Tizenhatodik fejezet

Jehovánál bizalommal keressünk útmutatást és védelmet

Ézsaiás 20:1–6

1., 2. Milyen veszéllyel kerül szembe Isten népe az i. e. nyolcadik században, és mire hajlanak sokan, hogy kihez forduljanak védelemért?

AHOGYAN e könyv előző fejezeteiben már láttuk, Isten népe fenyegető veszéllyel kerül szembe az i. e. nyolcadik században. A vérszomjas asszírok egymás után dúlják fel az országokat, s csak idő kérdése, mikor támadják meg Júda déli királyságát. Kinél keresnek majd védelmet az ország lakói? Szövetséges kapcsolatban állnak Jehovával, és rá kellene támaszkodniuk segítségért (2Mózes 19:5, 6). Dávid király ezt tette. Elismerte a következőt: „Az Úr az én kősziklám és kőváram, és szabadítóm nékem” (2Sámuel 22:2). Nyilvánvaló viszont, hogy az i. e. nyolcadik században sokan vannak, akik nem vetik bizalmukat Jehovába mint kővárukba. Inkább arra hajlanak, hogy Egyiptomra és Etiópiára tekintsenek, remélve, hogy ez a két nemzet védelmet nyújt majd a fenyegető asszír inváziótól. De tévednek.

² Prófétája, Ézsaiás által Jehova felhívja a figyelmüket arra, hogy katasztrofális lesz, ha Egyiptomnál és Etiópiánál keresnek védelmet. A próféta ihletett szavai hasznos tanulságot tartalmaznak kortársainak, és értékes tanulságot közölnek velünk is arról, mennyire fontos Jehovában bízni.

Vérontó ország

3. Mondd el, mennyire tartották fontosnak az asszírok a katonai erőt!

³ Az asszírok közismertek voltak hadi erejükről. Egy ókori városokról  szóló könyv megjegyzi: „Az erőt imádták. Imádságaikat kifejezetten hatalmas kőbálványaik, oroszlánjaik és bikáik előtt szokták elmondani, amelyeknek súlyos lábszáraik, sasszárnyaik és emberfejeik az erőt, a bátorságot és a győzelmet szemléltették. A nemzet legfontosabb dolga a harc volt, és a papok voltak a háború örökös szítói” (Ancient Cities). A bibliai próféta, Náhum teljes joggal jellemezte Ninivét, Asszíria fővárosát „vérontó városként” (Náhum 3:1, Úf).

4. Hogyan töltötték meg az asszírok félelemmel a többi nemzet szívét?

⁴ Az asszírok harcmodora szokatlanul kegyetlen volt. Az azokból a napokból származó vésett domborművek bemutatják, amint az asszír katonák orrukon vagy ajkukon átszúrt horognál fogva vezetik a foglyaikat. Néhány foglyukat megvakították lándzsájukkal. Egy felirat olyan hódításról számol be, amikor az asszír sereg tagjai megcsonkították foglyaikat, s a  városon kívül két halmot építettek: egyet a fejekből, egyet pedig a végtagokból. A legyőzöttek gyermekeit tűzben égették el. Katonailag bizonyosan jó szolgálatot tett az asszíroknak a kegyetlenségük okozta félelem, ugyanis elvette a seregük útjában állók kedvét az ellenállástól.

Az Asdód elleni háború

5. Ki volt az Ézsaiás napjaiban élt hatalmas asszír uralkodó, és hogyan igazolódott a róla szóló bibliai beszámoló?

⁵ Ézsaiás napjaiban az Asszír Birodalom korábban sohasem látott mértékű hatalomra tett szert Szargon király * uralma alatt. A kritikusok hosszú éveken át kétségbe vonták ennek az uralkodónak a létezését, mivel nem tudtak róla, hogy világi források említették volna. Később viszont a régészek feltárták Szargon palotájának a romjait, és ez igazolta a Biblia beszámolóját.

6., 7. a) Valószínűleg mi az oka annak, hogy Szargon elrendeli, támadják meg Asdódot? b) Milyen hatása van Asdód bukásának Filisztea szomszédaira?

