Hogyan azonosíthatók az igaz és a hamis próféták?

Az igaz próféták ismertté teszik a Jézusba vetett hitüket, de nem elegendő csupáncsak állítaniuk azt, hogy az ő nevében prédikálnak

1Ján 4:1–3: „tegyetek próbát az ihletett kijelentésekkel, hogy lássátok, vajon az Istentől származnak-e, mert sok hamis próféta ment ki a világba. Erről ismeritek fel az Istentől való ihletett kijelentést: minden ihletett kijelentés, amely vallja Jézus Krisztus testben való eljöttét, az Istentől származik, de amely ihletett kijelentés nem vallja Jézust, az egy sem az Istentől származik.”

 Máté 7:21–23: „Nem mindenki fog bemenni az egek királyságába, aki azt mondja nekem: »Uram, Uram«, hanem az, aki cselekszi égi Atyám akaratát. Sokan mondják majd nekem azon a napon: »Uram, Uram, nemde prófétáltunk a te nevedben . . . ?« De én akkor megvallom nekik: Soha nem ismertelek titeket! Távozzatok tőlem, ti, akik törvénytelenséget műveltek!”

Az igaz próféták Isten nevében szólnak, de nem elég csak állítaniuk azt, hogy őt képviselik

5Móz 18:18–20: „Prófétát támasztok nekik a testvéreik közül, olyat, mint te [mint Mózes]; szájába adom majd szavaimat, és elmond nekik mindent, amit parancsolok neki. És ha valaki nem hallgat szavaimra, melyeket ő mond az én nevemben, én fogom azt számon kérni attól. De ha a próféta olyan szót mer mondani az én nevemben, melyet nem parancsoltam, hogy mondjon, vagy más istenek nevében beszél, annak a prófétának meg kell halnia.” (Vesd össze: Jeremiás 14:14; 28:11, 15.)

Jézus ezt mondta: „semmit sem teszek a magam kezdeményezéséből, hanem ahogy az Atya tanított, úgy mondom ezeket” (Ján 8:28). Kijelentette: „az Atyám nevében jöttem” (Ján 5:43). Még ezt is mondta: „Aki saját magától szól, az a saját dicsőségét keresi” (Ján 7:18).

Megfelelnek-e az igaz prófétával szemben támasztott ezen lényeges követelményeknek azok a személyek vagy szervezetek, akik vagy amelyek azt állítják, hogy Istent képviselik, de nem hajlandók használni Isten nevét, és szokásuk a saját véleményüket hangoztatni?

A ’nagy jelek’, vagyis ’csodák’ véghezvitelére való képesség nem okvetlen jellemzi az igaz prófétákat

Máté 24:24: „hamis Krisztusok és hamis próféták támadnak, és nagy jeleket meg csodákat tesznek, hogy félrevezessék, ha lehet, még a választottakat is.”

2Tessz 2:9, 10: „A törvénytelennek jelenléte pedig Sátán munkálkodása szerint van, minden hatalmas cselekedettel és hazug jelekkel meg előjelekkel, és minden igazságtalan megtévesztéssel azoknak, akik elvesznek, megfizetésként azért, mert nem fogadták el az igazság szeretetét, hogy megmentésben részesüljenek.”

Mózes viszont Jehova irányítása alatt hajtott végre csodákat  (2Móz 4:1–9). Jehova Jézust is felhatalmazta csodák megtételére (Csel 2:22). De nem csupán a csodák bizonyították azt, hogy valóban Isten küldte őket.

Az igaz próféták jövendölései valóra válnak, ők maguk azonban lehet, hogy nem tudják, mikor és hogyan

Dán 12:9: „Menj, Dániel, mert ezek a szavak be vannak zárva és pecsételve a vég idejéig.”

1Pét 1:10, 11: „Egyre csak azt vizsgálták [a próféták], hogy mely sajátos időszakra, illetve miféle időszakra mutat a bennük levő szellem Krisztusra nézve, amikor az előre tanúskodott a Krisztusra váró szenvedésekről és az ezeket követő dicsőségekről.”

1Kor 13:9, 10: „részleges ismeretünk van, és részlegesen prófétálunk; de amikor megérkezik, ami teljes, el lesz távolítva, ami részleges.”

Péld 4:18: „Az igazságosak ösvénye . . . olyan, mint a hajnal világossága, mely egyre világosabb lesz a teljes délig.”

