Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Paradicsom

Paradicsom

Meghatározás: A Biblia görög Septuaginta változatának fordítói joggal használták az Éden-kertre a „Paradicsom” (pa·raʹdei·szosz) kifejezést, mivel nyilvánvalóan körülhatárolt parkról volt szó. A Mózes első könyvén kívül a bibliai szövegek beszélnek olyan paradicsomról, amely 1. maga az Éden-kert, vagy 2. az egész föld, amikor a jövőben át lesz alakítva, hogy olyan legyen, mint az Éden-kert, vagy 3. a földön Isten szolgái között meglevő virágzó szellemi állapot, vagy 4. az édeni körülményekre emlékeztető égi elrendezés.

Beszél az „Újszövetség” eljövendő földi Paradicsomról, vagy csak az „Ószövetségben” van szó róla?

A Biblia szellemének ellentmond az ilyen kettéválasztás, és a kijelentések olyanforma értékelése, hogy azok az „Ó” vagy az „Új” részben fordulnak-e elő. A 2Timóteusz 3:16-ból megtudhatjuk: „A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a kiigazításra.” A Róma 15:4 így hivatkozik a keresztény kor előtti, ihletett Írásokra: „mindazt, amit régebben megírtak, a mi oktatásunkra írták meg.” A kérdésre adandó ésszerű válaszért tehát az egész Bibliát figyelembe kell venni.

Az 1Mózes 2:8 kijelenti: „Jehova Isten ezután egy kertet [„a Gyönyörűség paradicsomát”, Káldi; pa·raʹdei·szon, Septuaginta] hozott létre Édenben, keleten, és odahelyezte az embert [Ádámot], akit megformált.” A szemkápráztató növényi és állati élet változatossága gazdag volt. Jehova megáldotta az első emberpárt, és ezt mondta nekik: „Legyetek termékenyek, sokasodjatok, töltsétek be a földet és hajtsátok uralmatok alá; uralkodjatok a tenger halain, az egek repdeső teremtményein, és minden élő teremtményen, amely a földön mozog” (1Móz 1:28). Isten eredeti szándéka, hogy az egész föld paradicsommá legyen, és a törvényeinek készségesen engedelmeskedő emberek lakjanak rajta, nem hiúsul meg (Ézs 45:18; 55:10, 11). Ezért mondta Jézus: „Boldogok a szelídek, mivel örökölni fogják a földet.” És emiatt tanította meg tanítványait így imádkozni: „Égi Atyánk, szenteltessék meg a neved. Jöjjön el a királyságod. Legyen meg az akaratod, mint az égben, úgy a földön is” (Máté 5:5; 6:9, 10). Ezzel összhangban az Efézus 1:9–11 feltárja Isten szándékát, hogy „ismét egyesít mindent a Krisztusban, az egekben levőket és a földön levőket”. A Héberek 2:5 az ’eljövendő lakott földről’ beszél. A Jelenések 5:10 olyanokról ír, akik Krisztus társörököseiként „királyokként fognak uralkodni a föld felett”. A Jelenések 21:1–5 és 22:1, 2 pedig ragyogó leírást közöl az ’új föld’ majdani állapotáról, amely az eredeti, édeni Paradicsomra emlékeztet és az élet fájára (1Móz 2:9).

Emellett Jézus a görög pa·raʹdei·szosz kifejezést használta, amikor az eljövendő földi Paradicsomról beszélt. „Ő pedig ezt mondta neki [a Jézus mellett kínoszlopra szegezett gonosztevőnek, aki kifejezte hitét Jézus királyként való eljövetelében]: »Bizony mondom neked ma, velem leszel a Paradicsomban«” (Luk 23:43).

Honnan tudjuk pontosan, milyen Paradicsomra gondolt Jézus a Lukács 23:43 szerint, a gonosztevőnek adott válaszában?

Az „elhunyt igazak lelkeinek” átmeneti tartózkodási helye, a hádesz valamilyen része volt?

Honnan ered ez a felfogás? A The New International Dictionary of New Testament Theology ezt állítja: „A lélek halhatatlanságát valló gör.[ög] tanítás térhódításával a paradicsomot az igazak átmeneti tartózkodási helyének tekintették” (Grand Rapids, Mich.; 1976, Colin Brown szerkesztésében, 2. köt., 761. o.). Vajon általános volt ez az Írás-ellenes nézet a zsidók körében, amikor Jézus a földön járt? A Hasting-féle Dictionary of the Bible szerint ez kétséges ([Edinburgh, 1905] III. köt., 669—70. o.).

Még ha ez általánosan elterjedt volt is az első századi zsidók közt, vajon Jézus támogatta volna a bűnbánó gonosztevőnek tett ígéretével? Jézus nyomatékosan elítélte a zsidó farizeusokat és írástudókat, amiért azok Isten Szavával ellentétes hagyományokat tanítottak (Máté 15:3–9; lásd még a „Lélek” címszó alatti gondolatokat).

