Honnan tudhatjuk, hogy valóban létezik ilyen szellemszemély?

A bizonyíték fő forrása a Biblia. Ismételten név szerint hivatkozik rá. (A Sátán elnevezés 52-szer, az Ördög 33-szor fordul elő.) A Szentírás ezenkívül még szemtanú vallomására is hivatkozik Sátán létének bizonyítására. Ki volt ez a szemtanú? Jézus Krisztus, aki a földrejövetele előtt az égben élt, és többször is nevén nevezte ezt a gonosz személyt (Máté 25:41; Luk 10:18; 22:31).

Amit a Biblia Sátánról, az Ördögről mond, annak van értelme. A gonoszság, melyet az emberiségnek el kell szenvednie, nincs arányban az emberi rosszindulattal. A Biblia felvilágosítása Sátán eredetéről és tevékenységéről érthetővé teszi, hogy miért sújtja évezredek óta gyűlölet, erőszak és háborúskodás az emberiséget, noha a legtöbben szeretnének békességben élni, s hogy miért öltött mindez olyan mértéket, hogy most az egész emberiséget pusztulás fenyegeti.

 Ha a valóságban nem lenne Ördög, akkor a Biblia róla szóló kijelentéseinek az elfogadása semmilyen maradandó hasznot nem hozna az embernek. Sok esetben azonban a korábban okkultizmussal foglalkozó személyek, vagy olyanok, akik spiritiszta csoportokkal tartottak kapcsolatot, elmondják, hogy abban az időben igen sokat szenvedtek a láthatatlan forrásból érkező „hangok” miatt, vagy mert emberfeletti lények „szállták meg” őket, és így tovább. De amikor megtudták, hogy mit mond a Biblia Sátánról és a démonairól, s követték a spiritiszta szokások elhagyását szorgalmazó bibliai tanácsot, valamint imában Jehovához fordultak segítségért, igazi megkönnyebbülést éreztek. (Lásd még a „Spiritizmus” címszó alatti gondolatokat a 332—8. oldalon.)

Sátán létezésének elismerése nem azt jelenti, hogy abban az elképzelésben hiszünk, hogy szarvai és hegyes farka van, és az embereket a tüzes pokolban vasvillával sütögeti. A Biblia nem ilyen leírást ad róla. Ez csak a középkori művészek agyában született meg, akiket a görög mitológia Pán istenéről alkotott elképzelések és az olasz költő, Dante Alighieri Pokol című műve befolyásolt. A Biblia nem beszél tüzes pokolról, hanem világosan kijelenti: „a halottak semmit sem tudnak” (Préd 9:5).

Sátán talán csak az emberekben levő rossz?

A Jób 1:6–12 és 2:1–7 Jehova Isten és Sátán között lezajlott párbeszédekről számol be. Ha Sátán a személyben levő rossz lenne, akkor a rossznak ez esetben Jehovában kellett volna lennie. Ez azonban teljességgel ellentétben van azzal, amit a Biblia Jehováról mond: „akiben nincsen igazságtalanság” (Zsolt 92:15; Jel 4:8). Érdemes megjegyezni, hogy a Jób könyvének héber szövege a hasz·Szá·tánʹ (a Sátán) kifejezést használja, amiből felismerhető, hogy arról a személyről van szó, aki feltűnő módon ellenállóvá vált Istennel szemben. (Lásd még: Zakariás 3:1, 2, lábj., Jegyzetes Biblia [angol].)

A Lukács 4:1–13 leírja, hogy az Ördög megpróbálta rávenni Jézust, hogy teljesítse a parancsát. A beszámoló tartalmazza az Ördög kijelentéseit és Jézus válaszait. Vajon Jézust a benne  levő rossz kísértette meg? Ez a nézet nincs összhangban a Biblia Jézusról szóló leírásával, amely kijelenti, hogy ő bűntelen (Héb 7:26; 1Pét 2:22). Bár a János 6:70-ben a görög di·aʹbo·loszʹ szó van az Iskariót Júdásban kifejlődött rossz tulajdonság kifejezésére, a Lukács 4:3-ban a ho di·aʹbo·losz (az Ördög) kifejezést találjuk, amely egy adott személyre utal.

Csak a felelősség alól akar kibújni az ember azzal, hogy az Ördögöt okolja a rossz állapotokért?

Sokan az Ördögre hárítják a felelősséget azért, amit ők maguk tesznek. A Biblia ezzel szemben rávilágít, hogy gyakran magát az embert terheli a felelősség a saját maga vagy mások által okozott szenvedésért (Préd 8:9; Gal 6:7). De a Biblia nem hagy kétséget az emberiséget oly sok szerencsétlenséggel sújtó emberfeletti ellenség létezése és módszerei felől sem. Feltárja, miként kerülhetjük el, hogy az uralma alá vonjon bennünket.

Honnan lett Sátán?

