Huszonegyedik fejezet

Jehova magasra emeli kezét

Ézsaiás 25:1—27:13

1. Miért értékeli nagyra Ézsaiás Jehovát?

ÉZSAIÁS mély szeretetet érez Jehova iránt, és örömét találja dicséretében. Így kiált fel: „Uram, te vagy Istenem, magasztallak, dícsérem nevedet!” Mi segít a prófétának, hogy ilyen mély értékelést érezzen Teremtője iránt? Fontos szerepet játszik az a tény, hogy ismeri Jehovát és a tevékenységeit. Ézsaiás ezt követő szavai erről az ismeretről árulkodnak: „Mivel csodát cselekvél, örök tanácsaid hűség és igazság” (Ézsaiás 25:1). Az előtte élt Józsuéhoz hasonlóan Ézsaiás tudja, hogy Jehova hűséges és megbízható, valamint hogy minden ’tanácsa’ (minden, amit elhatároz) valóra válik (Józsué 23:14).

2. Jehovának mely határozatát hirdeti ki most Ézsaiás, és feltehetőleg kit érint ez a határozat?

² Jehova határozatai magukban foglalják az Izrael ellenségei elleni, ítéletet tartalmazó kijelentéseit is. Ézsaiás most ezek közül hirdet ki egyet: „a városból kőrakást csináltál, az erős városból romot, az idegenek palotáját olyanná tetted, hogy nincs többé város; soha örökké meg nem épül” (Ézsaiás 25:2). Melyik ez a meg nem nevezett város? Ézsaiás talán a moábi Arra * utal. Moáb már régóta ellenségesen viszonyul Isten népéhez. De az is lehet, hogy egy másik, erősebb városra utal: Babilonra (Ézsaiás 15:1; Sofóniás 2:8, 9).

3. Hogyan tisztelik Jehovát az ellenségei?

 ³ Hogyan reagálnak majd Jehova ellenségei, amikor beteljesedik Jehova erős városuk elleni határozata? „Ezért tisztel téged az erős nép, téged fél a hatalmas nemzetek városa” (Ézsaiás 25:3, „Úf”). Érthető, hogy a mindenható Isten ellenségei félnek majd tőle. De hogyan tisztelik őt? Vajon elhagyják majd hamis isteneiket, és csatlakoznak a tiszta imádathoz? Aligha! Inkább akkor tisztelik majd Jehovát — a fáraóhoz és Nabukodonozorhoz hasonlóan —, amikor kénytelenek lesznek elismerni elsöprő felsőbbségét (2Mózes 10:16, 17; 12:30–33; Dániel 4:34).

4. Mi „a hatalmas nemzetek városa” ma, és hogyan kell még ennek a városnak is tisztelnie Jehovát?

⁴ Napjainkban „a hatalmas nemzetek városa” megegyezik ’a nagy várossal, melynek királysága van a föld királyai felett’, vagyis „Nagy Babilonnal”, a hamis vallás világbirodalmával (Jelenések 17:5, 18). Ennek a birodalomnak fő része a kereszténység. Hogyan tisztelik Jehovát a kereszténység vallási vezetői? Azáltal, hogy keserűen belenyugszanak azokba a csodálatos dolgokba, melyeket a Tanúiért tett. Különösen 1919-ben, miután Jehova szolgái kiszabadultak Nagy Babilon szellemi fogságából, és Jehova helyreállította lendületes tevékenységüket, ezek a vezetők „megrémültek, és dicsőséget adtak az ég Istenének” (Jelenések 11:13). *

5. Hogyan védi meg Jehova azokat, akik teljesen megbíznak benne?

⁵ Noha Jehova félelmetes az ellenségei szemében, menedék a szelídeknek és alázatosaknak, akik őt szeretnék szolgálni. Vallási és politikai zsarnokok mindent megpróbálhatnak, hogy megtörjék az igaz imádók hitét, de kudarcot vallanak, mert imádói teljesen megbíznak Jehovában. Jehova végül könnyedén elnémítja ellenfeleit, úgy, mintha a perzselő sivatagi napot eltakarná egy felhővel, vagy mintha  egy fallal útját állná a szélvésznek. (Olvasd el: Ézsaiás 25:4, 5.)

