Nyolcadik fejezet

Jehova Isten ott van szent templomában

Ézsaiás 6:1–13

1., 2. a) Mikor kapja meg a templomról szóló látomást Ézsaiás próféta? b) Miért vesztette el Jehova helyeslését Uzziás király?

MELY esztendőben meghala Uzziás király, látám az Urat ülni magas és felemeltetett székben, és palástja betölté a templomot” (Ézsaiás 6:1). A próféta fenti szavaival kezdődik Ézsaiás könyvének hatodik fejezete. Időszámításunk előtt 778-at írtak.

² Uzziás ötvenkét éves királyi uralkodása Júdában túlnyomórészt ragyogó siker volt. „Az Úr előtt kedves dolgot cselekedék”, s ezért megkapta Isten támogatását katonai, építési és mezőgazdasági törekvéseiben. De sikere okozta a romlását is. Szíve végül gőgössé vált, olyannyira, hogy „vétkezék az Úr ellen, az ő Istene ellen. Beméne az Úr templomába, hogy a füstölő oltáron füstölne.” E miatt az öntelt tette miatt és az őt bíráló papok elleni haragja miatt Uzziás leprásként halt meg (2Krónika 26:3–22). Ez idő tájt kezdte meg Ézsaiás a prófétai szolgálatát.

3. a) Valóban látja Ézsaiás Jehovát? Magyarázd meg! b) Milyen jelenetet lát Ézsaiás, és mi ennek az oka?

³ Nem tudjuk meg, hol van Ézsaiás, amikor megkapja ezt a látomást. Ámde az, amit fizikai szemével lát, egyértelműen látomás, nem pedig a Mindenható tényleges látványa, ugyanis „Istent egy ember sem látta soha” (János 1:18; 2Mózes 33:20). Ennek ellenére a Teremtő, Jehova  még látomásban is lenyűgöző látvány. Minden jogos kormányzat Egyetemes Uralkodója és Forrása egy magasztos trónon ül, mely örökkévaló Királyként és Bíróként betöltött szerepét jelképezi. Hosszú, leomló palástjának szárnyai betöltik a templomot. Ézsaiás prófétai szolgálatra kap meghívást, mellyel Jehova szuverén hatalmát és igazságosságát magasztalja majd. Erre készíti őt fel az, hogy látomást kap Isten szentségéről.

4. a) Miért biztos, hogy jelképesek azok a Jehováról szóló leírások, melyeket látomásban láttak és feljegyeztek a Bibliában? b) Mit tudunk meg Jehováról Ézsaiás látomásából?

⁴ Ézsaiás látomása — az Ezékiel, Dániel és János által elmondott látomásoktól eltérően — nem írja le Jehova külső megjelenését. És mindezek a beszámolók abban is különböznek, ahogyan leírják az égben látottakat (Ezékiel 1:26–28; Dániel 7:9, 10; Jelenések 4:2, 3). Ámde elménkben kell tartanunk a látomások természetét és célját. Nem írják le a szó szoros értelmében Jehova jelenlétét. Fizikai szem nem láthatja azt, ami szellemi, és a véges emberi elme sem képes felfogni a szellemi birodalmat. A látomások tehát emberi kifejezésekkel adják át a közölni szánt információt. (Vesd össze: Jelenések 1:1.) Ézsaiás látomásában nincs szükség Isten külső megjelenésének a leírására. A látomás arról tájékoztatja Ézsaiást, hogy Jehova ott van szent templomában, szent és ítéletei tiszták.

A szeráfok

5. a) Kik a szeráfok, és mit jelent ez a kifejezés? b) Miért takarják el arcukat és lábukat a szeráfok?

