Második fejezet

Egy édesapa és lázadó fiai

Ézsaiás 1:2–9

1., 2. Magyarázd meg, hogyan lettek Jehovának lázadó fiai!

MINT minden szerető szülő, ő is jól gondoskodott gyermekeiről. Hosszú éveken át ügyelt rá, hogy mindig legyen élelmük, ruhájuk és nyugvóhelyük. Szükség esetén fegyelmezte őket. De a büntetés sohasem volt túlzó; mindig „igazságos” volt (Jeremiás 30:11, Újfordítású revideált Biblia). Ezért képzelhetjük, milyen fájdalmat érez ez a szerető édesapa, amikor e szavakat kell mondania: „Fiakat neveltem, s méltóságra emeltem, és ők elpártolának tőlem” (Ézsaiás 1:2b).

² Az itt megemlített lázadó fiak Júda népe, a bánkódó édesapa pedig Jehova Isten. Milyen szomorú! Jehova táplálja a júdaiakat, és kiemeli őket a nemzetek közül. „Felöltöztetélek hímes ruhába, és felsaruztalak borjúfóka bőrrel, s övezélek fehér gyolcscsal s befedélek selyemmel” — emlékezteti őket később Ezékiel próféta révén (Ezékiel 16:10). Azonban Júda népe a legtöbb esetben nem értékeli azt, amit Jehova tesz érte. Inkább fellázad, vagyis elpártol.

3. Miért szólítja fel Jehova az egeket és a földet arra, hogy tanúskodjanak Júda lázadásáról?

³ Jehova jó okkal fűzi a lázadó fiairól szóló szavak elé az alábbi kijelentést: „Halljátok egek, és vedd füleidbe föld! mert az Úr szól” (Ézsaiás 1:2a). Évszázadokkal korábban az egek és a föld mondhatni hallották, hogy az izraeliták határozott figyelmeztetéseket kaptak, hogy az engedetlenség milyen  következményekkel jár. Mózes ezt mondta: „Bizonyságul hívom ti ellenetek e mai napon a mennyet és a földet, hogy elveszvén hamarsággal elvesztek a földről, a melyre átmentek a Jordánon, hogy bírjátok azt” (5Mózes 4:26). Most, Ézsaiás napjaiban Jehova felszólítja a láthatatlan egeket és a látható földet, hogy tanúskodjanak Júda lázadásáról.

4. Döntése szerint hogyan mutatkozik meg Jehova Júdának?

⁴ A helyzet komolysága lényegre törő megközelítést tesz szükségessé. Azonban még ilyen borzalmas körülmények között is figyelemre méltó — és szívet melengető — az, hogy Jehova szerető szülőként mutatkozik meg Júdának, nem pedig csupán tulajdonosként, aki megvásárolta őket. Voltaképpen Jehova kérleli a népét, hogy vizsgálják meg a kérdést a makacs fiaiért aggódó édesapa szemszögéből. Néhány júdai szülő talán személyesen is be tud számolni ilyen nehézségről, és megindítja őket a párhuzam. Bárhogy van is, Jehova ezután előadja Júda elleni panaszát.

Az oktalan állatok jobban ismerik gazdájukat

5. Izraellel ellentétben, hogyan tanúsítja az ökör és a szamár, hogy megvan benne a hűség érzete?

⁵ Jehova az alábbiakat mondja Ézsaiás által: „Az ökör ismeri gazdáját, és a szamár az ő urának jászlát; [Izrael] * nem ismeri, az én népem nem figyel reá [nem ért, »Káldi fordítás«]!” (Ézsaiás 1:3). Az ökör és a szamár a Közel-Keleten  élők számára jól ismert igavonó állat. A júdaiak tényleg nem tagadhatták, hogy még ezek az egyszerű állatok is arról tanúskodnak, hogy megvan bennük a hűség érzete, vagyis az, hogy világosan tudják, a gazdájukhoz tartoznak. Figyeljük meg, mit tapasztalt egy bibliatudós ezzel kapcsolatban a nap végén egy közel-keleti városban: „A nyáj csak akkor kezdett szétszóródni, amikor a falakon belülre ért. Minden ökör teljesen jól ismerte gazdáját és a házához vezető utat, és egy pillanatra sem jött zavarba a szűk és kacskaringós utcák útvesztőjében. A szamár pedig egyenesen elment az ajtóig, és egészen »urának jászláig«.”