’Lakodalom minden népnek’

6., 7. a) Milyen lakomát rendez Jehova, és kinek? b) Mit mutat be az Ézsaiás által megjövendölt lakoma?

⁶ Egy szeretetteljes édesapához hasonlóan Jehova nemcsak megvédi gyermekeit, hanem táplálja is őket, különösen szellemi értelemben. Miután 1919-ben megszabadította népét, készített neki egy győzelmi lakomát, vagyis bőségesen adott szellemi táplálékot: „szerez a seregek Ura minden népeknek e hegyen lakodalmat kövér eledelekből, lakodalmat erős borból; velős, kövér eledelekből, megtisztult erős borból” (Ézsaiás 25:6).

⁷ A lakomára Jehova ’hegyén’ kerül sor. Mi ez a hegy? „Az Úr házának hegye”, melyhez „az utolsó időkben” minden nemzetből özönlenek. Jehova ’szentségének hegye’, ahol hűséges imádói nem ártanak és nem pusztítanak (Ézsaiás 2:2; 11:9). Imádatának felemelt helyén Jehova megteríti bőséges lakomáját a hűségeseknek. Azok a szellemi javak, melyekből most oly bőségesen részesülnek, bemutatják azokat a fizikai javakat, melyekben akkor részesülnek majd, amikor Isten Királysága lesz az emberiség egyedüli kormányzata. Akkor nem lesz többé éhség. „Bő gabona legyen az országban a hegyek tetején is” (Zsoltárok 72:8, 16).

8., 9. a) Az emberiségnek melyik két nagy ellenségét fogják eltávolítani? Magyarázd meg! b) Mit tesz majd Isten, hogy eltávolítsa népének a gyalázatát?

⁸ Dicsőséges kilátásaik vannak azoknak, akik most részt vesznek ezen az Isten által készített szellemi lakomán. Figyeljük meg Ézsaiás ezt követő szavait. A halált és a bűnt fojtogató „fátyolhoz” vagy „takaróhoz” hasonlítva a következőket mondja: „[Jehova] elveszi e hegyen a fátyolt, mely beboríta minden népeket, és a takarót, mely befödött vala  minden népségeket; elveszti a halált örökre, és letörli az Úr Isten a könyhullatást minden orczáról” (Ézsaiás 25:7, 8a).

⁹ Igen, nem lesz többé bűn és halál! (Jelenések 21:3, 4). Sőt, vége szakad annak a hazug gyalázatnak is, melyet Jehova szolgáinak évezredeken keresztül el kellett viselniük. „Népe gyalázatát eltávolítja az egész földről; mert az Úr szólott” (Ézsaiás 25:8b). Hogyan történik ez? Jehova eltávolítja ennek a gyalázatnak az előidézőjét, Sátánt és a magvát (Jelenések 20:1–3). Nem csoda, hogy Isten népe erre a felkiáltásra érez majd indíttatást: „Ímé Istenünk, a kit mi vártunk és a ki megtart minket; ez az Úr, a kit mi vártunk, örüljünk és örvendezzünk szabadításában!” (Ézsaiás 25:9).

A gőgöseket megalázzák

10., 11. Milyen szigorú bánásmódot tartogat Jehova Moábnak?

¹⁰ Jehova népének azokat a tagjait menti meg, akik alázatosságot tanúsítanak. Izrael szomszédja, Moáb viszont büszke, és Jehova utálja a büszkeséget (Példabeszédek 16:18). Moábra ezért megaláztatás vár: „az Úr keze nyugszik e hegyen, és eltapostatik Moáb az ő földében, mint eltapostatik a szalma a ganaj levében. És kiterjeszti kezeit abban, mint kiterjeszti az úszó, hogy ússzék; de az Úr megalázza kevélységét és kezei csalárdságát; és magas falaid erősségét lerontja, megalázza, a földre, porba dobja” (Ézsaiás 25:10–12).

¹¹ Jehova keze védelmezően „nyugszik” majd az ő szent hegyén. A gőgös Moáb ellen viszont „kiterjeszti” kezét, és az eltapostatik, mint „a ganaj levében”. Ézsaiás idejében szokás, hogy a szalmát beletapossák állati ürülékből készült halmokba, s így készítenek trágyát; Ézsaiás tehát Moáb megaláztatását jövendöli meg magas, látszólag biztonságos falai ellenére.

