Jehova a Király
Huszadik fejezet
Jehova a Király
1., 2. a) Ki tapasztalja majd Jehova haragját? b) Vajon Júda mentesül majd a büntetéstől, és honnan tudjuk ezt?
BABILON, Filisztea, Moáb, Szíria, Etiópia, Egyiptom, Edom, Tírusz, Asszíria: mind tapasztalják majd Jehova haragját. Ézsaiás megjövendölte, milyen csapások sújtják majd ezeket az ellenséges nemzeteket és városokat. De mi lesz Júdával? Vajon Júda lakói mentesülnek a bűnös útjaik miatti büntetéstől? A történelmi feljegyzés alapján harsogó „nem” a válasz.
2 Figyeljük meg, mi történt Szamáriával, Izrael tíztörzs-királyságának a fővárosával. Ez a nemzet nem tartotta meg Istennel kötött szövetségét. Nem tartotta magát távol a körülötte levő nemzetek romlott szokásaitól. Szamária lakói ehelyett „gonosz dolgokat cselekedtek, a melyekkel az Urat haragra indították . . . , azért igen megharaguvék az Úr [Izraelre], és elveté őt színe elől”. Az országából erőszakkal eltávolított ’Izrael elhurcoltatott az ő földjéből fogságra Asszíriába’ (2Királyok 17:9–12, 16–18, 23; Hóseás 4:12–14). Ami Izraellel történt, az rosszat sejtet testvérkirálysága, Júda számára is.
Ézsaiás megjövendöli Júda feldúlását
3. a) Miért távozik el Jehova Júda kéttörzs-királyságától? b) Minek a megtételét határozta el Jehova?
3 Néhány júdai király hűséges volt, de legtöbben közülük nem voltak azok. A nép még a hűséges királyok, mint például Jótám, uralma alatt sem fordult el teljesen a hamis imádattól (2Királyok 15:32–35). Júda gonoszsága a vérszomjas Manassé király uralmának az idején éri el egyik csúcspontját. A zsidó hagyomány szerint Manassé az, aki meggyilkolja a hűséges Ézsaiás prófétát, parancsot adva arra, hogy szétfűrészeljék. (Vesd össze: Héberek 11:37.) Ez a gonosz király „elcsábítá Júdát és Jeruzsálem lakóit, hogy még gonoszabbul cselekedjenek, mint a pogányok, a kiket az Úr kigyomlált volt az [Izrael] fiai elől” (2Krónika 33:9). Manassé uralma alatt az ország még annál is tisztátalanabbá válik, mint amikor a kananeusok uralták. Jehova ezért kihirdeti: „Íme, én oly veszedelmet hozok Jeruzsálemre és Júdára, hogy mindenkinek, a ki azt hallja, megcsendül bele mind a két füle . . . kitörlöm Jeruzsálemet, mint kitörlik a tálat, és kitörölve leborítják azt, és elhagyom az én örökségem maradékát, és adom őt ellenségei kezébe, és zsákmánya és ragadománya lesz minden ellenségeinek; azért, mert gonoszul cselekedtek én előttem, és engem haragra ingerlettek” (2Királyok 21:11–15).
4. Mit tesz majd Jehova Júdával, és hogyan teljesedik be ez a prófécia?
4 Hasonlóan egy felfordított tálhoz, melyből így kiömlik teljes tartalma, az országból, vagyis földjükről is eltávolítják az ott lakó embereket. Ez a Júdát és Jeruzsálemet sújtó közeledő feldúlás a tárgya újból Ézsaiás próféciájának. Így kezdi: „Ímé az Úr megüresíti a földet és elpusztítja azt, és elfordítja színét és elszéleszti lakóit!” (Ézsaiás 24:1). Ez a prófécia akkor teljesedik, amikor a Nabukodonozor király irányítása alatti, támadó babiloni hadsereg elpusztítja Jeruzsálemet és a templomot, s Júda lakóit megtizedeli a kard, az éhség és a járvány. A zsidó túlélők legtöbbjét fogságba viszik Babilonba, és néhányan, akiket otthagynak, Egyiptomba menekülnek. Júda országa ezáltal megsemmisül, és teljesen elnéptelenedik. Még háziállatok sem maradnak. A pusztán hagyott ország vadonná változik, melynek kietlen romjai között csak vadállatok és madarak laknak.
