Van-e ésszerű okunk hinni Istenben?

Zsolt 19:1: „Az egek hirdetik Isten dicsőségét; keze művéről ad hírt az égboltozat.”

Zsolt 104:24: „Mily számosak a te műveid, ó, Jehova! Mindet bölcsen alkottad. Betöltik a földet alkotásaid.”

Róma 1:20: „az ő láthatatlan tulajdonságai világosan látszanak a világ teremtésétől fogva, mivel az alkotott dolgokból érzékelhetők.”

A New Scientist című folyóiratban ez olvasható: „A laikusok között elterjedt az a nézet, hogy a tudomány »megdöntötte«  a vallást. Ebből kiindulva általában úgy gondolják, hogy a tudósok nem hívők; hogy Isten koporsójába Darwin verte be az utolsó szeget; hogy az azóta született tudományos és technikai újdonságok egymásutánja kizárja a feltámadás lehetőségét. Ez a nézet azonban teljesen helytelen” (1977. május 26., 478. o.).

A Francia Tudományos Akadémia egyik tagja így nyilatkozott: „A természet rendje nem az emberi elme találmánya, s nem is bizonyos emberek felfogóképességének szüleménye . . . A rend létezése rendező értelem létét feltételezi. Ez az értelem nem lehet másé, csakis Istené” (Dieu existe? Oui [Párizs, 1979] Christian Chabanis idézte Pierre-Paul Grassét, 94. o.).

A tudósok több mint 100 kémiai elemet fedeztek fel. Az elemek atomszerkezeti felépítése bonyolult matematikai kölcsönhatásról tanúskodik. A periódusos rendszer a nyilvánvaló tervezés bizonyítéka. Ilyen csodálatos alkotás nem lehet a véletlen műve.

Szemléltetés: Ha kamerát, rádiót vagy számítógépet látunk, minden habozás nélkül elismerjük, hogy értelmes tervező alkotása. Ésszerű-e tehát az az állítás, hogy az ezeknél sokkal bonyolultabb szemnek, fülnek, emberi agynak és ehhez hasonlóknak nem volt értelmes Tervezőjük?

Lásd még a „Teremtés” címszó alatt a 365—7. oldalt.

Azt bizonyítja a gonoszság és a szenvedés, hogy nincs Isten?

Vizsgáljuk meg a következő példákat: Az a tény, hogy egy késsel már gyilkoltak, azt bizonyítja, hogy a kést nem állította elő senki? Az, hogy a sugárhajtású repülőkről háborús időben bombákat szórnak le, azt bizonyítja, hogy nincs tervezőjük? Avagy nem a felhasználási mód okoz annyi szenvedést az emberiségnek?

Sok betegség az emberek helytelen életmódjára, valamint az önmaguk és mások környezetének rongálására vezethető vissza, nem igaz? Vajon nem az emberek háborúi az emberiség szenvedéseinek fő okai? Nemde igaz az is, hogy mialatt embermilliók élelmiszerhiánytól szenvednek, addig más országokban a kelleténél jóval bőségesebb az élelmiszer-ellátás, így hát  ezek mögött a gondok mögött egyebek között az emberi kapzsiság húzódik meg? Mindezek nem azt bizonyítják, hogy nincs Isten, hanem azt, hogy az emberek csúnyán visszaélnek Istentől kapott adottságaikkal s magával a földdel is!

Valóban törődik Isten azzal, hogy mi történik velünk, emberekkel?

