Mit tanulhatunk a Máriáról szóló bibliai feljegyzésekből?

1. Azt, hogy milyen fontos készségesen odafigyelnünk arra, amit Isten üzen a küldöttei által, még akkor is, ha az, amit  hallunk, elsőre talán zavarba ejt minket, vagy lehetetlennek tűnik előttünk (Luk 1:26–37).

2. Azt, hogy bátran cselekedjünk aszerint, amit Isten akaratának ismertünk meg, és teljes mértékben bízzunk Istenben. (Lásd: Lukács 1:38. Amint arra az 5Mózes 22:23, 24 rámutat, egy hajadon zsidó lány súlyos következményekkel számolhatott, ha kiderült róla, hogy teherbe esett.)

3. Azt, hogy Isten kész az embereket társadalmi helyzetüktől függetlenül is felhasználni. (Vesd össze a Lukács 2:22–24-et a 3Mózes 12:1–8-cal.)

4. Azt, hogy elsőbbséget kell biztosítani a szellemi érdekeknek. (Lásd: Lukács 2:41; Cselekedetek 1:14. A zsidó feleségektől nem követelték meg, hogy elkísérjék férjüket az évenkénti pászka idején a hosszú jeruzsálemi útra, Mária azonban megtette ezt.)

5. Azt, hogy értékeljük az erkölcsi tisztaságot (Luk 1:34).

6. Azt, hogy a gyermekekkel szorgalmasan meg kell ismertetni Isten Szavát. (Ezt tükrözte az, amit Jézus tizenkét éves korában tett. Lásd: Lukács 2:42, 46–49.)

Valóban szűz volt Mária Jézus születésekor?

A Lukács 1:26–31 (Kat.) beszámol arról, hogy Gábriel egy „szűzhöz”, Máriához vitte a következő üzenetet: „Gyermeket fogansz, fiút szülsz, és Jézusnak fogod elnevezni.” Ezután a 34. vers kijelenti: „Mária megkérdezte az angyalt: »Hogyan válik ez valóra, amikor férfit nem ismerek [„nincs nemi kapcsolatom férfival”, ÚV]?«” A Máté 1:22–25 (Kat.) hozzáteszi: „Ezek azért történtek, hogy beteljesedjék, amit az Úr a próféta szavával mondott: Íme a szűz fogan és fiat szül, Emmánuel lesz a neve. Ez azt jelenti: Velünk az Isten. József erre fölébredt álmából és úgy tett, ahogy az Úr angyala parancsolta. Magához vette feleségét, de nem ismerte meg, míg világra nem hozta fiát, akinek a Jézus nevet adta.”

Ésszerű ez? Biztosan nem volt lehetetlen a Teremtőnek, aki az ember szaporítószervét tervezte, hogy természetfölötti módon előidézze Mária méhében egy petesejt megtermékenyülését. Jehova csoda útján átvitte elsőszülött égi Fiának életerejét és személyiségét Mária méhébe. Isten tevékeny ereje,  a szent szelleme vigyázott Mária méhében a gyermek fejlődésére, így tökéletes ember született meg (Luk 1:35; Ján 17:5).

Mindig szűz maradt Mária?

Máté 13:53–56, Kat.: „Amikor ezeket a példabeszédeket elmondta, Jézus eltávozott onnan. Visszament városába, és az ottaniakat tanította a zsinagógákban. Azok csodálkozva kérdezgették: »Honnan van ennek a bölcsessége és a csodatevő ereje? Nem az ácsnak a fia? Nem Mária az anyja, nem Jakab, József, Simon és Júdás a testvérei [görögül: a·del·phoiʹ]? S nővérei [görögül: a·del·phaiʹ] nem mind itt élnek köztünk?«” (E szöveg alapján arra a következtetésre jutnál, hogy Jézus volt Mária egyetlen gyermeke, vagy inkább arra, hogy több fia és lánya is született?)

A New Catholic Encyclopedia (1967, IX. köt., 337. o.) elismeri a Máté 13:55, 56-ban használt görög a·del·phoiʹ, illetve a·del·phaiʹ szavakkal kapcsolatban: „az evangélista korának görögül beszélő világában a vér szerinti fivérek és nővérek megjelölésére használták, és a görög olvasók ezt természetesen így is értették. Helvidius a IV. század vége felé (380 körül) egy ma már fel nem lelhető műben ezt a tényt azzal a szándékkal emelte ki, hogy Máriának Jézus mellett további gyermekeket is tulajdonítson, s hogy ezzel példaként állítsa őt a sokgyermekes családanyák elé. Szent Jeromost [Sophronius Eusebius Hieronymust] az egyháznak a Mária örök szüzességével kapcsolatos hagyományos hitnézete arra késztette, hogy vallásos röpiratot készítsen Helvidius ellen (Kr. u. 383), amelynek fejtegetései . . . még ma is népszerűek a katolikus egyház hittudósai körében.”

