Harmadik fejezet

„Tisztázzuk a dolgokat egymás között”

Ézsaiás 1:10–31

1., 2. Kihez hasonlítja Jehova Jeruzsálem és Júda fejedelmeit és népét, és miért indokolt ez?

JERUZSÁLEM lakói talán indíttatást éreznek arra, hogy mentegessék magukat, mikor meghallják az Ézsaiás 1:1–9-ben feljegyzett elítélő leleplezést. Kétségtelenül szeretnének büszkén mutogatni mindarra az áldozatra, melyet Jehovának ajánlanak fel. A 10-től 15-ig terjedő versekben viszont Jehova lesújtó válaszát olvashatjuk az ilyen szemléletmódról. Így kezdődik: „Halljátok az Úrnak beszédét, Sodoma fejedelmei, és vedd füleidbe Istenünk tanítását, Gomora népe!” (Ézsaiás 1:10).

² Szodoma és Gomorra nem csupán természetellenes szexuális szokásai miatt pusztult el, hanem kemény szívű, felfuvalkodott magatartása miatt is (1Mózes 18:20, 21; 19:4, 5, 23–25; Ezékiel 16:49, 50). Ézsaiás hallgatóságát biztosan megdöbbenti, mikor azt hallja, hogy ezeknek a megátkozott városoknak a népéhez hasonlítják. * Jehova viszont a valóságnak megfelelően látja népét, Ézsaiás pedig nem enyhíti Isten üzenetét azért, hogy ’csiklandozza a fülüket’ (2Timóteus 4:3).

3. Mit ért Jehova azon, amikor azt mondja, ’megelégelte’ a nép áldozatait, és mi az oka ennek?

 ³ Figyeljük meg, hogyan vélekedik népének a külsőségekhez ragaszkodó imádatáról Jehova: „Mire való nékem véres áldozataitoknak sokasága? ezt mondja az Úr; megelégeltem a kosok egészen égőáldozatait és a hízlalt barmok kövérét; s a tulkok, bárányok és bakok vérében nem gyönyörködöm” (Ézsaiás 1:11). A nép elfelejtette, hogy Jehova nem szorul rá az áldozataira (Zsoltárok 50:8–13). Nincs szüksége semmire, amit az emberek fel tudnak neki ajánlani. Ezért a nép téved, ha azt gondolja, szívességet tesz Jehovának félszívűen bemutatott áldozataival. Jehova erőteljes szóképet használ. A „megelégeltem” kifejezést a „megcsömörlöttem”, illetve a „torkig vagyok” szavakkal is lehet fordítani. Ismered azt az érzést, amikor annyira jóllaktál, hogy már az étel puszta látványától is rosszul leszel? Jehova hasonlóképpen érzett ezekkel az áldozatokkal kapcsolatban: erős undort keltettek benne!

4. Hogyan leplezi le az Ézsaiás 1:12 azt, hogy a nép értelmetlenül megy el a jeruzsálemi templomba?

⁴ Jehova így folytatja: „Ha eljöttök, hogy színem előtt megjelenjetek, ki kivánja azt tőletek, hogy pitvarimat tapossátok?” (Ézsaiás 1:12). Vajon nem Jehova tulajdon törvénye követeli meg azt, hogy a nép ’megjelenjen színe előtt’, vagyis eljöjjön jeruzsálemi templomába? (2Mózes 34:23, 24). De igen, csakhogy ők pusztán külsőségből mennek oda, csupán ímmel-ámmal, tiszta indítékok nélkül végzik a tiszta imádat szertartásait. Jehovának mindössze ’taposást’ jelent számtalan látogatásuk az udvaraiban; mindössze annyit eredményez, hogy koptatják a padlót.