12. Miért emeli ki Jehova Moábot, hogy ítéletet hirdessen felette?

 ¹² Miért emeli ki Jehova Moábot, hogy ilyen szigorú határozatot közöljön róla? A moabiták Lótnak, Ábrahám unokatestvérének, Jehova imádójának a leszármazottai. Ezért nem csupán szomszédai Isten szövetséges népének, de a rokonai is. Mégis hamis isteneket fogadtak el, és makacs ellenségei Izraelnek. Megérdemlik sorsukat. Ebből a szempontból Moáb olyan, mint Jehova szolgáinak mai ellenségei. Különösen hasonlít a kereszténységre, mely azt állítja magáról, hogy az első századi keresztény gyülekezetig nyúlnak vissza a gyökerei, de ahogy már korábban láttuk, Nagy Babilon fő részét alkotja.

Ének a megmentésről

13., 14. Milyen ’erős városa’ van ma Isten népének, és kiknek szabad belépniük abba?

¹³ Mi a helyzet Isten népével? Lelkesek, mert Jehova tetszését és védelmét élvezik, ezért dalba fognak: „Ama napon ez éneket énekelik Júda földén: Erős városunk van nékünk, szabadítását adta kőfal és bástya gyanánt! Nyissátok fel a kapukat, hogy bevonuljon az igaz nép, a hűség megőrzője” (Ézsaiás 26:1, 2). Noha nem kétséges, hogy ezek a szavak beteljesedtek egyszer az ókorban, ma is van egy világosan látható teljesedésük. Jehova ’igaz népének’, a szellemi Izraelnek erős, városhoz hasonló szervezete van. Micsoda okot ad ez az örvendezésre, az éneklésre!

¹⁴ Milyen emberek jönnek be ebbe a ’városba’? Az ének választ ad: „Akinek szilárd a jelleme, azt [te Isten] megőrzöd teljes békében, mert benned bízik” (Úf). Majd így folytatódik: „bízzatok az Úrban örökké, mert az Úrban, Jehovában, örök kőszálunk van” (Ézsaiás 26:3, 4). ’A jellem’, amit Jehova megszilárdít, az a vágy, hogy engedelmeskedjünk  igazságos alapelveinek, és Benne bízzunk, ne pedig ennek a világnak a botladozó kereskedelmi, politikai és vallási rendszerében. Az „Úr, Jehova” a biztonság egyedüli megbízható kősziklája. Azok, akik teljesen bíznak Jehovában, élvezik a védelmét, és „teljes békét” tapasztalnak (Példabeszédek 3:5, 6; Filippi 4:6, 7).

15. Hogyan alázták meg napjainkban „a magas várost”, és hogyan ’tapodják azt a szegény lábai’?

¹⁵ Micsoda ellentétben áll ez azzal, ami Isten népének ellenségeivel történik! „Meghorgasztá a magasban lakozókat: a magas várost, megalázá azt, megalázá azt a földig, és a porba dobta azt; láb tapodja azt, a szegény lábai, a gyöngék talpai!” (Ézsaiás 26:5, 6). Lehet, hogy Ézsaiás itt is egy Moábban található „magas városra” utal, de az is lehetséges, hogy egy másik városra, például Babilonra, mely határozottan kimagaslik gőgössége miatt. Bárhogy legyen is, Jehova ekkorra már megfordítja a helyzetet, és ’a gyöngék és a szegények’ taposnak ezen „a magas városon”. Napjainkban ez a prófécia nagyon jól leírja Nagy Babilont, különösen a kereszténységet. Ez a „magas város” 1919-ben kénytelen volt szabadon bocsátani Jehova népét (ez egy megalázó bukás volt), ez a nép pedig elkezdte megtaposni volt fogva tartóját (Jelenések 14:8). Hogyan? Nyilvánosan hirdeti, hogy közeledik felé Jehova bosszúja (Jelenések 8:7–12; 9:14–19).

