Szervezet
Meghatározás: Adott tevékenység elvégzése vagy cél elérése érdekében együttműködő személyek csoportja vagy egyesülése. Közigazgatási előírások és irányadó mértékek vagy követelmények tartják egységben a szervezet tagjait. Jehova önátadott és megkeresztelt tanúi nem születésük révén vagy kényszer hatására, hanem személyes döntésük alapján csatlakoznak Jehova szervezetéhez. Az ő földi szervezetéhez annak tanításai és szokásai vonzzák őket, valamint az, hogy szeretnének részt venni a szervezet munkájában.
Valóban van Jehovának itt a földön szervezete?
A kérdésre adandó válasznál a következőket kell figyelembe venni:
Isten égi teremtményei, az angyalok szervezettek-e?
Dán 7:9, 10: „Néztem, mígnem trónokat állítottak fel, és az Öregkorú leült. Ruhája fehér volt, mint a hó, és fején a haj, mint a tiszta gyapjú, trónja lángoló tűz, annak kerekei pedig égő tűz. Tűzfolyam áradt és jött ki előle. Ezerszer ezren szolgáltak neki, és tízezerszer tízezren álltak előtte. Összeült a Törvényszék, és könyveket nyitottak fel.”
Zsolt 103:20, 21: „Áldjátok Jehovát, ó, ti angyalai, ti hatalmas erejűek, akik teljesítitek szavát, figyelve szavának hangjára. Áldjátok Jehovát mind, ti seregei, ti szolgái, akik akaratát cselekszitek.” (A ’sereg’ szervezett csoport.)
Hogyan adott Isten a múltban utasításokat földi szolgáinak?
Amíg Jehovának nem sok imádója volt, a családfők — például Noé és Ábrahám — által adott utasításokat. Ők akkor Jehova szószólóiként szolgáltak családjuk számára (1Móz 7:1, 7; 12:1–5). Amikor Jehova kiszabadította az izraelitákat Egyiptomból, Mózes révén adott nekik útmutatásokat (2Móz 3:10). A Sínai-hegynél Isten nemzetté szervezte népét, és gondoskodott az imádatukat és egymás közti kapcsolatukat szabályozó törvényekről és rendeletekről (2Móz 24:12). Papságot szervezett, amelynek élen kellett járnia az imádathoz kapcsolódó ügyekben, és oktatnia kellett a népet Jehova követelményeire; időnként prófétákat is támasztott, hogy a népnek megadja a szükséges intést és figyelmeztetést (5Móz 33:8, 10; Jer 7:24, 25). Így bár Jehova meghallgatta az egyes imádók imáit, szervezeti úton közölt velük utasításokat.
Amikor közeledett az idő, hogy Jehova önmagával egységre kezdje hozni az igaz imádókat Jézus Krisztus által, akkor elküldte Jézust szószólóként a földre (Héb 1:1, 2). Majd a szent szellem kitöltésével i. sz. 33 pünkösdjén létrejött a keresztény gyülekezet. Miután Jézus visszatért az égbe, ez a gyülekezet lett Jehova intézménye az egyes keresztények oktatására és erőfeszítéseik összehangolására. A helyi gyülekezetekben felvigyázók jártak élen, és egy központi vezető testület hozta meg a szükséges döntéseket, valamint segített összehangolni a tevékenység menetét. Kétségtelen, hogy Jehova egy szervezetet hozott létre a földön, mely igaz keresztényekből állt (Csel 14:23; 16:4, 5; Gal 2:7–10).
Felismerhető-e az anyagi teremtésműből, hogy Jehova a szervezettség Istene?
Ézs 40:26: „Emeljétek föl szemeteket a magasba, és lássátok. Ki teremtette azokat? Ő, aki szám szerint előhozza seregüket, sőt nevén szólítja mindegyiket. Tevékeny energiájának bősége és hatalmas ereje miatt egy sem hiányzik közülük.” (A csillagok galaxisokba rendeződnek, és mozgásuk kölcsönhatásban áll egymással, noha az egyes csillagok jellegzetességei különbözőek. A bolygók pontosan időzített mozgással haladnak kijelölt pályájukon. Az elemek minden atomjának elektronjai szintén meghatározott pályát követnek. És minden anyag szerkezeti felépítésében oly következetes matematikai törvényszerűségek érvényesülnek, hogy ezek alapján a tudósok megmondhatták bizonyos elemek létezését azok tényleges felfedezése előtt. Mindez rendkívüli szervezettségről tanúskodik.)
Utal-e a Biblia arra, hogy az igaz keresztények szervezett néppé lesznek?
Máté 24:14; 28:19, 20: „a királyságnak ezt a jó hírét prédikálni fogják az egész lakott földön tanúságul minden nemzetnek, és akkor jön el a vég.” „Menjetek hát, és tegyetek tanítvánnyá minden nemzetből való embereket, kereszteljétek meg őket . . . , és tanítsátok meg őket.” (Hogyan lehetne ezt szervezés nélkül megtenni? Amikor Jézus evégett képezte korai tanítványait, nem azt mondta nekik, hogy ki-ki menjen, amerre lát, és úgy tárja fel a hitét, ahogy akarja, hanem képezte őket, utasításokat adott nekik, és szervezetten küldte ki őket. Lásd: Lukács 8:1; 9:1–6; 10:1–16.)