⁶ Ézsaiás röviden leírja Szargon egyik hadjáratát: „Asdódba ment a Tartán *, Szargon Assiria királya küldvén őt, és vívá Asdódot és azt elfoglalá” (Ézsaiás 20:1). Miért rendeli el Szargon, hogy támadják meg Asdódot, a filiszteusok városát? Egyrészről Filisztea volt Egyiptom egyik szövetségese, Asdód pedig, mely Dágon egyik templomának otthona is, azon az úton található, mely a tengerpart mentén Egyiptomból Palesztinán át vezet. A város tehát stratégiai fontosságú helyen található. Elfoglalását úgy lehet tekinteni, mint ami Egyiptom elfoglalásának bevezető lépése. Ezenkívül az asszír feljegyzések  arról számolnak be, hogy Azuri, Asdód királya összeesküvést szőtt Asszíria ellen. Szargon tehát eltávolíttatja a lázadó királyt, és a király öccsét, Ahimitit emeli a trónra. Viszont ezzel még nem rendeződött a helyzet. Újabb lázadás tör ki, és Szargon ezúttal erélyesebben lép fel. Elrendeli, hogy támadják meg Asdódot, s így a várost megostromolják, és beveszik. Az Ézsaiás 20:1 valószínűleg erre az eseményre utal.

⁷ Asdód bukása borús kilátásokat jelent szomszédai, különösen Júda számára. Jehova tudja, hogy népe hajlik rá, hogy a „testi erőre” tekintsen, például a délen fekvő Egyiptomra vagy Etiópiára. Ezért megbízza Ézsaiást, hogy játsszon el egy baljós figyelmeztetést (2Krónika 32:7, 8).

„Ruha és saru nélkül”

8. Mi az a prófétai tett, melyet Ézsaiás eljátszik?

⁸ Jehova ezt mondja Ézsaiásnak: „Menj és oldd le a gyászruhát derekadról, és sarudat vond le lábadról!” Ézsaiás összhangban cselekszik Jehova parancsával. „És úgy cselekedett, járván ruha és saru nélkül” (Ézsaiás 20:2). A gyászruha (zsákruha) durva anyagú öltözék, melyet gyakran viseltek a próféták, néha olyankor, amikor figyelmeztető üzenetet közöltek. Válságos időszakokban és gyászos hírek hallatán is hordták (2Királyok 19:2; Zsoltárok 35:13; Dániel 9:3). Vajon Ézsaiás tényleg meztelenül járkál, vagyis semmi sincs rajta, ami védelmezően befedné őt? Ez nem szükségszerűen igaz. A „ruha . . . nélkül” kifejezéssel fordított héber szó arra is utalhat, hogy a személy hiányosan vagy csak részben van felöltözve (1Sámuel 19:24, NW, lábjegyzet). Így lehetséges, hogy Ézsaiás csak a felsőruháját vette le, de magán hagyta azt a kis tunikát, melyet akkoriban rendszerint közvetlenül a testükön viseltek. Asszír szobrok gyakran ábrázolják így a férfi foglyokat.

9. Mit jelent prófétailag Ézsaiás tette?

⁹ Ézsaiás szokatlan tettének jelentése felől nem marad kétely: „mondá az Úr: A mint szolgám Ézsaiás ruha és saru  nélkül jár három esztendeig jegyül és jelenségül Égyiptomra és Szerecsenországra nézve: úgy viszi el Assiria királya Égyiptom foglyait és Szerecsenország rabjait, ifjakat és véneket, ruha és saru nélkül és mezítelen alfellel, Égyiptomnak gyalázatára” (Ézsaiás 20:3, 4). Igen, hamarosan fogságba viszik majd az egyiptomiakat és az etiópokat. Senkit sem kímélnek meg. Még az „ifjakat és véneket” — a gyermekeket és az időseket — is megfosztják minden vagyonuktól és fogságba viszik majd. Jehova e vészjósló ábrázolással figyelmezteti Júda lakóit arra, hogy hiábavaló Egyiptomba vagy Etiópiába vetni a bizalmukat. E nemzetek bukása ’gyalázatukhoz’, végső megaláztatásukhoz vezet majd.

Eloszlik a remény, nem lesz dicsekvés

10., 11. a) Hogyan reagál majd Júda, amikor felismeri, hogy Egyiptom és Etiópia erőtlen Asszíriával szemben? b) Valószínűleg miért hajlanak Júda lakói arra, hogy Egyiptomban és Etiópiában bízzanak?

¹⁰ Jehova ezután prófétailag leírja, hogyan reagál majd népe, amikor felismeri, hogy Egyiptom és Etiópia, a remélt védelmezőik erőtlennek bizonyulnak az asszírokkal szemben. „Megrettennek és megszégyenülnek Szerecsenország miatt, a melyben reménykedtek, és Égyiptom miatt, a melyben dicsekedtek. És szól e partvidék lakosa ama napon: Ímé így járt reménységünk, hova segítségért futottunk, hogy Assiria királyától megszabaduljunk; hát mi miként menekülhetnénk meg?” (Ézsaiás 20:5, 6).