 Vágyakozás az igazságosság és Jehova ’emlékezete’ után

16. Hogyan mutat nagyszerű példát az odaadásban Ézsaiás?

¹⁶ Ez után a győzedelmes ének után Ézsaiás feltárja, mennyire mély saját odaadása, valamint azt, milyen jutalmakkal jár az igazságosság Istenének szolgálata. (Olvasd el: Ézsaiás 26:7–9.) A próféta nagyszerű példát mutat abban, hogy ’az Úrra vár’, és abban, hogy mélységesen vágyakozik Jehova ’neve és emlékezete’ után. Mi Jehova emlékezete? A 2Mózes 3:15 ezt mondja: „Az Úr [Jehova, NW] . . . az én nevem mind örökké és ez az én emlékezetem nemzetségről nemzetségre.” Ézsaiás nagyra becsüli Jehova nevét és mindazt, amit képvisel, beleértve Isten igazságos irányadó mértékeit és útjait is. Azok, akik hasonló szeretetet tanúsítanak Jehova iránt, biztosak lehetnek az áldásában (Zsoltárok 5:9; 25:4, 5; 135:13; Hóseás 12:5).

17. Milyen kiváltságokban nem részesülnek majd a gonoszok?

¹⁷ De nem mindenki szereti Jehovát és magasztos irányadó mértékeit. (Olvasd el: Ézsaiás 26:10.) A gonoszok, még ha meghívják is őket, konokul elutasítják, hogy igazságosságot tanuljanak, hogy így beléphessenek „a becsületes országba” (Úf), abba az országba, melyet Jehova erkölcsileg és szellemileg becsületes szolgái töltenek meg. Ezért hát a gonosz „nem nézi az Úr méltóságát”. Ezek a gonoszok nem maradnak életben, hogy láthatnák az emberiségre Jehova nevének megszentelődése után áradó áldásokat. Még az új világban is, amikor az egész föld „becsületes ország” lesz, lehetnek majd néhányan, akik nem reagálnak Jehova szerető-kedvességére. Az ilyen személyek nevét nem írják majd bele az élet könyvébe (Ézsaiás 65:20; Jelenések 20:12, 15).

18. Milyen módon vakok néhányan szándékosan Ézsaiás napjaiban, és mikor lesznek kénytelenek „látni” Jehovát?

¹⁸ „Uram! magas a Te kezed, de nem látják! de látni fogják,  és megszégyenülnek, néped iránt való buzgó szerelmedet; és tűz emészti meg ellenségeidet” (Ézsaiás 26:11). Ézsaiás napjaiban Jehova keze akkor bizonyul felmagasztaltnak, amikor Jehova megvédi népét azáltal, hogy fellép a nép ellenségei ellen. Ámde a legtöbben nem ismerik ezt fel. Ezek a személyek, akik szándékosan vakok szellemileg, végül kénytelenek lesznek „látni”, vagyis elismerni Jehovát, amikor megemészti őket buzgalmának tüze (Sofóniás 1:18). Isten később ezt mondja Ezékielnek: „megtudják, hogy én vagyok az Úr!” (Ezékiel 38:23).

„Akit szeret Jehova, azt megfegyelmezi”

19., 20. Miért és hogyan részesítette népét fegyelmezésben Jehova, és kiknek vált javára ez a fegyelmezés?

¹⁹ Ézsaiás tudja, hogy honfitársainak békéje és jóléte csakis Jehova áldásának köszönhető. „Uram! Te adsz nékünk békességet, hisz minden dolgainkat megcselekedted értünk” (Ézsaiás 26:12). Bár ez így van, és Jehova azt a lehetőséget állította népe elé, hogy „papok birodalma és szent nép” legyen, Júda történelmében mégis volt jó is, meg rossz is (2Mózes 19:6). Az ország népe többször is hamis istenek imádatához fordult. Emiatt időről időre fegyelmezésben részesült. Ez a fegyelmezés viszont Jehova szeretetét bizonyítja, mert „akit szeret Jehova, azt megfegyelmezi” (Héberek 12:6).

