Huszonharmadik fejezet

Folyton várjunk Jehovára!

Ézsaiás 30:1–33

1., 2. a) Mit tartalmaz Ézsaiás könyvének 30. fejezete? b) Milyen kérdéseket vizsgálunk meg most?

ÉZSAIÁS könyvének 30. fejezetében Isten további jövendöléseit olvashatjuk a gonoszokról. Ezenkívül Ézsaiás próféciájának ez a része hangsúlyozza Jehova néhány szívet melengető tulajdonságát is. Jehova jellemvonásait valójában olyan élénk kifejezésekkel írja le ez a rész, hogy úgyszólván az az érzésünk támadhat, mintha látnánk vigasztaló jelenlétét, hallanánk vezetést nyújtó hangját és éreznénk gyógyító érintését (Ézsaiás 30:20, 21, 26).

² Ámde az Ézsaiás népéből valók, Júda hitehagyott lakói még így sem hajlandók visszatérni Jehovához. Inkább emberekbe vetik bizalmukat. Hogyan vélekedik Jehova erről? És hogyan segít Ézsaiás próféciájának ez a része a mai keresztényeknek abban, hogy folyton Jehovára várjanak? (Ézsaiás 30:18). Vizsgáljuk meg!

Balgaság és balsors

3. Milyen cselszövést leplez le Jehova?

³ Júda vezetői már egy ideje titkon szövetkeznek, hogy valamilyen módon elkerüljék az asszír igát. Jehova azonban figyeli őket. Most leleplezi cselszövésüket: „Jaj a pártos fiaknak, így szól az Úr, a kik tervet visznek véghez nélkülem, és szövetséget kötnek, de nem lelkem által, hogy bűnre bűnt halmozzanak! A kik Égyiptomba szállanak alá” (Ézsaiás 30:1, 2a).

4. Hogyan történt, hogy Isten lázadó népe Egyiptomot helyezte Isten helyébe?

 ⁴ Mennyire megdöbbennek ezek a cselszövő vezetők, amikor meghallják, hogy tervüket leleplezték! Az, hogy elutaznak Egyiptomba, hogy szövetséget kössenek vele, több mint Asszíria elleni ellenséges tett; Jehova Isten elleni lázadást jelent. Dávid király idején a nemzet Jehovára tekintett oltalomként, és az Ő ’szárnyainak árnyékában’ rejtőzködött (Zsoltárok 27:1; 36:8). Most viszont ’a fáraónak oltalmába menekülnek’, és ’Egyiptom árnyékába rejtőzködnek’ (Ézsaiás 30:2b). Egyiptomot helyezték Isten helyébe! Micsoda árulás! (Olvasd el: Ézsaiás 30:3–5.)

5., 6. a) Miért jelent végzetes hibát az Egyiptommal kötött szövetség? b) Isten népének melyik korábbi utazása világít rá arra, mennyire balgaság ez az egyiptomi út?

⁵ Mintha csak válaszolni akarna minden olyan érvelésre, amely azt igyekszik elhitetni, hogy az egyiptomi küldetés pusztán alkalmi látogatás, Ézsaiás további részleteket közöl: „Jövendölés dél barma ellen: A nyomor és szorongatás földén keresztül, a honnan nőstény és hím oroszlán és viperák és szárnyas sárkányok jőnek ki; viszik szamárcsikók hátán gazdagságukat, és a tevéknek púpján kincsöket” (Ézsaiás 30:6a). Egyértelmű, hogy az utazást jól megtervezték. A követek összeállítanak egy tevékből és szamarakból álló karavánt, melyet drága árukkal pakolnak meg, és egy ordító oroszlánokkal és mérges kígyókkal teli, kietlen pusztaságon keresztül egészen Egyiptomig vezetik. A követek végül célba érnek és kincseiket átadják az egyiptomiaknak. Megvásárolták védelmüket: legalábbis azt hiszik. Ámde Jehova ezt mondja: „nem használ. Hitvány és üres Égyiptom segítsége, ezért nevezem őt nagyszájúnak [Ráhábnak, »K. f.«], a ki veszteg ül” (Ézsaiás 30:6b, 7). „Ráháb”, aki egy „sárkány”, Egyiptom jelképévé lett (Ézsaiás 51:9, 10). Egyiptom mindent megígér, ámde  semmit sem tesz. Júda végzetes hibát követ el, hogy vele szövetkezik.