⁵ Figyelj csak! Ézsaiás így folytatja: „Szeráfok állanak vala felette: mindeniknek hat-hat szárnya vala: kettővel orczáját fedé be, kettővel lábait fedé be, és kettővel lebegett” (Ézsaiás 6:2). A Biblia egyedül Ézsaiás könyvének hatodik fejezetében említi meg a szeráfokat. Ők nyilvánvalóan  Jehovát szolgáló angyali teremtmények, akik nagyon magas kiváltságokat és tisztességet kapnak, ugyanis Jehova égi trónja körül helyezkednek el. A büszke Uzziás királytól eltérően teljes alázatossággal és szerénységgel foglalják el helyüket. Mivel a szeráfok az égi Szuverén jelenlétében vannak, arcukat elfedik egyik pár szárnyukkal; a szent hely iránti tisztelet miatt pedig egy másik párral elfedik lábukat. Az Egyetemes Szuverén közelében lévén a szeráfok még a szokásosnál is sokkal inkább a háttérben maradnak, nehogy elvonják a figyelmet Isten személyes dicsőségéről. Bár a „szeráfok” kifejezés, melynek jelentése ’tüzesek’ vagy ’lángolók’, arra utal, hogy ők fényesen ragyognak, mégis eltakarják arcukat Jehova még nagyobb fényessége és dicsősége elől.

6. Milyen a szeráfok helyzete Jehovához képest?

⁶ Harmadik pár szárnyukat a szeráfok repülésre használják, és kétségtelenül arra is, hogy lebegjenek, vagyis ’álljanak’ a helyükön. (Vesd össze: 5Mózes 31:15.) Helyzetükről szólva Franz Delitzsch professzor megjegyezte: „A szeráfok valójában nem emelkedtek a trónon ülőnek feje fölé, hanem a hozzá tartozó, csarnokot betöltő palást fölött lebegtek” (Commentary on the Old Testament). Ez ésszerűnek tűnik. ’Felette állnak’, de nem mintha magasabb rendűek lennének Jehovánál, hanem őrá várnak engedelmesen és szolgálatra készen.

7. a) Milyen feladatot látnak el a szeráfok? b) Miért hirdetik ki a szeráfok háromszor Isten szentségét?

⁷ Hallgassuk csak meg most ezeket a kiváltságos helyzetű szeráfokat! „Kiált vala egy a másiknak, és mondá: Szent, szent, szent a seregeknek Ura, teljes mind a széles föld az ő dicsőségével!” (Ézsaiás 6:3). Feladatuk az, hogy biztosítsák, az egész világegyetemben (melynek a föld is része) hirdetve legyen Jehova szentsége és elismerjék  dicsőséges voltát. Dicsősége látható mindenben, amit teremtett, és ezt hamarosan a föld minden lakója felismeri majd (4Mózes 14:21; Zsoltárok 19:2–4; Habakuk 2:14). A háromszori kijelentés, hogy „szent, szent, szent”, nem a Háromságot bizonyítja. Inkább háromszor is hangsúlyozza Jehova szentségét. (Vesd össze: Jelenések 4:8.) Jehova a legfenségesebb értelemben szent.

8. Mi a következménye a szeráfok kijelentéseinek?

⁸ Bár a szeráfok száma nincs megemlítve, lehetséges, hogy a trón közelében szeráfok csoportjai állnak. Dallamos énekkel egyik a másik után ismételten hirdeti, hogy Isten mennyire szent és dicsőséges. Milyen következményt láthatunk? Figyeljünk Ézsaiás további szavaira: „megrendülének az ajtó küszöbei a kiáltónak szavától, és a ház betelt füsttel” (Ézsaiás 6:4). A Bibliában a füst vagy a felhő gyakran Isten jelenlétének látható bizonyítékául szolgál (2Mózes 19:18; 40:34, 35; 1Királyok 8:10, 11; Jelenések 15:5–8). Olyan dicsőségre utal, melyet mi, emberi teremtmények nem tudunk megközelíteni.

Bár méltatlan, megtisztul

9. a) Milyen hatással van a látomás Ézsaiásra? b) Milyen nyilvánvaló ellentétet láthatunk Uzziás király és Ézsaiás között?

⁹ Ennek a Jehova trónjáról szóló látomásnak óriási hatása van Ézsaiásra. Így ír: „Akkor mondék: Jaj nékem, elvesztem, mivel tisztátalan ajkú vagyok és tisztátalan ajkú nép közt lakom: hisz a királyt, a seregeknek Urát [magát a Királyt, a seregek Jehováját, »NW«] láták szemeim!” (Ézsaiás 6:5). Milyen szembeszökő ellentét van Uzziás király és Ézsaiás között! Uzziás jogtalanul magához ragadta a felkent papság állását, és szentségtörően behatolt a templom szenthelyébe. Bár Uzziás látta az arany lámpatartókat, az arany füstölőoltárt és „a Jelenlét kenyerének” asztalait,  ámde nem látta Jehova helyeslő arcát, és nem kapott semmilyen különleges megbízást tőle (1Királyok 7:48–50, NW, lábjegyzet). Ézsaiás próféta viszont nem söpri félre útjából a papokat, és nem sérti meg a templom területét. Ámde lát egy látomást arról, amint Jehova ott van szent templomában, és abban a tisztességben részesül, hogy közvetlen Istentől kap megbízást. Bár a szeráfok nem mernek a templom trónon ülő Urára tekinteni, Ézsaiás a látomásban engedélyt kap arra, hogy ’magára a Királyra, a seregek Jehovájára’ tekintsen!

