Jehova megalázza az önmagukat felmagasztalókat
Ötödik fejezet
Jehova megalázza az önmagukat felmagasztalókat
1., 2. Miért érdekes nekünk is Ézsaiás prófétai üzenete, melyet a napjaiban élt zsidókhoz intézett?
ELBORZADVA Jeruzsálem és Júda állapota miatt Ézsaiás próféta most Jehova Istenhez fordul, és kijelenti: „elhagytad, Uram, a Te népedet, [Jákob] házát” (Ézsaiás 2:6a). Mi ingerelte fel annyira Istent, hogy elutasítsa a népet, melyet „különleges tulajdonaként” választott ki? (5Mózes 14:2, NW).
2 Számunkra is rendkívül érdekes a leleplező üzenet, melyet Ézsaiás a napjaiban élt zsidókról mond. Miért? Azért, mert a mai kereszténység állapota sok dologban hasonlít Ézsaiás népének állapotára, és hasonló az ítélet is, melyet Jehova kihirdet. Ha figyelünk Ézsaiás szavaira, világosan megértjük majd, mit ítél el Isten, és segít majd elkerülni azokat a tevékenységeket, melyeket helytelenít. Ezért hát élénk érdeklődéssel vizsgáljuk meg Jehova prófétai szavát, ahogyan az Ézsaiás 2:6—3:28-ban fel lett jegyezve.
Büszkén hajolnak meg
3. Népének milyen hibáját vallja be Ézsaiás?
3 Népének hibáját bevallva Ézsaiás így szól: „telvék napkeleti erkölcsökkel [tele vannak keleti szokásokkal, »Úf«], és szemfényvesztők, mint a Filiszteusok, és idegenek fiaival kötnek szövetséget” (Ézsaiás 2:6b). Mintegy 800 évvel korábban Jehova ezt a parancsot adta választott népének: „Egyikkel se fertőztessétek meg magatokat ezek közül; mert mindezekkel ama pogányok fertőztették meg magokat, kiket én kiűzök ti előletek” (3Mózes 18:24). Azokra vonatkozóan, akiket különleges tulajdonául választott, Jehova az alábbiak elmondására kényszerítette Bálámot: „sziklák tetejéről nézem őt, és halmokról tekintem őt; ímé oly nép, a mely maga fog lakni, és nem számláltatik a nemzetek közé” (4Mózes 23:9, 12). Ézsaiás napjaira viszont Jehova választottai már magukévá tették a környező nemzetek utálatos szokásait, és „tele vannak keleti szokásokkal”. Nem Jehovába és szavába vetik hitüket, hanem „szemfényvesztők, mint a Filiszteusok”. Egyáltalán nem tartják magukat távol a nemzetektől, hanem az ország tele van „idegenek fiaival”: kétségtelenül olyan idegenek fiaival, akik istentelen szokásokat vezetnek be Isten népe körében.
4. Milyen hatással van a zsidókra a vagyon és a katonai erő, ahelyett hogy Jehova iránti hálára indítaná őket?
4 Megfigyelve az Uzziás király uralkodása alatt álló Júda akkori gazdasági jólétét és katonai erejét, Ézsaiás kijelenti: „betelt földje ezüsttel és aranynyal, és nincs szere-száma kincseinek; betelt földje lovakkal, és nincs szere-száma szekereinek” (Ézsaiás 2:7). Vajon a nép Jehovának ad hálát ezért a gazdagságért és katonai erőért? (2Krónika 26:1, 6–15). Szó sincs róla! Bizalmát sokkal inkább magába a gazdagságba veti, s elfordul annak Forrásától, Jehova Istentől. Mi az eredmény? „Betelt földje bálványokkal, és kezeik csinálmányának hajolnak meg, mit ujjaik csináltak. Ezért porba hajtatik a közember, és megaláztatik a főember, és meg nem bocsátsz nékik” (Ézsaiás 2:8, 9). Arcukat elfordítják az élő Istentől, és élettelen bálványok előtt borulnak le.