⁶ Arról, ahogyan Ézsaiás leírja a követek útját, hallgatóinak eszébe juthat egy hasonló utazás, mely Mózes napjaiban történt. Ősatyáik ugyanazon a ’rettenetes pusztán’ mentek át (5Mózes 8:14–16). Mózes napjaiban viszont az az utazás az izraelitákat távolabb vitte Egyiptomtól és a szolgaságtól. A követek ezúttal Egyiptom felé, és végső soron a szolgaság felé utaznak. Micsoda balgaság! Mi soha ne hozzunk ilyen rossz döntést, és ne cseréljük fel szellemi szabadságunkat rabszolgaságra! (Vesd össze: Galácia 5:1.)

Ellenállás a próféta üzenetével szemben

7. Miért íratja le Jehova Ézsaiással a Júdához intézett figyelmeztetését?

⁷ Jehova azt mondja Ézsaiásnak, írja le az imént átadott üzenetet, hogy így „megmaradjon az utolsó napra bizonyságul örökre” (Ézsaiás 30:8). Fel kell jegyezni a későbbi nemzedékek javára (beleértve a mai nemzedékünket is), hogy Jehova helyteleníti azt, ha valaki inkább az emberekkel kötött szövetségekben bízik, mint Őbenne (2Péter 3:1–4). De közvetlenül nekik is szükségük van erre az írásos feljegyzésre. „Pártütő nép ez, apát megtagadó fiak, fiak, kik nem akarják hallani az Úr törvényét” (Ézsaiás 30:9). A nép elveti Isten tanácsát. Ezért le kell írni, nehogy később le tudják tagadni, hogy megkapták a szükséges figyelmeztetést (Példabeszédek 28:9; Ézsaiás 8:1, 2).

8., 9. a) Hogyan próbálják meg Júda vezetői megrontani Jehova prófétáit? b) Hogyan mutatja ki Ézsaiás, hogy őt nem ijesztik meg?

⁸ Ézsaiás most mond egy példát arra, mennyire lázadó a nép szemléletmódja. „Ezt mondják a látóknak: Ne  lássatok; és a prófétáknak: Ne prófétáljatok nékünk igazat, beszéljetek kedvünk szerint valókat, prófétáljatok csalárdságokat!” (Ézsaiás 30:10). Azzal, hogy a hűséges prófétáknak megparancsolják, többé ne beszéljenek „igazat”, hanem inkább ’kedvük szerint valókat’ és „csalárdságokat”, vagyis hazugságokat beszéljenek, Júda vezetői kimutatják, hogy azt szeretnék, hogy csiklandozzák a fülüket. Dicséretet, nem pedig kárhoztatást akarnak. Véleményük szerint minden olyan próféta, aki nem hajlandó az ő ízlésük szerint prófétálni, az ’hagyja el az utat, térjen le már ez ösvényről’ (Ézsaiás 30:11a). Vagy kezdjen el a fülüknek tetszően beszélni, vagy pedig teljesen hagyja abba a prédikálást!

⁹ Ézsaiás ellenfelei így erősködnek: „vigyétek el előlünk [Izraelnek] Szentjét!” (Ézsaiás 30:11b). Ézsaiás hagyja már abba, hogy Jehovának, „[Izrael] Szentjének” nevében szól! Már maga ez a cím felingerli őket, mert Jehova magas irányadó mértékei rámutatnak romlott helyzetükre. Hogyan reagál Ézsaiás? Kijelenti: „így szól [Izrael] Szentje” (Ézsaiás 30:12a). Ézsaiás tétovázás nélkül pontosan azokat a szavakat mondja ki, melyeket ellenfelei gyűlölnek hallani. Nem ijesztik meg őt. Micsoda nagyszerű példa ez nekünk! Ha Isten üzenetének hirdetése kerül szóba, a keresztényeknek sohasem szabad megalkudniuk (Cselekedetek 5:27–29). Ézsaiáshoz hasonlóan továbbra is hirdetik: „így szól az Úr.”

A lázadás következményei

10., 11. Mik lesznek Júda lázadásának a következményei?

¹⁰ Júda elutasítja Isten szavát, hazugságban bízik és „hamisságra” támaszkodik (Ézsaiás 30:12b). Mik lesznek ennek a következményei? Jehova nem hagyja úgy a helyzetet, ahogy a nemzet szeretné, hanem véget vet a nemzet létének! Ez váratlanul történik és teljes mértékű lesz, ahogyan  Ézsaiás hangsúlyozza egy szemléltetéssel. A nemzet lázadó szelleme olyan, mint „a leesendő falhasadék, a mely már kiáll a magas kőfalon, a melynek aztán nagy hirtelen jő el romlása” (Ézsaiás 30:13). Ahogyan egy magas fal, ha megroggyan, végül összeomlik, Ézsaiás kortársainak fokozódó lázadása is a nemzet összeomlásához fog vezetni.