5. Többek között milyen imádati tetteket hajtanak végre a zsidók, és miért lettek ezek ’terhére’ Jehovának?

⁵ Nem csoda, hogy Jehova most még erőteljesebb szavakat használ! „Ne hozzatok többé hazug ételáldozatot, a jó illattétel útálat előttem; újhold, szombat s ünnepre-felhívás: bűnt [titokzatos erőt, »NW«] és ünneplést el nem szenvedhetek.  Újholdaitokat és ünnepeiteket gyűlöli lelkem; terhemre vannak, elfáradtam viselni” (Ézsaiás 1:13, 14). Az ételáldozatok, a füstölőszerek bemutatása, a szombatok és az ünnepi összejövetelek mind részét alkotják Isten Törvényének, melyet Izraelnek adott. Az „újholdra” vonatkozóan a Törvény csupán arra utasít, hogy meg kell róla emlékezni, de e körül a megemlékezés körül fokozatosan helyes hagyományok alakultak ki (4Mózes 10:10; 28:11). Az újholdat havi sabbatként kezelték, amikor a nép nem dolgozott, sőt összegyűlt, hogy a próféták és a papok oktatásában részesüljön (2Királyok 4:23; Ezékiel 46:3; Ámosz [Ámós] 8:5). Az ilyen megemlékezések nem helytelenek. A gond az, ha pusztán a látszat kedvéért teszik. A zsidók ezenfelül Isten Törvényének formai megtartása mellett „titokzatos erőhöz” *, spiritiszta gyakorlatokhoz is folyamodnak. Jehovának bemutatott imádati tetteik ezért ’terhére’ vannak neki.

6. Milyen értelemben ’fáradt el’ Jehova?

⁶ De hogyan ’fáradhatott el’ Jehova? Elvégre neki „nagy hatalma [van] . . . nem fárad és nem lankad el” (Ézsaiás 40:26, 28). Jehova élénk szóképet használ, hogy segítsen megértenünk érzéseit. Előfordult már veled, hogy sokáig cipeltél egy nehéz terhet, és olyannyira kimerültél, hogy csak arra vágytál, megszabadulj tőle? Így érez Jehova népének a képmutató imádati tettei miatt.

7. Miért nem hallgatja meg Jehova többé népének imáit?

⁷ Jehova most áttér minden imádati tett közül a legmeghittebbre és legszemélyesebbre. „Ha kiterjesztitek kezeiteket, elrejtem szemeimet előletek; sőt ha megsokasítjátok is az imádságot, én meg nem hallgatom: vérrel rakvák kezeitek”  (Ézsaiás 1:15). A kezek kiterjesztése, vagyis a kéz kinyújtása felfelé néző tenyérrel könyörgést kifejező kézmozdulat. Jehova szemében ez a testtartás elvesztette jelentését, mert e nép keze vérontással van tele. Az országban tombol az erőszak. A gyengék elnyomása mindennapos. Utálatos, hogy egy ilyen gyalázatos, önző nép imádkozni mer Jehovához, és áldásáért folyamodik. Nem csoda, hogy Jehova ezt mondja: „meg nem hallgatom.”

8. Milyen hibát követ el a mai kereszténység, és hogyan esik bele hasonló csapdába néhány keresztény is?

⁸ Napjainkban a kereszténység szintén nem nyerte el Isten tetszését a hiábavaló imák szüntelen ismételgetésével és más vallásos „cselekedetekkel” (Máté 7:21–23). Létfontosságú, hogy ne essünk bele ugyanebbe a csapdába. Időnként előfordul, hogy egy keresztény komoly bűnt kezd gyakorolni, majd pedig úgy okoskodik, ha eltitkolja tetteit, de növeli  tevékenységét a keresztény gyülekezetben, akkor ez valahogyan ellensúlyozza a bűnét. Az ilyen külsőségekhez ragaszkodó cselekedetek nem tetszenek Jehovának. Ézsaiás könyvének következő versei rámutatnak, hogy a szellemi betegségnek csupán egy gyógymódja van.

A szellemi betegség gyógymódja

9., 10. Mennyire fontos a tisztaság a Jehovának bemutatott imádatunkban?

