintha lebegnének. Némelyek az elmondásuk  szerint szép dolgokat láttak, míg mások rettegést tapasztaltak.

Van-e orvosi magyarázata az ilyen érzéseknek?

A The Arizona Republic című lap orvos szerkesztője ezt írta: „Ha a fizikai teljesítőképesség eljut a végső ponthoz, például altatás alatt, vagy betegség, illetve sérülés után, a testműködések automatikus ellenőrzése alábbhagy. Neurohormonok és katecholaminok szabadulnak fel az idegrendszerben, és ellenőrizhetetlen mennyiségben kijutnak a szervezetbe. Ez egyebek között hallucinációkhoz vezethet, amelyeket az öntudatra ébredés után a halálból való visszatérésként értékelhetnek” (1977. május 28., C-1 o.; valamint a Fortschritte der Medizin című német orvosi lap, 1979, 41. szám és a Psychology Today, 1981. január).

Nem erősítik meg vajon az újraélesztettek vallomását olyan személyek, akik beszéltek megjelent, elhunyt szeretteikkel?

Olvasd el, kérünk, az előbbiekben idézett írásszövegeket a halottak állapotáról. Mit mond Isten igaz Szava a halottak állapotáról?

Ki az, aki mást szeretne elhitetni az emberekkel? Miután Jehova ősszüleinket arra figyelmeztette, hogy az engedetlenség halálhoz vezet, ki mondta ennek az ellenkezőjét? „A kígyó [akit Sátán használt fel; lásd: Jelenések 12:9] erre ezt mondta az asszonynak: »Bizony nem haltok meg«” (1Móz 3:4). Később persze Ádám és Éva meghaltak. Akkor ésszerűen gondolkodva, ki találta ki azt, hogy az ember valamilyen szellemi része a halál után tovább él? Láthattuk, hogy szó sincs erről Isten Szavában. Isten törvénye, amelyet az ókori Izraelnek adott, ’tisztátalannak’ és ’utálatosnak’ bélyegezte a halottaktól való tudakozódást (3Móz 19:31; 5Móz 18:10–12; Ézs 8:19). Elítélte volna a szeretet Istene ezt a szokást, ha az élők csupán beszélgetnének elhunyt szeretteikkel? Ha viszont démoni szellemek testesítik meg a halottakat, és vezetik félre az embereket olyan benyomást keltve bennük, amely egy hazugság terjedését mozdítja elő, vajon nemde a szeretet megnyilvánulása lenne Isten részéről, hogy meg akarja óvni szolgáit egy ilyen csalástól? (Ef 6:11, 12).

 Miért nem vesznek részt Jehova Tanúi a halottak gyászolásával kapcsolatos hagyományos szokásokban?

A szeretett személy halála miatti szomorúság természetes, és megfelelőképpen kinyilvánítható

„Jézus könnyekre fakadt”, miután közeli barátja, Lázár meghalt (Ján 11:35). Olykor mély szomorúságot vált ki a halál Isten szolgáiból (2Sám 1:11, 12).

A feltámadás reménysége miatt azonban a keresztények ezt a tanácsot kapják: „nem akarjuk, hogy tudatlanságban legyetek azok felől, akik halálalvásba merülnek; hogy ne búsuljatok úgy, ahogy a többiek is teszik, akiknek nincsen reménységük” (1Tessz 4:13).

Jehova szolgái a halálesettel kapcsolatos szokások közül nem mindet utasítják vissza

1Móz 50:2, 3: „József megparancsolta szolgáinak, az orvosoknak, hogy balzsamozzák be apját . . . , és ez negyven teljes napot vett igénybe, mert ennyi napig szokott tartani a balzsamozás.”

Ján 19:40: „Fogták tehát Jézus testét, és a fűszerekkel együtt pólyákba kötözték, úgy, ahogy a zsidóknál szokás előkészülni a temetésre.”

Akik igyekeznek elnyerni Isten tetszését, kerülik a Szavával ellentétes szokásokat

Néhány szokás felhívja a nyilvánosság figyelmét a gyászra. Jézus azonban ezt mondta: „Amikor böjtöltök [a szomorúság miatt], ne öltsetek többé szomorú arcot, mint a képmutatók, mert ők eltorzítják arcukat, hogy feltűnjön az embereknek, hogy böjtölnek. Bizony mondom nektek, megkapták már teljes jutalmukat. Te pedig, amikor böjtölsz, kend meg a fejedet, és mosd meg az arcodat, hogy ne az embereknek tűnjön fel, hogy böjtölsz, hanem Atyádnak, aki rejtve van; akkor a te Atyád, aki titkon néz, megfizet neked” (Máté 6:16–18).