Márk 3:31–35, Kat.: „Amikor anyja és rokonai odaértek, kint maradtak, beküldtek érte és hívatták. Sokan ültek körülötte, szóltak neki: »Anyád és testvéreid kint vannak, és keresnek.« Így válaszolt: »Ki az én anyám és kik az én testvéreim?« Aztán végighordozta tekintetét a körülötte ülőkön, s csak ennyit mondott: »Ezek az én anyám és testvéreim! Aki teljesíti az Isten akaratát, az az én testvérem, nővérem és anyám.«” (Itt már igazán világos lesz a különbség Jézus vér szerinti testvérei és szellemi testvérei, vagyis a tanítványai között. Senki sem mondhatja, hogy a Jézus anyjára való hivatkozást nem  úgy kell felfogni, ahogy azt Jézus mondta. Akkor vajon következetes lenne úgy érvelni, hogy itt nem vér szerinti testvérekről, hanem esetleg unokatestvérekről volt szó? Azon rokonok megjelölésére, akik nem testvérek, mint például a Lukács 21:16-ban, más görög kifejezést [szün·genónʹ] használtak.)

Az Isten anyja volt-e Mária?

Az angyal, aki Máriát a várható csodálatos szülésről tájékoztatta, nem azt mondta, hogy a fia Isten lesz. Azt mondta: „Gyermeket fogansz, fiút szülsz, és Jézusnak fogod elnevezni. Nagy lesz ő és a Magasságbeli Fiának fogják hívni . . . a születendő Szentet is az Isten Fiának fogják hívni” (Luk 1:31–35, Kat., kiemelés tőlünk).

Héb 2:14, 17, Kat.: „Minthogy a gyermekeknek közös a testük és a vérük, ő [Jézus] is részt kapott belőle . . . Ezért minden tekintetben hasonlóvá kellett válnia testvéreihez.” (Ha azonban „istenember” volt, mi módon lett volna „minden tekintetben” a testvéreihez hasonló?)

A New Catholic Encyclopedia ezt írja: „Mária két feltétel mellett mondható valóban Isten anyjának: ha igazán Jézus anyja, és ha Jézus valóban Isten” (1967, X. köt., 21. o.). A Biblia azt mondja, hogy Mária Jézus anyja volt. De Isten volt-e Jézus? Az egyház a háromság mellett a IV. században foglalt állást, jóval azután, hogy a Biblia leírása befejeződött (New Catholic Encyclopedia. 1967, XIV. köt., 295. o.; lásd még a „Háromság” címszó alatt a 142. oldalt). Akkoriban a niceai hitvallásban az egyház „igaz Isten”-nek nevezte Jézus Krisztust. Ezután az efézusi zsinat i. sz. 431-ben The·o·toʹkosz-nak nyilvánította Máriát, melynek jelentése ’istenszülő’ vagy ’Isten anyja’. Ám sem ez a kifejezés, sem az elképzelés nem található meg egyetlen bibliafordításban sem. (Lásd még a „Jézus Krisztus” címszó alatti gondolatokat a 207—11. oldalon.)

Máriát az anyja szeplőtelenül, az eredeti bűntől mentesen foganta?

A New Catholic Encyclopedia (1967, VII. köt., 378—81. o.) elismeri e hitnézet eredetéről: „A Szentírás nem tanítja nyíltan Mária szeplőtelen fogantatását . . . A legkorábbi egyházatyák  bár szentnek tartották Máriát, de nem tekintették teljesen bűntelennek . . . Lehetetlen pontos dátumot megadni arra vonatkozóan, mikor lett ebből a hitből hittétel, de úgy látszik, hogy a VIII. vagy IX. században már általánosan elfogadottá vált. [1854-ben IX. Pius pápa fogalmazta meg a dogmát,] »amely azt tartja, hogy a Boldogságos Szűz Mária fogantatásának első pillanatától az eredeti bűn minden szennyétől mentes«.” Ezt a nézetet megerősítette a II. vatikáni zsinat (1962—1965) is (A II. Vatikáni Zsinat tanítása. Budapest, 1992, dr. Cserháti József és dr. Fábián Árpád szerkesztésében, 78. o.).