⁹ Jehova, a könyörületes Isten most melegebb, szívélyesebb hangot üt meg. „Mosakodjatok, tisztúljatok meg, távolítsátok el szemeim elől tetteitek rosszaságát, szűnjetek meg rosszat tenni! Tanuljatok jót tenni, törekedjetek jogosságra, igazítsátok útba az erőszakost; szerezzetek jogot az árvának, vigyétek az özvegy ügyét” (Ézsaiás 1:16, 17, „IMIT”). Itt egy kilenc felszólításból, vagyis parancsból álló sorozatot olvashatunk. Az első négy cselekedet elutasítást fejez ki abban az értelemben, hogy a bűn eltávolításáról szól; az utolsó öt pedig jó cselekedet, és Jehova áldásának elnyeréséhez vezet.

¹⁰ A mosakodás és a fizikai tisztaság mindig a tiszta imádat fontos részét alkotta (2Mózes 19:10, 11; 30:20; 2Korintus 7:1). De Jehova azt szeretné, hogy a tisztító hatás még mélyebbre, imádóinak egészen a szívéig hasson. A legfontosabb az erkölcsi és szellemi tisztaság, és Jehova erre utal. A 16. versben található első két parancs nem csupán ismétlés. Egy héber nyelvész arra utal, hogy az első („mosakodjatok”) a megtisztítás megkezdésére utal, a második pedig („tisztúljatok meg”) a tisztaság megőrzésére irányuló folyamatos erőfeszítésekre.

11. Mit kell tennünk ahhoz, hogy harcoljunk a bűn ellen, de mit nem szabad sohasem tennünk?

¹¹ Jehova elől semmit sem rejthetünk el (Jób 34:22; Példabeszédek 15:3; Héberek 4:13). Az a parancsa tehát, hogy „távolítsátok el szemeim elől tetteitek rosszaságát”, ezért csak egy dolgot jelenthet: azt, hogy abba kell hagyni a rossz cselekvését. Ez azt jelenti, hogy nem próbáljuk meg eltitkolni a  súlyos bűnöket, ugyanis ez már önmagában is bűn. A Példabeszédek 28:13 így figyelmeztet: „A ki elfedezi az ő vétkeit, nem lesz jó dolga; a ki pedig megvallja és elhagyja, irgalmasságot nyer.”

12. a) Miért fontos, hogy ’megtanuljunk jót tenni’? b) Hogyan alkalmazhatják különösen a vének azt az utasítást, hogy „törekedjetek jogosságra” és „igazítsátok útba az erőszakost”?

¹² Sokat tanulhatunk azokból az előrevivő cselekedetekből, amelyekre Jehova Ézsaiás könyve első fejezetének a 17. versében ad parancsot. Figyeljük meg, hogy nemcsak azt mondja, ’tegyetek jót’, hanem azt, hogy ’tanuljatok meg jót tenni’. Isten Szavának személyes tanulmányozására van szükség ahhoz, hogy megértsük, mi jó Isten szemében, és ahhoz, hogy tényleg ezt is akarjuk tenni. Jehova ezenfelül nem csupán azt mondja, „szerezzetek jogot”, hanem ezt: „törekedjetek jogosságra.” Néhány bonyolult kérdésben még a tapasztalt véneknek is alaposan kutatniuk kell Isten Szavában ahhoz, hogy megtalálják, mi az igazságos eljárásmód. Övék az a felelősség is, hogy ’útbaigazítsák az erőszakost’, ahogy Jehova következő parancsa mondja. Ezek az utasítások fontosak a mai keresztény pásztoroknak, mert meg akarják védeni a nyájat az „elnyomó farkasoktól” (Cselekedetek 20:28–30).

13. Hogyan alkalmazhatjuk napjainkban az árvákra és özvegyekre vonatkozó parancsot?

¹³ Az utolsó két parancs azokra utal, akik a legsérülékenyebbek közé tartoznak Isten népében: az árvákra és az özvegyekre. A világ nagyon is kész kihasználni az ilyen személyeket; ennek nem szabad így történnie Isten népe között. A szeretetteljes vének ’jogot szereznek’ a gyülekezetben lévő apátlan fiúknak és lányoknak, segítenek nekik igazságosságot és védelmet találni egy olyan világban, mely ki akarja használni, és tönkre akarja tenni őket. A vének ’viszik’ az özvegy ügyét, illetve (amit a héber szó szintén jelenthet) küzdenek érdekében. Tulajdonképpen minden keresztény vágya, hogy a közöttünk levő szükséget szenvedőknek védelem, vigasztalás  és igazságosság forrása legyen, ezek a szükséget szenvedők ugyanis nagyon drágák Jehovának (Mikeás 6:8; Jakab 1:27).