5. Miért nem alázatosságot kifejező tett a bálványok előtti leborulás?
5 A leborulás sokszor az alázatosság jele. De hiábavaló leborulni élettelen dolgok előtt, s csak ’megalázza’, romlottá teszi a bálványimádókat. Hogyan bocsáthatna meg Jehova ilyen bűnt? Mit tesznek majd ezek a bálványimádók akkor, amikor Jehova felelősségre vonja őket tevékenységeikért?
’A kevély szemek megaláztatnak’
6., 7. a) Mi történik Jehova ítéletnapján azokkal, akik felmagasztalják magukat? b) Mi és ki ellen tölti ki haragját Jehova, és miért?
6 Ézsaiás így folytatja: „Menj be a kősziklába, és rejtőzzél el a porba az Úr félelme elől, és az Ő nagyságának dicsősége előtt” (Ézsaiás 2:10). De nem lesz olyan kőszikla, mely elég nagy lenne ahhoz, hogy megvédje őket Jehovától, a Mindenhatótól, sem olyan fedezék, mely elég vastag, hogy elrejtse őket előle. Amikor eljön végrehajtani ítéletét, akkor a „kevély szemű közember megaláztatik, és a főemberek magassága porba hajtatik, és csak az Úr magasztaltatik fel ama napon” (Ézsaiás 2:11).
7 Közeledik „a seregek Urának napja”. Ez olyan időszak lesz, amikor Isten kitölti haragját „Libánon minden czédrusai ellen, a melyek magasak és felemelkedettek, s Básánnak minden tölgyfái ellen; minden magas hegyek ellen, és minden felemelkedett halmok ellen; minden magas torony ellen, és minden erős kőfal ellen; és Társisnak minden hajói ellen, és minden gyönyörűséges drágaságok ellen” (Ézsaiás 2:12–16). Igen, Jehova haragjának napján az emberek által, a büszkeségük jelképeként életre hívott minden szervezet és minden istentelen személy a figyelem előterébe kerül. Így „porba hajtatik a közember kevélysége, és megaláztatik a főemberek magassága, és egyedül az Úr magasztaltatik fel ama napon” (Ézsaiás 2:17).
8. Hogyan érkezik el Jeruzsálemre i. e. 607-ben az ítélet megjövendölt napja?
8 A megjövendölt ítéletnap i. e. 607-ben érkezik el a zsidókra, amikor a babiloni Nabukodonozor király lerombolja Jeruzsálemet. Lakosai látják, hogy szeretett városuk lángokban áll, büszke épületeit romba döntik, hatalmas falát pedig bezúzzák. Jehova templomából mindössze romok maradnak. „A seregek Urának napján” se kincseiknek, se szekereiknek nem lesz jelentőségük. És mi a helyzet bálványaikkal? Pontosan úgy történik majd, ahogyan Ézsaiás jövendöli: „a bálványokat teljességgel elveszti” (Ézsaiás 2:18). A zsidókat — beleértve a fejedelmeket és a hatalmasokat is — fogságba viszik Babilonba. Jeruzsálemnek 70 évig pusztán kell maradnia.
9. Milyen módon hasonlít a kereszténység állapota Ézsaiás napjainak Jeruzsálemében és Júdájában lévő állapotokhoz?
9 Mennyire hasonlít a kereszténység állapota Ézsaiás napjai Jeruzsálemének és Júdájának állapotához! Világos, hogy a kereszténység szoros kapcsolatot ápol e világ nemzeteivel. Lelkesen támogatja az Egyesült Nemzetek Szervezetét, és bálványokkal meg a Szentírással ellentétben álló szokásokkal tölti meg házát. Hívei anyagiasak, és a katonai erőbe vetik bizalmukat. És vajon nem igaz, hogy nagy kiválóságra méltónak tartják papságukat, címekkel és magas rangokkal ruházva fel őket? Kétségtelen, hogy teljesen elvész majd minden, amivel a kereszténység felmagasztalja önmagát. De mikor?
