Hetedik fejezet

Jaj a hűtlen szőlőnek!

Ézsaiás 5:1–30

1., 2. Mit ültet Ézsaiás ’kedvese’, de hogyan okoz az csalódást?

„NYELVEZETÉNEK rendkívüli szépsége és a hatékony kommunikációban elért tökéletessége alapján ez a példázat tulajdonképpen páratlan.” Ezt mondta egy bibliamagyarázó Ézsaiás könyve ötödik fejezetének kezdő verseiről. Ézsaiás szavai többek puszta műalkotásnál, és megindító képet festenek Jehovának a népe iránti szerető törődéséről. Ezek a szavak ugyanakkor figyelmeztetnek bennünket olyasmikre is, amikért neheztel.

² Ézsaiás példázata így kezdődik: „Hadd énekelek kedvesemről, szerelmesemnek énekét az Ő szőlőjéről! Kedvesemnek szőlője van nagyon kövér hegyen [termékeny domboldalon, »K. f.«]; felásta és megtisztítá kövektől, nemes vesszőt plántált belé, és közepére tornyot építtetett, sőt benne már sajtót is vágatott; és várta, hogy majd jó szőlőt terem, és az vadszőlőt termett!” (Ézsaiás 5:1, 2; vesd össze: Márk 12:1).

A szőlő gondozása

3., 4. Hogyan gondozza a gazda szeretettel szőlőjét?

³ Függetlenül attól, hogy Ézsaiás tényleg énekli-e hallgatóinak ezt a példázatot vagy sem, biztosan megragadja figyelmüket. Többségük valószínűleg ismeri a szőlőültetés munkáját, és Ézsaiás leírása élénk és valósághű. A mai szőlőtermesztőkhöz hasonlóan a szőlő tulajdonosa nem szőlőmagvakat, hanem „nemes”, vagyis értékes „vesszőt” ültet —  egy másik szőlőtőről levágott hajtást, vagyis venyigét. Ezt a szőlőt helyénvalóan „termékeny domboldalra” ülteti, olyan helyre, ahol a szőlő szépen növekszik.

⁴ Sok munkát igényel, hogy egy szőlő termővé váljon. Ézsaiás beszél róla, hogy a gazda „felásta [a talajt] és megtisztítá kövektől” — ez egyhangú, kimerítő munka! A nagyobb köveket valószínűleg felhasználja, és ’tornyot épít’ belőlük. Az ókorban ezekben a tornyokban posztoltak az őrök, akik védték a termést a tolvajoktól és az állatoktól. * Falat is épít kőből, hogy bekerítse a szőlő teraszait (Ézsaiás 5:5). Ezt többnyire azért tették, nehogy elhordódjon a létfontosságú termőtalajréteg.

5. Mire számít a gazda joggal szőlőjétől, ámde mit kap végül?

⁵ Miután a gazda ilyen keményen dolgozott, hogy megvédje szőlőjét, teljes joggal arra számít, hogy termést fog hozni. Ezért szőlőprésnek való helyet vág. De vajon tényleg valósággá válik a remélt szüret? Nem, a szőlő vadszőlőt terem.

A szőlő és a gazda

6., 7. a) Ki a szőlő gazdája, és mi a szőlő? b) Milyen ítélethozatalt kér a gazda?

⁶ Ki a gazda, és mi a szőlő? A szőlő gazdája megadja a választ ezekre a kérdésekre, amikor ő maga így szól: „Mostan azért, Jeruzsálem lakosi és Juda férfiai: ítéljetek köztem és szőlőm között! Mit kellett volna még tennem szőlőmmel; mit meg nem tettem vele? Miért vártam, hogy jó szőlőt terem, holott vadat [vadszőlőt, »Úf«] termett?! Azért most tudatom veletek, hogy mit teszek szőlőmmel; elvonszom kerítését,  hogy lelegeltessék, elrontom kőfalát, hogy eltapodtassék” (Ézsaiás 5:3–5).

⁷ Igen, a szőlő gazdája Jehova, és most mintha egy tárgyalóteremben volna, kéri, hogy tegyenek igazságot közte és csalódást okozó szőlője között. És micsoda a szőlő? A gazda a következőt mondja: „A seregek Urának szőlője pedig [Izrael] háza, és Júda férfiai az Ő gyönyörűséges ültetése” (Ézsaiás 5:7a).