5. Vajon mentesül-e majd valaki Jehova ítéletétől? Magyarázd meg!
5 Vajon lesz-e valaki Júdában, aki kedvező elbánásban részesül az eljövendő ítélet során? Ézsaiás így válaszol: „olyan lesz a nép, mint a pap; a szolga, mint az ő ura; a szolgáló, mint asszonya; a vevő, mint az eladó; a kölcsönadó, mint a kölcsönkérő; a hitelező, mint az, a kinek hitelez; megüresíttetvén megüresíttetik a föld, és elpusztíttatván elpusztíttatik; mert az Úr szólá e beszédet” (Ézsaiás 24:2, 3). A vagyon vagy a templomi szolgálat kiváltsága sem fog számítani. Nem lesz kivétel. Az ország annyira romlott, hogy minden túlélőnek (a papoknak, a szolgáknak és az uraknak, a vevőknek és az eladóknak egyaránt) számkivetésbe kell mennie.
6. Miért vonja meg Jehova az áldását az országtól?
6 A félreértések elkerülése végett Ézsaiás leírja, mennyire teljes lesz ez a pusztulás, és az okát is elmagyarázza: „Gyászol és megromol a föld, elhervad és megromol a földnek kereksége, elhervadnak a föld népének nagyjai. A föld megfertőztetett lakosai alatt, mert áthágták a törvényeket, a rendelést megszegték, megtörték az örök szövetséget. Ezért átok emészti meg a földet, és lakolnak a rajta lakók; ezért megégnek a földnek lakói, és kevés ember marad meg” (Ézsaiás 24:4–6). Amikor az izraeliták megkapták Kánaán földjét, azt látták, hogy az „tejjel és mézzel folyó föld” (5Mózes 27:3). Ámde továbbra is Jehova áldásától függtek. Ha hűségesen megtartották rendeleteit és parancsait, akkor a föld ’megadta termését’, ha viszont áthágták törvényeit és parancsait, akkor a föld művelésére fordított erőfeszítéseik „hiába” voltak, és a föld ’nem adta meg a termését’ (3Mózes 26:3–5, 14, 15, 20). Jehova átka ’elemésztette a földet’ (5Mózes 28:15–20, 38–42, 62, 63). Júda most arra számíthat, hogy tapasztalni fogja ezt az átkot.
7. Mikor hoz áldást a Törvényszövetség az izraelitáknak?
7 Ézsaiás napjai előtt mintegy 800 évvel az izraeliták készségesen léptek szövetséges kapcsolatra Jehovával, és beleegyeztek, hogy ragaszkodnak a szövetséghez (2Mózes 24:3–8). Ennek a Törvényszövetségnek a feltételei meghatározták, hogy ha engedelmeskednek Jehova parancsolatainak, akkor gazdag áldását tapasztalják, ha pedig megszegik ezt a szövetséget, akkor elvesztik áldását, és ellenségeik foglyul ejtik őket (2Mózes 19:5, 6; 5Mózes 28:1–68). Ennek a Mózes által közvetített Törvényszövetségnek az érvényessége határtalan, meghatározatlan időre szólt. Oltalmazta az izraelitákat a Messiás megjelenéséig (Galácia 3:19, 24).
8. a) Hogyan ’hágta át a nép a törvényeket’, és hogyan ’szegte meg a rendelést’? b) Milyen értelemben lesznek a ’nagyok’ azok között, akik elsőként ’hervadnak el’?