„Jehova napja” fenyegetően közeledik
10. Pál és Péter apostol „Jehova” melyik „napjára” mutat rá?
10 A Szentírás előremutat „Jehova” egyik olyan „napjára”, mely sokkal nagyobb jelentőségű lesz, mint az ókori Jeruzsálemre és Júdára eljött ítéletnap. Pál apostol ihletés alatt a trónra emelt Király, Jézus Krisztus jelenlétével kapcsolta össze „Jehova” közelgő „napját” (2Tesszalonika 2:1, 2). Péter akkor beszélt erről a napról, amikor azt említette, hogy létrejönnek ’új egek és új föld, és ezekben igazságosság fog lakozni’ (2Péter 3:10–13). Ez az a nap, melyen Jehova végrehajtja ítéletét a dolgok egész gonosz rendszerén, beleértve a kereszténységet is.
11. a) Ki „állhatja ki” „Jehova” közelgő „napját”? b) Hogyan tehetjük oltalmunkká Jehovát?
11 „Jaj ez a nap! — mondja Jóel próféta. — Bizony közel van az Úrnak [Jehovának, Komáromi fordítás] napja, és mint a pusztítás, úgy jön el a Mindenhatótól.” Figyelembe véve, milyen közel van ez a „nap”, vajon ne foglalkoztasson mindenkit a biztonsága ez alatt a félelmet keltő időszak alatt? Jóel megkérdezi: „Ki állhatja ki azt?” Majd választ is ad: „az Úr az ő népének oltalma” (Jóel 1:15; 2:11; 3:16). Vajon oltalom lesz Jehova Isten azoknak, akiknek gőgös a szellemük, és a vagyonba, a katonai erőbe meg az ember alkotta istenekbe vetik bizalmukat? Ez lehetetlen! Isten még a választott népétől is eltávozott akkor, amikor így cselekedtek. Valóban létfontosságú, hogy Isten minden szolgája ’keresse az igazságot, keresse az alázatosságot’, és gondosan vizsgálja meg, milyen helyet foglal el Jehova imádata az életében! (Sofóniás 2:2, 3).
„Cickányoknak és denevéreknek”
12., 13. Miért helyénvaló, hogy Jehova napján a bálványimádók „cickányoknak és denevéreknek” dobják oda isteneiket?
12 Hogyan tekintik majd bálványaikat a bálványimádók Jehova nagy napján? Ézsaiás így válaszol: „bemennek a sziklák barlangjaiba és a föld hasadékaiba, az Úr félelme elől és nagyságának dicsősége előtt, mikor felkél, hogy megrettentse a földet. Ama napon odadobja az ember ezüst bálványait és arany bálványait . . . a vakondokoknak [cickányoknak, »NW«] és denevéreknek, hogy elmenjen a sziklák lyukaiba és a hegyek hasadékiba, az Úr félelme elől és az Ő nagyságának dicsősége előtt, mikor felkél, hogy megrettentse a földet. Oh szünjetek meg hát az emberben bízni, a kinek egy lehellet van orrában, mert hát ugyan mire becsülhető ő?” (Ézsaiás 2:19—3:1).
13 A cickányok föld alatti lyukakban élnek, a denevérek pedig sötét és elhagyott barlangokban húzódnak meg. Ezenkívül, ahol egy helyen sok denevér alszik, ott undorító szag van, és vastag ürülékréteg halmozódik fel. Helyénvaló, hogy ilyen helyre vessék a bálványokat. Ez minden, amit érdemelnek: egy sötét és piszkos hely. Ami az embereket illeti, ők barlangokban és sziklák hasadékaiban keresnek majd oltalmat Jehova ítéletének napján. A bálványok és imádóik sorsa tehát ugyanaz lesz. Ézsaiás próféciájának megfelelően az élettelen bálványok nem mentették meg imádóikat és Jeruzsálemet sem Nabukodonozor kezeiből i. e. 607-ben.
14. Mit tesznek a világi gondolkodású emberek azon a közelgő napon, amikor Jehova végrehajtja ítéletét a hamis vallás világbirodalmán?