8. Mi a jelentősége annak, hogy Ézsaiás a ’kedvesének’ nevezi Jehovát?

⁸ Ézsaiás a ’kedvesének’ nevezi Jehovát, a szőlő gazdáját (Ézsaiás 5:1). Ézsaiás csak azért beszélhet Istenről ilyen  meghitt szavakkal, mert szoros kapcsolatot ápol vele. (Vesd össze: Jób 29:4, Úf; Zsoltárok 25:14.) A próféta Isten iránti szeretete viszont elhalványul, ha összehasonlítjuk Istennek a „szőlője” (az általa ültetett nemzet) iránt tanúsított szeretetével. (Vesd össze: 2Mózes 15:17, Úf; Zsoltárok 80:9, 10.)

9. Mit tett Jehova, hogy értékes szőlőként gondoskodjon nemzetéről?

⁹ Jehova elültette nemzetét Kánaán földjén, és ellátta törvényeivel és előírásaival, melyek falként szolgáltak, hogy megvédjék más nemzetek ártalmas befolyásától (2Mózes 19:5, 6; Zsoltárok 147:19, 20; Efézus 2:14). Jehova még bírákat, papokat és prófétákat is adott a nemzet oktatására (2Királyok 17:13; Malakiás 2:7; Cselekedetek 13:20). Amikor Izraelt katonai támadás fenyegette, Jehova szabadítókat támasztott (Héberek 11:32, 33). Jehova joggal kérdezi: „Mit kellett volna még tennem szőlőmmel; mit meg nem tettem vele?”

Isten szőlőjének azonosítása napjainkban

10. Milyen példázatot mondott Jézus egy szőlővel kapcsolatban?

¹⁰ Lehet, hogy Jézus is Ézsaiás szavaira gondolt, amikor elmondta a gyilkos szőlőművesekről szóló példázatát: „Volt egy ember, egy házigazda, aki szőlőt ültetett, körbevette kerítéssel, borsajtót ásott benne, tornyot emelt, és kiadta szőlőműveseknek, és külföldre utazott.” A szőlőművesek sajnos hűtlenné váltak a szőlő gazdájához, még a fiát is megölték. Jézus a továbbiakban rámutatott, hogy a példázat a szó szerinti Izraelnél többre utal, ugyanis ezt mondta: „az Isten királysága elvétetik tőletek [a test szerinti Izraeltől], és olyan nemzetnek adatik, amely megtermi gyümölcseit” (Máté 21:33–41, 43).

11. Mi volt az első században létező szellemi szőlő, de mi történt az apostolok halála után?

 ¹¹ Ez az új „nemzet” végül „Isten Izraelének” bizonyult: a felkent keresztények szellemi nemzetének, melynek összlétszáma 144 000 (Galácia 6:16; 1Péter 2:9, 10; Jelenések 7:3, 4). Jézus a tanítványait „szőlővesszőkhöz” hasonlította, melyek „az igazi szőlőtőn”, azaz magán Jézuson vannak. Ezektől a szőlővesszőktől természetesen elvárható, hogy gyümölcsöt teremjenek (János 15:1–5). Krisztuséhoz hasonló tulajdonságokat kell kimutatniuk, és részt kell venniük abban a munkában, hogy prédikálják „a királyságnak ezt a jó hírét” (Máté 24:14; Galácia 5:22, 23). A tizenkét apostol halála óta viszont a magukat „az igazi szőlőtő” szőlővesszőinek vallók többségéről bebizonyosodott, hogy hamisítványok: a jó gyümölcs helyett vadszőlőt teremnek (Máté 13:24–30, 38, 39).

12. Hogyan ítélik el Ézsaiás szavai a kereszténységet, és milyen tanulságot vonhatnak le belőle az igaz keresztények is?

¹² Ézsaiásnak a Júdára vonatkozó ítélete ezért ma a kereszténységre vonatkozik. Történetének (háborúinak, keresztes hadjáratainak, inkvizíciójának) megvizsgálása feltárja, valójában mennyire keserű a gyümölcse! A felkent keresztények igazi szőlőjének és a „nagy sokasághoz” tartozó társaiknak viszont meg kell fogadniuk Ézsaiás szavait (Jelenések 7:9). Ha tetszeni akarnak a szőlő gazdájának, akkor neki tetsző gyümölcsöket kell teremniük, személyenként és csoportként egyaránt.