De még mennyire! Nézzük meg a bizonyítékokat: A Bibliából megtudjuk, hogy Isten tökéletes kezdetet adott az emberiségnek (1Móz 1:27, 31; 5Móz 32:4). Ám az ember csak akkor élvezhette folyamatosan Isten kegyét, ha engedelmeskedett Alkotójának (1Móz 2:16, 17). Ha engedelmes lett volna, akkor betegség és fájdalom nélküli, haláltól mentes, tökéletes életnek örvendhetett volna. A Teremtő megadta volna az embereknek a szükséges irányítást, és felhasználta volna hatalmát, hogy minden szerencsétlenségtől megóvja az emberiséget. Az ember azonban elutasította Isten vezetését; úgy döntött, hogy a maga ura lesz. Mivel olyan vállalkozásba kezdett, amelyre nem volt alkalmas, bajt hozott önmagára (Préd 8:9; Jer 10:23; Róma 5:12). Az évszázadok alatt azonban Isten türelmesen kereste azokat, akik az iránta és útjai iránti szeretetből készek szolgálni őt. Isten lehetővé teszi majd számukra, hogy élvezhessék mindazokat az áldásokat, amelyektől az emberi tökéletlenség és a helytelen uralkodás megfosztotta őket (Jel 21:3–5). Fia révén Isten gondoskodott arról, hogy megváltsa az emberiséget a bűntől és a haláltól, ez pedig csodálatos bizonyítéka az emberiség iránt érzett nagy szeretetének (Ján 3:16). Isten kitűzött egy időpontot is, amikor elpusztítja azokat, akik a földet pusztítják, és amikor az igazságosságot szerető emberek Isten eredeti szándékával összhangban élvezhetik majd az életet (Zsolt 37:10, 11; Jel 11:18; lásd még a „Szenvedés” és a „Gonoszság” címszó alatti gondolatokat).

Valóságos személy-e Isten?

Héb 9:24: „Krisztus . . . magába az égbe [lépett be], hogy most megjelenjen az Isten személye előtt értünk.”

Ján 4:24: „Az Isten Szellem.”

 Ján 7:28: „valóságos az, aki küldött engem” — mondta Jézus.

1Kor 15:44: „Ha van fizikai test, van szellemi is.”

Vannak-e olyan érzései Istennek, mint az élő embereknek?

Ján 16:27: „maga az Atya vonzalmat érez irántatok, mivel ti vonzalmat éreztetek irántam, és elhittétek, hogy az Atya képviselőjeként jöttem el.”

Ézs 63:9: „Minden gyötrelmükben gyötrelmet élt át . . . Szeretetében és könyörületében megváltotta őket.”

1Tim 1:11: „a boldog Isten.”

Volt-e Isten létének kezdete?

Zsolt 90:2: „Mielőtt a hegyek megszülettek, s mintegy vajúdva világra hoztad a földkerekséget és a termékeny földet, időtlen időktől fogva időtlen időkig te vagy Isten.”

Ésszerű ez? Értelmünk nem képes teljesen felfogni. Ez azonban nem nyomós ok az elutasításhoz. Vedd figyelembe a következő példákat: 1. Az idő. Senki sem képes megmondani azt a bizonyos pillanatot, amikor az idő kezdetét vette. És tény, hogy még ha az életünk véget ér is, az időnek nincs vége. Mégsem vetjük el az idő fogalmát csak azért, mert vannak olyan jellemzői, amelyeket nem tudunk teljesen megérteni. Ellenkezőleg, hozzá igazítjuk az életünket. 2. A világűr. A csillagászok nem találják sem azt, hogy hol kezdődik, sem azt, hogy hol ér véget a világűr. Minél messzebbre hatolnak a világegyetembe fürkésző tekintetükkel, annál nagyobbnak vélik. De nem utasítják el azt, amire a bizonyítékok mutatnak; sokan úgy utalnak a világegyetemre, mint ami végtelen. Ugyanez az alapelv vonatkozik Isten létére is.

Más példák: 1. A csillagászok azt mondják, hogy a Nap hőmérséklete a magjában 15 millió Celsius-fok. Elvetjük-e ezt a kijelentést csupán azért, mert ekkora meleget képtelenek vagyunk elképzelni? 2. Azt mondják, a Tejút kiterjedése olyan nagy, hogy 100 000 évre lenne szükség ahhoz, hogy egy 300 000 kilométer/másodperces sebességgel haladó fénysugár átmenjen rajta. Képesek vagyunk igazán felfogni egy  ekkora távolságot? Mégsem kételkedünk benne, mert tudományos bizonyítékok támasztják alá.

