Miért a kezeivel a feje fölött oszlopra szegezve ábrázolják Jézust Jehova Tanúi kiadványai, és nem a hagyományos módon keresztre feszítve?

Az a szó, melyet sok modern bibliafordítás „kereszt”-nek (az ÚV „kínoszlop”-nak) fordít, a görög nyelvben a sztau·roszʹ. A klasszikus görögben ez csupán egyenes oszlopot vagy karót jelentett. Később olyan kivégzőoszlopra is alkalmazták a megjelölést, amelyre keresztgerendát erősítettek. Ezt a The Imperial Bible-Dictionary a következőképpen erősíti meg: „A keresztnek [sztau·roszʹ] megfelelő görög szó helyénvalóan oszlopot, egyenes rudat vagy karódarabot jelölt, melyre bármit fel lehetett akasztani, vagy amelyet egy darab föld bekerítésénél használhattak . . . Úgy tűnik, hogy a crux szó (amelyből a mi kereszt szavunk származik) még a rómaiak körében is  eredetileg egyenes rudat jelentett” (P. Fairbairn kiadásában [London, 1874] I. köt., 376. o.).

Ilyen oszlopot használtak Isten Fiának a kivégzésénél is? Figyelemre méltó, hogy a felhasznált eszközre a Biblia a xüʹlon szót is alkalmazza. A dr. Varga Zsigmond J. szerkesztette Görög—magyar szótár az Újszövetség irataihoz szerint a szó jelentése: „(száraz)fa, fadarab (az élettelen fáról); épületfa, gerenda; (élő)fa; faoszlop.” Ezt is mondja: „Újsz. [Újszövetség] ApCsel 5,30; 10,39 . . . (a keresztfa)” (Budapest, 1992, 660. h.). Ezekben a versekben azonban a Kár., a KNB és a Csia a xüʹlon szót „fá”-nak fordítja. (Vesd össze ezt a Galácia 3:13-mal és az 5Mózes 21:22, 23-mal.)

J. D. Parsons a The Non-Christian Cross című könyvében ezt írja: „Az Újszövetséget képező számtalan görög szövegben egyetlen olyan mondat sincs, amely az eredeti görögben akárcsak közvetett bizonyítékot is szolgáltatna arra, hogy a Jézus esetében használt sztaurosz más lett volna, mint a közönséges sztaurosz; arra pedig még kevésbé utal, hogy itt nem egyetlen darab, hanem két, kereszt alakban egymáshoz összeerősített fáról lenne szó . . . Meglehetősen félrevezető, hogy tanítóink a görög egyházdokumentumok lefordítása során a sztaurosz szónak ’kereszt’ értelmet tulajdonítanak, s ezt a tényt még azzal is megtoldják, hogy a lexikonjainkban a sztaurosz jelentését ’keresztnek’ adják meg, miközben nem fűznek hozzá pontos magyarázatot, hogy a szó eredeti jelentése az apostolok napjaiban egyáltalán nem ez volt, s hosszú ideig azután sem ez volt az első jelentése, hanem ezt az értelmet csakis azután kapta, miután a hiányzó bizonyítékok ellenére valamilyen okból úgy következtettek, hogy annak a bizonyos sztaurosznak, amelyen Jézust kivégezték, ilyen meghatározott formája volt” (London, 1896, 23—4. o.; lásd még: The Companion Bible [Thetford, Anglia, 1974] 162. függelék).

A bizonyítékok sokasága tehát amellett szól, hogy Jézus egyenes oszlopon halt meg, és nem a hagyományos kereszten.

Milyen történelmi háttere van a kereszténységben szokásos keresztnek?

„Az ókori világnak szinte valamennyi részén találtak a keresztény kort messze megelőző időkből származó tárgyakat,  melyek különböző típusú keresztekkel voltak díszítve. Számtalan példa van erre Indiában, Szíriában, Perzsiában és Egyiptomban . . . A kereszténységet megelőző időben és a nem keresztény népeknél valószínűleg majdhogynem általánosnak tekintették a kereszt vallásos jelképként való használatát, és igen sok esetben a természetimádat valamilyen formájához kapcsolódott” (Encyclopædia Britannica. [1946] 6. köt., 753. o.).

„A [két, egymásra merőlegesen elhelyezett gerendából álló kereszt] formájának eredete az ókori Káldeába vezethető vissza, és ott, valamint a szomszédos országokban, Egyiptomot is beleértve, Tammúz isten jelképeként használták (mivel nevének kezdőbetűje megegyezik a mitikus Tau alakjával). A Kr. u. III. század közepén az egyházak vagy eltértek a keresztény hit bizonyos tanításaitól, vagy kiforgatták azokat. Hogy növeljék a hitehagyott egyházi rendszer befolyását, pogányokat vettek fel az egyházba a hitben való megújulás nélkül, és megengedték nekik, hogy nagyjából továbbra is megtartsák pogány jeleiket és szimbólumaikat. Így Krisztus keresztjének ábrázolására átvették a Taut vagy T-t a legelterjedtebb formájában, vagyis a lesüllyesztett harántgerendával” (An Expository Dictionary of New Testament Words. [London, 1962] W. E. Vine, 256. o.).