Az apostoloknak és más, korai keresztény tanítványoknak voltak bizonyos helytelen elképzeléseik, a Biblia mégsem sorolja őket a „hamis próféták” közé. (Lásd: Lukács 19:11; János 21:22, 23; Cselekedetek 1:6, 7.)

Nátán próféta arra buzdította Dávid királyt, hogy tegye meg, amire Jehova imádati házának felépítésével kapcsolatban a szíve indítja. Később azonban Jehova azt mondta Nátánnak, hogy közölje Dáviddal, hogy nem ő fogja felépíteni a templomot. Nátánt a korábbi kijelentése miatt nem vetette el Jehova, hanem továbbra is felhasználta, mivel alázatosan helyreigazította a dolgot, amikor Jehovától megkapta az erre vonatkozó felvilágosítást (1Krón 17:1–4, 15).

Az igaz próféták kijelentései előmozdítják az igaz imádatot, és összhangban vannak Isten kinyilatkoztatott akaratával

5Móz 13:1–4: „Ha próféta vagy álomlátó támad közötted, és jelt vagy előjelet ad neked, és valóra válik a jel vagy előjel, melyről beszélt neked ezt mondva: »Járjunk más istenek után, akiket nem ismersz, és szolgáljuk azokat«, ne hallgass annak a prófétának vagy álomlátónak szavára, mert Jehova, a ti Istenetek  tesz próbára titeket, hogy megtudja, szeretitek-e Jehovát, a ti Isteneteket teljes szívetekből és teljes lelketekből. Jehova, a ti Istenetek után járjatok, őt féljétek, az ő parancsolatait tartsátok meg, az ő szavára hallgassatok, őt szolgáljátok, és őhozzá ragaszkodjatok.”

Vajon az egyháztagjaikat a világ ügyeiben való részvételre buzdító papok elősegítik-e az igaz imádatot, ha a Biblia kijelenti, hogy aki „a világ barátja” akar lenni, az Isten ellenségévé lesz? (Jak 4:4; 1Ján 2:15–17). Az igaz Isten kijelentette, hogy a nemzetek majd ’megtudják, hogy ő Jehova’, s a Biblia azt mondja, hogy Isten ’népet szerez a nevének’ a nemzetek közül. De vajon Isten kinyilatkoztatott akaratával összhangban cselekszenek azok a vallásszervezetek, amelyek a legkevésbé sem tartják fontosnak Isten nevének használatát? (Ez 38:23; Csel 15:14). Jézus megtanította követőit imádkozni Isten Királyságáért, és a Biblia arra int, hogy ne bízzunk földi emberekben. Ezek alapján igaz próféták-e azok a papok vagy politikai szervezetek, akik vagy amelyek arra buzdítják az embereket, hogy az emberi uralmakban bízzanak? (Zsolt 146:3–6; Máté 6:9, 10; vesd össze: Jelenések 16:13, 14).

Az igaz és a hamis próféták felismerhetők a saját életmódjuk és a követőik életmódja által megtermett gyümölcsökről

Máté 7:15–20: „Óvakodjatok a hamis prófétáktól, akik juhok ruhájában jönnek hozzátok, de belül prédaleső farkasok. Gyümölcseikről fogjátok felismerni őket . . . minden jó fa jó gyümölcsöt terem, de minden korhadt fa értéktelen gyümölcsöt terem . . . Úgy bizony, a gyümölcseikről fogjátok felismerni ezeket az embereket.”

Mi jellemzi az életmódjukat? „A test cselekedetei . . . : paráznaság, tisztátalanság, gátlástalan viselkedés, bálványimádás, spiritizmus gyakorlása, ellenségeskedések, viszálykodás, féltékenység, haragkitörések, perlekedések, meghasonlások, szekták, irigykedések, italozós tivornyázások, dorbézolások és effélék . . . akik ilyeneket gyakorolnak, nem öröklik Isten királyságát. A szellem [azaz Isten szellemének] gyümölcse ellenben szeretet, öröm, béke, hosszútűrés, kedvesség, jóság, hit, szelídség, önuralom” (Gal 5:19–23; lásd még: 2Péter 2:1–3).

 Nem tévedtek-e már Jehova Tanúi a tanításaikban?

