Valóban kommunikálhat az ember elhunyt szeretteinek a „szellemével”?

Préd 9:5, 6, 10: „az élők tudják, hogy meghalnak, de a halottak semmit sem tudnak . . . Szeretetük, gyűlöletük és féltékenységük is elveszett már, és időtlen időkön át többé nincs részük semmiben sem, ami történik a nap alatt. Mindazt, amit kezed megtehet, tedd meg a te erődből, mert sem cselekedet, sem tervezés, sem ismeret, sem bölcsesség nincs a seolban, ahová mégy.”

Ez 18:4, 20: „Amely lélek vétkezik, az hal meg.” (A lélek tehát nem a test halála után tovább élő valami, amivel az élő emberek kommunikálni tudnak.)

Zsolt 146:4: „Kimegy a szelleme, és ő visszatér földjébe, azon a napon elvesznek gondolatai.” (Amikor a szellemről azt halljuk, hogy „kimegy” a testből, ez csupán egy másik kifejezés arra, hogy az életerő nem működik már tovább. Ha tehát az ember meghal, a szelleme nem él tovább gondolkodó, terveket végrehajtó, testtől különálló, anyagtalan lényként. Nem olyasmi, amivel az élők kommunikálni tudnak valakinek a halála után.)

Lásd még a „Halál” címszó alatt a 132—3. oldalt.

Nem arra utal-e a Biblia, hogy Saul király kommunikált Sámuel prófétával annak halála után?

Az eseményről az 1Sámuel 28:3–20-ban olvashatunk. A 13. és 14. versből megtudhatjuk, hogy maga Saul nem látta Sámuelt, csupán a szellemidéző leírása alapján feltételezte, hogy az Sámuelt látja. Saul kétségbeesetten el akarta hinni, hogy Sámuellel beszél, s így hagyta magát rászedni. A 3. vers megmutatja, hogy Sámuel már meghalt és eltemették. Az előző alcím alatt idézett írásszövegekből világosan kitűnik, hogy Sámuelnek semmilyen része nem élt tovább egy másik birodalomban, és nem volt képes kommunikálni Saullal. A hang, amely Sámuelnek adta ki magát, egy csalótól származott.

 Kivel kommunikálnak tulajdonképpen azok, akik igyekeznek a halottakkal beszélni?

A Biblia világos magyarázatot ad a halottak állapotáról. De ki próbálta meg a halállal kapcsolatban félrevezetni az első emberpárt? Sátán cáfolta Isten figyelmeztetését, hogy az engedetlenség halált eredményez (1Móz 3:4; Jel 12:9). Idővel természetesen beigazolódott, hogy az emberek meghalnak, ahogy azt Isten mondta. Logikusan nézve a kérdést akkor ki a felelős azért az elképzelésért, hogy az emberek valójában nem halnak meg, hanem valamilyen szellemi részük tovább él a test halála után? Ez a félrevezetés illik Sátánhoz, az Ördöghöz, akit Jézus a ’hazugság atyjának’ nevezett (Ján 8:44; lásd még: 2Tesszalonika 2:9, 10). Az a hit, hogy a halottak egy másik birodalomban élnek, és kommunikálhatunk velük, semmilyen hasznot nem jelentett az emberiségnek. Ellenkezőleg. A Jelenések 18:23 azt mondja, hogy Nagy Babilon a spiritiszta szokásaival ’az összes nemzetet félrevezette’. A halottidézés spiritiszta szokása a valóságban rosszindulatú félrevezetés, amely az embereket démonokkal (az Isten ellen önző módon fellázadt angyalokkal) hozza kapcsolatba, és gyakran oda vezet, hogy az emberek nem kívánt hangokat hallanak, valamint a gonosz szellemek zaklatják őket.

Kárt okoz-e, ha spiritiszta módszerekkel keresünk gyógyulást vagy védelmet?