„Szokatlan, de tagadhatatlan tény, hogy a kereszt már jóval a Krisztus születése előtti korokban szent jelképül szolgált, és azóta olyan országokban is ez a helyzet, amelyeket az egyház tanítása érintetlenül hagyott . . . A görög Bakkhoszt, a tíruszi Tammúzt, a káldeus Bélt és a germán—skandináv Odint a híveik előtt mind egy kereszt formájú eszközzel ábrázolták” (The Cross in Ritual, Architecture, and Art. [London, 1900] G. S. Tyack, 1. o.).

„A »crux ansata« típusú keresztet [anhot, vagyis füles keresztet] . . . tartották kezükben az egyiptomi papok és papkirályok mint a napisten papjai, hatalmuk és tekintélyük jelképeként, és »az élet jelé«-nek nevezték” (The Worship of the Dead. [London, 1904] J. Garnier ezredes, 226. o.).

„Az egyiptomi műemlékeken és sírokon mindenütt megtalálhatók a különböző formájú keresztek, és több szakértő ezeket vagy a phallosz [férfi nemi szerv ábrázolása], vagy a közösülés jelképének tartja . . . Az egyiptomi sírokban a crux  ansata [a tetején hurokkal vagy fogantyúval ellátott kereszt] mellé fektetve phalloszt is találtak” (A Short History of Sex-Worship. [London, 1940] H. Cutner, 16—7. o.; lásd még: The Non-Christian Cross. 183. o.).

„Ezeket a kereszteket a babiloni napisten jelképeként használták ([lásd a könyvet]), és először Julius Caesar (Kr. e. 100—44) pénzérméin, majd Caesar egyik trónörökösének (Augustusnak; Kr. e. 20) vert pénzdarabjain fordult elő. Konstantin pénzérméin a leggyakoribb jelkép a [lásd a könyvet]; de ugyanezt a jelképet használták a kör nélkül, egyenlő hosszú vízszintes és függőleges karokkal is, és ezt a jelképet tisztelték különösképpen mint ’napkereket’. Meg kell említeni, hogy Konstantin napistenimádó volt, és csak körülbelül negyedszázaddal azután csatlakozott az »egyházhoz«, hogy a legenda szerint ilyen keresztet látott feltűnni az égen” (The Companion Bible. 162. függelék; lásd még: The Non-Christian Cross. 133—41. o.).

Összhangban van-e a Szentírással a kereszt tisztelete?

1Kor 10:14: „szeretteim, meneküljetek a bálványimádástól.” (A bálvány egy kép vagy jelkép, amelynek mély hódolattal, tisztelettel vagy imádattal adóznak.)

2Móz 20:4, 5, Kat.: „Ne csinálj magadnak faragott képet vagy hasonmást arról, ami fent van az égben, vagy lent a földön, vagy a vizekben a föld alatt. Ne borulj le ilyen képek előtt és ne tiszteld őket.” (Figyeld meg, hogy Isten azt parancsolta, hogy népe még olyan képet se csináljon, amely előtt leborulnának az emberek.)

Érdekes a New Catholic Encyclopedia megjegyzése: „Krisztus megváltó halálának a bemutatása a Golgotán nem volt témája az első keresztény századok jelképes alkotóművészetének. A korai keresztények annak hatására, hogy az Ószövetség tiltja a faragott képek készítését, még az Úr szenvedése eszközének ábrázolásától is tartózkodtak” ([1967] IV. köt., 486. o.).

Az első századi keresztényekről ezt írja a History of the Christian Church című mű: „Sem a keresztet, sem a kereszt megformált utánzatait nem használták” ([New York, 1897] J. F. Hurst, I. köt., 366. o.).

 Vajon más a helyzet, ha valaki csupán megőriz egy keresztet, és nem imádja?

Mit szólnál hozzá, ha az egyik legjobb barátodat hamis vádak alapján kivégeznék? Készítenél-e másolatot a kivégzőeszközről? Becsben tartanád, vagy inkább kerülnéd azt az eszközt?

Az ókori Izraelben a hűtlen zsidók a hamis isten, Tammúz halálát siratták. Jehova a viselkedésüket ’utálatosságnak’ nevezte (Ez 8:13, 14). A történelem szerint Tammúz egy babilóniai isten volt, és a keresztet használták a jelképeként. Babilon már Nimród napjaiban való kezdetétől Jehova ellen volt, és az igaz imádat ellenségének bizonyult (1Móz 10:8–10; Jer 50:29). Aki tehát becsben tartja a keresztet, az olyan imádati jelképet tisztel, amely ellentétben áll az igaz Istennel.

Az Ezékiel 8:17 leírja, hogy a hitehagyott zsidók ezenkívül ’Jehova orra alá nyújtották a vesszőt’. Ő ezt ’utálatosnak’, ’bosszantónak’ találta. Miért? Ez a ’vessző’ egyes szövegmagyarázók szerint a phalloszimádatban használt férfi nemi szerv jelképe volt. Mi Jehova véleménye akkor a keresztről, ha ezt a régi időkben — ahogy azt az előzőkben láthattuk — a phalloszimádat jelképeként használták?