„Vadszőlő”

13. Mit tesz Jehova a szőlőjével amiatt, hogy rossz gyümölcsöt terem?

¹³ Jehova joggal számít arra, hogy ’színbort adó szőlője’ lesz, hiszen rendkívüli erőfeszítéseket tett gondozására és művelésére (Ézsaiás 27:2, Úf). Hasznosítható gyümölcs helyett viszont „vadszőlőt” terem, ami szó szerint ’bűzlő  dolgokat’ vagy ’romlott (rothadt) bogyókat’ jelent (Ézsaiás 5:2, NW, lábjegyzet; Jeremiás 2:21). Jehova ezért kijelenti, hogy eltávolítja a nemzetet körülvevő, védelmező „kerítését”. A nemzet ’parlaggá lesz téve’, és elhagyatottságot meg szárazságot tapasztal majd. (Olvasd el: Ézsaiás 5:6.) Mózes figyelmeztette a népet, hogy ilyen dolgokat tapasztal, ha nem engedelmeskedik Isten Törvényének (5Mózes 11:17; 28:63, 64; 29:22, 23).

14. Milyen gyümölcsre számít Jehova a nemzetétől, de mit terem az helyette?

¹⁴ Isten arra számít, hogy a nemzet jó gyümölcsöt terem. Ézsaiás kortársa, Mikeás kijelenti: „mit kiván az Úr te tőled! Csak azt, hogy igazságot cselekedjél, szeressed az irgalmasságot, és hogy alázatosan járj a te Isteneddel” (Mikeás 6:8; Zakariás 7:9). A nemzet viszont elmulasztja megfogadni Jehova intését. „[Isten] várt jogőrzésre, s ím lőn jogorzás; és irgalomra, s ím lőn siralom!” (Ézsaiás 5:7b). Mózes megjövendölte, hogy a hűtlen nemzet „Sodoma szőlőjéről” származó mérgező szőlőszemeket terem majd (5Mózes 32:32). Valószínű tehát, hogy az Isten Törvényétől való elhajlásuk magában foglal szexuális erkölcstelenséget, beleértve a homoszexualitást is (3Mózes 18:22). A „jogorzás” kifejezést a „vérontás” szóval is vissza lehet adni. Az ilyen kegyetlen bánásmód kétségtelenül „siralmat” eredményez a bántalmazottak részéről — olyan kiáltást, mely eljut a szőlő Ültetőjének fülébe. (Vesd össze: Jób 34:28.)

15., 16. Hogyan kerülhetik el az igaz keresztények, hogy Izraeléhez hasonló rossz gyümölcsöket teremjenek?

¹⁵ Jehova Isten „szereti az igazságot és törvényt” (Zsoltárok 33:5). A zsidóknak az alábbiakat parancsolta: „Ne kövessetek el igazságtalanságot az ítéletben; ne nézd a szegénynek személyét, se a hatalmas személyét ne becsüld; igazságosan ítélj a te felebarátodnak” (3Mózes 19:15). Ezért el kell kerülnünk  a részrehajlást egymással való bánásmódunkban, és sohasem szabad engednünk, hogy olyan tényezők, mint például a rassz, a kor, a gazdagság vagy a szegénység hatással legyenek arra, hogyan ítélünk meg embereket (Jakab 2:1–4). Különösen fontos, hogy a felvigyázói tisztségekben szolgálók ’semmit se tegyenek elfogultságból’, mindig törekedjenek rá, hogy az ügyben érintett mindkét felet meghallgassák, mielőtt ítélkeznének (1Timóteus 5:21; Példabeszédek 18:13).

¹⁶ Továbbá a törvénytelen világban élő keresztények is könnyen helytelen vagy lázadó szemléletmódot alakíthatnának ki az Istennek tetsző irányadó mértékekkel szemben. Az igazi keresztényeknek viszont „engedelmességre készeknek” kell lenniük Isten törvényei iránt (Jakab 3:17). „A dolgok jelenlegi gonosz rendszerében” uralkodó szexuális erkölcstelenség és erőszak ellenére ’folyton szigorúan ügyelniük kell arra, hogy ne mint balgák, hanem mint bölcsek járjanak’ (Galácia 1:4; Efézus 5:15). Szeretnék elkerülni a szexualitás iránti engedékeny nézeteket, ha pedig nézeteltérések merülnek fel, akkor „harag és indulat és ordítozás és becsmérlő beszéd” nélkül kell lerendezniük őket (Efézus 4:31). Igazságosság gyakorlása által az igazi keresztények tiszteletet szereznek Istennek, és elnyerik tetszését.

