Miért súlyos dolog az, ha valakit megfertőz a világ szelleme?

1Ján 5:19: „az egész világ a gonosz hatalmában van.” (Sátán olyan szellemet táplál, amely uralja azok gondolkodásmódját és viselkedését, akik nem tartoznak Jehova elismert szolgái közé. Az önzés és a büszkeség szelleme az, amely mindenütt jelen van, mint a levegő, amit belélegzünk. Igen elővigyázatosnak  kell lennünk, nehogy Sátán hatalma alá kerüljünk azáltal, hogy engedjük, hogy ez a szellem formálja az életünket.)

Jel 12:9: „Levetették hát a nagy sárkányt, az őskígyót, akit Ördögnek és Sátánnak neveznek, aki az egész lakott földet félrevezeti; levetették őt a földre, és az angyalait is levetették vele együtt.” (Azóta, hogy ez megtörtént — azt követően, hogy a Királyság 1914-ben megszületett —, Sátán és a démonai sokkal erősebb befolyást gyakorolnak az emberiségre. Az ő szelleme egyre önzőbb és erőszakosabb cselekedetekre ösztönzi az embereket. Akik Jehovát szeretnék szolgálni, azokra különösen nagy nyomás nehezedik, hogy legyenek része a világnak, viselkedjenek a többiekhez hasonlóan, és adják fel az igaz imádatot.)

Egyebek között mi jellemzi a világ szellemét, amelyet kerülnünk kell?

1Kor 2:12: „Mi pedig nem a világ szellemét kaptuk, hanem azt a szellemet, amely az Istentől van, hogy megismerhessük azokat, amiket az Isten adott nekünk kedvesen.” (Ha a világ szelleme gyökeret ver az ember gondolkodásában és kívánságaiban, a következmények hamarosan felismerhetők lesznek az erre a szellemre jellemző viselkedésből. Ahhoz tehát, hogy az ember szakítani tudjon a világ szellemével, nemcsak a keresztényhez nem illő viselkedést és a szélsőségességet kell kerülnie, hanem a dolgok gyökeréhez kell eljutnia oly módon, hogy ápolja az Isten szellemét visszatükröző gondolkodásmódot, és őszintén szereti az útjait. Ezt kell szem előtt tartanunk, amikor a következőkben megvizsgáljuk a világ szellemének némely megnyilvánulását.)

Tegye mindenki, amit akar, Isten akaratától függetlenül

Sátán arra ösztönözte Évát, hogy ő döntse el, mi a jó, és mi a rossz (1Móz 3:3–5; ellentétként lásd: Példabeszédek 3:5, 6). Sokan, akik Éva példáját követik, nem tudják, és nem is akarják megtudni, mi Isten akarata az emberiségre vonatkozóan. Egyszerűen csak azt csinálnak, amit akarnak. Aki megismeri Isten követelményeit, és próbál azoknak megfelelően élni, annak igen elővigyázatosnak kell lennie, nehogy a világ szellemének  befolyása miatt szándékosan figyelmen kívül hagyja Isten Szavának tanácsát olyan területen, amelyet talán „kis dolognak” tart (Luk 16:10; lásd még a „Függetlenség” címszó alatti gondolatokat).

Büszkén reagálnak

Sátán volt az első, aki engedte, hogy túlzott önbecsülése miatt a szíve megromoljon. (Vesd össze: Példabeszédek 16:5; Ezékiel 28:17.) A büszkeség bomlasztó erő ebben a világban, amelynek Sátán az uralkodója, és oda vezet, hogy egyesek különbnek tartják magukat más rasszhoz, nemzethez, nyelvcsoporthoz vagy társadalmi réteghez tartozó embereknél. Előfordulhat, hogy még Isten szolgáiban is marad valamennyi az ilyen érzésekből, és ezeket ki kell irtaniuk magukból. Vigyázniuk kell arra is, nehogy a büszkeség miatt kis dolgokból nagy ügyet csináljanak, vagy a büszkeség akadályozza őket a saját hibáik beismerésében, valamint a tanács elfogadásában, ami által hasznot meríthetnek abból a sok-sok szeretetteljes segítségből, melyet Jehova a szervezete által nyújt (Róma 12:3; 1Pét 5:5).

Lázadó magatartást tanúsítanak a hatalommal szemben

A lázadást Sátán kezdte el. Nevének jelentése: ’ellenálló’. Nimród — akinek a neve körülbelül azt jelenti: ’lázadjunk fel’ — a Jehovával szemben megnyilvánuló kihívó magatartásával bizonyította, hogy Sátán gyermeke. Ezt a szellemet kerülve az istenfélő emberek nem lázadnak fel a világi uralkodók ellen (Róma 13:1); nem szimpatizálnak a hitehagyottakkal, akik tiszteletlenül bánnak azokkal, akiket Jehova felelősséggel ruházott fel látható szervezetében (Héb 13:17; Júd 11); a kiskorúaknak pedig könnyebb alárendelniük magukat szüleik Istentől kapott tekintélyének (Kol 3:20).