14. Mi az az előremutató üzenet, melyet az Ézsaiás 1:16, 17 közöl?

¹⁴ Milyen határozott, előremutató üzenetet közöl Jehova ezzel a kilenc paranccsal! A bűnt elkövetők néha meggyőzik magukat arról, hogy egyszerűen meghaladja erejüket, hogy helyesen cselekedjenek. Az ilyen elképzelések elkedvetlenítenek. Ezenkívül nem is igazak. Jehova tudja — és azt akarja, mi is tudjuk —, hogy segítségével bármely bűnös képes felhagyni bűnös életmódjával, képes megfordulni és helyesen cselekedni.

Irgalmas, igazságos kérés

15. Hogyan értik néha félre a „tisztázzuk a dolgokat egymás között” kifejezést, és mit jelent ez valójában?

¹⁵ Jehova beszédmódja most még melegebbé és irgalmasabbá válik. „No jertek, törvénykezzünk [tisztázzuk a dolgokat egymás között, »NW«], azt mondja az Úr! ha bűneitek skárlátpirosak, hófehérek lesznek, és ha vérszínűek, mint a karmazsin, olyanok lesznek, mint a gyapjú” (Ézsaiás 1:18). Gyakran félreértik ezt a meghívást, mellyel ez a gyönyörű vers kezdődik. Az Újfordítású revideált Biblia például ezt mondja: „szálljunk vitába” — ebből úgy tűnik, mintha a két félnek engedményeket kellene tennie, ahhoz hogy egyetértésre jusson. Nem így van! Jehova egyáltalán nem hibás, legkevésbé pedig abban, ahogyan ezzel a lázadó, képmutató néppel bánt (5Mózes 32:4, 5). A vers nem valamilyen egyenlő felek közti, kölcsönös engedmények megbeszéléséről szól, hanem egy bíróságról, melynek célja az igazságosság érvényre juttatása. Olyan ez, mintha Jehova bírósági perre hívná Izraelt.

16., 17. Honnan tudjuk, hogy Jehova kész még súlyos bűnöket is megbocsátani?

¹⁶ Ez a gondolat talán rémítő, de Jehova a legirgalmasabb és leginkább könyörületes Bíró. Példa nélküli a megbocsátókészsége (Zsoltárok 86:5). Egyedül ő képes rá, hogy vegye Izrael ’skarlátpiros’ bűneit, és megtisztítsa azokat, ’hófehérré’  téve őket. Nincs olyan emberi erőfeszítés, olyan jó cselekedeteket, áldozatokat vagy imákat előíró minta, mely képes volna eltávolítani a bűn okozta szennyfoltot. A bűnt lemosni csak Jehova megbocsátása képes. Isten az általa megállapított feltételek szerint bocsát meg ily módon, melyek közé tartozik az őszinte, szívből jövő megbánás.

¹⁷ Ez az igazság annyira fontos, hogy Jehova költői változatban is megismétli: a „karmazsinhoz” hasonló bűnök olyanok lesznek, mint az új, festetlen, fehér gyapjú. Jehova tudatni akarja velünk, hogy ő valóban a bűnök Megbocsátója, még a nagyon súlyos bűnöké is, ha szívből jövő megbánást lát nálunk. Azok, akik ezt a saját esetükben nehezen tudják elképzelni, jól teszik, ha megvizsgálják például Manassé esetét. Borzalmas bűnöket követett el, mégpedig éveken át. De megbánta őket, és megbocsátást nyert (2Krónika 33:9–16). Jehova azt akarja, hogy mindannyian — azokat is beleértve, akik súlyos bűnöket követtek el — tudjuk, nem késő ’tisztázni a dolgokat’ vele.