²⁰ Jehova gyakran azáltal fegyelmezi népét, hogy megengedi, más népek, „más urak” (Úf) uralkodjanak rajta. (Olvasd el: Ézsaiás 26:13.) Időszámításunk előtt 607-ben megengedi, hogy a babiloniak fogságba vigyék a népet. Vajon ez a nép javára válik? Maga a szenvedés nem válik senkinek a javára. De ha a szenvedő tanul a történtekből, megbánja tettét és kizárólagos odaadást tanúsít Jehova iránt, akkor a javára válik (5Mózes 4:25–31). Vannak olyan zsidók, akik Istennek  tetsző megbánást tanúsítanak? Igen! Ézsaiás prófétailag így szól: „mi csak a te nevedet dicsérjük” (K. f.). Miután a zsidók i. e. 537-ben visszatérnek a fogságból, sokszor lesz még szükségük fegyelmezésre más bűnök miatt, de soha többé nem esnek abba a csapdába, hogy kőből készült isteneket imádjanak.

21. Mi történik majd Isten népének az elnyomóival?

²¹ Mi a helyzet Júda foglyul ejtőivel? „Az árnyak [akik tehetetlenek a halálban, »NW«] nem kelnek föl: ezért látogatád meg és vesztéd el őket, és eltörléd emlékezetöket” (Ézsaiás 26:14). Babilon szenvedni fog a Jehova választott népe elleni kegyetlenkedései miatt. A médek és a perzsák által Jehova megbuktatja a büszke Babilont, és kiszabadítja fogságban levő népét. Ezt a nagy várost, Babilont tehetetlenné teszik, jóformán meghal. Végül pedig megszűnik létezni is.

22. Milyen áldásban részesült Isten népe a modern korban?

²² A modern beteljesedésben a megfenyített szellemi Izrael maradéka 1919-ben kiszabadult Nagy Babilonból, és újra nekifogott Jehova szolgálatának. Az újult erőt kapott, felkent keresztények belevetették magukat prédikálási munkájukba (Máté 24:14). Jehova ezért növekedéssel áldotta meg őket, sőt előhozta még a „más juhok” nagy sokaságát is, hogy velük együtt szolgáljanak (János 10:16). „Megszaporítád e népet, Uram! megszaporítád e népet, magadat megdicsőítéd, kiterjesztetted a földnek minden határait. Oh Uram! a szorongásban kerestek Téged, és halk imádságot mondtanak, mikor rajtuk volt ostorod” (Ézsaiás 26:15, 16).

„Fölkelnek”

23. a) Hogyan mutatkozik meg kiemelkedő módon Jehova hatalma i. e. 537-ben? b) Hogyan mutatkozott meg az előzőhöz hasonlóan i. sz. 1919-ben?

²³ Ézsaiás újra arra a helyzetre fordítja figyelmét, melyet  Júda tapasztal, mialatt még fogoly Babilonban. A nemzetet egy asszonyhoz hasonlítja, aki épp vajúdik, de segítség híján nem képes szülni. (Olvasd el: Ézsaiás 26:17, 18.) Ez a segítség i. e. 537-ben érkezik el, és Jehova népe visszatér hazájába, buzgón vágyva rá, hogy újjáépítse a templomot és helyreállítsa az igaz imádatot. A nemzet tulajdonképpen feltámad a halálból. „Megelevenednek halottaid és holttesteim fölkelnek: serkenjetek föl és énekeljetek, a kik a porban lakoztok, mert harmatod az élet harmata, és visszaadja a föld az árnyakat [akik tehetetlenek a halálban, »NW«]!” (Ézsaiás 26:19). Milyen bámulatos módon mutatja ez Jehova hatalmát! Ezenkívül milyen nagyszerűen mutatta ezt a hatalmat az, amikor ezek a szavak 1919-ben beteljesedtek szellemi értelemben! (Jelenések 11:7–11). És mennyire várjuk már azt az időt, amikor ezek a szavak szó szerinti módon teljesednek az új világban, és a halál miatt tehetetlen személyek ’hallják majd Jézus hangját, és kijönnek’ az emléksírokból (János 5:28, 29).

24., 25. a) Talán hogyan engedelmeskedhettek az i. e. 539-ben élt zsidók Jehova parancsának, hogy rejtőzzenek el? b) Mikre utalhatnak a modern korban a ’szobák’, és milyen legyen a szemléletmódunk irántuk?

