Hatodik fejezet

Jehova Isten irgalmaz egy maradéknak

Ézsaiás 4:1–5

1., 2. Mit jövendöl meg Ézsaiás próféta Júdáról és Jeruzsálemről?

HEVES vihar sújt le egy sűrűn lakott vidékre. A viharos szél, a heves esőzések és az erős áradások széles árkot vájnak a földbe, lerombolják a házakat, tönkreteszik a termést és életeket követelnek. Ám a vihar hamarosan véget ér, s utána egy nyugodt időszak következik. Az életben maradottak számára ez a helyreállítás és az újjáépítés időszaka.

² Valami hasonlót jövendöl meg Ézsaiás próféta Júdáról és Jeruzsálemről. Az isteni ítélet viharfelhői fenyegetően közelednek, mégpedig jó okkal! A nemzet bűne súlyos. A nép és az uralkodók egyaránt igazságtalansággal és vérontással töltötték meg az országot. Ézsaiás által Jehova feltárja Júda bűnösségét, és figyelmeztet, hogy ítéletet fog végrehajtani ezen a vétkes nemzeten (Ézsaiás 3:26). E vihar nyomán Júda földje teljesen pusztán marad. Ez a kilátás bizonyosan elszomorítja Ézsaiást.

3. Milyen jó hírt tartalmaz az Ézsaiás 4:1–5-ben található ihletett üzenet?

³ Ámde jó hírek következnek! Jehova igazságos ítéletének vihara elvonul, és egy maradék életben marad. Igen, Jehova ítéletét Júda ellen mérsékeli az irgalma! Ézsaiás ihletett üzenete, mely az Ézsaiás 4:1–5-ben lett feljegyezve, előretekint erre az áldásokkal teli időszakra. Mintha csak előbújna a nap a felhők mögül, a jelenet megváltozik, és az  Ézsaiás 2:6—3:28-ban leírt ítélet hangjai és látványa helyett egy csodálatosan megújult országot és népet látunk.

4. Miért jó, ha megvizsgáljuk Ézsaiásnak egy maradék helyreállításáról szóló próféciáját?

⁴ Ézsaiásnak ez a próféciája, mely egy maradék helyreállításáról és ezt követő biztonságos helyzetéről szól, szintén teljesedik napjainkban, „az utolsó időkben” (Ézsaiás 2:2–4). Vizsgáljuk meg ezt az időszerű üzenetet, ugyanis ennek nem csupán prófétai jelentése van, hanem Jehova irgalmáról is tanulhatunk belőle, és arról, hogyan részesülhetünk benne mi is személyesen.

„Az Úr csemetéje”

5., 6. a) Hogyan írja le Ézsaiás azt a békés időszakot, mely a közeledő vihart követi? b) Mi a „csemete” szó jelentése, és mire utal Júda földjére vonatkozóan?

⁵ Ézsaiás hangvétele most gyengédebbre vált, amint a közelgő viharon túlra, egy békésebb időszakra tekint. Ezt írja: „ama napon az Úrnak csemetéje ékes és dicsőséges lészen, és a földnek gyümölcse nagyságos és díszes [Izrael] maradékának [s az ország gyümölcse büszkeséggé és díszességgé Izraél megmenekült részének, »IMIT« (4:2)]” (Ézsaiás 4:1).

⁶ Ézsaiás itt helyreállításról beszél. A „csemete” * szóval visszaadott héber főnév jelentése: ’növény, hajtás, sarjadék, fakadás’. Ez a szó kapcsolatban van a jóléttel, növekedéssel  és a Jehovától kapott áldásokkal. Ézsaiás tehát reményteljes képet fest: a közeledő pusztulás nem tart örökké. Jehova áldásával Júda egykor gazdag földje újra bőséges termést hoz majd (3Mózes 26:3–5).

7. Milyen értelemben lesz Jehova csemetéje „ékessé és dicsőségessé”?

⁷ Ézsaiás élénk kifejezéseket használ, hogy leírja, mennyire nagyszerű lesz az előttük álló átalakulás. Jehova csemetéje „ékes és dicsőséges” lesz. Az „ékes” szó eszünkbe juttatja az Ígéret földjének szépségét, amikor Jehova évszázadokkal korábban Izraelnek adta. Annyira gyönyörű volt, hogy azt mondták róla, „ékessége [disze, IMIT] az minden tartománynak” (Ezékiel 20:6). Ézsaiás szavai ezáltal biztosítják a népet arról, hogy Júda földjének korábbi dicsősége és szépsége helyre fog állni. Valóban olyan lesz, mint a föld koronadísze.