Szabadjára engedik a bukott test kívánságait

Ez a befolyás mindenfelé látható és tapasztalható, tehát mindig elővigyázatosnak kell lennünk (Gal 5:19–21; Ef 4:17, 19; 1Ján 2:16). Az olyan gondolatok és vágyak, melyek ahhoz vezethetnek, hogy a világ szelleme még súlyosabb formákban mutatkozzon meg, kitűnhetnek az egyén beszélgetéseiből, abból, hogy milyen vicceket mesél, az általa hallgatott zenék  dalszövegeiből, abból, hogy milyen táncokat kedvel, vagy abból, hogy erkölcstelen nemi kapcsolatot bemutató műsorokat néz. A világ szellemének ez a vonása a kábítószerrel való visszaélésben, a részegségben, a házasságtörésben, a paráznaságban és a homoszexualitásban is kifejeződik. Abban is megnyilvánul, amikor valaki talán törvényesen, ám a bibliai paranccsal ellentétesen elválik a házastársától, és valaki mással köt házasságot (Mal 2:16).

Engedik, hogy az a vágy uralja az életüket, hogy megszerezzenek mindent, amit csak látnak

Ezt a vágyat táplálta Sátán Évában, amikor arra csábította, hogy olyasmit tegyen, amivel tönkreteszi az Istennel ápolt kapcsolatát (1Móz 3:6; 1Ján 2:16). Jézus határozottan elutasított egy ilyen kísértést (Máté 4:8–10). Aki szeretné elnyerni Jehova tetszését, annak vigyáznia kell, nehogy a kereskedelem ilyen szellemet fejlesszen ki benne. Ha mégis tőrbe ejt valakit, annak sok bánat és szellemi romlás lesz a következménye (Máté 13:22; 1Tim 6:7–10).

Kérkednek az anyagi javaikkal és az állítólagos teljesítményeikkel

Ez a szokás is „a világtól származik”, és aki Isten szolgája lesz, annak fel kell hagynia vele (1Ján 2:16). Gyökere a büszkeség, és ahelyett, hogy szellemileg építene, anyagias vágyakat táplál, és világi sikerek ábrándképét csillantja fel az ember előtt (Róma 15:2).

Szabadjára engedik érzelmeiket becsmérlő beszéd és erőszakos magatartás formájában

Ezek „a test cselekedetei”, amelyek ellen sokaknak kemény harcot kell vívniuk. Igazi hittel és Isten szellemének segítségével legyőzhetik a világot, ahelyett hogy engednék, hogy annak szelleme uralkodjon felettük (1Kor 13:4–8; Gal 5:19, 20, 22, 23; Ef 4:31; 1Ján 5:4).

Arra alapozzák reményeiket és félelmeiket, amire az emberek képesek

A testi embernek csak az számít, amit láthat, és amit megfoghat. Reményei és félelmei más emberek ígéreteire és fenyegetéseire  épülnek. Emberi uralkodók segítségében bízik, és kiábrándul belőlük kudarcaik láttán (Zsolt 146:3, 4; Ézs 8:12, 13). Számára a jelenlegi élettel mindennek vége. Könnyen úrrá lesz rajta a halálfélelem. (Ellentétként lásd: Máté 10:28; Héberek 2:14, 15.) Azoknak viszont új erő irányítja az értelmét, akik megismerik Jehovát, akik az ő ígéreteivel töltik meg elméjüket és szívüket, és akik megtanulják, hogy szükség esetén mindig hozzá forduljanak segítségért (Zsolt 46:1; 68:19; Ef 4:23, 24).

Olyan, imádattal felérő tiszteletet adnak embereknek és tárgyaknak, amely csak Istent illeti meg

„Ennek a világrendszernek az istene”, Sátán, az Ördög, mindenféle olyan szokásra ösztönzi az embereket, amely rossz irányba tereli az imádatra irányuló, Istentől kapott hajlamukat (2Kor 4:4). Egyes uralkodókat istennek tekintenek (Csel 12:21–23). Milliók hajolnak meg bálványok előtt. További milliók színészeket és kiemelkedő sportolókat bálványoznak. Ünnepségek során gyakran egyes emberek is méltatlan tiszteletben részesülnek. Ez a szellem olyan általános, hogy akik valóban szeretik Jehovát, és szeretnének kizárólagos odaadással lenni iránta, azoknak mindennap ébernek kell lenniük, nehogy e szellem befolyása alá kerüljenek.