18. Milyen választás elé állítja Jehova a lázadó népet?

¹⁸ Jehova emlékezteti népét arra, hogy választaniuk kell. „Ha engedelemmel hallgatándotok, e föld javaival éltek [az ország javát fogjátok enni, »IMIT«]; ha vonakodtok, sőt pártot üttök, fegyver emészt meg; mert az Úr szája szólt!” (Ézsaiás 1:19, 20). Jehova itt a szemléletmódról beszél, és egy újabb élénk szóképet használ, hogy hangsúlyozza, amit akar. A júdaiaknak választaniuk kell: esznek vagy megeszik őket. Ha olyan a magatartásuk, hogy készek figyelni Jehovára és engedelmeskedni neki, akkor a föld jó termését eszik majd. Ha viszont továbbra is lázadóan viselkednek, akkor megeszik őket — ellenségeik fegyvere eszi meg őket! Csaknem képtelenségnek tűnik, hogy egy nép inkább választja ellenségeinek fegyverét, mint egy megbocsátó Isten irgalmát és a tőle jövő bőséget. Jeruzsálemmel mégis ez a helyzet, ahogyan erre Ézsaiás könyvének következő versei rámutatnak.

 Gyászének a szeretett város felett

19., 20. a) Hogyan fejezi ki Jehova az általa érzett cserbenhagyottságot? b) Milyen értelemben ’lakozott igazság Jeruzsálemben’?

¹⁹ Az Ézsaiás 1:21–23-ban látjuk Jeruzsálem akkori gonoszságának teljes mértékét. Ézsaiás most egy ihletett költeménybe kezd, melyet gyászének, vagyis siralom stílusában ad elő: „Mint lett paráznává a hív város! teljes vala jogossággal, igazság lakozott benne, és most gyilkosok!” (Ézsaiás 1:21).

²⁰ Ó, hogy elbukott ez a város, Jeruzsálem! Egykor hűséges feleség volt, most olyanná lett, mint egy parázna. Mi fejezhetné ki hatásosabban a Jehova által átélt cserbenhagyottság és csalódás érzését? Ebben a városban „igazság lakozott”. Mikor? Nos, mielőtt Izrael létrejött, még Ábrahám idejében a várost Sálemnek hívták. Egy olyan ember uralkodott benne,  aki király és pap is volt egyben. Neve, Melkisédek, azt jelenti „Igazságosság Királya”, és nyilván jól illett rá (Héberek 7:2; 1Mózes 14:18–20). Mintegy 1000 évvel Melkisédek után, Dávid és Salamon királyi uralkodása alatt Jeruzsálem fejlődésének tetőpontjára ért. „Igazság lakozott benne”, különösen akkor, amikor királyai példát mutattak a népnek azáltal, hogy Jehova útján jártak. Ézsaiás napjaira ezek az idők már a távoli múltba vesztek.

21., 22. Mire utal a salak és a vízzel elegyített bor, és miért érdemlik meg Júda vezetői ezt a jellemzést?

²¹ Úgy tűnik, hogy a nép körében levő vezetők jelentik a gond nagy részét. Ézsaiás folytatja siralmát: „Ezüstöd salakká lett, tiszta borod vízzel elegyítve: Fejedelmid megátalkodottak és lopóknak társai; mind szereti az ajándékot és vesztegetést hajhász, árvát nem pártolnak, és az özvegy ügye nem kerül eléjök” (Ézsaiás 1:22, 23). Két, egymást szorosan követő élénk szókép adja meg az utánuk következő szavak alaphangját. A műhelyében dolgozó ötvös a habzó salakot leszedi a megolvadt ezüstről, és kidobja. Izrael fejedelmei és bírái a salakhoz, és nem az ezüsthöz hasonlítanak. El kell vetni őket. Nincs több hasznuk, mint annak a bornak, melyet felvizeztek, s ezért ízét vesztette. Az ilyen ital csak arra jó, hogy kiöntsék!