²⁴ Ámde ahhoz, hogy a hűségesek élvezhessék az Ézsaiás által megígért szellemi áldásokat, engedelmeskedniük kell Jehova parancsainak: „Menj be népem, menj be szobáidba, és zárd be ajtóidat utánad, és rejtsd el magad rövid szempillantásig, míg elmúlik a bús harag! Mert ímé az Úr kijő helyéről, hogy meglátogassa a föld lakóinak álnokságát, s felmutatja a föld a vért, és el nem fedi megöletteit többé!” (Ézsaiás 26:20, 21; vesd össze: Sofóniás 1:14). Lehetséges, hogy ez a szövegrész először akkor teljesedik be, amikor a Czírus király vezetése alatt álló médek és perzsák i. e. 539-ben legyőzik Babilont. A görög történész, Xenophón szerint, amikor Czírus belép Babilonba, megparancsolja,  hogy mindenki maradjon a házában, mert lovasai „parancsot kaptak, hogy megöljenek mindenkit, akit a házakon kívül találnak”. Az ebben a próféciában szereplő ’szobák’ napjainkban szoros összefüggésben lehetnek Jehova népének az egész világon található több tízezer gyülekezetével. Ezek a gyülekezetek továbbra is kulcsfontosságú szerepet töltenek majd be az életünkben, még „a nagy nyomorúság” alatt is (Jelenések 7:14). Mennyire létfontosságú, hogy megőrizzük jó szemléletmódunkat a gyülekezet iránt, és legyünk rendszeres kapcsolatban vele! (Héberek 10:24, 25).

²⁵ Hamarosan elérkezik Sátán világának a vége. Még nem tudjuk, hogyan fogja Jehova megvédeni a népét ebben a félelmetes időszakban (Sofóniás 2:3). Azt viszont tudjuk, hogy életünk attól függ, hiszünk-e Jehovában, illetve hogy lojálisak leszünk-e és engedelmeskedünk-e neki.

26. Mi a „Leviatán” Ézsaiás napjaiban, és a mi időnkben, valamint mi történik ezzel „a sárkánnyal, mely a tengerben van”?

²⁶ Előretekintve erre az időre, Ézsaiás így jövendöl: „Ama napon meglátogatja az Úr kemény, nagy és erős kardjával Leviatánt, a futó kígyót, Leviatánt, a keringő kígyót, és megöli a sárkányt, mely a tengerben van” (Ézsaiás 27:1). Az első beteljesedésben a „Leviatán” azokra az országokra utal, melyekbe Izrael el lett szórva, például Babilonra, Egyiptomra és Asszíriára. Ezek az országok nem lesznek képesek meggátolni, hogy Jehova népe a megfelelő időben visszatérjen szülőföldjére. Vajon ki a modern kori Leviatán? Úgy tűnik Sátán — „az őskígyó” — meg a földön lévő gonosz rendszere, melyet eszközként használ a szellemi Izrael elleni hadakozásában (Jelenések 12:9, 10; 13:14, 16, 17; 18:24). A „Leviatán” 1919-ben elvesztette hatalmát Isten népe fölött, hamarosan pedig teljesen eltűnik majd, amikor Jehova  „megöli a sárkányt, mely a tengerben van”. Addig sem lesz igazán sikeres semmi, amit a „Leviatán” talán megkísérel Jehova népe ellen (Ézsaiás 54:17).

„Színború szőlő”

27., 28. a) Mivel töltötte meg Jehova szőlője az egész földet? b) Hogyan védelmezi Jehova a szőlőjét?

²⁷ Ézsaiás most egy másik énekkel gyönyörűen szemlélteti,  mennyire eredményes lesz Jehova megszabadult népe: „Ama napon a színború szőlőről énekeljetek: Én, az Úr, őrízem azt, minden szempillantásban öntözöm, hogy senki meg ne látogassa, éjjel-nappal megőrzöm azt” (Ézsaiás 27:2, 3). A szellemi Izrael maradéka és keményen dolgozó  társaik valóban megtöltötték az egész földet szellemi termésükkel. Micsoda ok ez az ünneplésre, az énekre! Minden érdem Jehovát, a szőlőjét szeretően gondozó gazdát illeti. (Vesd össze: János 15:1–8.)