Gal 5:19–21: „A test cselekedetei pedig nyilvánvalók, és ezek azok: paráznaság, tisztátalanság, gátlástalan viselkedés, bálványimádás, spiritizmus gyakorlása . . . Ami ezeket illeti, előre figyelmeztetlek titeket, mint ahogy figyelmeztettelek is előre, hogy akik ilyeneket gyakorolnak, nem öröklik Isten királyságát.” (Spiritizmushoz folyamodni segítségért annyit jelent, mint elhinni Sátánnak a halálról szóló hazugságait; ezáltal az ember olyanoktól kér tanácsot, akik Sátántól és démonaitól igyekeznek hatalmat kapni. Az ilyen személy Jehova Isten esküdt ellenségeivel azonosul. Ahelyett, hogy igazi segítséget kapna, maradandó kárt szenved, ha nem változtat viselkedésén.)

Luk 9:24: „aki meg akarja menteni a lelkét [vagyis az életét], elveszíti azt, aki azonban elveszíti a lelkét énértem [amiért Jézus Krisztus követője], az megmenti azt.” (Aki szándékosan  megszegi Isten Szavának világosan kijelentett parancsait, hogy megóvja vagy fenntartsa jelenlegi életét, az elveszti az örök élet kiváltságát. Micsoda ostobaság!)

2Kor 11:14, 15: „maga Sátán is folyton átváltoztatja magát a világosság angyalává. Egyáltalán nem nagy dolog hát, ha a szolgái is folyton átváltoztatják magukat az igazságosság szolgáivá.” (Ne engedjük hát félrevezetni magunkat még akkor sem, ha a spiritiszta módszerek által végrehajtott tettek olykor átmeneti előnnyel kecsegtetnek!)

Lásd még a „Gyógyítás” címszó alatt a 121—5. oldalt.

Bölcsen tesszük, ha spiritiszta módszerekhez folyamodunk azért, hogy megtudjuk, mit tartogat a jövő, vagy hogy biztosítsuk valaminek a sikerét, amibe belefogtunk?

Ézs 8:19: „ha azt mondanák nektek: »Forduljunk a spiritiszta szellemidézőkhöz vagy azokhoz, akikben jövendőmondó szellem van, akik csipognak és kijelentéseket mormognak«, hát nem Istenéhez kell fordulnia a népnek?”

3Móz 19:31: „Ne forduljatok szellemidézőkhöz, és ne tudakozódjatok jövendőmondóknál, tisztátalanná téve magatokat általuk. Én vagyok Jehova, a ti Istenetek.”

2Kir 21:6: Manassé király „mágiát űzött, előjelek után kutatott, szellemidézőket és jövendőmondókat tartott. Sok olyasmit művelt, ami rossz Jehova szemében, hogy bosszantsa őt.” (Az ilyen spiritiszta szokások ápolása tulajdonképpen azt jelentette, hogy Sátánhoz és a démonaihoz fordult segítségért. Nem csoda, hogy ez „rossz [volt] Jehova szemében”, aki ezért súlyos büntetéssel sújtotta Manassét. Amikor azonban Manassé bűnbánatot tartott, és felhagyott e gonosz szokásokkal, Jehova áldásában részesült.)

Milyen kárunk származhat abból, ha olyan játékokat játszunk, melyek a jóslás bizonyos formáit foglalják magukban, vagy olyasminek a jelentését keressük, ami jó előjelnek tűnik?

5Móz 18:10–12: „Ne lehessen találni közötted olyat, aki . . . jóslással foglalkozik, mágiát űz, vagy aki előjelek után kutat,  varázsló, vagy aki másokat megigéz, aki szellemidézőtől vagy jövendőmondótól tudakozódik, vagy aki halottaktól kérdez. Mert mindaz, aki ilyesmiket tesz, utálatos Jehovának.” (Jóslással rejtett ismeretre kívánnak szert tenni, vagy eseményeket előre megmondani, de nem kutatás eredményeként, hanem előjelek értelmezésével, vagy természetfeletti erők által. Jehova megtiltotta a szolgáinak, hogy ilyen szokásokat gyakoroljanak. Miért? Ezek a szokások mind arra csábítanak, hogy az ember tisztátalan szellemekkel, vagyis démonokkal kommunikáljon, vagy ilyenektől megszállott legyen. Ha belefolyunk ilyesmibe, az nagyfokú hűtlenséget jelent Jehovával szemben.)