²² A 23. vers megmutatja, miért méltók a vezetők erre a jellemzésre. A Mózesi Törvény kiemelkedő helyzetbe emelte Isten népét, elkülönítve őket a többi nemzettől. Ezt például azzal idézte elő, hogy meghagyta, védelmezzék az árvákat és az özvegyeket (2Mózes 22:22–24). Ézsaiás napjaiban viszont az árvának alig van valami reménye arra, hogy igazságot szolgáltatnak neki. Az özvegy pedig még olyat sem talál, aki meghallgatná ügyét, még kevésbé olyat, aki küzdene érdekében. Nem, ezeket a bírákat és vezetőket túlságosan lefoglalja, hogy saját érdekeikkel törődjenek: szeretik az ajándékokat, megvesztegetést hajhásznak, és tolvajok társaiként  működnek, mivel nyilvánvalóan a bűnözőket védelmezik, s ezalatt engedik, hogy áldozataik szenvedjenek. Ami még rosszabb, „megátalkodottak”, vagyis megkeményedtek rossz cselekvésmódjukban. Mily szomorú állapot!

Jehova megtisztítja népét

23. Milyen érzéseket nyilvánít ki Jehova az ellenfelei iránt?

²³ Jehova nem tűri örökké az ilyen, hatalommal való visszaélést. Ézsaiás így folytatja: „Ezért azt mondja az Úr, a seregeknek Ura, [Izrael] erős Istene: Jaj! mert vígasztalást veszek háborgatóimon, és bosszút állok ellenségimen!” (Ézsaiás 1:24). Itt három, Jehovára vonatkozó címet olvashatunk, melyek hangsúlyozzák jogos felsőbbségét és mérhetetlen hatalmát. A „jaj!” felkiáltás valószínűleg azt jelzi, hogy Jehovában most keveredik a szánalom azzal az elhatározással, hogy haragja alapján cselekszik. Erre kétségkívül oka van.

24. Milyen tisztítási folyamatot szán Jehova a népének?

²⁴ Jehova saját népe az ellenségévé tette önmagát. Teljesen rászolgált Isten bosszújára. Jehova „vígasztalást” vesz rajta, vagyis megszabadul tőle. Vajon ez Jehova neve népének teljes és végleges elvetését jelenti? Nem, ugyanis Jehova így folytatja: „És kezemet ellened fordítom, és kiolvasztom mintegy lúggal salakodat, és eltávolítom minden ólmodat [hulladékaidat, »NW«]” (Ézsaiás 1:25). Jehova most a fémtisztítási folyamatot használja szemléltetésként. Az ókorban a tisztítást végző személy sokszor lúgot is használt, hogy elválassza a salakot az értékes fémtől. Ehhez hasonlóan Jehova, aki nem tartja teljesen gonosznak népét, ’megfenyíti őket igazságosan’. Csak a ’hulladékokat’ távolítja el: a hajlíthatatlan, nemkívánatos személyeket, azokat, akik nem hajlandók tanulni és engedelmeskedni (Jeremiás 46:28, Úf). * E szavakkal Ézsaiás abban a kiváltságban részesül, hogy történelmet írhat le előre.

25. a) Hogyan tisztította meg népét Jehova i. e. 607-ben? b) Mikor tisztította meg Jehova a népét a modern korban?

 ²⁵ Jehova valóban megtisztította népét, és eltávolította a romlott vezetőkből és más lázadókból álló habzó salakot. I. e. 607-ben, hosszú évekkel Ézsaiás ideje után Jeruzsálem elpusztult, lakosai pedig hetven évre fogságba kerültek Babilonba. Ez néhány jellegzetességében párhuzamos azzal a tettel, melyet Isten sokkal később hajtott végre. A Malakiás 3:1–5-ben olvasható prófécia, mely jóval a babiloni fogság után íródott, megmutatja, hogy Isten újra tisztító munkát fog végezni. Arra az időre mutatott előre, amikor Jehova Isten eljön szellemi templomába a „szövetségnek követe”, Jézus Krisztus társaságában. Erre nyilvánvalóan az I. világháború végén került sor. Jehova megvizsgált mindenkit, aki kereszténynek vallotta magát, és szétválasztotta az igaziakat a hamisaktól. Mi lett az eredménye?