Bizonyos szokások olyan hitnézetet tükröznek, hogy az embernek a test halálát túlélő, halhatatlan lelke van, így hát tisztában van azzal, hogy mit tesznek az életben maradottak.  A Biblia viszont ezt írja: „a halottak semmit sem tudnak” (Préd 9:5). Továbbá: „Amely lélek vétkezik, az hal meg” (Ez 18:4).

Sok szokás abból a hitből fakad, hogy a halottaknak szükségük van az élők segítségére, vagy az attól való félelemben gyökerezik, hogy kárt okozhatnak az élőknek, ha nem engesztelik ki őket. Isten Szava azonban rámutat, hogy a halottak sem fájdalmat, sem örömet nem éreznek: „Kimegy a szelleme, és ő visszatér földjébe, azon a napon elvesznek gondolatai” (Zsolt 146:4; lásd még: 2Sámuel 12:22, 23). „Szeretetük, gyűlöletük és féltékenységük is elveszett már, és időtlen időkön át többé nincs részük semmiben sem, ami történik a nap alatt” (Préd 9:6).

„Ez Isten akarata”

Ezt válaszolhatod: „Ez igen általános vélemény. Nekem azonban nagy segítséget jelentett, hogy utánajártam, mit mond erről maga Isten.” Esetleg tedd még hozzá: 1. (Olvasd fel az 1Mózes 2:17-et!) „Ha egy apa figyelmezteti a fiát, hogy egy cselekedet az életébe kerülhet, akkor Ön szerint azt szeretné az apa, hogy a fia tegye meg azt a bizonyos dolgot?” 2. „Akkor hát mi Isten akarata az emberiséggel? Jézus ezt mondta: »az az én Atyám akarata, hogy mindenkinek, aki látja a Fiút [azaz felfogja és elismeri, hogy Jézus valóban Isten Fia], és hitet gyakorol benne, örök élete legyen, és én feltámasztom őt az utolsó napon« (Ján 6:40).”

„Az emberek mindig is meghaltak”

Ezt válaszolhatod: „Nyilvánvaló, hogy mind a mai napig meghalnak az emberek, nem igaz?” Esetleg tedd még hozzá: „De figyelje meg, kérem, Isten következő csodálatos ígéretét a Jelenések 21:3, 4-ben [vagy Ézsaiás 25:8-ban].”

„Ha lejár az időnk, meghalunk”

Ezt válaszolhatod: „Sokan gondolkoznak úgy, ahogy Ön. Tudta, hogy sok ókori görögnek is ugyanez volt a véleménye? Abban hittek, hogy három istennő szabja meg minden ember  életének a hosszát. A Biblia azonban egészen más nézetet tár fel az életről.” Esetleg tedd még hozzá: 1. (Olvasd fel a Prédikátor 9:11-et!) „Szemléltetésképpen: Tegyük fel, hogy egy betondarab leválik egy épületről, és ráesik egy éppen arra járó emberre. Isten az oka ennek? Ha igen, helyes-e mégis gondatlanság miatt felelősségre vonni a háztulajdonost? . . . A Biblia szerint a járókelő szempontjából egy előre nem tervezett, előre nem látott esemény történt, és ő éppen akkor ment arra, amikor a betondarab lehullott.” 2. „A Biblia elmondja, hogy a helytelen viselkedés kerülésével megoltalmazhatjuk életünket (Péld 16:17). Ha vannak gyermekei, biztos vagyok benne, hogy Ön is alkalmazza ezt az alapelvet velük kapcsolatban. Óva inti őket olyasmiktől, amik az életük elvesztéséhez vezethetnek. Jehova pontosan ezt teszi ma az egész emberiséggel.” 3. „Jehova tudja, mit hoz a jövő. A Biblia által feltárja nekünk, hogyan élhetünk sokkal tovább, mint azok az emberek, akik figyelmen kívül hagyják figyelmeztetését (Péld 12:28; Ján 17:3).” (Lásd még a „Végzet” címszót.)