Jehova minden műve tökéletes; nem ő az igazságtalanság szerzője; ő nem teremtett gonoszt (5Móz 32:4; Zsolt 5:4). Az, aki Sátánná lett, eredetileg Isten tökéletes szellemfia volt. Amikor Jézus azt mondta, hogy az Ördög „nem állt erősen az igazságban”, utalt rá, hogy valamikor még „az igazságban” volt (Ján 8:44). De miként Isten minden intelligens teremtményének, úgy ennek a szellemfiúnak is szabad akarata volt. Ő visszaélt a döntési szabadságával, és megengedte, hogy elhatalmasodjon szívében az elbizakodottság érzése, és mohón kívánni kezdte a csakis Istent megillető imádatot, ezért rávette Ádámot és Évát, hogy inkább őrá hallgassanak, semmint Istennek engedelmeskedjenek. Tehát viselkedésével önmagát tette Sátánná; ez a név ’ellenség’-et jelent (Jak 1:14, 15; lásd még a „Bűn” címszó alatt az 59. oldalt).

Miért nem semmisítette meg Isten Sátánt azonnal a lázadása után?

Sátán fontos vitakérdéseket vetett föl: 1. Jehova szuverenitásának igazságossága és jogossága. Megfosztja-e az embert  Jehova a szabadságtól, amely boldoggá tenné? Valóban az Isten iránti engedelmesség függvénye az, hogy az emberek eredményesen igazgathassák ügyeiket, és életben maradhassanak? Tisztességtelen módon járt-e el Jehova, amikor olyan törvényt hozott, amely kimondta, hogy az engedetlenség következménye halál? (1Móz 2:16, 17; 3:3–5). Tehát van-e joga Jehovának az uralkodáshoz? 2. Az intelligens teremtmények Jehova iránti feddhetetlensége. Mivel Ádám és Éva letértek az igazság útjáról, felmerült a kérdés: Jehova szolgái valóban szeretetből engedelmeskednek Jehovának, vagy Sátán vezetését követve mindannyian elhagyják Istent? Ez utóbbi vitakérdést Sátán Jób napjaiban bontakoztatta ki (1Móz 3:6; Jób 1:8–11; 2:3–5; lásd még: Lukács 22:31). Ezeket a vitakérdéseket nem lehetett pusztán a lázadók kivégzésével tisztázni.

Nem mintha Istennek bármiről is meg kellett volna bizonyosodnia, de azért, hogy a világegyetem békéjét és jólétét ezek a vitakérdések soha többé ne zavarhassák meg, Jehova elegendő időt engedett kétségtelen tisztázásukra. Még idejében nyilvánvalóvá vált, hogy Ádám és Éva az Isten iránti engedetlenség következtében meghaltak (1Móz 5:5). A vitakérdésben azonban nemcsak erről volt szó. Ezért Isten megengedte, hogy Sátán és az emberek mindenféle kormányzati formát kipróbáljanak. Egyik sem hozott tartós boldogságot. Isten engedi, hogy az emberek a legszélsőségesebb módon mellőzzék igazságos irányadó mértékeit az életmódjukkal. A következmények önmagukért beszélnek. A Biblia szavai beigazolódtak: „Még csak lépteit sem irányíthatja a járókelő ember” (Jer 10:23). Ugyanakkor Isten lehetővé tette szolgáinak, hogy Sátán csábítása és üldözése ellenére szerető engedelmességükkel bebizonyítsák iránta való lojalitásukat. Jehova így buzdítja szolgáit: „Légy bölcs, fiam, és örvendeztesd meg szívemet, hogy megfelelhessek annak, aki gúnyol engem” (Péld 27:11). A hűségeseknek már ma bőséges áldásban van részük, és kilátásuk van arra, hogy örökké élhetnek tökéletességben. Életüket arra használják majd fel, hogy Jehova akarata szerint cselekedjenek, akinek személyiségét és útjait őszintén szeretik.

 Mennyire hatalmas személy Sátán a mai világban?

Jézus Krisztus így nevezte Sátánt: „a világ uralkodója”, akit az emberiség általában engedelmesen követ, mivel engedve a nyomásának, figyelmen kívül hagyják Isten követelményeit (Ján 14:30; Ef 2:2). A Biblia azt is mondja róla, hogy ő „ennek a világrendszernek az istene”, akit a jelenlegi világrendszerhez ragaszkodó emberek vallásos szokásaikkal tiszteletben részesítenek (2Kor 4:4; 1Kor 10:20).

Amikor az Ördög megpróbálta megkísérteni Jézus Krisztust, „felvitte őt, és megmutatta neki a lakott föld összes királyságát egy szempillantás alatt; és ezt mondta neki az Ördög: »Neked adom mindezt a hatalmat és ezek dicsőségét, mert nekem adatott, és annak adom, akinek csak akarom. Ha azért imádatot mutatsz be előttem, mind a tiéd lesz«” (Luk 4:5–7). A Jelenések 13:1, 2 feltárja, hogy a világ összes politikai rendszere Sátántól kapta ’erejét, trónját és nagy hatalmát’. A Dániel 10:13, 20 alapján felismerhető, hogy Sátán a föld jelentősebb királyságai fölé démonfejedelmeket helyezett. Az Efézus 6:12 ezeket ’kormányzatoknak, hatalmaknak, e sötétség világuralkodóinak, az égi helyeken levő gonosz szellemi erőknek’ nevezi.