Jehova Tanúi nem állítják magukról, hogy ihletett próféták. Voltak tévedéseik. Mint Jézus Krisztus apostolainak, nekik is voltak időnként téves várakozásaik (Luk 19:11; Csel 1:6).

A Szentírás időtényezőket tartalmaz Krisztus jelenlétével kapcsolatban, és Jehova Tanúi élénk érdeklődéssel tanulmányozzák ezeket (Dán 4:10–17; Luk 21:24). Jézus egy sok összetevőből álló jelet is adott, amely összhangban van azoknak az időpontokra vonatkozó jövendöléseknek a teljesedésével, amelyek által azonosítani lehet azt a nemzedéket, amely látni fogja Sátán gonosz világrendszerének a végét (Luk 21:7–36). Jehova Tanúi rámutatnak e jel teljesedésének bizonyítékaira. Igaz, hogy volt, amit nem értettek meg teljesen az egyes időszakok végén bekövetkező eseményekkel kapcsolatban, de nem követték el azt a hibát, hogy elvesztették hitüket vagy éberségüket Jehova szándéka megvalósulására vonatkozóan. Gondolkodásmódjukban mindig szem előtt tartották Jézus tanácsát: „Kitartóan virrasszatok hát, mert nem tudjátok, melyik nap jön el az Uratok” (Máté 24:42).

Amiben nézeteik helyreigazításra szorultak, viszonylag csekélység volt azokhoz a létfontosságú bibliai igazságokhoz képest, amelyeket felismertek és hirdetnek. Ilyen igazságok például: Jehova az egyedüli igaz Isten; Jézus Krisztus nem valamilyen istenháromság része, hanem Isten egyszülött Fia; csak a Krisztus váltságáldozatába vetett hit alapján lehetséges a bűneink megváltása; a szent szellem nem személy, hanem Jehova tevékeny ereje, és a gyümölcsének meg kell mutatkoznia az igaz imádók életében; az emberi lélek nem halhatatlan — miként az ókori pogányok állították —, hanem halandó, s a jövő élet reménysége a feltámadáson alapszik; Isten az egyetemes szuverenitás vitakérdése miatt engedi meg a gonoszságot; Isten Királysága az emberiség egyetlen reménysége; 1914 óta a gonosz világrendszer utolsó napjaiban élünk; csak 144 000 hűséges keresztény lesz Krisztussal király és pap az égben, míg az engedelmes emberiség többi része a paradicsomi földön nyeri el az örök életet.

Jehova Tanúi tanításaival kapcsolatban még a következőket kell figyelembe venni: Hozzájárultak-e ahhoz, hogy az emberek  erkölcsösebbek legyenek? Becsületességükkel kiemelkednek-e a környezetükből azok a személyek, akik e tanításokhoz ragaszkodva élnek? Kedvezően befolyásolja-e családi életüket a tanítások alkalmazása? Jézus azt mondta, hogy tanítványai könnyedén felismerhetők lesznek arról, hogy szeretet van közöttük (Ján 13:35). Szembetűnő-e ez a tulajdonság Jehova Tanúi között? Beszéljenek erről maguk a tények.

„A papunk azt mondta, hogy Jehova Tanúi a hamis próféták”

Ezt válaszolhatod: „Szabad megkérdeznem, hogy mutatott-e Önnek a Bibliából valamit, ami jellemzi a hitnézetünket vagy tetteinket, és azt mondja, hogy az olyan emberek, mint mi, hamis próféták? . . . Megmutathatnám Önnek, mit ír a Biblia a hamis prófétákról?” (Használj fel egy vagy több gondolatot a 136—9. oldalon található anyagból.)

Vagy ezt is mondhatod: „Biztos Önnek is az a véleménye, hogy egy ilyen súlyos vádnak határozott bizonyítékokon kell alapulnia. Megnevezett ilyet az Ön papja?” (Ha a házigazda néhány be nem teljesedett, állítólagos „jövendölésre” hivatkozik, használd fel a 138. oldalon, valamint a 139. oldaltól a 141. oldal tetejéig található anyagot.)

Egy másik lehetőség: „Ha Önt érne ilyen vád, bizonyára örülne a lehetőségnek, hogy legalább kifejthesse az álláspontját, nem igaz? . . . Megmutathatnám akkor Önnek a Bibliából, hogy . . . ?”