¹¹ Egy másik szemléltetéssel Ézsaiás rámutat a közelgő pusztulás teljességére: „romlása olyan lesz, mint a fazekasok edényének romlása, a mely kimélés nélkül eltöretik, és nem találni töredéki közt oly cserepet, a melyen tűzhelyről tüzet lehetne vinni, avagy vizet meríteni a tócsából” (Ézsaiás 30:14). Júda pusztulása annyira teljes lesz, hogy semmi értékes sem marad meg: még egy akkora agyagcserép sem, mellyel a parazsat ki lehetne venni a tűzhelyből, vagy mellyel vizet lehetne meríteni egy tócsából. Milyen gyalázatos vég! Az igaz imádat ellen lázadók közeledő pusztulása napjainkban éppilyen váratlan és teljes mértékű lesz (Héberek 6:4–8; 2Péter 2:1).

Visszautasítják Jehova ajánlatát

12. Hogyan kerülheti el a pusztulást Júda népe?

¹² Ézsaiás hallgatóinak viszont nem elkerülhetetlen a pusztulás. Van kivezető út. A próféta így magyarázza: „így szól az Úr Isten, [Izraelnek] Szentje: Megtérve és megnyugodva megmaradhattatok volna; csöndességben és reménységben erősségtek lett volna” (Ézsaiás 30:15a). Jehova készen áll, hogy megmentse népét — akkor, ha kimutatják hitüket ’megnyugvásuk’ által, vagyis ha többé nem emberi szövetségek által próbálják meg biztosítani megmentésüket, és akkor, ha „csöndességben” maradnak, vagyis kimutatják bizalmukat Isten védelmező erejében azáltal, hogy nem adnak teret a félelemnek. Ézsaiás így szól a népnek: „de ti nem akarátok” (Ézsaiás 30:15b).

13. Mibe vetik a bizalmukat Júda vezetői, és vajon indokolt-e ez a bizalom?

 ¹³ Ézsaiás ezután részletesebben is kifejti: „Hanem ezt mondátok: Nem, sőt lóra ülvén, futunk; ezért futnotok kell; és gyors paripán elvágtatunk; ezért gyorsak lesznek üldözőitek” (Ézsaiás 30:16). A júdaiak azt gondolják, hogy a gyors lovak, nem pedig Jehova jelenti majd megmenekülésüket (5Mózes 17:16; Példabeszédek 21:31). A próféta viszont azzal válaszol erre, hogy elmondja, bizakodásuk mindössze képzelgésen alapul, ugyanis ellenségeik legyőzik őket. Még az sem fog segíteni rajtuk, hogy túlerőben vannak. „Ezer fut egynek riasztására, ötnek riasztására mind elfuttok” (Ézsaiás 30:17a). Júda seregei pánikba esnek és elmenekülnek majd, pedig csak egy maroknyi ellenség kiált. * Végül csak egy maradék marad meg magára maradva, „mint egy szál fenyő a hegytetőn, mint egy zászló a halmon” (Ézsaiás 30:17b). A próféciával összhangban csupán egy maradék éli túl, amikor i. e. 607-ben lerombolják Jeruzsálemet (Jeremiás 25:8–11).

Az ítéletüzenetet vigasz szakítja meg

14., 15. Milyen vigasztalást nyújtanak az Ézsaiás 30:18-ban található szavak Júda ókori lakóinak és a mai igaz keresztényeknek?

¹⁴ Ézsaiás hallgatóinak fülében még visszhangzanak ezek a kijózanító szavak, mikor üzenetének hangvétele megváltozik. A fenyegető katasztrófa helyett áldásokat ígér. „Azért vár az Úr, hogy könyörüljön rajtatok, és azért felséges ő [magasztallya fel magát, »Kom«], hogy megkegyelmezzen néktek, mert az ítélet Istene az Úr; boldogok mindazok, a kik Őt szolgálják [várják, »Kom«]” (Ézsaiás 30:18). Milyen reményt keltő szavak! Jehova könyörületes Atya, aki vágyik rá, hogy segítsen gyermekeinek. Örömét leli abban, ha irgalmat tanúsíthat (Zsoltárok 103:13; Ézsaiás 55:7).