10. Miért ijed meg Ézsaiás a látomás láttán?

¹⁰ Ézsaiás az ellentét miatt, melyet Isten szentsége és a saját bűnössége között lát, rendkívül tisztátalannak érzi magát. Félelemmel eltelve arra gondol, hogy meg fog halni (2Mózes 33:20). Hallja, hogy a szeráfok tiszta ajkukkal dicsérik Istent, ámde az ő saját ajka nem tiszta, és még inkább beszennyezi azon emberek ajkának a tisztátalansága, akik  között él, és akiknek a beszédét hallja. Jehova szent, és szolgáinak vissza kell tükrözniük ezt a tulajdonságot (1Péter 1:15, 16). Bár Ézsaiás már ki lett választva, hogy Isten szószólója legyen, döbbenten ismeri fel, hogy bűnös az állapota és nem tiszta az ajka, mely illene a dicső és szent Király szószólójához. Vajon mi lesz a válasz az égből?

11. a) Mit tesz az egyik szeráf, és mit jelképez ez a tett? b) Hogyan segíthet nekünk az, amit a szeráf mond Ézsaiásnak, amikor méltatlannak érezzük magunkat Isten szolgálatára?

¹¹ A szeráfok nem űzik el Jehova jelenlétéből az alacsony  rangú Ézsaiást, hanem cselekszenek, hogy segítsenek neki. A feljegyzés így szól: „És hozzám repült egy a szeráfok közül, és kezében eleven szén vala, a melyet fogóval vett volt az oltárról; és illeté számat azzal, és mondá: Ímé ez illeté ajkaidat, és hamisságod eltávozott, és bűnöd elfedeztetett” (Ézsaiás 6:6, 7). A tűznek jelképes értelemben tisztító ereje van. Amikor a szeráf az oltár szent tüzéből vett izzó szenet Ézsaiás ajkához érinti, akkor arról biztosítja Ézsaiást, hogy bűnei engesztelést nyertek olyan mértékben, hogy elnyerje Isten kegyét és megbízást kapjon Tőle. Mennyire megnyugtató ez nekünk is! Mi is bűnösök vagyunk, és nem vagyunk méltók rá, hogy Istenhez közeledjünk. Ámde Jézus váltságáldozatának értéke megszabadít minket, és elnyerhetjük Isten áldását és közeledhetünk hozzá imában (2Korintus 5:18, 21; 1János 4:10).

12. Milyen oltárt lát Ézsaiás, és milyen hatása van a tűznek?

¹² „Az oltár” említése ismét arra emlékeztet bennünket, hogy ez látomás. (Vesd össze: Jelenések 8:3; 9:13.) A jeruzsálemi templomban két oltár volt. Közvetlen a szentek szentjének függönye előtt volt a kis füstölőoltár, a szentély bejárata előtt pedig a nagy áldozati oltár, ahol állandóan égett a tűz (3Mózes 6:12, 13; 16:12, 13). De ezek a földi oltárok előképek voltak, nagyobb dolgokat szemléltettek (Héberek 8:5; 9:23; 10:5–10). Égből jövő tűz emésztette fel az oltáron lévő égőáldozatot, amikor Salamon király felavatta a templomot (2Krónika 7:1–3). Most pedig az igazi, égi oltárról származó tűz távolítja el Ézsaiás ajkainak a tisztátalanságát.

