Mi a szent szellem?

A szent szellemre vonatkozó írásszövegek összehasonlításából kiderül, hogy utalnak rá úgy, mint amivel ’betelnek’ emberek, amivel lehet ’keresztelni’ és ’felkenni’ személyeket (Luk 1:41; Máté 3:11; Csel 10:38). Egyik kijelentés sem lenne helytálló, ha a szent szellem személy lenne.

Jézus ’segítőnek’ (görögül: pa·raʹklé·tosz) is nevezte a szent szellemet, és azt mondta, hogy ez a segítő ’tanítani’, „tanúskodni”, ’szólni’ és ’hallani’ fog (Ján 14:16, 17, 26; 15:26; 16:13). A Szentírásban nem szokatlan az élettelen dolgok megszemélyesítése. Például azt írja, hogy a bölcsességnek ’gyermekei’ vannak (Luk 7:35). A bűnről és halálról mint királyokról beszél (Róma 5:14, 21). Bár néhány bibliavers azt mondja, hogy a szellem „szólt”, más helyről világosan kiderül, hogy ezt angyalokon vagy embereken keresztül tette (Csel 4:24, 25; 28:25; Máté 10:19, 20; vesd össze a Cselekedetek 20:23-at a 21:10, 11-gyel). Az 1János 5:6–8 nemcsak a szellemről mondja, hogy „tanúskodik”,  hanem a ’vízről és a vérről’ is. Ezért ezeknek a bibliaverseknek egyik kijelentése sem bizonyíték arra, hogy a szent szellem személy.

A szent szellem helyes meghatározásának bele kell illenie a szent szellemre vonatkozó összes írásszövegbe. Ebből a szempontból a logikus következtetés az, hogy a szent szellem Isten tevékeny ereje. Nem személy, hanem hatékony erő, amelyet Isten áraszt ki magából szent akaratának végrehajtásához (Zsolt 104:30; Csel 4:31; 2Pét 1:21).

Lásd még a „Háromság” címszó alatt a 143—4. oldalt.

Mi a bizonyítéka annak, hogy valaki csakugyan kapott szent szellemet vagy ’Lelket’ (ÚRB)?

Luk 4:18, 31–35: Jézus felolvasott Ézsaiás próféta tekercséből: „»Jehova szelleme van rajtam, mert felkent, hogy jó hírt hirdessek . . .« És lement Kapernaumba, Galilea egyik városába. Tanította őket sabbaton, és ámultak a tanítási módján, mert hatalommal beszélt. A zsinagógában pedig volt egy ember, akiben szellem, tisztátalan démon volt, és . . . hangosan [kiabált] . . . Jézus azonban megdorgálta: »Hallgass, és menj ki belőle!« Akkor a démon középre dobva a férfit, kiment belőle, de nem tett kárt benne.” (Mi bizonyította, hogy Jézus kapott Isten szelleméből? A beszámoló nem azt írja, hogy reszketett, ordított vagy eksztázisba került. Ehelyett azt írja, hogy hatalommal beszélt. Figyelemre méltó azonban, hogy ennél az alkalomnál egy démoni szellem viszont kiabálásra kényszerített és a földre terített egy férfit.)

A Cselekedetek 1:8 azt mondja, hogy amikor Jézus követői kapnak a szent szellemből, tanúskodni fognak őróla. Amikor megkapták a szent szellemet, a Cselekedetek 2:1–11 szerint a jelenlévőkre nagy hatással volt az, hogy bár mind galileaiak voltak, mégis olyan nyelveken beszéltek Isten nagyszerű dolgairól, amelyeket a sok idegen megértett. A leírás azonban semmi olyat nem közöl, hogy érzelmi kitörések jellemezték azokat, akik megkapták a szellemet.

Figyelemre méltó, hogy amikor Erzsébet kapott a szent szellemből, és „hangos szóval” felkiáltott, nem imádati összejövetelen vett részt, hanem egy látogatóba jött rokonát üdvözölte  (Luk 1:41, 42). Amikor az összegyülekezett tanítványokra kitöltetett a szent szellem — ahogy arról a Cselekedetek 4:31 tudósít —, a hely rázkódott meg, ahol voltak, de a tanítványokra nem úgy hatott a szent szellem, hogy reszkettek vagy hemperegtek, hanem „bátorsággal szólták az Isten szavát”. Ma is az bizonyítja, hogy valaki kapott a szent szellemből, hogy bátorsággal beszél Isten szaváról, és buzgón részt vesz a tanúskodómunkában.

Gal 5:22, 23: „A szellem gyümölcse . . . szeretet, öröm, béke, hosszútűrés, kedvesség, jóság, hit, szelídség, önuralom.” (Tehát ezt a gyümölcsöt, és nem heves, vallásos kitöréseket kell keresnünk, ha olyan emberekre szeretnénk bukkanni, akik valóban kaptak Isten szelleméből.)