6. Mi mutatja, hogy Júda népe nem járt el értelmesen?

⁶ Mivel az ilyen jelenetek kétségtelenül mindennaposak Ézsaiás idejében, világos, hogy mit akar tudatni Jehova az üzenetével: Ha még egy oktalan állat is felismeri gazdáját és saját jászlát, milyen kifogást hozhat fel Júda népe arra, hogy elhagyta Jehovát? Viselkedésük tényleg azt mutatja, hogy ’nem értenek’. Olyan ez, mintha nem volnának tudatában a ténynek, hogy jólétük, sőt még maga a létük is Jehovától függ. Jehova irgalmát ragyogóan bizonyítja, hogy ő még mindig úgy utal a júdaiakra, mint „én népemre”!

7. Többek között hogyan mutathatjuk ki nagyraértékelésünket Jehova gondoskodása iránt?

⁷ Sohase cselekedjünk értelem nélkül azzal, hogy elmulasztjuk kimutatni nagyraértékelésünket mindazért, amit Jehova tesz értünk! Ehelyett utánozzuk a zsoltáríró Dávid példáját, aki ezt mondta: „Dicsérlek Uram teljes szívemmel, hirdetem minden csudatételedet” (Zsoltárok 9:2). Buzdít erre bennünket az, ha folyamatosan ismeretet fogadunk be Jehováról, ugyanis a Biblia kijelenti, hogy „a Szentnek a megismerése ad értelmet” (Példabeszédek 9:10, Úf). Ha mindennap elmélkedünk Jehova áldásain, akkor segítséget kapunk, hogy hálásak legyünk, és ne vegyük természetesnek égi Atyánk létezését  (Kolossé 3:15). Jehova ezt mondja: „A ki hálával áldozik, az dicsőít engem, és a ki az útra vigyáz, annak mutatom meg Istennek szabadítását” (Zsoltárok 50:23).

Döbbenetes sértés „[Izrael] Szentje” ellen

8. Miért nevezhető Júda népe „hamissággal megterheltetett népnek”?

⁸ Ézsaiás erőteljes szavakkal folytatja Júda nemzetéhez szóló üzenetét: „Oh gonosz nemzetség, hamissággal megterheltetett nép, gonosz mag, nemtelen fiak! elhagyták az Urat, megútálták az [Izrael] Szentjét, és elfordultak tőle” (Ézsaiás 1:4). A gonosz tettek annyira elszaporodhatnak, hogy nyomasztó teherré válhatnak. Ábrahám napjaiban Jehova úgy jellemezte Szodoma és Gomorra bűneit, hogy azok ’igen súlyosak’ (1Mózes 18:20, Úf). Valami hasonló látszik most Júda népénél, ugyanis Ézsaiás azt mondja, hogy a nép „hamissággal megterheltetett”. Ezenfelül még „gonosz magnak, nemtelen fiaknak” is nevezi őket. Igen, a júdaiak olyanok, mint a bűnös gyermekek. „Elfordultak” Atyjuktól, illetve a Káldi fordítás szavai szerint „elidegenedtek”.

9. Mi a jelentősége az „[Izrael] Szentje” kifejezésnek?

⁹ Önfejű útja által Júda népe durva tiszteletlenséget tanúsít „[Izrael] Szentjével” szemben. Mi a jelentősége ennek a kifejezésnek, melyet huszonötször találunk meg Ézsaiás könyvében? A szent állapot tisztaságot és makulátlanságot jelent. Jehova felülmúlhatatlan értelemben szent (Jelenések 4:8). Az izraelitákat minden alkalommal emlékezteti erre a tényre az, amikor látják a főpap süvegén található fényes aranylapra vésett szavakat: „Szentség az Úrnak” (2Mózes 39:30). Ézsaiás azzal, hogy Jehovára „[Izrael] Szentjeként” utal, aláhúzza Júda bűnének súlyosságát. Igen, ezek a lázadók közvetlenül megszegik az ősatyáiknak adott alábbi parancsot: „szenteljétek meg azért magatokat, és szentek legyetek, mert én szent vagyok” (3Mózes 11:44).