14 Mit tesznek majd az emberek azon a közelgő napon, amikor Jehova végrehajtja ítéletét a kereszténységen és a hamis vallás világbirodalmának más részein? Amikor szembesülnek a föld minden részén lévő elfajult állapotokkal, legtöbben valószínűleg felismerik, hogy bálványaik értéktelenek. Könnyen lehet, hogy helyettük majd a nem vallási, földi szervezetekben keresnek menedéket, többek között talán az Egyesült Nemzetek Szervezetében is, amely a Jelenések könyve 17. fejezetében szereplő „skarlátszínű vadállat”. Ennek a jelképes vadállatnak ’a tíz szarva’ fogja majd elpusztítani Nagy Babilont, a hamis vallás világbirodalmát, melynek kiemelkedő részét alkotja a kereszténység (Jelenések 17:3, 8–12, 16, 17).
15. Hogyan történik, hogy egyedül Jehova „magasztaltatik fel” ítéletének napján?
15 Még ha Nagy Babilont ez a jelképes tíz szarv teszi is pusztává és égeti is el közvetlen módon, ez valójában Jehova ítéletének a végrehajtása lesz. Nagy Babilonról az alábbiakat jelenti ki a Jelenések 18:8: „Ezért jönnek el egy napon a csapásai: halál, kesergés és éhínség, és teljesen elégetik őt tűzzel, mert erős Jehova Isten, aki megítélte őt.” Tehát Jehova Istent, a Mindenhatót illeti az érdem azért, mert megszabadítja az emberiséget a hamis vallás uralmától. Ahogy Ézsaiás mondja, „csak az Úr magasztaltatik fel ama napon. Mert a seregek Urának napja” ez (Ézsaiás 2:11b, 12a).
„Vezéreid hitetők”
16. a) Mi alkotja egy emberi társadalom ’támaszát és táplálóját’? b) Milyen szenvedés éri Ézsaiás népét amiatt, hogy elveszik társadalma ’támaszát és táplálóját’?
16 Ahhoz, hogy egy emberi társadalom stabil legyen, szüksége van ’támaszra és táplálóra’: olyan életfeltételekre, mint a táplálék és a víz, s ami még fontosabb, megbízható vezetőkre, akik képesek a nép irányítására és a társadalom rendjének fenntartására. Az ókori Izraelről viszont Ézsaiás így jövendöl: „ímé az Úr, a seregeknek Ura elveszi Jeruzsálemből és Júdából a támaszt és a táplálót, a kenyérnek minden erejét és a víznek minden erejét; az erőst és hadakozót, birót és prófétát, jóst és öreget; az ötvenedes hadnagyot, a tisztes embert, a tanácsost, az ügyes mestert és a varázsláshoz értőt” (Ézsaiás 3:2–4). Gyerekek lesznek fejedelmekké, és szeszélyesen uralkodnak. Nem elég, hogy az uralkodók elnyomják a népet, de „egyik a másik ellen, ki-ki az ő társa ellen támad, a gyermek az öreg ellen, becstelen a tisztes ellen” (Ézsaiás 3:5, 6). A gyermekek az idősekre ’támadnak’, s megtagadják a nekik járó tiszteletet. Az életkörülmények annyira rosszak lesznek, hogy az egyik ember ezt mondja majd a másiknak, aki nem alkalmas az uralkodásra: „Néked ruhád van, légy fejedelmünk, és e romlás kezed alatt legyen” (Ézsaiás 3:7). Azok viszont, akiket ily módon felkérnek erre, visszautasítják majd a felkérést, azt bizonygatva, hogy nincsen se képességük a megsebzett ország meggyógyítására, se pedig nem elég gazdagok, hogy ellássák a felelősséget. Ezt mondják majd: „Nem leszek sebkötöző, házamban is nincsen kenyér és nincs ruha; ne tegyetek engem e nép fejedelmévé!” (Ézsaiás 3:8).
17. a) Milyen értelemben voltak Jeruzsálem és Júda bűnei olyanok, mint Szodomáé? b) Ézsaiás kit hibáztat népének az állapotáért?