A kapzsiság ára

17. Mi az a gonosz viselkedés, melyet Ézsaiás elítél az első jajban?

¹⁷ A 8. versben Ézsaiás már nem Jehova szavait idézi, hanem személyesen hirdeti ki a hat közül az első jajt, elítélve a Júdában termett „vadszőlő” némelyikét: „Jaj azoknak, a kik a házhoz házat ragasztanak, és mezőt foglalnak a mezőkhöz, míg egy helyecske sem marad, és csak ti magatok laktok itt e földön! Hallásomra megesküdt a seregeknek Ura, hogy sok házak pusztasággá lesznek, a nagyok és  szépek lakos nélkül, mert tíz hold szőlő egy báth bort ereszt, és egy hómer mag egy efát terem” (Ézsaiás 5:8–10).

18., 19. Mit tesznek Ézsaiás kortársai, amivel semmibe veszik Jehovának a tulajdonra vonatkozó törvényeit, és milyen következménye lesz ennek rájuk nézve?

¹⁸ Az ókori Izraelben végső soron minden föld Jehova tulajdona volt. Minden családnak volt egy Istentől kapott öröksége, melyet bérbe vagy kölcsön adhatott, de sohasem adhatott el „örökre” (3Mózes 25:23). Ez a törvény megakadályozta a visszaéléseket, mint például az ingatlan egy kézben való összpontosulását. Meggátolta azt is, hogy a családok túl mélyre süllyedjenek a szegénységbe. Júdában viszont voltak olyanok, akik kapzsin megszegték Istennek a tulajdonra vonatkozó törvényeit. Mikeás így írt: „Megkívánják a mezőket és elrabolják, és a házakat és elszedik; és nyomorgatják a gazdát, és az ő házanépét az embert és az ő örökségét!” (Mikeás 2:2). A Példabeszédek 20:21 viszont figyelmeztet: „A mely örökséget először siettetnek, annak vége meg nem áldatik.”

¹⁹ Jehova megígéri, hogy megfosztja ezeket a kapzsi személyeket ebül szerzett vagyonuktól. Az általuk jogellenesen szerzett házak „lakos nélkül” lesznek. Az általuk megkívánt földek csupán a töredékét termik majd annak, amire képesek lennének. A próféta nem mondja meg, pontosan mikor és hogyan teljesedik be ez az átok. Valószínű, hogy legalább részben azokra az állapotokra utal, melyeket a jövőbeli babiloni fogság eredményez majd (Ézsaiás 27:10).

20. Hogyan kerülhetik el a mai keresztények azt, hogy utánozzák néhány izraelita kapzsi szemléletmódját?

²⁰ A ma élő keresztényeknek irtózniuk kell a telhetetlen kapzsiságtól, melyet az ókori izraeliták némelyike tanúsított (Példabeszédek 27:20). Ha az anyagiak túl fontossá válnak, akkor könnyen lealacsonyodhat az ember annyira, hogy  gátlástalan eszközökkel szerezzen pénzt. Az embert könnyen csapdájukba ejthetik a kétes üzleti eljárások és az irreális, gyors meggazdagodást ígérő mesterkedések. „A’ ki pedig hirtelen ügyekszik meggazdagodni, nem marad ártatlan” (Példabeszédek 28:20, Báró Szepessy-féle fordítás). Mennyire fontos tehát, hogy megelégedjünk azzal, amink van! (1Timóteus 6:8).

A vitatható szórakozás csapdája

21. Milyen bűnöket ítél el Ézsaiás a második jajban?

²¹ Ezt követi az Ézsaiás által kihirdetett második jaj: „Jaj azoknak, a kik jó reggelen részegítő ital után futkosnak, és mulatnak estig, és bor hevíti őket: És czitera, lant, dob, síp és bor van lakodalmokban, de az Úrnak dolgát nem tekintik meg, és nem látják kezeinek cselekedetét” (Ézsaiás 5:11, 12).

22. Milyenfajta önuralomhiány mutatkozik meg Izraelben, és milyen következménnyel jár ez a nemzetre?

²² Jehova „a boldog Isten”, és nem sajnálja szolgáitól az ésszerű kikapcsolódást (1Timóteus 1:11). De ezek az élvezethajszolók minden határt áthágnak! A Biblia azt mondja, hogy „akik lerészegednek, általában éjszaka részegek” (1Tesszalonika 5:7). A próféciában szereplő tivornyázók viszont kora hajnalban kezdik iszákos lumpolásukat, és még este is isznak! Úgy viselkednek, mintha Isten nem is létezne, és nem vonná őket felelősségre tetteikért. Ézsaiás borús jövőt jövendöl az ilyeneknek. „Fogságba megy népem, mivelhogy tudomány nélkül való, és főemberei éhen halnak, és sokasága szomjú miatt eped meg” (Ézsaiás 5:13). Isten szövetséges népe, a hatalmasok és az alacsony sorúak egyaránt leszállnak a seolba, mert elutasították, hogy az igaz ismerettel összhangban cselekedjenek. (Olvasd el: Ézsaiás 5:14–17.)