10. Hogyan kerülhetjük el, hogy tiszteletlenséget tanúsítsunk „[Izrael] Szentjével” szemben?

 ¹⁰ A mai keresztényeknek mindenáron el kell kerülniük, hogy Júda példáját kövessék, vagyis tiszteletlenek legyenek „[Izraelnek] Szentjével”. Utánozniuk kell Jehova szentségét (1Péter 1:15, 16). Arra is szükség van, hogy ’gyűlöljék a gonoszt’ (Zsoltárok 97:10). A keresztény gyülekezetet megronthatják az olyan tisztátalan szokások, mint a szexuális erkölcstelenség, a bálványimádás, a lopás és a részegeskedés, ezért a gyülekezetből kiközösítik azokat, akik nem hajlandók felhagyni az ilyen tevékenységekkel. Végül azoknak, akik megbánás nélkül tisztátalan életúton járnak, nem lesz módjuk rá, hogy élvezzék Isten Királyság-kormányzatának áldásait. Mindezek a gonosz tettek valóban döbbenetes sértést jelentenek „[Izrael] Szentje” ellen (Róma 1:26, 27; 1Korintus 5:6–11; 6:9, 10).

Tetőtől talpig beteg

11., 12. a) Írd le, mennyire volt rossz Júda állapota! b) Miért ne sajnálkozzunk Júda helyzete miatt?

¹¹ Ézsaiás ezután érvelni próbál Júda népének, hangsúlyozva nekik beteg állapotukat: Ezt mondja: „Miért ostorozzalak tovább, holott a bűnt növelitek?” Ézsaiás tulajdonképpen azt kérdezi tőlük, hogy nem volt-e még elegük a szenvedésből, és miért okoznak maguknak további bajt lázadásukkal. Majd így folytatja: „Minden fej beteg, és minden szív erőtelen. Tetőtől talpig nincs e testben épség” (Ézsaiás 1:5, 6a). Júda visszataszító, egészségtelen állapotban van — tetőtől talpig beteg szellemileg. Mennyire gyászos kórmegállapítás!

¹² Vajon sajnálkoznunk kellene Júda helyzete miatt? Aligha! Évszázadokkal korábban Izrael egész nemzetét kellő mértékben figyelmeztették az engedetlenség büntetésére. Többek között ezt hallották: „Megver téged az Úr gonosz  kelésekkel a te térdeiden és czombjaidon, a melyekből ki nem gyógyíttathatol, talpadtól fogva a koponyádig” (5Mózes 28:35). Jelképes értelemben Júda most makacs eljárásmódjának pontosan ezeket a következményeit szenvedi el. Ha a nép egyszerűen engedelmeskedik Jehovának, mindezt elkerüli.

13., 14. a) Milyen sérülések érték Júdát? b) Vajon lázadó eljárásmódja megváltoztatására késztették Júdát a szenvedései?

¹³ Ézsaiás így folytatja Júda siralmas állapotának leírását: „csupa seb és dagadás és kelevény [friss ütés, »Izr. Magyar Irodalmi Társulat fordítása«], a melyeket ki sem nyomtak, be sem kötöztek, olajjal sem lágyítottak” (Ézsaiás 1:6b). A próféta itt háromféle sérülést említ: sebeket (vágásokat, melyeket például kard vagy kés okoz), dagadásokat (verés miatti zúzódásokat) és friss ütéseket (nem régi, nyílt sebeket, melyek gyógyíthatatlannak tűnnek). Itt egy olyan ember képe tárul elénk, akit minden lehetséges módon keményen megbüntettek, úgy hogy egyetlen porcikája sem maradt sértetlen. Júda tényleg összetört állapotban van.

¹⁴ Vajon Júdát arra indítja nyomorúságos állapota, hogy visszatérjen Jehovához? Nem! Júda olyan, mint a Példabeszédek 29:1-ben leírt lázadó: „A ki a feddésekre is nyakas marad, egyszer csak összetörik, gyógyíthatatlanul.” A nemzet gyógyíthatatlannak tűnik. Ézsaiás szavai szerint sebeit ’nem nyomták ki, be sem kötözték, olajjal sem lágyították’. * Júda bizonyos értelemben nyílt, be nem kötözött, mindenhová elterjedt sebhez hasonlít.