17 Ézsaiás így folytatja: „Mert megromlott Jeruzsálem, és Júda elesett, mert nyelvök és cselekedeteik az Úr ellen vannak, hogy az Ő dicsőséges szemeit ingereljék. Arczuk tekintete tesz ellenök bizonyságot, bűneikkel Sodoma módjára kérkednek, nemhogy eltitkolnák; jaj lelköknek! mert magok szereztek magoknak gonoszt” (Ézsaiás 3:9, 10). Isten népe szavaival és tetteivel fellázadt az igaz Isten ellen. Még szégyentelen és megbánás nélküli arckifejezése is feltárja bűneit, melyek éppoly visszataszítóak, mint Szodoma bűnei. Szövetséges viszonyban van ugyan Jehova Istennel, de ő nem változtatja meg érdekében az irányadó mértékeit. „Az igaznak . . . jól lészen dolga, mert cselekedeteik gyümölcsével élnek. Jaj a gonosznak, gonoszul lesz dolga, mert kezeinek cselekedete szerint fizetnek néki. Népem nyomorgatói gyermekek, és asszonyok uralkodnak rajta; népem! a te vezéreid hitetők, és ösvényidnek útját elrejtik előled” (Ézsaiás 3:11–13).
18. a) Milyen ítéletet mond ki Jehova az Ézsaiás napjaiban élt vének és fejedelmek fölött? b) Milyen tanulságot vonhatunk le Jehovának a vének és fejedelmek fölötti ítéletéből?
18 A Júdában lévő véneket és fejedelmeket Jehova ’ítéli’, és „törvénybe megy” velük: „ti lelegeltétek a szőlőt, szegénytől rablott marha van házaitokban: Mi dolog, hogy népemet összezúzzátok, és a szegények orczáját összetöritek?” (Ézsaiás 3:14–16). A vezetők nem a nép jólétén fáradoznak, hanem csalárd tevékenységekben vesznek részt. Visszaélnek hatalmukkal azáltal, hogy magukat gazdagítják, a szegényeket és szűkölködőket pedig kifosztják. De ezeknek a vezetőknek felelniük kell Jehova előtt azért, mert elnyomják a lesújtottakat. Micsoda figyelmeztetés ez azoknak, akiknek felelősségteljes beosztásuk van napjainkban! Mindig figyeljenek rá, nehogy visszaéljenek hatalmukkal!
19. Kiknek az elnyomásában és üldözésében bűnös a kereszténység?
19 A kereszténység (különösen a papsága és a főemberei) sok mindent megszerzett magának csaló módon, ami az átlagembereket illetné meg. Ezeket az embereket eddig is elnyomta, és továbbra is elnyomja. Ütlegelte, üldözte és bántalmazta Isten népét is, és nagy gyalázatot hozott Jehova nevére. A megfelelő időben Jehova biztosan ítéletre kel ellene.
„A szépség helyén homlokra sütött bélyeg”
20. Mi miatt leplezi le Jehova „Sion leányait”?
20 A vezetők helytelen tetteinek leleplezése után Jehova Sion, vagyis Jeruzsálem asszonyaihoz fordul. „Sion leányai” nyilvánvalóan divatból „láblánczokat” (bokájuk köré erősített kis láncokat) viselnek, melyek dallamosan csilingelő hangot adnak. Az asszonyok megrövidítik lépéseiket, és „aprókat lépve járnak”, s ezt talán előkelő nőies járásnak tartják. Ugyan mi lehet ebben helytelen? Ezeknek az asszonyoknak a hozzáállása. Jehova ezt mondja: „Sion leányai felfuvalkodtak, és felemelt nyakkal járnak, szemeikkel pillognak” (Ézsaiás 3:17). Az ilyen gőgösség nem marad megtorlás nélkül.