8 De a nép ’megtöri az örök szövetséget’. Áthágja és figyelmen kívül hagyja az Istentől kapott törvényeket. „A rendelést megszegték”, ugyanis olyan jogi eljárásokat követnek, melyek eltérnek azoktól, melyeket Jehova adott (2Mózes 22:25; Ezékiel 22:12). Ezért a népet eltávolítják az országból. A közelgő ítélet során nem részesülnek irgalomban. A ’nagyok’, a nemesek ott lesznek azok között, akik elsőként ’hervadnak el’, amiatt hogy Jehova megvonja tőlük védelmét és kegyét. Ennek teljesedéseként, amikor közeledik Jeruzsálem pusztulása, először az egyiptomiak, majd pedig a babiloniak teszik vazallusukká a júdai királyokat. Később pedig Joákin király és a királyi család más tagjai ott vannak az elsők között, akiket fogságba visznek Babilonba (2Krónika 36:4, 9, 10).
Az országban megszűnik az öröm
9., 10. a) Milyen szerepet játszik Izraelben a földművelés? b) Mi a jelentősége annak, hogy mindenki ’az ő szőlőtője és fügefája alatt nyugszik’?
9 Izrael nemzete földművelő társadalom. Az izraeliták miután beléptek az Ígéret földjére és letelepedtek, növénytermesztéssel és állattenyésztéssel kezdtek foglalkozni. Ezért a földművelésre vonatkozó szabályoknak fontos szerep jut az Izraelnek adott törvények között. Minden hetedik évben kötelező sabbati nyugalmat biztosítaniuk a földnek, hogy a talaj újból termővé tudjon válni (2Mózes 23:10, 11; 3Mózes 25:3–7). Annak a három ünnepnek az időpontja, melynek megtartására a nemzet parancsot kapott, úgy lett meghatározva, hogy egybeessen a mezőgazdasági időszakokkal (2Mózes 23:14–16).
10 Az egész országban gyakran látni szőlőket. A Szentírás a bort, a szőlő nedűjét az Istentől kapott ajándékok közé sorolja, mely „megvidámítja a halandónak szívét” (Zsoltárok 104:15). Az, hogy mindenki ’az ő szőlőtője és fügefája alatt nyugszik’, jólétre, békére és biztonságra utal Isten igazságos uralma alatt (1Királyok 4:25; Mikeás 4:4). Az eredményes szüreti időszakot áldásnak tartják, ami okot ad az éneklésre és az örömre (Bírák 9:27; Jeremiás 25:30). Ennek ellenkezője is igaz: amikor a szőlővesszők elszáradnak, vagy nem teremnek szőlőt, és a szőlőskertekből kietlen, tövises parlag lesz, az azt bizonyítja, hogy Jehova megvonta áldását. Ez nagy szomorúságra okot adó időszak.
11., 12. a) Hogyan szemlélteti Ézsaiás, hogy milyen állapotokat okoz Jehova ítélete? b) Mik az Ézsaiás által leírt zord kilátások?
11 Helyénvaló tehát, hogy Ézsaiás a szőlőt és a nedűjét használja olyan állapotok szemléltetésére, amelyek amiatt következnek be, mert Jehova megvonja áldását az országtól: „Gyászol a must, elhervad a szőlő, és sóhajtnak minden vídám szívűek. Megszünt a dobok vidámsága, elcsöndesült az örvendők zajgása, a cziterának [hárfa, »K. f.«] vídámsága megszünt. Énekléssel nem isznak bort; keserű a részegítő ital az ívónak; rommá lőn az álnokság városa, bezároltatott minden ház, senki be nem mehet! Az utczákon panaszkodás hallik a bor miatt; minden öröm alkonyra szállt, a föld vígassága elköltözött. A városban csak pusztaság maradt és rommá zúzatott a kapu” (Ézsaiás 24:7–12).
