Harmincadik fejezet

„Vígasztaljátok népemet”

Ézsaiás 40:1–31

1. Mi az egyik módja annak, ahogyan Jehova megvigasztal minket?

JEHOVA a „vigasztalást nyújtó Isten”. Egyebek között a Szavában feljegyeztetett ígéretek által vigasztal meg bennünket (Róma 15:4, 5). Ha például meghal egy olyan személy, aki drága neked, mi lehetne vigasztalóbb annál a kilátásnál, hogy ez a szeretett személy feltámad Isten új világában? (János 5:28, 29). És mit mondjunk Jehovának arról az ígéretéről, hogy hamarosan véget vet a gonoszságnak, földünket pedig átalakítja paradicsommá? Hát nem vigasztaló, hogy remélhetjük, élve bejutunk ebbe az eljövendő Paradicsomba, és sohasem fogunk meghalni? (Zsoltárok 37:9–11, 29; Jelenések 21:3–5).

2. Miért bízhatunk meg Isten ígéreteiben?

² Tényleg megbízhatunk Isten ígéreteiben? De még mennyire, hogy megbízhatunk bennük! Az, aki ezeket az ígéreteket tette, teljesen szavahihető. Neki a képessége és a szándéka is megvan, hogy valóra váltsa a szavát (Ézsaiás 55:10, 11). Ez rendkívülien bebizonyosodott Jehova azon kijelentése kapcsán, melyet Ézsaiás próféta által tett, hogy helyreállítja az igaz imádatot Jeruzsálemben. Vizsgáljuk meg ezt a próféciát, melyet Ézsaiás könyvének 40. fejezetében találunk, ugyanis ha így teszünk, megerősödhet a hitünk Jehovában, az ígéretek Beteljesítőjében.

Vigasztaló ígéret

3., 4. a) Milyen vigasztaló szavakat jegyez fel Ézsaiás, melyekre később lesz szüksége Isten népének? b) Miért kerülnek Júda és Jeruzsálem lakói babiloni fogságba, és meddig tart a szolgaságuk?

³ Az időszámításunk előtti nyolcadik században Ézsaiás próféta  olyan vigasztaló szavakat jegyez fel, melyekre Jehova népének szüksége lesz a későbbiekben. Közvetlenül azután, hogy Ézsaiás beszélt Ezékiás királynak Jeruzsálem közeledő pusztulásáról és a zsidó nép Babilonba való elhurcolásáról, elmondja Jehovának azokat a szavait, melyek helyreállítást ígérnek: „Vígasztaljátok, vígasztaljátok népemet, így szól Istenetek! Szóljatok Jeruzsálem szívéhez, és hirdessétek néki, hogy vége van nyomorúságának, hogy bűne megbocsáttatott; hiszen kétszeresen sujtotta őt az Úr keze minden bűneiért” (Ézsaiás 40:1, 2).

⁴ ’Vigasztalás’: erre utal Ézsaiás könyve 40. fejezetének az első szava, s ez nagyon jól illik a világosság és remény ama üzenetére, melyet Ézsaiás könyvének hátralévő része tartalmaz. Júda és Jeruzsálem lakói fogságba kerülnek majd i. e. 607-ben Babilonba azért, mert hitehagyottá váltak. Ámde ezek a zsidó foglyok nem szolgálják örökké a babiloniakat. Nem, a szolgaságuk csak addig folytatódik, míg a bűnük ’megbocsáttatik’. Mennyi ideig tart ez? Jeremiás próféta szerint hetven évig (Jeremiás 25:11, 12). Ezután Jehova visszavisz egy megbánást tanúsító maradékot Babilonból Jeruzsálembe. Júda pusztán hagyásának hetvenedik évében micsoda vigaszt merítenek majd a foglyok abból, hogy felismerik, elközeledett megígért szabadulásuk ideje! (Dániel 9:1, 2).

5., 6. a) Miért nem akadályozza meg a Babilonból Jeruzsálembe való hosszú utazás Isten ígéretének a beteljesedését? b) Milyen hatása lesz más nemzetekre annak, hogy a zsidók visszakerülnek a hazájukba?