23., 24. Miben kell önuralmat és önmérsékletet gyakorolniuk a keresztényeknek?

²³ Néhány első századi kereszténynél is gondot jelentettek  a „dorbézolások”, vagyis „vad összejövetelek” (Galácia 5:21, Byington; 2Péter 2:13). Ezért nem meglepő, hogy néhány önátadott keresztény napjainkban is rossz ítélőképességet tanúsít a társas összejövetelek kérdésében. A szeszes italok korlátozás nélküli fogyasztása azt eredményezte, hogy néhányan hangoskodóvá és féktelenné váltak (Példabeszédek 20:1). Még olyanok is voltak, akik a túl sok alkohol befolyása alatt erkölcstelenül viselkedtek. Az is előfordult néha, hogy az összejövetel gyakorlatilag egész éjszaka tartott, s ez zavarta az ott levőket abban, hogy másnap részt vegyenek a keresztény tevékenységekben.

²⁴ A kiegyensúlyozott keresztények viszont Istennek tetsző gyümölcsöt teremnek, és önuralmat, illetve önmérsékletet gyakorolnak szórakozásuk megválasztásában. Megfogadják Pálnak a Róma 13:13-ban olvasható tanácsát: „Illendően járjunk, mint nappal, ne dorbézolásokban és italozós tivornyázásokban.”

Gyűlöljük a bűnt, szeressük az igazságot

25., 26. Az izraeliták mely gonosz gondolkodását leplezi le Ézsaiás az általa kihirdetett harmadik és a negyedik jajban?

²⁵ Most pedig hallgassuk meg az Ézsaiás által kihirdetett harmadik és negyedik jajt: „Jaj azoknak, a kik a vétket hazugságnak kötelein vonszák, és a bűnt mint szekeret köteleken; a kik ezt mondják: siessen és tegye hamar munkáját, hogy lássuk, s közelítsen és jőjjön el [Izrael] Szentjének tanácsa, hogy tudjuk meg. Jaj azoknak, a kik a gonoszt jónak mondják és a jót gonosznak; a kik a sötétséget világossággá s a világosságot sötétséggé teszik, és teszik a keserűt édessé, s az édest keserűvé!” (Ézsaiás 5:18–20).

²⁶ Mily szemléletes képet fest ez a bűnt gyakorlókról! Kötve vannak a bűnhöz, ahogyan az igavonó állatok a szekérhez. Ezek a bűnösök semmilyen eljövendő ítéletnaptól  sem félnek. Gúnyosan ezt mondják: „[Isten] tegye hamar munkáját.” Ahelyett, hogy engedelmeskednének Isten Törvényének, kicsavarják a dolgokat, azáltal hogy „a gonoszt jónak mondják és a jót gonosznak”. (Vesd össze: Jeremiás 6:15; 2Péter 3:3–7.)

27. Hogyan kerülhetik el a mai keresztények, hogy szemléletmódjuk az izraelitákéhoz hasonló legyen?

²⁷ A mai keresztényeknek mindenáron kerülniük kell az ilyen szemléletmódot. Például elutasítják, hogy magukévá tegyék azt a világban elterjedt nézetet, hogy a paráznaság és a homoszexualitás elfogadható (Efézus 4:18, 19). Igaz, előfordul, hogy egy keresztény „hibás lépést tesz”, mely talán súlyos bűn elkövetéséhez vezet (Galácia 6:1). A gyülekezetben levő vének készek segíteni azoknak, akik bűnt követtek  el és segítségre van szükségük (Jakab 5:14, 15). Az imák és a Biblián alapuló tanácsok segítségével lehetséges a szellemi felépülés. Máskülönben ott van az a veszély, hogy a személy ’a bűn rabszolgája’ lesz (János 8:34). A keresztények nem csúfolják meg Istent, és nem feledkeznek meg a közelgő ítéletnapról, ehelyett arra törekszenek, hogy ’szennyfolt nélküliek és szeplőtlenek’ maradjanak Jehova előtt (2Péter 3:14; Galácia 6:7, 8).

