Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Hitehagyás

Hitehagyás

Meghatározás: A hitehagyás Isten imádatának és a neki végzett szolgálatnak a feladását jelenti, vagy attól való elfordulást, tulajdonképpen Jehova Isten elleni lázadást jelent. Egyes hitehagyottak, bár állítják, hogy ismerik és szolgálják Istent, mégis elvetik a Szavában lefektetett tanításokat vagy követelményeket. Mások kijelentik, hogy hisznek a Bibliában, de elutasítják Jehova szervezetét.

Számíthatunk-e arra, hogy hitehagyottak támadnak a keresztény gyülekezetben?

1Tim 4:1: „Az ihletett kijelentés azonban határozottan megmondja, hogy a későbbi időszakokban némelyek elpártolnak a hittől, félrevezető ihletett kijelentésekre és démonok tanításaira fordítva figyelmet.”

2Tessz 2:3: „Senki, semmilyen módon ne vezessen titeket tévútra, mert nem fog [Jehova napja] eljönni, csak ha előbb eljön a hitehagyás, és kinyilatkozik a törvénytelenség embere, a pusztulás fia.”

A hitehagyottak néhány jellemvonása:

Megpróbálnak követőkre szert tenni, és ezáltal szektás szakadásokat idéznek elő

Csel 20:30: „közületek is támadnak majd férfiak, akik kiforgatott dolgokat fognak beszélni, hogy maguk után vonják a tanítványokat.”

2Pét 2:1, 3: „közöttetek is lesznek hamis tanítók. Ugyanezek romboló szektákat fognak bevezetni csendesen, és megtagadják még a tulajdonosukat is, aki megvette őket . . . Mohóságból ki is fognak zsákmányolni benneteket elferdített szavakkal.”

Talán azt állítják, hogy hisznek Krisztusban, de nem veszik komolyan a követőire bízott prédikáló- és tanítómunkát

Luk 6:46: „Miért hívtok hát így: »Uram! Uram!«, és nem cselekszitek, amit mondok?”

Máté 28:19, 20: „Menjetek hát, és tegyetek tanítvánnyá minden nemzetből való embereket, kereszteljétek meg őket . . . , és tanítsátok meg őket arra, hogy megtartsák mindazt, amit parancsoltam nektek.”

Máté 24:14: „a királyságnak ezt a jó hírét prédikálni fogják az egész lakott földön tanúságul minden nemzetnek, és akkor jön el a vég.”

Talán azt állítják, hogy Istent szolgálják, azonban elutasítják képviselőit, a látható szervezetét

Júd 8, 11: „ezek az álmokba merülők is hasonlóképpen beszennyezik a testet, semmibe veszik a felsőbbséget, és becsmérlően beszélnek a dicsőségesekről. Jaj nekik, mert . . . Kórah lázadó beszédében vesztek el.”

4Móz 16:1–3, 11, 19–21: „Kórah . . . felkelt . . . és még kétszázötven ember Izrael fiai közül, a közösség fejedelmei . . . Összegyűltek hát Mózes és Áron ellen, és ezt mondták nekik: »Elegünk van belőletek, mert az egész közösségből mindenki szent, és Jehova közöttük van. Miért emelitek hát magatokat Jehova gyülekezete fölé?« [Mózes ezt mondta:] »te és egész közösséged, mely összegyűlik, Jehova ellen van. Mert mi Áron, hogy ellene zúgolódtok?« Amikor Kórah egybegyűjtötte az egész közösséget ellenük a találkozás sátrának bejáratához, megjelent Jehova dicsősége az egész közösségnek. Jehova ekkor szólt Mózeshez és Áronhoz, ezt mondva: »Váljatok külön ettől a közösségtől, hogy kiirthassam őket egy szempillantás alatt!«”

Nemcsak az igaz hitet adják fel, hanem ’verik’ is korábbi hívőtársaikat; nyilvános kritizálással és más módszerekkel gátolják tevékenységüket; az ilyen hitehagyottak magatartása bomlasztó, nem építő

Máté 24:45–51: „Ki valójában a hű és értelmes rabszolga, akit az ura kinevezett a háziszolgái fölé, hogy megadja nekik eledelüket a kellő időben? . . . De ha az a gonosz rabszolga azt mondaná valamikor is a szívében: »Késik az én uram«, és verni kezdené rabszolgatársait, és enne, inna a megrögzött részegesekkel, akkor olyan napon jön meg annak a rabszolgának az ura, amelyen nem várja, és olyan órában, amelyet nem tud, és megbünteti őt a legnagyobb szigorral, és a képmutatók közé jelöli ki a részét.”

2Tim 2:16–18: „Kerüld azonban az üres beszédeket, melyek sértik azt, ami szent; mert egyre messzebbre mennek majd az istentelenségben, és szavuk úgy fog terjedni, akár az üszök. Ezek közül való Himéneusz és Filétusz. Ezek az emberek eltértek az igazságtól, azt mondva, hogy a feltámadás már megtörtént, és feldúlják némelyek hitét.”

Üdvözölhetik-e a hűséges keresztények a hitehagyottakat, vagy olvashatják-e az irodalmukat?

2Ján 9, 10: „Aki előretolakszik, és nem marad meg a Krisztus tanításában, annál egynél sincs ott Isten . . . Ha valaki elmegy hozzátok, és nem ezt a tanítást viszi, soha ne fogadjátok az otthonotokba, s ne is köszönjetek neki soha.”

Róma 16:17, 18: „Buzdítalak pedig titeket, testvérek, hogy tartsátok a szemeteket azokon, akik meghasonlásokat támasztanak, és botránkozásra adnak alkalmakat, ellentétben azzal a tanítással, amelyet tanultatok, és kerüljétek őket . . . mézesmázoskodással meg hízelkedő beszéddel tévútra vezetik az álnokság nélküliek szívét.”

Származik-e valamilyen súlyos kár abból, ha valaki a kíváncsiságát kielégítve foglalkozik a hitehagyottak gondolkodásmódjával?

Péld 11:9: „Szájával hoz romlást a hitehagyott az embertársára.”

Ézs 32:6: „az ostoba csak ostobaságot beszél, és szíve ártani igyekszik, hogy hitehagyást vigyen végbe, és tévelygést szóljon Jehova ellen, hogy megüresítse az éhező lelkét, és ital nélkül hagyja a szomjazót.” (Vesd össze: Ézsaiás 65:13, 14.)

Mennyire súlyos dolog a hitehagyás?

2Pét 2:1: „Ugyanezek romboló szektákat fognak bevezetni csendesen, és megtagadják még a tulajdonosukat is, aki megvette őket, gyors pusztulást hozva magukra.”

Jób 13:16: „egyetlen hitehagyott sem jut [Isten] színe elé.”

Héb 6:4–6: „lehetetlen, hogy akiket egyszer s mindenkorra megvilágosítottak, s akik megízlelték az égi ajándékot, és akik szent szellemnek lettek részesei, s akik megízlelték Isten kiváló szavát és az eljövendő világrendszer erőit, ám elpártoltak, azokat újra felélesszék a megbánásra, mivel ők a maguk részéről újból oszlopra feszítik az Isten Fiát, és nyilvános szégyennek teszik ki őt.”