A Cselekedetek 2:30, 31 rámutat, hogy a halálakor Jézus a hádeszbe került. (Péter apostol, amikor a Zsoltárok 16:10-re utal, a hádeszt használja a seol megfelelőjeként.) A Biblia azonban sehol sem beszél arról, hogy a seol/hádesz vagy annak valamilyen része az ember örömére szolgáló Paradicsom lenne. A Prédikátor 9:5, 10 szavai alapján sokkal inkább arra következtethetünk, hogy akik ott vannak, azok „semmit sem tudnak”.

Az eget vagy annak valamilyen részét jelenti a Lukács 23:43-ban említett Paradicsom?

A Biblia nem támogatja azt a felfogást, hogy Jézus és a gonosztevő azon a napon, amelyen Jézus beszélt vele, az égbe került. Jézus korábban megjövendölte, hogy miután megölik, csak a harmadik napon támad fel (Luk 9:22). E három nap alatt nem volt az égben, mivel a feltámadása után ezt mondta Mária Magdalénának: „még nem mentem fel az Atyához” (Ján 20:17). Csak 40 nappal a feltámadása után látták Jézust a tanítványai felemelkedni a földről, és eltűnni a szemük elől a mennybemenetelekor (Csel 1:3, 6–11).

A gonosztevő valamivel később sem töltötte be az égbe jutás feltételeit. Nem ’született újra’, azaz sem nem keresztelkedett meg vízben, sem nem született meg Isten szellemétől. A szent szellem csak a gonosztevő halála után több mint 50 nappal töltetett ki Jézus tanítványaira (Ján 3:3, 5; Csel 2:1–4). Jézus a halála napján azokkal kötött szövetséget egy égi királyságra, akik ’kitartottak mellette próbáiban’. A gonosztevő nem szerzett hírnevet hűségével, ezért nem tartozhatott ahhoz a szövetséghez (Luk 22:28–30).

Mi mutat arra, hogy ez a Paradicsom földi?

A Héber Iratokban foglaltak sohasem kecsegtették a hűséges zsidókat égi élet jutalmával. Ezek az Írások a Paradicsom földi helyreállítására helyezték a hangsúlyt. A Dániel 7:13, 14 megjövendölte, hogy amikor a Messiás „uralkodói hatalmat, méltóságot és királyságot” kap, „a népek, nemzetek és nyelvi csoportok mind őt szolgálják”. A Királyság ezen alattvalói itt a földön fognak élni. A gonosztevő nyilván annak a reményének adott hangot Jézushoz intézett szavaival, hogy emlékezzen meg róla, amikor ez az idő elérkezik.

Hogyan lesz akkor Jézus együtt a gonosztevővel? Úgy, hogy feltámasztja őt a halottak közül, gondoskodik fizikai szükségleteiről, és lehetőséget biztosít számára ahhoz, hogy megismerje Jehovának az örök életre vonatkozó követelményeit, és eleget tegyen azoknak (Ján 5:28, 29). Jézus a gonosztevő bűnbánó és tiszteletteljes magatartásából úgy következtetett, hogy joggal sorolhatja azon milliárdok közé, akik földi életre fognak feltámadni, és lehetőséget kapnak annak bizonyítására, hogy méltók az örök életre a Paradicsomban.

Mikor jut a gonosztevő a Paradicsomba?

A Lukács 23:43 értelmét az befolyásolja, hogy hová teszi az írásjelet a fordító. Az eredeti görög bibliai kéziratok nem tartalmaztak írásjeleket. A The Encyclopedia Americana (1956, XXIII. köt., 16. o.) ezt írja: „A korai kéziratokban és a görög feliratokban nem láthatók írásjelek.” Egészen az i. sz. IX. századig nem is voltak használatosak. Így kellene-e hangoznia Lukács 23:43-nak: „Bizony, mondom néked, ma velem leszel a paradicsomban” (ÚRB), vagy így: „Bizony mondom neked ma, velem leszel a Paradicsomban.” A kérdésre adandó választ Krisztusnak, valamint a Biblia egészének tanítására kell alapozni, és nem a vesszőre, amelyet évszázadokkal azután fűztek a szöveghez, miután Jézus kijelentette ezeket a szavakat.

A J. B. Rotherham által fordított The Emphasised Bible fordításban az írásjelhasználat megegyezik az Új világ fordításéval. A Lukács 23:43-hoz írt lábjegyzetben a német bibliafordító, L. Reinhardt azt írta, hogy a legtöbb bibliafordító „jelenlegi írásjelhasználata ezen a helyen kétségtelenül helytelen, és teljesen ellentétes Krisztus és a gonosztevő gondolkodásmódjával . . . [Krisztus] a paradicsom alatt biztosan nem a halottak birodalmának valamilyen alegységét értette, hanem csakis a helyreállított földi paradicsomot.”

Mikor ’jut a királyságába’ Jézus, és mikor valósítja meg Atyjának azt a szándékát, hogy paradicsom legyen a föld? A Lukács 23:42, 43-ban elhangzott beszélgetés után mintegy 63 évvel megírt Jelenések könyve rámutat, hogy ez az esemény a jövőben fog bekövetkezni. (Lásd a „Dátumok” címszó alatt a 64—7. oldalt, valamint az „Utolsó napok” címszó alatti gondolatokat.)