12 A dob és a hárfa kellemes hangszerek, melyeket Jehova dicséretére és az öröm kifejezésére használnak (2Krónika 29:25; Zsoltárok 81:2). Hangjuk nem hallatszik majd ebben az időszakban, amikor Isten büntetését tapasztalják. Nem lesznek vidám szüretek. Jeruzsálem elhagyott romjain nem hallatszik majd vidámság, mivel a város kapuja „rommá zúzatott”, és minden ház „bezároltatott”, nehogy be tudjon menni valaki. Milyen zord kilátások ezek egy olyan ország lakóinak, mely természet szerint oly termékeny!
Egy maradék ’ujjong’
13., 14. a) Mik Jehovának a betakarításra vonatkozó törvényei? b) Hogyan használja Ézsaiás a betakarításra vonatkozó törvényeket annak szemléltetésére, hogy néhányan túlélik majd Jehova ítéletét? c) Miben lehetnek biztosak a hűséges júdaiak, noha borús, próbákkal teli időszakok közelednek feléjük?
13 Az olajbogyó begyűjtése úgy zajlott Izraelben, hogy a fákat botokkal ütögették, hogy a termés lehulljon. Isten Törvénye szerint tilos volt felmenni a fák ágaira, hogy összegyűjtsék az ott maradt olajbogyókat. A szőlőszüret után sem volt szabad összegyűjteni a megmaradt szőlőt. A szüret maradékát ott kellett hagyni a szegényeknek („a jövevénynek, árvának és az özvegynek”), hogy összeszedegessék (5Mózes 24:19–21). Ezekből a közismert törvényekből merített Ézsaiás, amikor azt szemléltette, hogy Jehova közelgő ítélete után lesznek túlélők: „így lesz a föld közepette, a népek között, mint az olajfa megrázásakor [mint amikor leverik a bogyót az olajfákról, »K. f.«], mint mezgérléskor, midőn a szüret elmult. Ők felemelik szavokat, ujjongnak, az Úr nagyságáért rivalgnak a tenger felől. Ezért dícsérjétek az Urat keleten, a tenger szigetein az Úrnak, [Izrael] Istenének nevét. A föld széléről énekeket hallánk: dicsőség az igaznak!” (Ézsaiás 24:13–16a).
14 Ahogyan valamennyi gyümölcs megmarad a fán vagy a szőlőn a szüret után, épp úgy lesz néhány megmaradó azután, hogy Jehova végrehajtja az ítéletét: „mint mezgérléskor, midőn a szüret elmult.” A hatodik versben feljegyzettek szerint a próféta már utalt rájuk, mivel azt mondta, hogy „kevés ember marad meg”. Bármilyen kevesen legyenek is, lesznek olyanok, akik életben maradnak Jeruzsálem és Júda elpusztításakor, később pedig egy maradék visszatér a fogságból, hogy újra benépesítse az országot (Ézsaiás 4:1, 2; 14:1–5). Bár a helyes szívállapotúak átélnek majd borús, próbákkal teli időszakokat, biztosak lehetnek benne, hogy szabadulás és öröm vár rájuk. A túlélők látni fogják Jehova prófétai szavának a kibontakozását, és felismerik, hogy Ézsaiás Isten igaz prófétája. Örömet élnek át, amikor tanúi lesznek a helyreállítási próféciák beteljesedésének. Bárhová szórattak is el — akár nyugatra a Földközi-tenger szigeteire, akár „keletre” Babilonba vagy bármely más távoli helyre — dicsérik Istent, mert megmaradtak, és így énekelnek: „dicsőség az igaznak!”
Senki sem menekülhet Jehova ítélete elől
15., 16. a) Hogyan érez Ézsaiás a népére váró események miatt? b) Mi sújtja majd az ország hűtlen lakóit?