Héb 10:24, 25: „figyeljünk egymásra a szeretetre és jó cselekedetekre való ösztönzés végett, nem hagyva fel egybegyűlésünkkel, mint szokásuk némelyeknek, hanem bátorítva egymást, éspedig annál inkább, minél inkább közeledni látjátok azt a napot.” (De hová irányítaná az ember az érdeklődő személyeket, hogy engedelmeskedhessenek ennek a parancsnak, ha nem lenne egy rendszeres összejöveteleket tartó szervezet?)
1Kor 14:33, 40: „Az Isten ugyanis nem a zűrzavar Istene, hanem a békéé . . . Csak minden illendően és elrendezés szerint történjék.” (Pál apostol itt a gyülekezeti összejövetelek rendes menetéről beszél. Ezen ihletett tanács alkalmazásának a feltétele a szervezet tiszteletben tartása.)
1Pét 2:9, 17: „Ti azonban »választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, különleges tulajdonnak szánt nép vagytok, hogy mindenfelé hirdessétek annak kitűnő tulajdonságait«, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságába hívott titeket . . . a testvérek egész közösségét szeressétek.” (Szervezetnek nevezzük egy adott tevékenység elvégzése végett együttműködő emberek közösségét.)
A kereszténység különböző egyházaiban szétszórtan megtalálható egyének az Isten hűséges szolgái?
2Kor 6:15–18: „mi része van a hithűnek a nem hívővel? . . . »,Így tehát jöjjetek ki közülük, és különítsétek el magatokat — ezt mondja Jehova —, és ne érintsétek többé a tisztátalant’«; »,és én befogadlak titeket’«. »,És én atya leszek nektek, ti pedig fiak és leányok lesztek nekem’ — ezt mondja Jehova, a Mindenható.«” (Vajon igazán az Isten hűséges szolgájának nevezhető az, aki továbbra is olyanokkal együtt vesz részt az imádatban, akiknek az életmódjuk azt mutatja, hogy a valóságban nem hívők? Lásd még a „Nagy Babilon” címszó alatti gondolatokat.)
1Kor 1:10: „Buzdítalak pedig titeket, testvérek, Jézus Krisztus, a mi Urunk neve által, hogy mindnyájan egyetértésben beszéljetek, és ne legyenek köztetek meghasonlások, hanem legyetek teljesen egységesek ugyanabban a gondolkodásban és ugyanabban a felfogásban.” (A kereszténység különböző egyházai között nincs ilyen egység.)
Ján 10:16: „más juhaim is vannak, amelyek nem ebből az akolból valók; őket is elő kell hoznom, és figyelni fognak a hangomra, és e g y nyáj lesznek e g y pásztorral.” (Ha Jézus ’egy nyájban’ egyesíti őket, nyilvánvalóan nem lehetnek szétszórva a kereszténység vallásaiban.)
Hogyan azonosítható napjainkban Jehova látható szervezete?
1. Jehovát, az egyedüli igaz Istent dicsőíti, és felmagasztalja az ő nevét (Máté 4:10; Ján 17:3).
2. Teljes mértékben elismeri Jézus Krisztus létfontosságú szerepét, amelyet Jehova szándékában tölt be: ő Jehova szuverenitásának igazolója, az élet Főközvetítője, a keresztény gyülekezet feje, az uralkodó Messiás-Király (Csel 5:31; Ef 1:22, 23; Jel 12:10; 19:11–13).
3. Szorosan ragaszkodik Isten ihletett Szavához, tanítását és a viselkedési irányadó mértékeit csakis a Bibliára alapozza (2Tim 3:16, 17).
4. Elhatárolja magát a világtól (Jak 1:27; 4:4).
5. Őrködik tagjainak kiemelkedő erkölcsi tisztasága felett, mivel Jehova maga is szent (1Kor 5:9–13; 1Pét 1:15, 16).
6. Fő törekvése a Bibliában napjainkra megjövendölt tevékenység végrehajtása, nevezetesen az Isten Királysága jó hírének prédikálása tanúságul az egész világon (Máté 24:14).
7. Az emberi tökéletlenség ellenére tagjai felmutatják és ápolják Isten szellemének gyümölcseit, vagyis a szeretetet, örömet, békét, hosszútűrést, kedvességet, jóságot, hitet, szelídséget és önuralmat, éspedig olyan mértékben, ami megkülönbözteti őket a világtól (Ján 13:35; Gal 5:22, 23).
Hogyan tanúsíthatunk tiszteletet Jehova szervezete iránt?
1Kor 10:31: „mindent Isten dicsőségére tegyetek.”
Héb 13:17: „Engedelmeskedjetek azoknak, akik vállalják köztetek a vezetést, és vessétek alá magatokat nekik, mert ők a ti lelketek felett őrködnek, mint akik számot fognak adni.”
Jak 1:22: „Legyetek . . . cselekvői a szónak, és ne csupán hallgatói.”
Tit 2:11, 12: „Isten ki nem érdemelt kedvessége, amely megmentést hoz mindenfajta embernek, nyilvánvalóvá lett, arra oktatva bennünket, hogy mondjunk nemet az istentelenségnek és a világias kívánságoknak, s józan gondolkodással, igazságossággal és Isten iránti odaadással éljünk.”
1Pét 2:17: „a testvérek egész közösségét szeressétek.”