8. Kik lesznek ott, hogy élvezzék a helyreállított ország szépségét, és hogyan írja le érzéseiket Ézsaiás?

 ⁸ De ki lesz ott, hogy élvezze a helyreállított ország szépségét? Izrael „megmenekült része” — írja Ézsaiás. Igen, lesznek olyanok, akik túlélik a korábban jövendölt megalázó pusztulást (Ézsaiás 3:26, 27). Az életben maradtak maradéka visszatér majd Júdába, és részt vesz a helyreállításban. Ezeknek a visszatérőknek — a ’megmenekülteknek’ — helyreállított földjük bőséges termése „büszkeséggé és díszességgé” lesz (Ézsaiás 4:2, IMIT). A pusztítás miatti megaláztatás utat enged majd a büszkeség egy újult érzésének.

9. a) Mi történt i. e. 537-ben Ézsaiás szavainak beteljesedéseként? b) Miért nevezhetünk „megmenekültnek” néhány olyan személyt is, aki a fogságban született? (Lásd a lábjegyzetet!)

⁹ Ézsaiás szavainak megfelelően az ítélet vihara i. e. 607-ben megérkezett, ekkor ugyanis a babiloniak elpusztították Jeruzsálemet, és sok izraelita meghalt. Néhányan életben maradtak, és fogságba vitték őket Babilonba, ám ha Isten nem lett volna irgalmas, akkor senki sem maradt volna életben (Nehémiás 9:31). Júda végül teljesen pusztán maradt (2Krónika 36:17–21). Később, i. e. 537-ben Isten irgalma lehetővé tette a ’megmenekülteknek’ *, hogy visszatérjenek Júdába, és helyreállítsák az igaz imádatot (Ezsdrás 1:1–4; 2:1). Ezeknek a visszatérő foglyoknak a szívbeli megbánását gyönyörűen fejezi ki a 137. zsoltár, mely valószínűleg a fogság alatt vagy röviddel utána íródott. Júdába visszatérve megművelték a talajt, és bevetették maggal. Gondolj bele, hogyan éreztek, amikor látták, hogy Isten megáldja erőfeszítéseiket, előidézi, hogy a föld olyan bőven teremjen, „mint az Éden kertje” (Ezékiel 36:34–36).

10., 11. a) Milyen értelemben voltak a Bibliakutatók „Nagy Babilon” fogságában a XX. század kezdetén? b) Hogyan áldotta meg Jehova a szellemi izraeliták maradékát?

 ¹⁰ Hasonló helyreállítás folyik napjainkban. A XX. század kezdetén Jehova Tanúi, akiket akkoriban Bibliakutatókként ismertek, „Nagy Babilonnak”, a hamis vallás világbirodalmának a fogságába kerültek (Jelenések 17:5). Bár a Bibliakutatók sok hamis, vallásos tanítást elvetettek, még mindig beszennyezte őket néhány babiloni elképzelés és szokás. A papság által szított ellenségeskedés következtében néhányukat a szó szoros értelmében is bebörtönözték. Szellemi országuk (vallási, vagyis szellemi birtokuk) pusztán maradt.

¹¹ Ám 1919 tavaszán Jehova irgalmat gyakorolt a szellemi izraeliták ezen maradékán (Galácia 6:16). Látta megbánásukat, és hogy arra vágynak, igazságban imádják őt, ezért előidézte kiszabadulásukat a szó szerinti börtönből, s ami fontosabb, a szellemi fogságból. Ezek a ’megmenekültek’ visszakapták Istentől kapott szellemi birtokukat, melyet Isten gazdagon termővé tett. Ez a szellemi birtok hívogató, vonzó látványt nyújt, amely istenfélő emberek további millióit indítja arra, hogy csatlakozzon a maradékhoz az igaz imádatban.