15 Egyelőre még korai az öröm. Ézsaiás visszahozza kortársait a jelenbe, s ezt mondja: „S én mondék: végem van, végem van, jaj nékem! A hitetlenek hitetlenül cselekesznek és hitetlenséggel a hitetlenek hitetlenséget cselekesznek. Rettegés, verem és tőr vár rád földnek lakója! És lesz, hogy a ki fut a rettegésnek szavától, verembe esik, és a ki kijő a veremből, megfogatik a tőrben, mert az egek csatornái megnyílnak, és megrendülnek a föld oszlopai. Romlással megromol a föld, töréssel összetörik a föld, rengéssel megrendül a föld; inogva meging a föld, miként a részeg, és meglódul, mint a kaliba, és reá nehezedik bűne és elesik; és nem kél fel többé!” (Ézsaiás 24:16b–20).
16 Ézsaiást bánat tölti el amiatt, ami népére vár. Az őt körülvevő helyzet szomorú és fájdalmas érzéseket kelt benne. Nagyon sokan vannak a hitetlenek, és rettegést keltenek az ország lakóiban. Amikor Jehova megvonja védelmét, akkor Júda hűtlen lakói éjjel és nappal rettegést élnek majd át. Az életük sem lesz biztonságban. Nem lehet majd elmenekülni a közelgő katasztrófa elől, mely amiatt sújtja őket, hogy elhagyták Jehova parancsolatait és figyelmen kívül hagyták az isteni bölcsességet (Példabeszédek 1:24–27). Eljön a nyomorúság még annak ellenére is, hogy az országban levő hitetlenek arról próbálják meggyőzni őket, hogy minden rendben lesz, és hamissággal félrevezetik a népet, hogy a pusztulásba vezető úton haladjon (Jeremiás 27:9–15). Eljönnek a külső ellenségeik, kifosztják és foglyul viszik őket. Mindez nagyon aggasztja Ézsaiást.
17. a) Miért nem lesz lehetőség a menekülésre? b) Mi történik majd az országgal, amikor Jehova kinyilvánítja az egekből ítélet-végrehajtó hatalmát?
17 A prófétának ellenben ki kell hirdetnie, hogy nem lesz menekvés. Bárhová próbáljanak is menekülni az emberek, elfogják őket. Lehet, hogy néhányan elmenekülnek az egyik csapás elől, de egy másik eléri majd őket: sehol sem lesznek biztonságban. Olyanok lesznek, mint az űzött vad, mely elkerüli ugyan, hogy beleessen a verembe, de a csapda megfogja. (Vesd össze: Ámosz 5:18, 19.) Jehova ki fogja nyilvánítani ítélet-végrehajtó hatalmát az egekből, és még a föld alapjait is megrázkódtatja. A föld, akár egy részeg ember, tántorog és elesik, bűnnel teli, és képtelen újra lábra állni (Ámosz 5:2). Jehova ítélete eldöntött tény. Az országot teljes pusztulás és romlás sújtja majd.
Jehova dicsőségben uralkodik majd
18., 19. a) Mire utalhat „a magasság serege” kifejezés, és hogyan zárják „tömlöczbe” ezt a sereget? b) Valószínűleg hogyan fordítja Jehova„ sok napok után” a figyelmét „a magasság seregére”? c) Hogyan fordítja Jehova a figyelmét „a föld királyaira”?
18 Ézsaiás próféciája most kiszélesedik, s előremutat Jehova szándékának végső kibontakozására: „lesz ama napon: meglátogatja az Úr a magasság seregét a magasságban, és a föld királyait a földön: és összegyűjtve összegyűjtetnek gödörbe, mint a foglyok, és bezáratnak tömlöczbe, és sok napok után meglátogattatnak. És elpirul a hold, és megszégyenül a nap, mikor a seregek Ura uralkodik Sion hegyén és Jeruzsálemben: s vénei előtt dicsőség lészen” (Ézsaiás 24:21–23).