26—28. a) Mi volt az Ézsaiás 1:26 első beteljesedése? b) Hogyan teljesedik ez a prófécia napjainkban? c) Hogyan meríthetnek hasznot a vének ebből a próféciából?

²⁶ Jehova így válaszol: „adok néked oly birákat, mint régen, és oly tanácsosokat, mint kezdetben, s ekkor azt mondják te néked: ez igaz város, ez hív város. Sion jogosság által váltatik meg, és megtérői igazság által” (Ézsaiás 1:26, 27). Az ókori Jeruzsálem tapasztalta e prófécia első beteljesedését. Miután a foglyok visszatértek szeretett városukba i. e. 537-ben, újból voltak a régiekhez hasonló hűséges bírák és tanácsadók. Aggeus és Zakariás próféta, Józsué pap, az írnok Ezsdrás és Zerubbábel kormányzó mind azért szolgált, hogy a visszatérő hűséges maradékot vezesse és irányítsa, hogy Isten útjain járjon. A XX. században viszont egy ennél is fontosabb beteljesedésre került sor.

²⁷ 1919-ben Jehova modern kori népe egy próbákkal teljes időszakból került ki. Kiszabadult Nagy Babilonnak, a hamis vallás világbirodalmának szellemi bilincséből. Nyilvánvalóvá lett a hűséges felkent maradék és a kereszténység hitehagyott  papsága közti különbség. Isten újból megáldotta népét, ’adva neki bírákat és tanácsosokat’ — hűséges férfiakat, akik Isten Szava és nem emberi hagyományok szerint adtak tanácsot Isten népének. Napjainkban több ezer ilyen férfi van a fogyatkozó „kicsiny nyáj” és a „más juhokból” álló, egyre növekvő milliók alkotta társaik között (Lukács 12:32; János 10:16; Ézsaiás 32:1, 2; 60:17; 61:3, 4).

²⁸ A vének eszükben tartják, hogy időről időre „birákként” cselekszenek a gyülekezetben azért, hogy megőrizzék a gyülekezet erkölcsi és szellemi tisztaságát, valamint hogy helyreigazítsák a helytelenül cselekvőket. Mélységesen foglalkoztatja őket, hogy Isten eljárásmódja szerint végezzék feladatukat, utánozva könyörületes és kiegyensúlyozott igazságérzetét. A legtöbb kérdésben viszont „tanácsosokként” működnek közre. Ez természetesen nagyon távol van attól, hogy kiskirályok vagy zsarnokok legyenek, és minden erejükkel azon igyekszenek, hogy sohase tűnjön úgy, hogy ’hatalmaskodnak azokon, akik Isten öröksége’ (1Péter 5:3).

29., 30. a) Mit jelent ki Jehova azokra vonatkozóan, akik nem akarnak hasznot meríteni a tisztító folyamatból? b) Milyen értelemben ’éri szégyen’ a népet fái és kertjei miatt?

²⁹ Mi a helyzet az Ézsaiás próféciájában szereplő ’salakkal’? Mi történik azokkal, akik nem akarnak hasznot meríteni az Isten által véghezvitt megtisztító folyamatból? Ézsaiás így folytatja: „Elvesznek a bűnösök és gonoszok  egyetemben; s megemésztetnek, a kik az Urat elhagyták. Mert szégyen éri őket a cserfákért, a melyekben gyönyörködétek, és pirulni fogtok a kertek miatt, a melyeket kedveltek” (Ézsaiás 1:28, 29). Valóban „elvesznek” és „megemésztetnek” a Jehova ellen lázadók és bűnöket elkövetők, akik egészen addig figyelmen kívül hagyják prófétáinak a figyelmeztetéseit, mígnem túl késő. Ez i. e. 607-ben történik meg. De mit jelentenek az utalások a fákra és a kertekre?