Maga a Biblia kijelenti: „Amint tehát egy ember [Ádám] által lépett a világba a bűn, majd a bűn folyományaként a halál, és így a halál minden embernek osztályrésze lett, mert mindnyájan vétkeztek” (Róma 5:12, Kat., kiemelés tőlünk). Közéjük tartozott-e Mária? A Biblia beszámol róla, hogy Mária a Mózesi Törvény előírásával összhangban 40 nappal Jézus születése után a jeruzsálemi templomban bűnért való felajánlást mutatott be, hogy tisztátalanságából megtisztuljon. Tehát ő is örökölte Ádámtól a bűnt és a tökéletlenséget (3Móz 12:1–8; Luk 2:22–24).

Testben ment-e fel Mária a mennybe?

A New Catholic Encyclopedia (1967, I. köt., 972. o.), magyarázva XII. Pius pápa 1950-ben közzétett nyilatkozatát, amelyben ezt a dogmát a pápa hivatalos katolikus hittétellé nyilvánította, ezt írja: „Nem található kifejezett utalás a Bibliában a mennybemenetelre, a pápa mégis arra hivatkozik a határozat bejelentésében, hogy ez az igazság végső soron a Szentíráson alapul.”

Maga a Biblia ezt mondja: „a test és vér nem örökölheti Isten országát, sem a romlandóság a romolhatatlanságot” (1Kor 15:50, Kat.). Jézus ezt mondta: „Az Isten lélek.” Feltámadásakor Jézus ismét lélekké, azaz szellemmé lett, immáron „éltető lélekké”. Az angyalok is lelkek (Ján 4:24, Kat.; 1Kor 15:45, Kat.; Héb 1:13, 14, Kat.). Hol van bibliai alapja annak, hogy bárki is olyan testben nyeri el az égi életet, amelynek anyagi, földi környezetre van szüksége a fennmaradáshoz? (Lásd még a „Feltámadás” címszó alatti gondolatokat a 98—100. oldalon.)

 Helyes-e Máriához mint közvetítőhöz imádkozni?

Jézus Krisztus ezt mondta: „Ti így imádkozzatok: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy.” Azt is mondta: „Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet . . . Senki sem juthat el az Atyához, csak általam. Bármit kértek a nevemben, megteszem nektek” (Máté 6:9, Kat.; Ján 14:6, 14, Kat., kiemelés tőlünk).”

Vajon a Jézus Krisztus által az Atyához intézett imák éppoly sok megértéssel és könyörülettel kerülnek meghallgatásra, mint ha olyan valakin keresztül jutnának Istenhez, aki tapasztalta, milyen nőnek lenni? Az Atyáról elmondja a Biblia: „Ahogy az apa megkönyörül fiain, úgy könyörül az Úr azokon, akik őt félik. Tudja jól, milyen az alkatunk, tudja, hogy a porból származunk.” Ő „irgalmas és könyörülő Isten, hosszantűrő, gazdag kegyelemben és hűségben” (Zsolt 103:13, 14, Kat.; 2Móz 34:6, Kat.). Krisztusról pedig ezt olvassuk: „Főpapunk ugyanis nem olyan, hogy ne tudna együttérezni gyöngeségeinkkel, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan mindenben kísértést szenvedett, a bűntől azonban ment maradt. Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónjához, hogy irgalmat találjunk és kegyelmet kapjunk, amikor segítségre szorulunk” (Héb 4:15, 16, Kat.).

Összhangban van-e a Mária-képek tisztelete a Bibliában lévő keresztényi hittel?

A II. vatikáni zsinat (1962—1965) kifejezetten buzdít erre a szokásra: „A zsinat . . . inti az egyház minden gyermekét, hogy nagylelkűen ápolja a Boldogságos Szűz tiszteletét, különösen liturgikus kultuszát, becsülje nagyra azokat a Máriát tisztelő szokásokat és áhítatgyakorlatokat, amelyeket a tanítóhivatal ajánlott a századok folyamán. Vallásos lelkülettel tartsák meg a régebbi korokban kelt határozatokat: Krisztus, a Boldogságos Szűz és a szentek képeinek tiszteletéről” (A II. Vatikáni Zsinat tanítása. 81. o.).