²⁸ Jehova korábbi haragját most öröm váltja fel! „Nincsen haragom, de ha tövis és gaz jő elém, csatára megyek ellene, és meggyújtom azt mind együtt; avagy fogja meg erősségemet, kössön békét velem, békét kössön velem!” (Ézsaiás 27:4, 5). Azért, hogy szőlője továbbra is biztosan ’színbort’ teremjen bőségesen, Jehova kiirt és jelképesen szólva tűzzel eléget minden gyomszerű befolyást, mely megronthatná szőlőjét. Ezért ne engedjük, hogy bárki is veszélybe sodorja a keresztény gyülekezet jólétét! Inkább ’fogja meg mindenki Jehova erősségét’, törekedve az ő tetszésére és védelmére. Aki így tesz, békét köt Istennel: ez annyira fontos, hogy Ézsaiás kétszer is említést tesz róla. Mi az eredmény? „Jövendőben [Jákob] meggyökerezik, virágzik és virul [Izrael], és betöltik a földnek színét gyümölcscsel” (Ézsaiás 27:6). * Mennyire gyönyörűen bizonyítja ennek a versnek a teljesedése Jehova hatalmát! A felkent keresztények 1919-től fogva megtöltik a földet „gyümölcscsel”, tápláló szellemi eledellel. Ennek hatására csatlakoznak hozzájuk a más juhok lojális milliói, akik velük együtt „éjjel-nappal szent szolgálatot végeznek” Istennek (Jelenések 7:15). Egy romlott világ kellős közepén ezek a személyek örömmel kiállnak Isten magasrendű irányadó mértékei mellett. Jehova pedig továbbra is növekedéssel áldja meg őket. Sohase veszítsük szem elől azt a nagyszerű kiváltságot, hogy részesülhetünk a „gyümölcsből”, és saját dicsérő kiáltásunk által megoszthatjuk másokkal is!

[Lábjegyzetek]

[Tanulmányozási kérdések]

[Kiemelt rész a 285. oldalon]

 A „nagy kürt” szabadságot hirdet

Időszámításunk előtt 607-ben megnövekszenek Júda fájdalmai, amikor Jehova azzal fegyelmezi ezt az önfejű népet, hogy fogsággal veri meg őt. (Olvasd el: Ézsaiás 27:7–11.) A nemzet bűne túl súlyos ahhoz, hogy az állatáldozatokkal engesztelést lehetne szerezni értük. Ahogyan ’elűzik’ (Úf) a juhokat vagy a kecskéket, vagy ahogyan egy erős szél elfújja „lehelletével” a leveleket, úgy űzi el Jehova szülőföldjéről Izraelt. Ezután még az asszonyokkal szemléltetett gyengék is képesek elvinni azt, ami maradt az országban.

Eljön viszont az idő, amikor Jehova kiszabadítja népét a fogságból. Megszabadításukat ahhoz hasonlíthatjuk, mint amikor a földműves kiszabadítja az olajbogyókat, melyeket jelképes értelemben a fa tart rabságban. „Lesz ama napon: cséplést tart az Úr az Eufrátes folyóvizétől Égyiptom patakjáig, és ti egyenként összeszedettek, [Izrael] fiai. És lesz ama napon: megfújják a nagy kürtöt, és eljőnek, a kik elvesztek Assiria földében és a kik kiűzettek Égyiptom földébe, és leborulnak az Úr előtt a szent hegyen, Jeruzsálemben” (Ézsaiás 27:12, 13). Időszámításunk előtt 539-ben kivívott győzelme után Czírus rendeletet bocsát ki, mellyel minden zsidót felszabadít birodalmában, mely Asszíriát és Egyiptomot is magában foglalja (Ezsdrás 1:1–4). Olyan ez, mintha megfújnának egy „nagy kürtöt”, mely az Isten népének szabadságát hirdető öröméneket harsogja.

 [Képek a 275. oldalon]

„Lakodalom kövér eledelekből”

[Kép a 277. oldalon]

Babilont megtapossák a volt foglyok lábai

 [Kép a 278. oldalon]

„Menj be szobáidba”