Ezért nem csoda, ha az 1János 5:19 azt mondja, hogy „az egész világ a gonosz hatalmában van.” Sátán azonban csak korlátozott ideig és csakis azért élhet a hatalmával, mert Jehova, a mindenható Isten megengedi.

Mennyi ideig van még lehetősége Sátánnak az emberiség félrevezetésére?

Annak bizonyítéka végett, hogy Sátán gonosz világrendszerének az utolsó napjaiban élünk, lásd a „Dátumok” címszó alatt a 64—7. oldalt, és az „Utolsó napok” címszó alatti gondolatokat.

A következő leírás jelképesen beszél arról a gondoskodásról, amely által megszabadulhatunk Sátán gonosz befolyásától: „láttam egy angyalt lejönni az égből a mélység kulcsával és egy nagy lánccal a kezében. És megfogta a sárkányt, az őskígyót, aki az Ördög és Sátán, és ezer évre megkötözte. És a mélységbe  vetette, bezárta és lepecsételte azt fölötte, hogy ne vezesse félre többé a nemzeteket, míg véget nem ér az ezer év. Ezek után el kell hogy oldozzák egy kis időre” (Jel 20:1–3). Mi lesz ezután? „Az Ördögöt pedig, aki félrevezette őket, a tűz és kén tavába vetették” (Jel 20:10). Mit jelent ez? A választ a Jelenések 21:8 adja meg: „Ez jelenti a második halált.” Örökre eltűnik!

Sátán ’mélységbe vetése’ azt jelenti, hogy ezer évig egy kietlen földre száműzik, ahol ezalatt senkit sem tud megkísérteni?

Egyesek a Jelenések 20:3-ra hivatkoznak (az előző bekezdésben van idézve) e gondolat alátámasztására. Azt mondják, hogy a ’mélység’ vagy ’feneketlenség’ (Kám.) a föld kietlen állapotát szemlélteti. Igaz ez? A Jelenések 12:7–9, 12-ből (Kár.) kitűnik, hogy mielőtt Sátánt a mélységbe vetnék, az égből ’a földre vetik’, ahol fokozott nyomorúságot okoz az emberiségnek. Amikor tehát a Jelenések 20:3 (Kám.) arról ír, hogy Sátánt ’a feneketlenségbe vetették’, bizonyára nem azt jelenti, hogy ott maradt, ahol addig volt — a föld környékére korlátozva láthatatlanul. Messze elkerül innen, „hogy ne csábitsa többé a népeket, mig betelnék ez ezer év”. Figyeld meg, hogy a Jelenések 20:3 azt mondja, hogy az ezer év végén Sátánt, és nem a nemzeteket engedik szabadon a mélységből. Amikor Sátánt elengedik, az egykori nemzeteket alkotó emberek már a földön lesznek.

A fenti gondolat támogatására idézik olykor az Ézsaiás 24:1–6-ot (Kár.) és a Jeremiás 4:23–29-et (Kár.). Ezekben a versekben ezt olvashatjuk: „Ímé az Úr megüresíti a földet és elpusztítja azt . . . Megüresíttetvén megüresíttetik a föld, és elpusztíttatván elpusztíttatik; mert az Úr szólá e beszédet.” „Nézek a földre, de ímé kietlen és puszta . . . Nézek és ímé egy ember sincsen . . . Bizony ezt mondja az Úr: Pusztasággá lesz az egész ország . . . minden város elhagyottá lett, és egyetlen ember sem lakik azokban.” Mit jelentenek ezek a próféciák? Első ízben Jeruzsálemen és Júda földjén teljesedtek be. Jehova az ítéletének végrehajtása során megengedte, hogy a babilóniaiak meghódítsák a területet. Végül az kietlen pusztává változott. (Lásd: Jeremiás 36:29.) De akkortájt nem néptelenítette el Jehova az egész földgolyót, és ma sem teszi meg ezt.  (Lásd a „Föld” címszó alatt a 108—11. oldalt, és az „Ég” címszó alatti gondolatokat.) Ám teljesen kietlen pusztává lesz az Isten nevére tisztátalan viselkedésével szégyent hozó kereszténység, azaz a hűtlen Jeruzsálem jelenkori ellenképe, és Sátán látható szervezetének többi része.

A föld Krisztus ezeréves uralma alatt, amikor Sátán a mélységben lesz, nemhogy kietlen pusztává lenne, hanem éppen ellenkezőleg, paradicsommá lesz. (Lásd a „Paradicsom” címszó alatti gondolatokat.)