19 „A magasság serege” kifejezés talán a démonokra, ’e sötétség világuralkodóira, az égi helyeken levő gonosz szellemi erőkre’ utal (Efézus 6:12). Ezeknek óriási befolyásuk volt a világhatalmakra (Dániel 10:13, 20; 1János 5:19). Az a céljuk, hogy elfordítsák az embereket Jehovától és a neki bemutatott tiszta imádattól. Bámulatos, mennyire sikeres a csábításuk, mellyel Izraelt ráveszik, hogy az őt körülvevő nemzetek romlott szokásait kövesse, s ezzel rászolgáljon Isten ítéletére! De Sátánnak és a démonainak számot kell adniuk Istennek akkor, amikor Ő végül a figyelmét rájuk és a föld azon uralkodóira fordítja, „a föld királyaira a földön”, akiket az Isten elleni lázadásra és törvényeinek áthágására késztettek (Jelenések 16:13, 14). Jelképes nyelvezetet használva Ézsaiás azt mondja, hogy Sátánt és démonait összegyűjtik és ’tömlöcbe zárják’. „Sok napok után”, talán akkor, amikor egy időre szabadon engedik őket (de nem „a föld királyait a földön”) Jézus Krisztus Ezeréves Uralmának a végén, Isten elhozza rájuk megérdemelt végső büntetésüket (Jelenések 20:3, 7–10).
20. Hogyan és mikor ’lett királlyá’ Jehova az ókorban és a modern korban egyaránt?
20 Ézsaiás próféciájának ez a része tehát egy csodálatos biztosítékot adott a zsidóknak. Jehova a neki megfelelő időben előidézi majd az ókori Babilon bukását, és visszaviszi a zsidókat szülőföldjükre. Időszámításunk előtt 537-ben, amikor Isten ezen a módon bemutatta hatalmát és szuverenitását népe érdekében, valóban ezt lehetett nekik mondani: „Királlyá lett a te Istened” (Ézsaiás 52:7, K. f.). A modern korban Jehova „királlyá lett” 1914-ben, amikor Jézus Krisztust királyként beiktatta az Ő égi Királyságában (Zsoltárok 96:10). Ismét „királlyá lett” 1919-ben, amikor bemutatta királyi voltának hatalmát azáltal, hogy a szellemi Izraelt kiszabadította Nagy Babilon rabságából.
21. a) Hogyan ’pirul el a hold és szégyenül meg a nap’? b) Milyen harsogó kiáltás legnagyobb beteljesedésére kerül majd sor?
21 Jehova újból ’királlyá lesz’, amikor véget vet Nagy Babilonnak és a dolgok e gonosz rendszere többi részének (Zakariás 14:9; Jelenések 19:1, 2, 19–21). Ezután Jehova Királyságának uralma olyan csodálatos lesz, hogy sem az éjszaka világító telihold, sem a déli csúcsponton levő nap nem vetekedhet vele dicsőségben. (Vesd össze: Jelenések 22:5.) Ezek, jelképesen szólva, szégyellik majd a dicsőséges seregek Jehovájához hasonlítani magukat. Jehováé lesz a legfőbb uralom. Mindenható ereje és dicsősége mindenki előtt nyilvánvaló lesz (Jelenések 4:8–11; 5:13, 14). Milyen csodálatos kilátás! Akkor az egész föld a legnagyobb beteljesedésben visszhangozza majd a Zsoltárok 97:1-et (K. f.): „Király az Úr! Ujjongjon a föld, ünnepeljen a sok sziget!”
[Tanulmányozási kérdések]
[Kép a 262. oldalon]
Többé nem hallatszik zene és öröm az országban
[Kép a 265. oldalon]
Néhányan túlélik majd Jehova ítéletét, éppen úgy, ahogyan a fán is marad gyümölcs a betakarítás után
[Kép a 267. oldalon]
Ézsaiást bánat tölti el amiatt, ami népére vár
[Kép a 269. oldalon]
Sem a nap, sem a hold nem vetekedhet Jehovával dicsőségben