12. Hogyan magasztalják Ézsaiás szavai Jehova irgalmát, melyet a népe iránt tanúsít?

¹² Ézsaiásnak ezek a szavai magasztalják Isten irgalmát, melyet népe iránt tanúsít. Bár az izraeliták nemzetként Jehova ellen fordultak, ő irgalmazott egy bűneit megbánó maradéknak. Vigaszt találhatunk abban, hogy tudjuk, még a súlyosan tévelygők is visszatérhetnek Jehovához reménnyel. A bűnüket megbánóknak nem szükséges úgy érezniük, hogy Jehova irgalma nem terjedhet ki rájuk, ő ugyanis nem utasítja el a töredelmes szívet (Zsoltárok 51:19).  A Biblia biztosít bennünket: „Könyörülő és irgalmas az Úr, késedelmes a haragra és nagy kegyelmű. A milyen könyörülő az atya a fiakhoz, olyan könyörülő az Úr az őt félők iránt” (Zsoltárok 103:8, 13). Egy ilyen irgalmas Isten biztosan méltó minden dicséretünkre!

Egy maradék szent lesz Jehova előtt

13. Az Ézsaiás 4:2-ben feljegyzettek szerint hogyan jellemzi Ézsaiás a maradékot, melynek Jehova irgalmaz?

¹³ Az előbbiekben már megismertük a maradékot, melynek Jehova irgalmaz, de Ézsaiás most még részletesebben jellemzi őket. Ezt írja: „lészen, hogy a ki Sionban meghagyatik, és Jeruzsálemben megmarad, szentnek mondatik [szentnek mondatik ö néki, »Kom«], minden, valaki Jeruzsálemben az élők közé beiratott” (Ézsaiás 4:2).

14. Kik a ’meghagyottak’ és a ’megmaradók’, és miért irgalmaz nekik Jehova?

¹⁴ Kik a ’meghagyottak’ és a ’megmaradók’? Ők az előző versben említett megmenekültek: a zsidó foglyok, akik engedélyt kapnak, hogy visszatérjenek Júdába. Ézsaiás most rámutat, miért irgalmaz nekik Jehova: ’szentnek mondatnak őneki.’ A szentség ’vallási tisztaságot vagy makulátlanságot, megszenteltséget’ jelent. Szentnek lenni magában foglalja, hogy tiszták, vagyis makulátlanok vagyunk szavainkban és tetteinkben, megfelelünk Jehova irányadó mértékeinek arra vonatkozóan, hogy mi a helyes és a megfelelő. Igen, Jehova irgalmazni fog azoknak, akik ’szentnek mondatnak őneki’, és megengedi nekik, hogy visszatérjenek „a szent városba”, Jeruzsálembe (Nehémiás 11:1).

15. a) Melyik zsidó szokásra emlékeztet minket a ’beíratnak Jeruzsálemben az élők közé’ kifejezés? b) Mi az a kijózanító figyelmeztetés, melyre Ézsaiás szavai utalnak?

¹⁵ Vajon ott marad majd ez a hűséges maradék? Ézsaiás azt ígéri, hogy ők ’beíratnak Jeruzsálemben az élők közé’.  Ez emlékeztet minket arra a zsidó szokásra, hogy gondos nyilvántartást vezettek Izrael családjairól és törzseiről (Nehémiás 7:5). Ha valakit beírtak a nyilvántartásba, ez azt jelentette, hogy él, ha ugyanis valaki meghalt, akkor törölték a nevét. A Biblia más részeiben olvasunk egy jelképes nyilvántartásról, vagyis könyvről, mely azoknak a neveit tartalmazza, akiket Jehova élettel jutalmaz. Ebbe a könyvbe viszont feltételesen kerülnek bele a nevek, Jehova ugyanis ’kitörölheti’ őket (2Mózes 32:32, 33; Zsoltárok 69:29). Ézsaiás szavai tehát kijózanító figyelmeztetést tartalmaznak: a visszatérők csak akkor maradhatnak életben helyreállított földjükön, ha szentek maradnak Isten szemében.

16. a) Mit követelt meg Jehova azoktól, akiknek engedélyt adott, hogy visszamenjenek Júdába i. e. 537-ben? b) Miért mondhatjuk, hogy nem volt hiábavaló Jehovának a felkent maradék és a „más juhok” iránt tanúsított irgalma?