 ¹⁵ Ezek a megnyugtató szavak vonatkoznak a zsidók maradékára, melynek irgalmasan megengedik, hogy túlélje Jeruzsálem lerombolását i. e. 607-ben, valamint arra a néhány személyre, akik i. e. 537-ben visszatérnek az Ígéret földjére. A próféta szavai viszont a mai keresztényeket is megvigasztalják. Emlékeztetnek minket arra, hogy Jehova ’felmagasztalja magát’ az érdekünkben, és véget vet ennek a gonosz világnak. A hűséges imádók bízhatnak benne, hogy Jehova — „az ítélet Istene” — nem engedi, hogy Sátán világa akár egy nappal is tovább létezzen, mint ahogyan az igazságosság megköveteli. Ezért sok okuk van az örömre azoknak, akik „várják” őt.

Jehova megvigasztalja népét azzal, hogy válaszol az imáikra

16. Hogyan vigasztalja meg Jehova az elkeseredetteket?

¹⁶ Lehetnek viszont olyanok, akik elkeserednek amiatt, hogy a megszabadulás nem érkezik el olyan hamar, ahogyan remélték (Példabeszédek 13:12; 2Péter 3:9). Vigaszt meríthetnek Ézsaiás következő szavaiból, melyek Jehova személyiségének egy különleges jellegzetességét hangsúlyozzák. „Mert te nép, mely Sionon Jeruzsálemben lakol, nem fogsz te sírni többé, bizton könyörül rajtad Ő kiáltásod szavára, mihelyt meghallja, megfelel néked” (Ézsaiás 30:19). Ézsaiás gyöngédséget sugall ezekkel a szavakkal, amikor a 18. versben levő többes szám második személyről a 19. versben egyes szám második személyre vált. Amikor Jehova megvigasztalja a lesújtottakat, minden egyes egyénnel személyesen foglalkozik. Atyaként nem kérdezi meg csüggedt fiától: Miért nem tudsz olyan erős lenni, mint a bátyád? (Galácia 6:4). Inkább figyelmesen meghallgat minden egyes személyt. Tulajdonképpen, „mihelyt meghallja, megfelel”. Mennyire megnyugtató szavak! Az elkeseredettek nagy erőt meríthetnek abból, hogy Jehovához fordulnak imában (Zsoltárok 65:3).

 Szavának olvasása által figyelj Isten irányt mutató hangjára

17., 18. Hogyan gondoskodik Jehova vezetésről még a nehéz időkben is?

¹⁷ Mondanivalóját folytatva Ézsaiás emlékezteti hallgatóit arra, hogy nyomorúság jön majd. A nép kap majd „kenyeret nyomorúság formájában és vizet elnyomás formájában” (Ézsaiás 30:20a, „NW”). Az ostrom alatt éppannyira megszokják a nyomorúságot és az elnyomást, mint amennyire jól ismerik a kenyeret és a vizet. Jehova viszont még így is kész, hogy megmentse a helyes szívállapotúakat. „Nagy Oktatód * azonban mégsem rejtőzik el többé és szemeidnek olyanokká kell lenniük, amelyek meglátják majd Nagy Oktatódat. És füleid meghallják majd mögötted a szót, amely ezt mondja: »Ez az út. Ezen járjatok, ha jobbra mentek, vagy ha balra mentek«” (Ézsaiás 30:20b, 21, „NW”).

¹⁸ Jehova a „Nagy Oktató”. Senki sem érhet fel vele mint tanítóval. De hogyan ’láthatják’ és ’hallhatják’ őt az emberek? Jehova a prófétái által ismerteti meg magát, akiknek a szavait feljegyezték a Bibliában (Ámosz 3:6, 7). Amikor napjainkban a hűséges imádók olvassák a Bibliát, az olyan, mintha Isten mondaná nekik atyai hangján, merre menjenek, és buzdítaná őket, hogy igazítsák helyre viselkedésmódjukat, hogy ezen az úton maradjanak. Minden kereszténynek figyelmesen hallgatnia kell, amikor Jehova beszél a Biblia lapjai, illetve a „hű és értelmes rabszolga” által készített, Biblián alapuló kiadványok által (Máté 24:45–47). Mindannyiunknak szorgalmasan olvasnunk kell a Bibliát, ugyanis ez ’az életünket’ jelenti (5Mózes 32:46, 47; Ézsaiás 48:17).