15. Milyen módokon védhetjük meg magunkat a szellemi betegségtől?

 ¹⁵ Levonva a tanulságot Júda esetéből résen kell lennünk a szellemi betegség miatt. A testi betegségekhez hasonlóan bármelyikünkre hatást gyakorolhat. Elvégre ki ne hajlana közülünk arra, hogy engedjen testi vágyainak? Szívünkben gyökeret verhet a kapzsiság és a túlzott élvezetek iránti vágy. Ezért képeznünk kell önmagunkat, hogy ’irtózzunk a gonosztól’ és ’ragaszkodjunk a jóhoz’ (Róma 12:9). Ezenkívül ápolnunk kell Isten szellemének a gyümölcseit is mindennapi életünkben (Galácia 5:22, 23). Ezáltal elkerüljük azt az állapotot, melybe Júda került — azt, hogy tetőtől talpig betegek legyünk szellemileg.

Egy elnéptelenedett ország

16. a) Hogyan írja le Ézsaiás Júda területének állapotát? b) Miért mondják néhányan, hogy ezek a szavak valószínűleg Aház uralkodása alatt hangzottak el, de hogyan érthetjük e szavakat?

¹⁶ Ézsaiás most elhagyja az orvosi párhuzamot, és Júda területének állapotára fordítja figyelmét. Mintha csak egy csaták dúlta síkságot szemlélne, ezt mondja: „Országtok pusztaság, városaitokat tűz perzselé föl, földeteket szemetek láttára idegenek emésztik, és pusztaság az, mint a hol idegenek dúltak” (Ézsaiás 1:7). Néhány tudós azt mondja, hogy bár Ézsaiás könyvének az elején találhatók ezek a szavak, a próféta valószínűleg életének későbbi szakaszában mondta ezt, talán a gonosz Aház király uralkodása idején. Azt hangoztatják, hogy Uzziás uralma túl virágzó volt ahhoz, hogy ráilljen egy ilyen zord leírás. Való igaz, nem lehet teljes bizonyossággal állítani, hogy Ézsaiás könyve időrendi sorrendben lett összeállítva. Ézsaiásnak az elnéptelenedésről szóló szavai inkább vélhetően prófétaiak. A fenti kijelentés elmondásával több mint valószínű, hogy Ézsaiás egy olyan módszert alkalmaz, mely máshol is megtalálható a Bibliában: úgy ír le egy jövőben beteljesedő eseményt, mintha  már megtörtént volna, s ezzel rámutat a prófécia biztos beteljesedésére. (Vesd össze: Jelenések 11:15.)

17. Miért nem érheti meglepetésként Júda népét az elnéptelenedésről szóló prófétai leírás?

¹⁷ A Júda elnéptelenedéséről szóló leírás semmiképpen sem érheti meglepetésként ezt a makacs és engedetlen népet. Jehova évszázadokkal korábban figyelmeztette őket arra, mi történik, ha fellázadnak. Ezt mondta: „elpusztítom ezt a földet, hogy álmélkodjanak rajta a ti ellenségeitek, a kik letelepednek ebbe. Titeket pedig elszélesztelek a pogány népek közé, és kivont fegyverrel űzetlek titeket, és pusztasággá lesz a ti földetek, városaitok pedig sivataggá” (3Mózes 26:32, 33; 1Királyok 9:6–8).

18—20. Mikor teljesednek az Ézsaiás 1:7, 8 szavai, és hogyan ’hagy meg Jehova valami keveset’ ebben az időben?

¹⁸ Az Ézsaiás 1:7, 8-ban található szavak nyilvánvalóan az asszíriai támadások alatt teljesednek, melyek Izrael pusztulását eredményezik, Júdában pedig nagymértékű pusztulást és szenvedést (2Királyok 17:5, 18; 18:11, 13; 2Krónika 29:8, 9). Júdát azonban nem teljesen törlik el. Ézsaiás ezt mondja: „úgy maradt a Sion leánya, mint kunyhó a szőlőben, mint kaliba az ugorkaföldön, mint megostromlott város” (Ézsaiás 1:8).

¹⁹ „Sion leánya”, Jeruzsálem mindeme pusztítás között megmarad. De nagyon sebezhetőnek tűnik majd — mint egy viskó a szőlőben vagy egy őrkunyhó az uborkaföldön. Egy XIX. századi tudósnak a Níluson lefelé utazva eszébe jutottak Ézsaiás szavai, amikor hasonló kunyhókat látott. Ezeket úgy írta le, mint amik „alig érnek többet, mint egy kerítés az északi szél ellen”. Júdában az aratás végeztével hagyták, hogy ezek a kunyhók szétessenek és összeomoljanak. Bármily törékenynek tűnjön is a mindent legyőző asszírok szemében Jeruzsálem, mégis megmarad.