A bibliai választ lásd a „Képmások” címszó alatt a 221—6. oldalon.

Tisztelte-e különös módon Máriát az I. századi keresztény gyülekezet?

Péter apostol egyetlenegyszer sem említi meg őt ihletett  leveleiben. Pál apostol nem használja a nevét ihletett leveleiben, hanem csak mint ’asszonyról’ beszél róla (Gal 4:4).

Milyen példát mutatott maga Jézus, amikor az anyjáról beszélt?

Ján 2:3, 4, Szep.: „És elfogyván boruk [egy kánai menyegzőn], mondá Jézusnak az ő anyja: Nincsen boruk. Mondá néki Jézus: Minek kivánod ezt tőlem asszony [Mit akarsz tőlem, asszony, G.—K., 1981]? nem jött még el az én időm.” (Mint gyermek, Jézus alárendelte magát anyjának és nevelőapjának. Ekkor azonban már felnőtt volt, ezért kedvesen, de határozottan visszautasította Mária irányítását, aki alázatosan el is fogadta a helyreigazítást.)

Luk 11:27, 28, Kat.: „Még beszélt [Jézus], amikor egy asszony a tömegből felkiáltott: »Boldog a méh, amely kihordott, és az emlő, amelyet szoptál!« De ő ezt mondta: »Hát még azok milyen boldogok, akik hallgatják az Isten szavát, és meg is tartják!«” (Ha Jézus helyénvalónak tartotta volna, hogy különleges tiszteletben részesítse anyját, akkor itt biztos rendkívül kedvező alkalom kínálkozott volna rá; ő azonban nem tett ilyet.)

Milyen történelmi eredete van Mária tiszteletének?

Andrew Greeley katolikus pap kijelenti: „Mária a nyugati világ történelmének egyik leghatalmasabb vallási szimbóluma . . . A Mária-szimbólum közvetlenül összeköti a keresztényi hitet az anyaistennők ősi vallásaival” (The Making of the Popes 1978. [USA, 1979] 227. o.).

Érdekes az a hely, ahol a Máriáról mint Isten anyjáról szóló tanítást megerősítették. „Az efézusi zsinat 431-ben a Theotokosz bazilikában ült össze. Ha volt valahol egy olyan hely, ahol aligha utasították volna vissza az »istenszülő« megjelölést, akkor ez a város az volt, hiszen egyébként is közismert volt Artemisz, azaz római nevén Diana tiszteletéről, akinek a képmása állítólag a mennyből hullott alá a Kr. e. 330 óta Magna Maternek szentelt nagy templom árnyékában, valamint a hagyomány szerint Mária átmeneti tartózkodási helye is ez a város volt” (The Cult of the Mother-Goddess. [New York, 1959] E. O. James, 207. o.).

„Hisz Ön a Szűz Máriában?”

Ezt válaszolhatod: „A Biblia világosan kijelenti, hogy Jézus Krisztus anyja szűz volt, s mi hiszünk ebben. Krisztus Atyja az Isten volt. A megszületett gyermek valóban Isten Fia volt, az angyal Máriához intézett szavainak megfelelően (Luk 1:35).” Esetleg tedd még hozzá: „De nem gondolt még sohasem arra, miért volt olyan fontos az, hogy Jézus ilyen módon szülessen meg? . . . Csak így lehetett gondoskodni megfelelő váltságról, olyanról, amely lehetővé teszi, hogy megszabaduljunk a bűntől és a haláltól (1Tim 2:5, 6; talán még a János 3:16).”

Vagy ezt is mondhatod: „Igen. Mi mindabban hiszünk, amit a Szentírás róla mond, márpedig az határozottan állítja, hogy Jézust egy szűz szülte meg. Azt is igen meghatónak tartom, amit még Máriáról közöl, és amit a példájából tanulhatunk.” (Használd fel a 256—7. oldalon lévő anyagot.)

„Önök nem hisznek Szűz Máriában”

Ezt válaszolhatod: „Tudom, hogy vannak, akik nem hisznek abban, hogy Isten Fia szűztől született. Mi azonban hiszünk benne.” (Lapozz fel egyet a könyveink közül, amely erről a témáról szól, és mutasd meg a házigazdának.) Esetleg tedd még hozzá: „De vajon nincs szükség ennél többre a megmentésünkhöz? . . . Figyelje meg, mit mondott Jézus az Atyjához intézett imájában (Ján 17:3).”