 Elmélkedjünk a jövőbeni áldásokon

19., 20. Milyen áldások várnak azokra, akik reagálnak a Nagy Oktató hangjára?

¹⁹ Azok, akik reagálnak a Nagy Oktató hangjára, eldobálják bálványaikat, és undorító dolognak tekintik őket. (Olvasd el: Ézsaiás 30:22.) Akik reagálnak, csodálatos áldásokban részesülnek majd. Ézsaiás leírta ezeket az áldásokat, ahogyan az Ézsaiás 30:23–26-ban fel lettek jegyezve. Ez a leírás egy örvendetes helyreállítási prófécia, mely először akkor teljesedik, amikor a zsidó maradék i. e. 537-ben visszatér a fogságból. Napjainkban e prófécia révén láthatjuk azokat a csodálatos áldásokat, melyeket a Messiás hoz el a jelenlegi szellemi paradicsomban és a közelgő szó szerinti Paradicsomban.

²⁰ „Ad esőt a magra, a mellyel a földet beveted, és a kenyér, a föld termése, bő és tápláló lesz, és széles mezőn legelnek nyájaid ama napon. A barmok és a szamarak, a melyek a földet szántják, sózott abrakkal élnek, a melyet megszórtak lapáttal és villával [szórólapáttal megtisztított eleséget esznek, »K. f.«]” (Ézsaiás 30:23, 24). Az emberek mindennapi betevő falatja „bő és tápláló” kenyér, vagyis tápanyagban  gazdag táplálék lesz. Az ország annyira gazdag termést hoz majd, hogy még az állatoknak is hasznuk lesz belőle. A haszonállatok „sózott abrakot”, vagyis különleges alkalmakra tartogatott, ízletes abrakot kapnak enni. Ezt az eledelt ráadásul még ’meg is tisztították’, pedig általában csak az emberi fogyasztásra szánt gabonával tesznek így. Milyen örvendetes részleteket mond el itt Ézsaiás, hogy szemléltesse, mennyire gazdag áldásokban részesíti Jehova a hűséges embereket!

21. Mondd el, mi mindenre terjednek ki az eljövendő áldások!

²¹ „Lesznek minden magas hegyen és emelkedettebb halmon patakok” (Ézsaiás 30:25a). * Ézsaiás találó szóképet használ, mellyel rámutat arra, hogy Jehova áldásai mindenre kiterjednek majd. Nem lesz vízhiány: az értékes víz, mely  létfontosságú, nemcsak a síkságokon, hanem a hegyeken is folyik majd, sőt „minden magas hegyen és emelkedettebb halmon”. Igen, az éhezés a múlté lesz (Zsoltárok 72:16). A próféta figyelme ezután olyan dolgokra irányul, melyek még a hegyeknél is magasabban vannak. „A holdnak fénye olyan lesz, mint a napnak fénye, és a napnak fénye hétszer nagyobb lesz, olyan, mint hét napnak napfénye; ama napon, a melyen az Úr beköti népe romlását, és vereségének sebét meggyógyítja!” (Ézsaiás 30:26). Milyen lelkesítően fejeződik be ez a nagyszerű prófécia! Isten dicsősége teljes szépségében ragyog majd. Az Isten hűséges imádóira áradó áldások magasan — hétszeresen — felülmúlnak mindent, amit ezek a hűséges imádók valaha is tapasztaltak.

Ítélet és öröm

22. A hűségesekre váró áldásokkal ellentétben, mit tartogat Jehova a gonoszoknak?

²² Ézsaiás üzenetének hangvétele újból megváltozik. „Ímé — mondja ekkor, mintha csak fel szeretné kelteni hallgatói figyelmét —, az Úr neve jő messziről, haragja ég és sötét gomolygó füstje; ajkai rakvák haraggal, és nyelve, mint emésztő tűz!” (Ézsaiás 30:27). Jehova eddig távol tartotta magát az eseményektől, engedte, hogy népének ellenségei kedvük szerint cselekedjenek. Most egyre inkább közeledik — mint egy szakadatlanul közelgő vihar —, hogy végrehajtsa ítéletét. „Lehellete, mint megáradott patak, a mely torkig ér, hogy megrostálja a népeket pusztulás rostájában, és tévelygés zabláját vesse a népségek szájába” (Ézsaiás 30:28). Isten népének ellenségeit „megáradott patak” veszi majd körül, erősen megrázzák őket egy ’rostában’, és ’zabla’ irányítja őket. Teljesen el fognak pusztulni.