21. Milyen hatással van a zsidó nőkre az, hogy Jehova elítéli Jeruzsálemet?
21 Ezért, amikor Jehova ítélete lesújt az országra, ezek a gőgös asszonyok, „Sion leányai” mindent elvesztenek majd: még a szépségüket is, melyre olyan büszkék. Jehova így prófétál: „Megkopaszítja az Úr Sion leányainak fejtetőjét, és az ő szemérmöket megmezteleníti. Ama napon eltávolítja az Úr az ő lábaik zengő ékességét, a napocskákat és holdacskákat, a fülönfüggőket, a karpereczeket és a fátyolokat, a pártákat, a láblánczokat, az öveket, a jóillattartókat és az ereklyéket [vagy amuletteket], a gyűrűket és az orrpereczeket, az ünneplő ruhákat, a palástokat, a nagy kendőket és az erszényeket, a tükröket, a gyolcsingeket, a főkötőket és a keczeléket” (Ézsaiás 3:18–24). Micsoda döbbenetes fordulat!
22. Mit veszítenek el Jeruzsálem asszonyai a díszeiken kívül?
22 A prófétai üzenet ezután így folytatódik: „lesz a balzsamillat helyén büdösség, az öv helyén kötél, és a felfodrozott haj helyén kopaszság, a szép köpenynek helyén zsákruha, és a szépség helyén homlokra sütött bélyeg” (Ézsaiás 3:25). Jeruzsálem büszke asszonyai i. e. 607-ben gazdagokból szegényekké lesznek. Elveszítik szabadságukat, és rabszolgaként jelölik meg őket egy „homlokra sütött bélyeggel”.
’Elpusztíttatik’
23. Mit hirdet ki Jehova Jeruzsálemmel kapcsolatban?
23 Jehova most Jeruzsálem városához fordul, s ezt mondja: „Férfiaid fegyver által hullnak el, és vitézeid harczban: És sírnak és gyászolnak kapui, és ő elpusztíttatván, a földön ül” (Ézsaiás 3:26, 27). Jeruzsálem férfiai, még a hatalmasok is, elesnek a harcban. A várost a földdel teszik egyenlővé. Elérkezik annak az ideje „kapui” számára, hogy ’sírjanak és gyászoljanak’. Jeruzsálemet ’elpusztítják’ és pusztán hagyják.
24. Milyen drasztikus hatással van Jeruzsálem asszonyaira az, hogy a férfiakat megölik karddal?
24 Jeruzsálem asszonyaira drasztikus hatással lesz az, hogy a férfiakat megölik karddal. Prófétai könyvének e részét befejezve, Ézsaiás ezt jövendöli: „megragad hét asszony egy férfit ama napon, mondván: A magunk kenyerét eszszük és a mi ruhánkba öltözködünk, csak hadd neveztessünk a te nevedről, és vedd le rólunk gyalázatunkat!” (Ézsaiás 3:28). A házasság szempontjából szóba jövő férfiak hiánya annyira súlyos lesz, hogy több asszony csatlakozik egy férfihoz azért, hogy az ő nevéről neveztessen — vagyis nyilvánosan a feleségeként legyen ismert —, és ezáltal megszabaduljon attól a gyalázattól, hogy nincsen férje. A Mózesi Törvény megkövetelte, hogy a férj gondoskodjon felesége ellátásáról és ruhájáról (2Mózes 21:10). Ámde az, hogy ezek az asszonyok beleegyeznek abba, hogy ’a maguk kenyerét eszik és a saját ruhájukba öltözködnek’, azt jelenti, hogy hajlandók felszabadítani a férfit törvényben megszabott kötelezettségei alól. Mennyire szánalmas helyzetbe kerülnek ezek az egykor gőgös asszonyok, „Sion leányai”!
25. Milyen kilátásaik vannak az önmagukat felmagasztalóknak?
25 Jehova megalázza az önmagukat felmagasztalókat. Valóban ’porba hajtja’ választott népének kevélységét i. e. 607-ben, és előidézi, hogy ’megaláztasson’. Az igaz keresztényeknek sohasem szabad elfelejteniük, hogy „Isten a gőgösöknek ellenáll, az alázatosaknak viszont ki nem érdemelt kedvességet ad” (Jakab 4:6).
[Tanulmányozási kérdések]
[Kép az 50. oldalon]
Jehova ítéletének napján nem mentik meg Jeruzsálemet a bálványok, a vagyon és a katonai hősiesség
[Kép az 55. oldalon]
„Jehova napján” pusztává teszik a hamis vallás világbirodalmát