⁵ Az utazás Babilonból Jeruzsálembe 800—1600 kilométeres utat jelent, attól függően, milyen útvonalon mennek. Vajon a hosszú utazás megakadályozza Isten ígéretének a beteljesedését? Egyáltalán nem! Ézsaiás így ír: „Egy szó kiált: A pusztában készítsétek az Úrnak útát, ösvényt egyengessetek a kietlenben a mi Istenünknek! Minden völgy fölemelkedjék,  minden hegy és halom alászálljon, és legyen az egyenetlen egyenessé és a bérczek rónává. És megjelenik az Úr dicsősége, és minden test látni fogja azt; mert az Úr szája szólt” (Ézsaiás 40:3–5).

⁶ Mielőtt útra keltek, a keleti uralkodók gyakran embereket küldtek maguk előtt, hogy előkészítsék az utat, vagyis eltávolítsák a nagy köveket, sőt, töltéseket építsenek és elsimítsák a bukkanókat. A visszatérő zsidók esetében olyan lesz, mintha maga Isten járna előttük, és ő távolítana el minden akadályt. Elvégre ez a nép Jehova nevének a népe, és a hazájukba való visszahozásukról szóló ígéret beteljesítése azt idézi elő, hogy Isten dicsősége nyilvánvalóvá válik minden nemzet előtt. Akár tetszik ezeknek a nemzeteknek, akár nem, kénytelenek lesznek belátni, hogy Jehova az ígéreteinek Beteljesítője.

7., 8. a) Hogyan teljesedtek az Ézsaiás 40:3-ban olvasható szavak az i. sz. első században? b) Milyen nagyobb beteljesedése volt Ézsaiás próféciájának 1919-ben?

⁷ Ez a prófécia nemcsak az i. e. hatodik századi helyreállítással teljesedett be. Volt egy teljesedése az i. sz. első században is. Keresztelő János olyannak volt a hangja, aki „kiált a pusztában”, beteljesítve ezzel az Ézsaiás 40:3-at (Lukács 3:1–6). János ihletés alatt saját magára alkalmazta Ézsaiás szavait (János 1:19–23). Időszámításunk szerint 29-től János elkezdte előkészíteni az utat Jézus Krisztusnak. * János előzetes bejelentése arra ösztönözte az embereket, hogy keressék a megígért Messiást, hogy aztán majd figyeljenek rá és kövessék őt (Lukács 1:13–17, 76). Jézus által Jehova olyan szabadsághoz  vezeti el a bűnbánatot tanúsítókat, amilyet csak Isten Királysága nyújthat: a bűntől és haláltól való szabadsághoz (János 1:29; 8:32). Ézsaiás szavai nagyobb méretekben teljesedtek akkor, amikor a szellemi Izrael maradéka 1919-ben kiszabadult Nagy Babilonból, és újból igaz imádatot mutatott be.

⁸ Mi a helyzet viszont a Babilonban levő zsidó foglyokkal, akik arra számíthatnak, hogy részesülnek az ígéret első beteljesedésében? Valóban megbízhatnak Jehova ígéretében, hogy visszaviszi őket szeretett szülőföldjükre? De még mennyire, hogy megbízhatnak! A mindennapi életből vett élénk szavakkal és szemléltetésekkel Ézsaiás most egyértelmű okokat szolgáltat, amiért teljesen megbízhatnak abban, hogy Jehova betartja a szavát.

Olyan Isten, akinek a szava mindörökre megmarad

9., 10. Hogyan állítja szembe Ézsaiás az emberi élet mulandóságát Isten „beszédének” maradandóságával?

⁹ Először is, annak a szava, aki a helyreállítást ígéri, mindörökre megmarad. Ézsaiás ezt írja: „Szózat szól: Kiálts! és monda: Mit kiáltsak? Minden test fű, és minden szépsége, mint a mező virága! Megszáradt a fű, elhullt a virág, ha az Úrnak szele fuvallt reá; bizony fű a nép. Megszáradt a fű, elhullt a virág; de Istenünk beszéde mindörökre megmarad!” (Ézsaiás 40:6–8).