13. Milyen kérdést tesz fel Jehova, és kinek a nevében beszél még, amikor többes szám első személyt használ?

¹³ Figyeljünk csak oda Ézsaiással együtt. „Hallám az Úrnak szavát, a ki ezt mondja vala: Kit küldjek el és ki megyen el nékünk? Én pedig mondék: Ímhol vagyok én, küldj  el engemet!” (Ézsaiás 6:8). A kérdés, melyet Jehova feltesz, egyértelműen úgy lett megalkotva, hogy Ézsaiást válaszra késztesse, ugyanis a látomásban nem jelenik meg más emberi próféta. Félreérthetetlen meghívás ez Ézsaiás számára, hogy legyen Jehova hírvivője. De miért kérdezi Jehova, hogy „ki megyen el nékünk”? Azzal, hogy Jehova az egyes szám első személyből többes szám első személybe vált, önmagán kívül még legalább egy másik személy nevében beszél. Vajon ki az? Vajon nem egyetlen-nemzett Fia volt az, aki később a Jézus Krisztusként ember lett? Valóban, ugyanez a Fiú volt az, akinek Isten ezt mondta: „Teremtsünk embert a mi képünkre” (1Mózes 1:26; Példabeszédek 8:30, 31). Igen, egyetlen-nemzett Fia van ott Jehova mellett az égi udvarban (János 1:14).

14. Hogyan reagál Ézsaiás a Jehovától kapott meghívásra, és milyen példát állít ezzel elénk?

 ¹⁴ Ézsaiás nem vár a válasszal! Bármi legyen is az üzenet, azonnal felel: „Ímhol vagyok én, küldj el engemet!” Azt sem kérdezi, mit nyerhet azzal, ha elfogadja ezt a megbízást. Készséges szelleme nagyszerű példát jelent Isten minden mai szolgájának, akiknek az a megbízatásuk, hogy prédikálják ’a királyságnak ezt a jó hírét az egész lakott földön’ (Máté 24:14). Ézsaiáshoz hasonlóan hűségesen ragaszkodnak feladatukhoz, és tevékenységük a széles körű közöny ellenére is „tanúságul [szolgál] minden nemzetnek”. És úgy, mint Ézsaiás, magabiztosan haladnak előre, tudva, hogy megbízásuk a legfelsőbb hatalomtól származik.

Ézsaiás megbízatása

15., 16. a) Mit kell Ézsaiásnak elmondania „e népnek”, és milyen a nép reagálása? b) Vajon terheli Ézsaiást valamilyen felelősség a nép reagálásáért? Magyarázd meg!

¹⁵ Jehova most felvázolja, mit kell Ézsaiásnak mondania, és milyen lesz a reagálás: „Menj, és mondd ezt e népnek: Hallván halljatok és ne értsetek, s látván lássatok és ne ismerjetek; kövérítsd meg e nép szívét, és füleit dugd be, és szemeit kend be: ne lásson szemeivel, ne halljon füleivel, ne értsen szívével, hogy meg ne térjen, és meg ne gyógyuljon” (Ézsaiás 6:9, 10). Vajon ez azt jelenti, hogy Ézsaiásnak nyersen és tapintatlanul kell viselkednie, le kell dorongolnia a zsidókat, fenntartva nézeteltérésüket Jehovával? Szó sincs ilyesmiről! A zsidók Ézsaiás saját népe, amely iránt vonzalmat táplál. Jehova szavai viszont azt jelzik, hogyan reagál majd a nép az üzenetére, függetlenül attól, mennyire hűségesen látja el feladatát Ézsaiás.

¹⁶ A felelősség a népé. Ézsaiás újra és újra beszél majd velük, de ők nem fogadják el üzenetét, és nem tesznek szert  értelemre. A többség csökönyös és érzéketlen lesz, mintha teljesen vak és süket lenne. Azáltal, hogy Ézsaiás ismételten elmegy hozzájuk, „e népnek” módja nyílik arra, hogy kimutassa, nem akar érteni a szóból. Bebizonyítják, hogy értelmüket és szívüket bezárják Ézsaiás — sőt Isten — hozzájuk szóló üzenete előtt. Mennyire ráillik ez a mai emberekre! Oly sokan elutasítják közülük azt, hogy meghallgassák Jehova Tanúit, amikor Isten közeledő Királyságának jó hírét prédikálják.