28. Milyen bűnöket ítélnek el az Ézsaiás által kihirdetett utolsó jajok, és hogyan kerülhetik el a mai keresztények az ilyen bűnöket?

²⁸ Helyénvaló, hogy Ézsaiás hozzáfűzi ezeket az utolsó jajokat: „Jaj azoknak, a kik magoknak bölcseknek látszanak, és eszesek önnön magok előtt! Jaj azoknak, a kik hősök borivásban és híresek részegítő ital vegyítésében; a kik a gonoszt ajándékért igaznak mondják, és az igazak igazságát elfordítják tőlük” (Ézsaiás 5:21–23). Ezek a szavak nyilván azokhoz szóltak, akik bírói tisztséget töltöttek be az országban. A mai gyülekezeti vének kerülik, hogy olyannak tűnjenek, mint akik „magoknak bölcseknek látszanak”. Alázatosan elfogadják véntársaik tanácsait, és szorosan ragaszkodnak a szervezeti utasításokhoz (Példabeszédek 1:5; 1Korintus 14:33). Mértéktartóak a szeszes italok felhasználásában, s a gyülekezeti felelősségek ellátása előtt sohasem fogyasztanak belőlük (Hóseás 4:11). A vének még a látszatát is kerülik annak, hogy személyválogatók volnának (Jakab 2:9). Mennyire másak, mint a kereszténység papsága! Közülük sokan tisztára mossák a köreikben lévő befolyásos és gazdag bűnösöket, s ezzel nyíltan szembeszegülnek Pálnak a Róma 1:18, 26, 27-ben, az 1Korintus 6:9, 10-ben és az Efézus 5:3–5-ben található intésével.

29. Milyen gyászos vég vár Jehova izraelita szőlőjére?

²⁹ Ézsaiás azzal fejezi be ezt a prófétai üzenetet, hogy leírja azoknak a gyászos végét, akik „a seregek Urának törvényét  megvetették”, és elmulasztották, hogy igazságos gyümölcsöt teremjenek (Ézsaiás 5:24, 25; Hóseás 9:16; Malakiás 4:1). Kijelenti: „[Jehova] jelt ad egy távoli nemzetnek, és füttyszóval elhívja a föld határairól. S lám, el is jön sietve, gyorsan” (Ézsaiás 5:26, „K. f.”; 5Mózes 28:49; Jeremiás 5:15).

30. Ki gyűjt össze egy nagy „nemzetet” Jehova népe ellen, és mi lesz ennek a következménye?

³⁰ Az ókorban előfordult, hogy egy magasan fekvő helyen lévő pózna szolgált „jelként”, vagyis gyülekezőhelyként az embereknek vagy a hadseregeknek. (Vesd össze: Ézsaiás 18:3, Úf; Jeremiás 51:27.) Most maga Jehova gyűjti össze ezt a meg nem nevezett nagy „nemzetet”, hogy hajtsa végre az Ő ítéletét. * ’Füttyszóval hívja el’ őt, ami annyit jelent, hogy felhívja figyelmét arra, hogy érdemes lenne meghódítani önfejű népét. A próféta ezután leírja ezeknek az oroszlánhoz hasonló hódítóknak a sebes és félelmetes támadását, akik ’megragadják a prédát’, azaz Isten nemzetét, és fogságba ’viszik’ őt. (Olvasd el: Ézsaiás 5:27–30a.) És milyen szomorú következménnyel jár ez Jehova népének földjére nézve! „Ő [valaki, »Úf«] a földre néz, de ímé ott sűrű sötétség; és a nap meghomályosodik a ráborult homályban!” (Ézsaiás 5:30b).

31. Hogyan kerülhetik el az igaz keresztények, hogy azt a büntetést szenvedjék el, melyet Jehova izraelita szőlője kapott?

³¹ Igen, a szőlő, melyet Isten oly szeretettel ültetett, végül terméketlennek bizonyul — olyannak, mely csak kiirtásra méltó. Milyen nagyszerű tanulságot tartalmaz Ézsaiás üzenete mindazok számára ma, akik szolgálják Jehovát! Törekedjenek mindig arra, hogy semmi mást, csak igazságos gyümölcsöt teremjenek, olyat, mely dicséri Jehovát, és saját megmentésüket eredményezi!

[Lábjegyzetek]

[Tanulmányozási kérdések]

[Kép a 83. oldalon]

A bűnösök kötve vannak a bűnhöz, ahogyan az igavonó állatok a szekérhez

 [Egész oldalas kép a 85. oldalon]