Mi az ésszerűbb? Az, hogy a világegyetem élő, értelmes Teremtő alkotása, vagy az, hogy élettelen kezdettel, intelligens irányítás nélkül, véletlenül alakult ki? Egyesek azért fogadják el az utóbbi változatot, mert egyébként el kellene ismerniük a Teremtő létezését, akinek tulajdonságait képtelenek teljesen megérteni. De közismert, hogy a tudósok sem az élő sejtben levő gének működését nem értik teljesen, sem azt, hogy mi határozza meg ezeknek a sejteknek a növekedését. Még az emberi agy működését sem értik egészen. Mégis ki tagadná, hogy ezek léteznek? Valóban elvárhatjuk, hogy mindent felfogjunk arról a Személyről, aki oly hatalmas, hogy létre tudta hozni a mérhetetlenül bonyolult tervezésű és elképesztő méretű világegyetemet?

Fontos-e Isten nevének használata?

Róma 10:13: „mindenki, aki segítségül hívja Jehova nevét, megmentésben fog részesülni.”

Ez 39:6: „megtudják az emberek, hogy én vagyok Jehova.”

Jézus ezt mondta Atyjának: „megismertettem velük [igaz követőivel] a nevedet, és meg is fogom ismertetni” (Ján 17:26).

Lásd még a „Jehova” címszó alatti gondolatokat a 191—2. oldalon.

Van-e jelentősége annak, hogy melyik Istent szolgáljuk, ha már valamilyen valláshoz tartozunk?

1Kor 10:20: „amiket a nemzetek áldoznak, démonoknak áldozzák, és nem Istennek.”

2Kor 4:4: „ennek a világrendszernek az istene megvakította a nem hívők elméjét, hogy ne ragyogjon át a Krisztusról, az Isten képmásáról szóló dicsőséges jó hír megvilágosító fénye.” (Itt az Ördög úgy van megemlítve, hogy ’isten’. Lásd még: 1János 5:19; Jelenések 12:9.)

Máté 7:22, 23: „Sokan mondják majd nekem [Jézus Krisztusnak] azon a napon: »Uram, Uram, nemde prófétáltunk a te  nevedben, démonokat űztünk ki a te nevedben, és sok hatalmas cselekedetet vittünk véghez a te nevedben?« De én akkor megvallom nekik: Soha nem ismertelek titeket! Távozzatok tőlem, ti, akik törvénytelenséget műveltek!” (Ha valaki kereszténynek vallja is magát, az még nem biztosíték arra, hogy elfogadható módon szolgálja az igaz Istent.)

Lásd még a „Vallás” címszó alatt a 396—7. oldalt.

Ha Jehova ’az egyedüli igaz Isten’, milyen „Isten” Jézus?

Maga Jézus nevezte az Atyját ’egyedüli igaz Istennek’ (Ján 17:3). Maga Jehova pedig ezt mondta: „Rajtam kívül nincs Isten” (Ézs 44:6). Pál apostol azt írta, hogy az igaz keresztények számára „e g y Isten van, az Atya” (1Kor 8:5, 6). Jehova tehát páratlan, senki sincs ugyanabban a pozícióban, mint ő. Jehova éles ellentétben áll az imádat egyéb tárgyaival, például a bálványokkal, istenített emberekkel és Sátánnal. Ezek mind hamis istenek.

Jézust is nevezi a Biblia ’istennek’, sőt ’Erős Istennek’ (Ján 1:1; Ézs 9:6). Sehol sem mondja viszont róla, hogy Mindenható, ahogyan Jehova (1Móz 17:1). Jézusról azt olvassuk, hogy „az Isten dicsőségének visszatükröződése”, de e dicsőség forrása az Atya (Héb 1:3). Jézus semmiképpen sem törekszik az Atyja pozíciójára. Ezt mondta: „Jehovát, a te Istenedet imádd, és egyedül neki végezz szent szolgálatot” (Luk 4:8). Ő „Isten formájában” létezik, és az Atya megparancsolta, hogy ’Jézus nevében minden térd hajoljon meg’, de mindez „az Istennek, az Atyának dicsőségére” történik (Fil 2:5–11; lásd még a 207—11. oldalt is).