17. Mire utal Ézsaiás, amikor azt kérdezi: „Meddig”?

¹⁷ Ézsaiás aggódik: „És én mondék: Meddig lészen ez Uram?! És monda: Míg a városok pusztán állanak lakos nélkül, és a házak emberek nélkül, s a föld is puszta lészen; és az Úr az embert messze elveti, s nagy pusztaság lészen a földön” (Ézsaiás 6:11, 12). Azzal, hogy Ézsaiás megkérdezi „meddig”, nem afelől tudakozódik, hogy meddig kell még prédikálnia a közönyös népnek. Inkább a nép miatt aggódik, és azt kérdezi, meddig tart rossz szellemi állapota, és meddig mutat még tiszteletlenséget Jehova neve iránt a földön. (Lásd: Zsoltárok 74:9–11.) Meddig folytatódik hát ez az értelmetlenség?

18. Meddig marad a nép rossz szellemi állapotban, és megéri-e Ézsaiás a prófécia teljes beteljesedését?

¹⁸ Sajnálatos, de Jehova válasza rámutat, hogy a nép rossz szellemi állapota mindaddig megmarad, mígnem beteljesedik rajta Isten iránti engedetlenségének minden következménye, melyet szövetségében közölt vele (3Mózes 26:21–33; 5Mózes 28:49–68). A nemzet romlásra jut, a népet elhurcolják, az ország pedig pusztán marad. Bár Ézsaiás több mint 40 éven át, még Uzziás dédunokájának, Ezékiásnak az uralma alatt is folytatja prófétálását, azt már nem éri meg, hogy lássa, amint a babiloni hadsereg elpusztítja Jeruzsálemet és templomát i. e. 607-ben. Ézsaiás mégis  hűségesen ragaszkodik megbízatásához, egészen a nemzeti katasztrófát több mint 100 évvel megelőzően bekövetkezett haláláig.

19. Bár a nemzetet kivágják, akár egy fát, mégis miről biztosítja Isten Ézsaiást?

¹⁹ A Júdát ’pusztasággá’ tevő rombolás biztosan elérkezik, de a helyzet nem teljesen reménytelen (2Királyok 25:1–26). Jehova erről biztosítja Ézsaiást: „ha megmarad még rajta egy tizedrész, ismétlen elpusztul ez is; de mint a terpentinfának és cserfának törzsük marad kivágatás után: az ő törzsük szent mag lészen!” (Ézsaiás 6:13). Igen, egy „tizedrész . . . , szent mag” megmarad, éppúgy, mint a kivágott hatalmas fa törzse. Ez az ígéret kétségtelenül megvigasztalja Ézsaiást: népében lesz egy szent maradék. Bár Izrael a tüzelőnek kivágott nagy fához hasonlóan ismételten égetést él át, a nemzet jelképes fájának létfontosságú  törzse megmarad. Ez mag, vagyis leszármazott lesz, mely szent Jehova előtt. Idővel újra kihajt majd, és a fa újra kinő. (Vesd össze: Jób 14:7–9; Dániel 4:23.)

20. Hogyan teljesedett először Ézsaiás próféciájának utolsó része?

²⁰ Vajon teljesedtek a prófécia szavai? Igen. Hetven évvel Júda földjének elnéptelenedése után egy istenfélő maradék visszatért a babiloni fogságból. Újjáépítették a templomot és a várost, és helyreállították az igaz imádatot is az országban. Mivel a zsidók ily módon visszatértek Istentől kapott szülőföldjükre, lehetővé vált, hogy másodszor is beteljesedjen ez a prófécia, melyet Jehova adott Ézsaiásnak. Mi lett ez a második beteljesedés? (Ezsdrás 1:1–4).

Más beteljesedések

21—23. a) Kiken teljesedett Ézsaiás próféciája az első században, és hogyan? b) Ki volt a „szent mag” az első században, és hogyan maradt meg?

²¹ Ézsaiás prófétai feladata előárnyékolta azt a munkát, melyet mintegy 800 évvel később a Messiás, Jézus Krisztus végzett (Ézsaiás 8:18; 61:1, 2; Lukács 4:16–21; Héberek 2:13, 14). Bár Jézus jelentőségében nagyobb volt Ézsaiásnál,  ugyanolyan készségesnek mutatkozott, hogy égi Atyja elküldje őt, s ezt mondta: „Íme! Eljöttem, hogy cselekedjem az akaratodat” (Héberek 10:5–9; Zsoltárok 40:7–9).