³⁰ A júdaiak esetében visszatérő gond a bálványimádat. Romlott szokásaikban gyakran szerepet játszanak a fák, kertek és ligetek. Baál és párja Astarót imádói például azt hiszik, hogy a száraz időszakban a két istenség halott és el van temetve. Annak érdekében, hogy ébredésre és párosodásra indítsák őket, amivel szerintük jó termést hoznak a földre, a bálványimádók összegyűlnek, hogy elferdült szexuális cselekedeteket hajtsanak végre a ligetekben vagy kertekben található „szent” fák alatt. Amikor eső és jó termés jön a földre, a hamis istenek részesülnek elismerésben; a bálványimádók úgy vélik, hiedelmük megerősítést nyert. De a bálványistenek nem védik meg a lázadó bálványimádókat akkor, amikor Jehova elhozza rájuk pusztulást jelentő végüket. A lázadókat „szégyen éri” erőtlen fáik és kertjeik miatt.

31. Mit tapasztalnak a bálványimádók, ami rosszabb a szégyennél?

³¹ Ám a bálványimádó júdaiak a szégyennél rosszabbat is tapasztalnak. A szemléltetést átalakítva, Jehova most magukat a bálványimádókat hasonlítja fákhoz. „És hasonlatosok lesztek az elhullott levelű terpentinfához, és a víz nélkül való kerthez” (Ézsaiás 1:30). A Közel-Keleten, ahol forró és száraz az éghajlat, nagyon találó ez a szemléltetés. Egyetlen fa és kert sem maradhat meg, ha nem jut állandóan vízhez. Kiszáradva az ilyen növényzetre különösen nagy veszélyt jelent a tűz. Ezért hát teljesen természetesen következik a 31. versben olvasható szemléltetés.

32. a) Ki a 31. versben említett „erős”? b) Milyen értelemben lesz „kenderkóccá”, mi lesz a „szikra”, mely lángra lobbantja, és mi lesz mindennek az eredménye?

 ³² „Csepüvé [kenderkóccá, »Úf«] lesz az erős, és munkája szikrává: mindketten égni fognak, és oltójok nem lészen” (Ézsaiás 1:31). Ki ez az „erős”? A héber kifejezés erő és gazdagság gondolatát közvetíti. Alighanem a hamis istenek jómódú, magabiztos követőire utal. Ézsaiás napjaiban, akárcsak a miénkben, nincs hiány olyanokból, akik elvetik Jehovát és tiszta imádatát. Vannak köztük még olyanok is, akik látszólag sikeresek. De Jehova arra figyelmeztet, hogy az ilyen emberek olyanok lesznek, mint a „kenderkóc”, mint a durva lenszálak, melyek annyira gyengék és szárazak, hogy szinte már akkor is szétesnek, ha tüzet éreznek (Bírák 16:8, 9). A bálványimádók munkája — akár bálványistenei, akár gazdagsága, vagy bármi, amit Jehova helyett imádnak — olyan lesz, mint a lángra gyújtó „szikra”. A szikra és a csepű is megsemmisül, eltűnik egy olyan tűzben, melyet senki sem tud eloltani. Nincs a világegyetemben olyan hatalom, mely le tudná győzni Jehova tökéletes ítéleteit.

33. a) Hogyan utalnak Istennek az eljövendő ítéletről szóló figyelmeztetései az irgalmára is? b) Milyen lehetőséget terjeszt ki most Jehova az emberekre, és milyen hatással van ez mindegyikünkre?

³³ Vajon összefér ez a végső üzenet a 18. versben található, irgalomról és megbocsátásról szóló üzenettel? Feltétlenül! Jehova éppen azért íratott le ilyen üzeneteket, és azért juttatja el őket szolgáihoz, mert irgalmas. Elvégre ő „nem kívánja, hogy bárki is elpusztuljon, hanem azt kívánja, hogy mindenki megbánásra jusson” (2Péter 3:9). Minden mai, igaz kereszténynek az a kiváltsága, hogy hirdetheti Isten figyelmeztető üzeneteit az embereknek, hogy így a megbánást tanúsítók javukra fordíthassák nagylelkű megbocsátását, és örökké éljenek. Mennyire kedves Jehovától, hogy megadja az embereknek az esélyt, hogy ’tisztázzák a dolgokat’ vele, mielőtt még túl késő lenne!

[Lábjegyzetek]

[Tanulmányozási kérdések]