¹⁶ Az i. e. 537-ben Jeruzsálembe visszatérő maradéknak tiszta indítéka volt: az igaz imádat helyreállítása. Senki sem volt jogosult visszatérni azok közül, akit pogány vallási szokások vagy tisztátalan viselkedés szennyezett be, mely ellen Ézsaiás oly erőteljesen figyelmeztetett (Ézsaiás 1:15–17). Csak azok mehettek vissza Júdába, akiket Jehova szentnek tekintett (Ézsaiás 35:8). Hasonlóképpen a felkent maradék, melyhez immár csatlakoztak a „más juhok” milliói is (akiknek az a reménységük, hogy örökké élhetnek a földön), minden erejével arra törekszik, hogy szent legyen Isten szemében (János 10:16). Mindezt azóta teszi, hogy 1919-ben kiszabadult a szellemi fogságból. Megszabadultak a babiloni tanításoktól és szokásoktól. Egyénenként arra törekszenek, hogy ragaszkodjanak Istennek az erkölcsre vonatkozó magas irányadó mértékeihez (1Péter 1:14–16). Jehova irántuk tanúsított irgalma nem volt hiábavaló.

17. Kiknek a nevét írja be Jehova az „élet könyvébe”, és minek a megtételét határozzuk el szilárdan?

 ¹⁷ Emlékezz vissza, hogy Jehova megjegyezte azokat az izraelitákat, akik szentek, és ’beírta őket az élők közé’. Jehova napjainkban is észreveszi, ha törekszünk rá, hogy elménk és testünk tiszta maradjon, mialatt ’bemutatjuk testünket élő, szent, az Isten előtt elfogadható áldozatul’ (Róma 12:1). Isten feljegyzi az „élet könyvébe” azokat, akik ilyen életutat követnek: abba a jelképes feljegyzésbe, mely tartalmazza mindazoknak a nevét, akik örök életet kapnak majd akár az égben, akár a földön (Filippi 4:3; Malakiás 3:16). Tegyünk meg hát minden tőlünk telhetőt annak érdekében, hogy szentek maradjunk Isten szemében, mert akkor maradhat meg nevünk ebben a drága ’könyvben’ (Jelenések 3:5).

Jehova szerető gondoskodást ígér

18., 19. Milyen megtisztítást hajt majd végre Jehova az Ézsaiás 4:3, 4 szerint, és hogyan valósul ez meg?

¹⁸ Ézsaiás ezután megmutatja, hogyan válnak szentté a helyreállított föld lakói, illetve azt is, milyen áldások várnak rájuk. Ezt mondja: „Ha elmosta [lemossa, »Úf«] az Úr Sion leányainak undokságát, és Jeruzsálem vérét eltisztítá belőle az ítélet lelkével, a megégetés lelkével: Akkor teremteni fog az Úr Sion hegyének minden helye fölé és gyülekezetei fölé nappal felhőt és ködöt, s lángoló tűznek fényességét éjjel; mert ez egész dicsőségen oltalma lészen” (Ézsaiás 4:3, 4).

¹⁹ Ézsaiás korábban megfeddte „Sion leányait”, akiknek erkölcsi romlottságuk megbújt hivalkodó cicomáik alatt. Leleplezte a népnek mint egésznek a vérbűnét is, és sürgette őket, hogy mossák meg magukat (Ézsaiás 1:15, 16; 3:17–24). Most viszont előretekint arra az időre, amikor maga Isten ’lemossa az undokságot’, vagyis erkölcstelenséget, és  ’megtisztítja Jeruzsálemet a vér bűnétől’ (Ézsaiás 4:4, K. f.). Hogyan valósul meg ez a megtisztítás? „Az ítélet lelkével” és „a megégetés lelkével”. Jeruzsálem közelgő pusztulása és a babiloni fogság annak az ítéletnek és lángoló haragnak a csapásai lesznek, mellyel Isten sújtja a tisztátalan nemzetet. A maradék, mely túléli ezeket a nyomorúságos körülményeket, és visszatér hazájába, alázatosabbá válik és finomodik. Ezért lesznek szentek Jehova szemében, és ezért részesülnek irgalomban. (Vesd össze: Malakiás 3:2, 3.)

20. a) Mire emlékeztet a „felhő”, „köd” és „lángoló tűz” kifejezés? b) Mi az oka annak, hogy a megtisztított foglyoknak nem kell félniük?

²⁰ Ézsaiás által Jehova megígéri, hogy szerető gondoskodásába fogadja ezt a megtisztított maradékot. A „felhő”, „köd” és „lángoló tűz” kifejezés arra emlékeztet, hogyan gondoskodott Jehova az izraelitákról, miután elhagyták  Egyiptomot. „Tűz- és felhőoszlop” védelmezte őket az üldöző egyiptomiaktól, és vezette őket a pusztában is (2Mózes 13:21, 22; 14:19, 20, 24). Amikor Jehova kinyilatkoztatta magát a Sínai-hegynél, a hegy ’füstölgött’ (2Mózes 19:18). A megtisztított foglyoknak tehát nem kell majd félniük. Jehova lesz a Védelmezőjük. Velük lesz majd, akár saját otthonaikban gyűlnek össze, akár szent gyülekezés alkalmával jönnek össze.