²² Ézsaiáshoz hasonlóan, Jézus hűségesen elvégezte a neki kijelölt munkát, és ugyanazzal a reagálással találkozott. A Jézus napjaiban élt zsidók semmivel sem fogadták készségesebben az üzenetet, mint azok, akiknek Ézsaiás próféta prédikált (Ézsaiás 1:4). Jézus szolgálatának egyik jellegzetessége volt a szemléltetések használata. Ez arra késztette tanítványait, hogy megkérdezzék: „Miért szemléltetésekben szólsz hozzájuk?” Jézus így válaszolt: „Nektek megadatott, hogy értsétek az egek királyságának szent titkait, de azoknak az embereknek nem adatott meg. Azért szólok hozzájuk szemléltetésekben, mert nézvén, hiába néznek, és hallván, hiába hallanak, és az értelmét sem fogják fel; és beteljesedik rajtuk Ézsaiás próféciája, amely így szól: »Hallván hallotok majd, de semmiképpen nem fogjátok fel az értelmét; és nézvén néztek majd, de semmiképpen nem láttok. Mert érzéketlenné vált e nép szíve, és fülükkel úgy hallottak, hogy nem válaszoltak, és szemüket behunyták, nehogy valaha is lássanak szemükkel, és halljanak fülükkel, és felfogják az értelmét szívükkel, és megtérjenek, és meggyógyítsam őket«” (Máté 13:10, 11, 13–15; Márk 4:10–12; Lukács 8:9, 10).

²³ Azáltal, hogy Jézus idézte Ézsaiás szavait, rámutatott, hogy a prófécia egyik beteljesedése azokban a napokban zajlott. A népnek egészében véve olyan volt a szívbéli magatartása, mint az Ézsaiás napjaiban élt zsidóknak. Vakká és süketté tették magukat üzenetére, és nekik is pusztulás lett az osztályrészük (Máté 23:35–38; 24:1, 2). Ez akkor történt, amikor a Titus hadvezér vezetése alatt álló római seregek i. sz. 70-ben Jeruzsálem ellen jöttek, és lerombolták a várost, illetve a templomot. Voltak viszont néhányan,  akik figyeltek Jézusra, és a tanítványai lettek. Jézus azt mondta róluk, hogy ők ’boldogok’ (Máté 13:16–23, 51). Tájékoztatta őket arról, hogy amikor látják, „hogy Jeruzsálemet letáborozott seregek veszik körül”, akkor „kezdjenek a hegyekbe menekülni” (Lukács 21:20–22). Ezáltal megmenekült a „szent mag”, amely hitet gyakorolt, és már szellemi nemzetté, „Isten Izraelévé” formálódott (Galácia 6:16). *

24. Hogyan alkalmazta Ézsaiás próféciáját Pál, és mire utal ez?

²⁴ Időszámításunk szerint 60 táján Pál apostol házi őrizetben volt Rómában. Ott szervezett egy összejövetelt „a zsidók főembereivel” és másokkal, és „alapos tanúságot tett az Isten királyságáról”. Látva, hogy sokan nem fogadják el üzenetét, Pál elmagyarázta, hogy ez Ézsaiás próféciáját teljesíti be (Cselekedetek 28:17–27; Ézsaiás 6:9, 10). Tehát Jézus tanítványai is Ézsaiáséhoz hasonló megbízatást láttak el.

25. Mit ismernek fel Isten modern kori tanúi, és hogyan cselekszenek ezért?

²⁵ Jehova Tanúi napjainkban szintén felismerik, hogy Jehova Isten ott van szent templomában (Malakiás 3:1). Ézsaiáshoz hasonlóan ezt mondják: „Ímhol vagyok én, küldj el engemet!” Buzgón hallatják a figyelmeztető üzenetet, mely szerint közeledik a dolgok e gonosz rendszerének a vége. Ámde, ahogy Jézus utalt rá, viszonylag kevesen nyitják ki szemüket és fülüket, hogy lássanak és halljanak és megmeneküljenek (Máté 7:13, 14). Valóban boldogok azok, akik hajlandók szívükkel hallgatni, és ’meggyógyulni’! (Ézsaiás 6:8, 10).

[Lábjegyzet]

[Tanulmányozási kérdések]

[Kép a 94. oldalon]

„Ímhol vagyok én, küldj el engemet!”

[Kép a 97. oldalon]

„Míg a városok pusztán állanak lakos nélkül”