¹⁰ Az izraeliták jól tudják, hogy a fű nem marad meg örökké. A száraz évszakban a nap erős sugárzása miatt a zöld fű megszárad, elsárgul. Az ember élete bizonyos szempontból hasonlít a fűre: éppolyan ideiglenes jellegű (Zsoltárok 103:15, 16; Jakab 1:10, 11). Ézsaiás szembeállítja az emberi élet mulandóságát Isten „beszédének”, vagyis kijelentett szándékának maradandóságával. Igen, „Istenünk beszéde”  örökre megmarad. Amikor Isten mond valamit, nincs semmi, ami érvénytelenné tehetné szavait, illetve meggátolhatná teljesedésüket (Józsué 23:14).

11. Miért bízhatunk abban, hogy Jehova teljesíti az írott Szavában található ígéreteket?

¹¹ Jehovának a szándékáról szóló kijelentése napjainkban írott formában is elérhető a Bibliában. A Biblia az évszázadok során keserű ellenállással került szembe, bátor fordítók és mások viszont az életüket kockáztatták, hogy megőrizzék. Erőfeszítéseik önmagukban mégsem magyarázzák meg, hogyan maradhatott fenn. A Biblia fennmaradásáért minden érdem Jehovát illeti, aki „az élő és megmaradó Isten” és Szavának Megőrzője (1Péter 1:23–25). Gondolkodjunk csak el ezen: Ha Jehova megőrizte írott Szavát, vajon nem bízhatunk meg benne, hogy teljesíti az abban található ígéreteket?

Erős Isten, aki gyöngéden törődik juhaival

12., 13. a) Miért bízhatunk meg a helyreállításról szóló ígéretben? b) Milyen jó hír vár a zsidó foglyokra, és miért lehetnek bizakodók?

¹² Ézsaiás ad egy második okot, amiért megbízhatunk a helyreállításról szóló ígéretben. Az Ígérettevő egy erős Isten, aki gyöngéden törődik népével. Ézsaiás így folytatja: „Magas hegyre menj fel, örömmondó Sion! emeld föl szódat magasan, örömmondó Jeruzsálem! emeld föl, ne félj! mondjad Júda városinak: Ímhol Istenetek! Ímé, az Úr Isten jő hatalommal, és karja uralkodik! Ímé, jutalma vele jő, és megfizetése Ő előtte. Mint pásztor, nyáját úgy legelteti, karjára gyűjti a bárányokat és ölében hordozza, a szoptatósokat szelíden vezeti” (Ézsaiás 40:9–11).

¹³ A bibliai időkben szokás volt, hogy a nők megünnepelték a győzelmeket: kiáltozva vagy énekelve adták tudtul a  megnyert csaták, illetve a közeledő segítség jó hírét (1Sámuel 18:6, 7; Zsoltárok 68:12). Ézsaiás prófétailag arra utal, hogy jó hír vár a zsidó foglyokra; olyan hír, melyet félelem nélkül lehet kiáltani, még a hegyek tetejéről is: Jehova visszaviszi népét szeretett Jeruzsálemébe! A nép bízhat, mert Jehova eljön, mégpedig „hatalommal”. Ezért hát semmi sem akadályozhatja meg, hogy teljesítse ígéretét.

14. a) Hogyan szemlélteti Ézsaiás azt a gyöngédséget, ahogyan Jehova vezeti népét? b) Milyen példa szemlélteti, hogy a pásztorok gyöngéden törődnek a juhaikkal? (Lásd a bekeretezett részt a 405. oldalon.)