¹¹ Egyiptom és Etiópia hatalmával összehasonlítva Júda csupán egy partvidéki sávnak tűnik. „E partvidék” néhány lakóját talán elbűvölte Egyiptom dicsekvése: lenyűgöző piramisai, magasba szökő templomai és tágas villái, melyeket kertek, gyümölcsösök és tavacskák vesznek körül. Egyiptom bámulatos építészete látszólag szilárdságra és állandóságra vall. Ezt az országot biztosan nem lehet feldúlni! A zsidókra valószínűleg nagy hatást tesznek Etiópia íjászai, harci szekerei és lovasai is.

12. Kibe kell vetnie a bizalmát Júdának?

 ¹² Figyelembe véve az Ézsaiás által előadott figyelmeztetést és Jehova prófétai szavait, komolyan el kell gondolkodnia mindenkinek, aki ahhoz a néphez tartozik, mely magát Isten népének vallja, de hajlik rá, hogy Egyiptomban és Etiópiában bízzon. Mennyivel jobb Jehovába vetni a bizalmat, mint a földi emberekbe! (Zsoltárok 25:2; 40:5). A helyzet úgy alakul, hogy Júda borzalmas csapásokat szenved el Asszíria királyától, később pedig látja, amint Babilon elpusztítja templomát és fővárosát. Ennek ellenére megmarad „egy tizedrész”, egy „szent mag”, mint egy nagy fa törzse (Ézsaiás 6:13). Amikor elérkezik az ideje, Ézsaiás üzenete nagyon megerősíti annak a kicsiny csoportnak a hitét, mely továbbra is bízik Jehovában!

 Bízz Jehovában!

13. Milyen nehézségek szorongatnak ma mindenkit, hívőket és nem hívőket egyaránt?

¹³ Az Ézsaiás könyvében található figyelmeztetés, hogy hiábavaló Egyiptomban és Etiópiában bízni, nem csupán halott történelem. Napjainkban is gyakorlati értéke van. „Válságos időkben” élünk, ’amelyekkel nehéz megküzdeni’ (2Timóteus 3:1). A pénzügyi csapások, a széles körű szegénység, a politikai bizonytalanság, a polgári elégedetlenség és a kisebb vagy nagyobb méretű háborúk nem csak azokra vannak borzalmas hatással, akik elvetik Isten uralmát, hanem azokra is, akik Jehovát imádják. Mindenki szembekerül az alábbi kérdéssel: Én kihez fordulok majd segítségért?

14. Miért kell a bizalmunkat kizárólag Jehovába vetnünk?

¹⁴ Talán vannak olyanok, akikre nagy hatással vannak napjaink pénzügyi világának varázslói, a politikusok és tudósok, akik arról beszélnek, hogy az emberi leleményesség és technika segítségével megoldják az emberek gondjait. A Biblia viszont világosan kijelenti: „Jobb az Úrban bízni, mint főemberekben reménykedni” (Zsoltárok 118:9). Az emberek minden erőfeszítése a békére és a biztonságra semmivé lesz, abból az okból, melyet Jeremiás próféta találóan megállapított: „Tudom Uram, hogy az embernek nincs hatalmában az ő útja, és egyetlen járókelő sem teheti, hogy irányozza a maga lépését!” (Jeremiás 10:23).

15. Kinél van a szükséget szenvedő emberiség egyedüli reménye?

¹⁵ Rendkívül fontos ezért, hogy Isten szolgái ne engedjék, hogy túlzott hatást gyakoroljon rájuk ennek a világnak a látszólagos bölcsessége és ereje, bármilyen formában jelentkezzen is (Zsoltárok 33:10; 1Korintus 3:19, 20). A szükséget szenvedő emberiség egyedüli reménye a Teremtőnél, Jehovánál van. Azok menekülnek meg, akik belé vetik a bizalmukat. Mint az ihletett János apostol írta, „a világ elmúlóban van, s ugyanígy a kívánsága is, de aki az Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké” (1János 2:17).

[Lábjegyzetek]

[Tanulmányozási kérdések]

[Kép a 209. oldalon]

Az asszíroknak szokásuk volt, hogy foglyaik közül némelyeket megvakítsanak

[Képek a 213. oldalon]

Lehetnek olyanok, akikre nagy hatást tesznek az emberi vívmányok, de jobb Jehovában bízni