23. Mi okoz olyan örömet a mai keresztényeknek, hogy ’örvendez a szívük’?

²³ Ézsaiás üzenetének hangvétele újból megváltozik, amikor  leírja azoknak a hűséges imádóknak a boldog állapotát, akik egy napon visszatérnek hazájukba. „Fölzendül éneketek, mint a szent ünnepnek éjszakáján, és örvendez szívetek, mint azé, a ki sípolva megy az Úr hegyére, [Izrael] kőszálához” (Ézsaiás 30:29). A mai igaz keresztényeknek hasonlóan ’örvendez a szívük’, amikor Sátán világának ítéletére, Jehovának, a ’szabadítás kősziklájának’ rájuk kiterjesztett védelmére és az eljövendő Királyság-áldásokra gondolnak (Zsoltárok 95:1).

24., 25. Hogyan mutat rá Ézsaiás próféciája arra, hogy Isten tényleg végrehajtja ítéletét Asszíria felett?

²⁴ Miután Ézsaiás ilyen módon kinyilvánította boldogságát, visszatér az ítélet témájára, és elmondja, ki ellen gerjedt fel Isten haragja. „Megzendíti az Úr dicsőséges szavát, karjának lesujtását megmutatja megbúsult haragjában és emésztő tűz lángjában, vízáradással, zivatarral és jégeső kövével. Mert az Úrnak szavától megretten Assiria, veri azt akkor vesszővel” (Ézsaiás 30:30, 31). Ezzel a szemléletes leírással Ézsaiás rámutat, hogy Isten tényleg végrehajtja ítéletét Asszíria felett. Asszíria tulajdonképpen Isten előtt áll, és retteg, amikor meglátja, ahogy ítéletre emelt ’karja lesújt’.

²⁵ A próféta így folytatja: „a büntető vessző minden sujtását, a melyet az Úr mérend reá, dobokkal és cziterákkal fogjátok kisérni, és Ő kezét fel-felemelvén, harczol ellene. Mert készen van a szörnyű tűzhely [Tófetben, »K. f.«] régen, készen áll az már a királynak is, mélyen és szélesen csinálta azt, máglyájában tűz és fa bőven; az Úr fuvallata gyújtja meg azt, mint kénköves patak” (Ézsaiás 30:32, 33). A Hinnom-völgyben található Tófet itt jelképes helyként jelenik meg, mely tűzzel ég. Azzal, hogy Ézsaiás rámutat arra, hogy Asszíria ide kerül, hangsúlyozza, mennyire váratlan és teljes mértékű lesz a pusztulás, mely ezt a nemzetet sújtja. (Vesd össze: 2Királyok 23:10.)

26. a) Milyen modern kori alkalmazása van Jehova Asszíria ellen szóló kijelentéseinek? b) Hogyan várnak a mai keresztények folyton Jehovára?

 ²⁶ Bár ez az ítéletüzenet Asszíriának szól, Ézsaiás próféciájának ennél nagyobb jelentősége van (Róma 15:4). Jehova jelképesen szólva újra eljön messziről, hogy elárassza, megrázza és megfékezze mindazokat, akik elnyomják népét (Ezékiel 38:18–23; 2Péter 3:7; Jelenések 19:11–21). Bárcsak hamar itt lenne ez a nap! A keresztények addig is izgatottan várják a szabadulás napját. Erőt merítenek abból, hogy elgondolkodnak azokon az élénk szavakon, melyeket Ézsaiás könyvének 30. fejezetében jegyeztek fel. E szavak buzdítják Isten szolgáit arra, hogy nagy becsben tartsák az ima kiváltságát, szorgalmasan tanulmányozzák a Bibliát és elmélkedjenek a közelgő Királyság-áldásokon (Zsoltárok 42:2, 3; Példabeszédek 2:1–6; Róma 12:12). Ézsaiás szavai tehát segítenek mindegyikünknek, hogy folyton várjunk Jehovára.

[Lábjegyzetek]

[Tanulmányozási kérdések]

 [Képek a 305. oldalon]

Mózes napjaiban az izraeliták elmenekültek Egyiptomból. Ézsaiás napjaiban Júda segítségért megy Egyiptomba

[Kép a 311. oldalon]

’Minden emelkedettebb halmon patakok lesznek’

[Kép a 312. oldalon]

Jehova eljön majd ’haraggal és sötét, gomolygó füsttel’