 ²⁰ Ézsaiás így fejezi be ezt a prófétai kijelentést: „Ha a seregeknek Ura valami keveset meg nem hagyott volna bennünk, úgy jártunk volna mint Sodoma, és Gomorához volnánk hasonlók” (Ézsaiás 1:9). * Asszíria erejével szemben végül Jehova siet Júda segítségére. Szodomától és Gomorrától eltérően Júda nem lesz kitörölve a létből. Életben marad.

21. Miért ’hagyott meg Jehova valami keveset’ azután, hogy Babilon elpusztította Jeruzsálemet?

²¹ Több mint száz évvel később Júdát újból veszély fenyegette. A nép nem tanult az Asszíria által kapott fenyítésből.  „Isten követeit kigúnyolták, az ő beszédeit megvetették, és prófétáival gúnyt űztek.” Ennek hatására „az Úrnak haragja felgerjede az ő népe ellen, s többé nem vala segítség” (2Krónika 36:16). A babiloni uralkodó, Nabukodonozor meghódította Júdát, és ezúttal nem maradt még annyi sem, „mint kunyhó a szőlőben”. Még Jeruzsálemet is elpusztították (2Krónika 36:17–21). De Jehova ’meghagyott valami keveset’. Bár Júda hetven évre fogságba került, Jehova gondoskodott a nemzet, különösen pedig Dávid leszármazási ágának folytatódásáról, hiszen ezen az ágon kellett eljönnie a megígért Messiásnak.

22., 23. Miért mondhatjuk, hogy ’Jehova meghagyott valami keveset’ az első században?

²² Izrael, mint Isten szövetséges népe, az első században volt végső válságos időszakában. Amikor Jézus megjelent  a megígért Messiásként, a nemzet elutasította őt, s ez azt eredményezte, hogy Jehova elutasította a nemzetet (Máté 21:43; 23:37–39; János 1:11). Vajon ez azt jelentette, hogy Jehovának nincs többé különleges nemzete a földön? Nem. Pál apostol rámutatott, hogy az Ézsaiás 1:9-nek volt még egy beteljesedése. A Septuaginta változatot idézve ezt írta: „Mint ahogy Ézsaiás is megmondta már régebben: »Ha a seregek Jehovája nem hagyott volna magot nekünk, éppen olyanná lettünk volna, mint Szodoma, és éppen olyanná tétettünk volna, mint Gomorra«” (Róma 9:29).

²³ A túlélők ezúttal a felkent keresztények voltak, akik hittek Jézus Krisztusban. Ők kezdetben hívő zsidók voltak. Később csatlakoztak hozzájuk hívő nem zsidó személyek is. Együtt alkották az új Izraelt, „az Isten Izraelét” (Galácia 6:16; Róma 2:29). Ez a „mag” túlélte a dolgok zsidó rendszerének i. sz. 70-ben bekövetkezett pusztulását. „Isten Izraele” valójában ma is velünk van. Most már több millió hívő személy csatlakozott hozzá a nemzetekből, s ők alkotják a ’minden nemzetből, törzsből, népből és nyelvből való nagy sokaságot, melyet senki nem képes megszámolni’ (Jelenések 7:9).

24. Mit kell figyelembe vennie mindenkinek, aki szeretné túlélni az emberiség legsúlyosabb válságát?

²⁴ Ez a világ hamarosan szembenéz Armageddon csatájával (Jelenések 16:14, 16). Bár ez a válság súlyosabb lesz a Júda elleni asszír és babiloni támadásnál, sőt még annál is, amikor a rómaiak i. sz. 70-ben elpusztították Júdeát, mégis lesznek túlélők (Jelenések 7:14). Mennyire létfontosságú tehát, hogy mindannyian gondosan figyeljünk Ézsaiásnak a Júdához intézett szavaira! E szavak az életet jelentették a hűségeseknek akkoriban. És életet jelenthetnek a hívőknek napjainkban is.

[Lábjegyzetek]

[Tanulmányozási kérdések]

[Kép a 20. oldalon]

Szodomától és Gomorrától eltérően Júda nem marad örökre lakatlan