„Én nem hiszek Istenben”

Ezt válaszolhatod: „Mindig így érzett? . . . Azok után jutott erre az álláspontra, hogy megvizsgált néhány bizonyítékot, amelyeket meggyőzőnek talált?” Esetleg tedd még hozzá: „Engem nagyon érdekel ez a dolog, és sokat gondolkodtam rajta. Például nekem rengeteget segített . . .” (Lásd a 180. oldalon  a „Van-e ésszerű okunk hinni Istenben?” alcímet, és a „Teremtés” címszó alatti gondolatokat a 365—7. oldalon.)

Vagy ezt is mondhatod: „Úgy érti, hogy nem hisz a Teremtőben, vagy hogy annyira sok képmutatást tapasztalt az egyházakban, hogy nem tud hinni a tanításukban?” Ha ez az utóbbi áll fenn, hozzáteheted: „A kereszténység egyházai és az igazi keresztények között nagy különbség van. Igaz, hogy a kereszténység elnyomta az embereket, de az igaz keresztények sohasem tettek ilyet. A kereszténység háborúkat folytatott, az igaz keresztények nem. A kereszténység elmulasztott megfelelő erkölcsi irányítást nyújtani, az igaz keresztények nem. Isten Szava, a Biblia nem támogatja a kereszténységet. Ellenkezőleg, elítéli.”

Egy másik lehetőség: „Voltak érdekes beszélgetéseim olyan emberekkel, akik szintén így vélekedtek. Közülük egyesek azt mondták, hogy a világban levő szenvedés és gonoszság láttán egyszerűen képtelenek hinni Istenben. Ön is így van ezzel?” (Ha igen, használd fel az „Azt bizonyítja a gonoszság és a szenvedés, hogy nincs Isten?” alcím alatti gondolatokat a 181—2. oldalon.)

„Én csak abban hiszek, amit látok, Istent pedig soha nem láttam”

Ezt válaszolhatod: „Nagyon elterjedt manapság ez a nézet. És ennek megvan az oka. Olyan társadalomban élünk, amely az anyagi javaknak tulajdonít jelentőséget. Ön azonban reálisan gondolkodó ember, ha nem tévedek.” Esetleg tedd még hozzá: 1. „Vannak-e olyan dolgok, amelyeket nem látunk, mégis hiszünk a létezésükben, mivel nyomós okok szólnak mellette? Mit mondjunk a levegőről, amelyet belélegzünk? Érezzük, amikor fúj a szél. Tudjuk, hogy megtelik vele a tüdőnk, bár magát a levegőt nem látjuk. De mivel látjuk a hatásait, jó okkal hiszünk benne, nem?” 2. „A gravitációt sem látjuk. De ha leejtünk valamit, látjuk a gravitáció hatásának bizonyítékát. Ugyancsak nem láthatjuk a szagokat, orrunk azonban megérzi azokat. Nem látjuk a hanghullámokat sem, de fülünk felfogja őket. Tehát hiszünk olyan dolgokban, amelyeket nem láthatunk — feltéve, ha jó okunk van rá, nem igaz?” 3. „Vannak-e azonban a láthatatlan Isten létezésének is bizonyítékai?”  (Használd fel a „Van-e ésszerű okunk hinni Istenben?” alcím alatti gondolatokat a 180—1. oldalon.)

„Nekem saját elképzelésem van Istenről”

Ezt válaszolhatod: „Örömmel hallom, hogy ilyesmikről is elgondolkozik, és hisz Istenben. Megkérdezhetem, mi az elképzelése Istenről?” Esetleg tedd még hozzá: „Biztos vagyok benne, hogy Ön is érzi, mennyire fontos meggyőződnünk arról, hogy amiben hiszünk, összhangban van-e azzal, amit maga Isten mond. Felolvashatnék Önnek erről röviden egy gondolatot a Bibliából? (Zsolt 83:18).”