Csel 16:16–18: „szembejött velünk egy szolgálólány, akiben szellem, jövendőmondó démon volt. Ő mindig nagy nyereséghez juttatta urait azzal, hogy a jövendölés mesterségét űzte.” (Nyilvánvaló, hogy az igazságosságot szerető emberek közül senki sem kérne felvilágosítást ilyen forrásból, sem komoly szándékkal, sem játékból. Pál belefáradt, hogy a lány kiabálását hallgassa, ezért megparancsolta a szellemnek, hogy hagyja el a lányt.)

Képesek-e emberi alakot ölteni a gonosz szellemek?

Noé napjaiban az engedetlen angyalok emberi alakot öltöttek. Sőt megházasodtak, és gyermekeket nemzettek (1Móz 6:1–4). Amikor azonban eljött az Özönvíz, ezek az angyalok visszakényszerültek a szellembirodalomba. A Júdás 6 ezt írja róluk: „Az angyalokat pedig, akik nem őrizték meg eredeti állásukat, hanem elhagyták a maguk megfelelő lakóhelyét, örök bilincsekben, sűrű sötétségben tartja fenn a nagy nap ítéletére.” Isten nemcsak megvonta tőlük korábbi égi kiváltságukat, és nemcsak átadta őket a sűrű sötétségnek a szándékait illetően, hanem a bilincsek arra utalnak, hogy korlátozásokat is szabott rájuk. Milyeneket? Nyilvánvalóan nem ölthetnek többé testet, hogy kapcsolatot létesítsenek nőkkel, miként azt az Özönvíz előtt tették. A Biblia azt írja, hogy a hűséges angyalok még az i. sz. első században is testet öltöttek Isten küldötteiként, feladataik végrehajtása során. Azoktól az angyaloktól  azonban, akik visszaéltek ezzel az adománnyal, Isten az Özönvíz után megvonta ezt a képességet.

Érdekes azonban megjegyezni, hogy a démonok, úgy látszik, képesek olyan látomásokat láttatni az emberekkel, amelyek valóságosnak tűnnek. Amikor az Ördög megkísértette Jézust, bizonyosan ezt a lehetőséget használta fel, hogy megmutassa neki „a világ összes királyságát és azok dicsőségét” (Máté 4:8).

Hogyan szabadulhat meg valaki a spiritiszta befolyástól?

Péld 18:10: „Erős torony Jehova neve. Oda fut az igaz, és védelmet talál.” (Ez nem azt jelenti, hogy Isten neve varázsszóként hat a gonosz elhárításánál. Jehova „neve” őt magát képviseli. Oltalmat kapunk, ha megismerjük Jehovát, és teljesen bízunk benne, alárendeljük magunkat a tekintélyének, és engedelmeskedünk a parancsainak. Ha ezt tesszük, és így hívjuk őt segítségül a nevén szólítva, ő megadja nekünk a Szavában megígért védelmet.)

Máté 6:9–13: „Ti tehát így imádkozzatok: ». . . ne vigyél minket kísértésbe, hanem szabadíts meg a gonosztól.«” Ezenkívül ’legyünk állhatatosak az imában’ (Róma 12:12). (Isten meghallgatja azok imáját, akik igazán szeretnék megismerni az igazságot, és szeretnék őt a neki tetsző módon imádni.)

1Kor 10:21: „nem lehettek részesei »Jehova asztalának« is, és a démonok asztalának is.” (Aki szeretné elnyerni Jehova barátságát és oltalmát, annak fel kell hagynia mindenféle spiritiszta összejövetelen való részvétellel. A Cselekedetek 19:19-ben említett példával összhangban az is fontos, hogy a spiritizmussal kapcsolatos összes tárgyunkat eltávolítsuk vagy megsemmisítsük.)

Jak 4:7: „Rendeljétek hát alá magatokat az Istennek, de álljatok ellen az Ördögnek, és elmenekül tőletek.” (E célból törekednünk kell Isten akaratának megismerésére és alkalmazására. Az Isten iránti szeretettől indíttatva — mely megerősít minket az emberektől való félelemmel szemben — határozottan vissza kell utasítanunk minden olyan szokást, amely kapcsolatban van a spiritizmussal, és semmiképpen nem szabad  egy spiritiszta személy által felállított szabálynak sem eleget tennünk.)

Fel kell öltenünk „az Istentől való teljes fegyverzetet”, melyet az Efézus 6:10–18 ír le, és buzgón igyekeznünk kell e fegyverzet minden egyes részét folyton jó állapotban tartani.