21., 22. a) Gyakran miért építettek sátrat vagy kunyhót? b) Milyen kilátást helyeznek a megtisztított maradék elé?

²¹ Az isteni védelemről szóló leírásának befejezéseként Ézsaiás a mindennapi életre irányítja a figyelmet. Így ír: „sátor lészen árnyékul nappal a hőség ellen, s oltalom és rejtek szélvész és eső elől” (Ézsaiás 4:5). Gyakran sátrat vagy kunyhót építettek a szőlőben vagy a mezőn, hogy ezek hőn áhított menedéket nyújtsanak a száraz évszak perzselő napsütése, illetve az esős évszak hidege és viharai ellen. (Vesd össze: Jónás 4:5.)

²² Amikor a megtisztított maradék az üldözés perzselő hevével és az ellenállás viharaival kerül szembe, meglátja majd, hogy Jehova a védelem, biztonság és oltalom Forrása (Zsoltárok 91:1, 2; 121:5). Gyönyörű kilátás tárul tehát eléjük: Ha elhagyják Babilonból eredő tisztátalan hitnézeteiket és szokásaikat, ha alávetik magukat a Jehovától jövő ítélet tisztító hatásának, és igyekeznek szentnek maradni, akkor biztonságban lesznek, mintha az isteni védelem ’sátrában’ lennének.

23. Miért áldja meg Jehova a felkent maradékot és a társait?

²³ Figyeld meg, hogy először a megtisztítás jön, csak azután az áldások. Ez napjainkban is igaznak bizonyult. A felkent maradék 1919-ben alázatosan alávetette magát a finomításnak, Jehova pedig ’lemosta’ tisztátalanságukat. Azóta már egy más juhokból álló „nagy sokaság” is engedi, hogy  Jehova megtisztítsa (Jelenések 7:9). Ilyen módon megtisztítva a maradék és társaik áldásban részesülnek: Jehova védelmező gondoskodásába fogadja őket. Nem akadályozza meg csodák által azt, hogy lesújtson rájuk az üldözés heve vagy az ellenállás vihara. De valóban megvédi őket, mintha csak ’sátort emelne árnyékul és rejteket a szélvész ellen’. Hogyan teszi ezt?

24. Hogyan derül ki, hogy Jehova megáldja népét mint szervezetet?

²⁴ Figyeld meg az alábbiakat: A történelem leghatalmasabb kormányai közül néhányan betiltották Jehova Tanúi prédikálómunkáját, és volt, hogy megpróbálták teljesen kiirtani a Tanúkat. Ők mégis szilárdak maradtak, és szakadatlanul tovább prédikáltak! Miért voltak hatalmas nemzetek képtelenek megállítani ennek az aránylag kicsiny és látszólag védtelen embercsoportnak a tevékenységét? Mert Jehova a védelem ’sátrában’ helyezte el tiszta szolgáit, melyet egy ember sem képes lerombolni!

25. Mit jelent nekünk egyénenként az, hogy Jehova a Védelmezőnk?

²⁵ Mi a helyzet velünk személyesen? Az, hogy Jehova a Védelmezőnk, nem jelenti, hogy a dolgok jelenlegi rendszerében gondtalan életet élünk. Sok hűséges keresztény súlyos megpróbáltatásokkal, mint például szegénységgel, természeti csapásokkal, háborúkkal, betegségekkel és halállal kerül szembe. Ha valamilyen nehézséget tapasztalunk, sohase feledjük, hogy Istenünk velünk van. Megvéd bennünket szellemileg, gondoskodva arról, amire szükségünk van (még „a szokásosnál nagyobb erőről” is) ahhoz, hogy hűségesen kitartsunk a próbák alatt (2Korintus 4:7). Nem kell félnünk, mivel biztonságban vagyunk az ő jelenlétében. Elvégre mindaddig, amíg mindent megteszünk, hogy szentek maradjunk a szemében, addig semmi sem „lesz képes elválasztani minket az Isten szeretetétől” (Róma 8:38, 39).

[Lábjegyzetek]

[Tanulmányozási kérdések]

 [Kép a 63. oldalon]

Az isteni ítélet vihara közelít Júdához