Csakugyan Isten szellemének a bizonyítéka az, ha valaki felfokozott érzelmi állapotban olyan nyelven beszél, amelyet soha nem tanult?

Lásd a „Nyelveken szólás” címszó alatti gondolatokat.

Isten szelleme által végeznek ma csodagyógyításokat?

Lásd a „Gyógyítás” címszó alatti gondolatokat.

Ki lett szent szellemmel megkeresztelve?

Lásd a „Keresztség” címszó alatt a 232—3. oldalt, és az „Újraszületés” címszó alatti gondolatokat.

Van-e az embernek a test halála után tovább élő szellemi része?

Ez 18:4: „Amely lélek vétkezik, az hal meg.” (A Kár., az ÚRB és a KNB e versekben a héber neʹfes szót a „lélek” szóval fordítja, tehát kijelentik, hogy ami meghal, az a lélek. Néhány fordítás, amely más helyeken a „lélek” szóval adja vissza a neʹfes szót, ebben a versben az „aki” kifejezéssel él. Így tehát a neʹfes, azaz a lélek, maga a személy, és nem valamilyen anyagtalan rész az emberben, amely túléli a test halálát.) (További részletek végett lásd a „Lélek” címszó alatti gondolatokat.)

Zsolt 146:4: „Kimegy a szelleme, és ő visszatér földjébe, azon a napon elvesznek gondolatai.” (A fordításban ’szellem’  szóval visszaadott héber szó a rúʹach képzett alakja. Némely fordító itt a ’lehelet’ szót használja. Ha a rúʹach, vagyis a tevékeny életerő elhagyja a testet, elvesznek az ember gondolatai; nem folytatódnak egy másik birodalomban.)

Préd 3:19–21: „az emberek fiainak vége hasonló az állatoknak végéhez, egyenlő végük van. Amint meghal az egyik, úgy meghal a másik is; egy szellemük van mindegyiküknek, úgyhogy nem áll felette az ember az állatnak, hisz minden hiábavalóság. Mindegyik egy helyre megy; mindegyik a porból lett, és mindegyik a porba tér vissza. Ki ismeri az emberek fiainak szellemét, hogy fölmegy-e, és az állatok szellemét, hogy a földbe megy-e?” (Az Ádámtól örökölt bűn és halál miatt az állatokhoz hasonlóan minden ember meghal, és visszatér a porba. Van-e azonban embernek olyan szelleme, amely befejezve a testben való működését intelligens személyiségként tovább él? Nincs. A 19. vers azt mondja, hogy az embereknek és az állatoknak „egy szellemük” van. Ha csupán az emberi megfigyelőképességből indulunk ki, senki sem tudna a 21. versben feltett kérdésre hitelt érdemlően választ adni a szellemmel kapcsolatban. Isten Szava viszont válaszol, amikor azt mondja, hogy az ember semmit sem kap a születésekor, ami különbbé tenné őt a halála után az állatoknál. Ám amiatt, amiről Isten irgalmasan gondoskodott Krisztus által, a hívő emberek előtt megnyílik a lehetőség az örök életre, az állatok előtt azonban nem. Az emberek közül sokak számára ez a feltámadás által válik valóra, amikor az Istentől kiárasztott, tevékeny életerő életre kelti őket.)

Luk 23:46: „Jézus pedig hangos szóval kiáltva így szólt: »Atyám, kezedre bízom szellemem [görögül: pneuʹma].« Miután ezt mondta, kilehelte utolsó leheletét.” (Figyeld meg, hogy Jézus kilehelte utolsó leheletét. Amikor szelleme kiment belőle, nem szállt fel az égbe. Jézus csak a halála utáni harmadik napon támadt fel. Ezután még további 40 nap telt el — a Cselekedetek 1:3, 9 feljegyzése alapján —, mielőtt felment az égbe. Akkor hát mi az értelmük Jézus szavainak, amelyeket a halálakor mondott? Azt mondta, tudja, hogy a halálakor teljes mértékben Istentől függött, hogy élhet-e majd újra. Az ’Istenhez visszatérő szellemmel’ kapcsolatban további részletek végett lásd a „Lélek” címszó alatt a 254. oldalt.)

„Ön kapott szent szellemet (vagy Lelket)?”

Ezt válaszolhatod: „Igen, s pontosan ezért jöttem el Önhöz ma (Csel 2:17, 18).”

Vagy ezt is mondhatod: „Ezért tudok részt venni a keresztény szolgálatban. De azt tapasztaltam, hogy nincs mindenkinek azonos elképzelése arról, miként lehet felismerni azt, hogy valaki valóban kapott Isten szelleméből. Ön szerint mi ennek a bizonyítéka?” Esetleg tedd még hozzá: (A 339—40. oldal anyaga alapján beszélgess vele.)