 ¹⁴ Ennek az erős Istennek gyöngéd oldala is van. Ézsaiás meleg szavakkal írja le, hogyan viszi vissza Jehova a népét a hazájába. Jehova olyan, mint egy szerető pásztor, aki összegyűjti a bárányait, és „ölében” viszi őket. Az itt olvasható „öl” szó nyilvánvalóan a ruha felső rétegére utal. A pásztorok ugyanis néha itt viszik az újszülött bárányokat, melyek nem tudnak lépést tartani a nyájjal (2Sámuel 12:3). Egy ilyen megindító jelenet a pásztorok életéből kétségtelenül megnyugtatja Jehova fogságban levő népének tagjait, hogy Istenük törődik velük. Igen, egy ilyen erős, ámde gyöngéd Istenben biztosan meg lehet bízni, hogy teljesíti, amit ígért nekik!

15. a) Mikor jött el Jehova „hatalommal”, és ki az ő ’uralkodó karja’? b) Mi az a jó hír, melyet félelem nélkül hirdetni kell?

¹⁵ Ézsaiás szavai napjainkra vonatkozóan is tele vannak prófétai jelentéssel. Jehova 1914-ben eljött „hatalommal”, és létrehozta Királyságát az egekben. ’Uralkodó karja’ a Fia, Jézus Krisztus, akit Jehova az égi trónjára ültetett. Jehova 1919-ben kiszabadította a földön levő felkent szolgáit Nagy Babilon rabságából, és hozzálátott ahhoz, hogy teljesen helyreállítsa az élő és igaz Isten tiszta imádatát. Ez jó hír, melyet félelem nélkül hirdetni kell, jelképesen a hegytetőkről kiáltva, hogy a hír így a világ minden sarkába eljusson. Ezért hát emeljük fel hangunkat, és bátran tudassuk másokkal, hogy Jehova Isten helyreállította tiszta imádatát a földön!

16. Hogyan vezeti népét Jehova napjainkban, és milyen példát mutat ezzel?

¹⁶ Az Ézsaiás 40:10, 11-ben olvasható szavaknak további gyakorlati értékük is van számunkra ma. Vigasztaló megfigyelni,  mennyire gyöngéden vezeti a népét Jehova. Éppen úgy, ahogyan a pásztorok ismerik az egyes juhok szükségleteit (beleértve a kicsi bárányok szükségleteit is, akik nem tudnak lépést tartani a többiekkel), Jehova megérti minden egyes hűséges szolgájának a korlátait. Ezenfelül, Jehova gyöngéd Pásztorként példát mutat a keresztény pásztoroknak is. A véneknek gyöngéden kell bánniuk a nyájjal, utánozva azt a szerető törődést, melyet maga Jehova tanúsít. Mindig észben kell tartaniuk, hogyan vélekedik Jehova a nyáj minden egyes tagjáról, „amelyet saját Fiának a vérén vásárolt meg” (Cselekedetek 20:28).

Teljhatalmú, végtelenül bölcs

17., 18. a) Miért bízhatnak a zsidó foglyok a helyreállításról szóló ígéretben? b) Milyen áhítatra indító kérdéseket tesz fel Ézsaiás?

¹⁷ A zsidó foglyok azért is bízhatnak a helyreállításról szóló ígéretben, mert Isten teljhatalmú és végtelenül bölcs. Ézsaiás így szól: „Ki mérte meg markával a vizeket, és ki mértéklé az egeket arasszal, a föld porát ki foglalá mérczébe, és a hegyeket ki tette körtefontra, és a halmokat a mérlegserpenyőbe? Kicsoda igazgatta az Úr lelkét, és ki oktatta Őt, mint tanácsosa? Kivel tanácskozott, hogy felvilágosítsa Őt, és tanítsa Őt igazság ösvényére, és tanítsa ismeretre, és oktassa Őt az értelem útára?” (Ézsaiás 40:12–14).

¹⁸ Ezek áhítatra indító kérdések, melyeken a zsidó foglyok eltűnődhetnek. Vajon az emberek képesek visszatartani a hatalmas tengerek árapályát? Természetesen nem! Jehova szemében viszont a földet borító tengerek csak olyannak látszanak, mintha a tenyerén levő vízcsepp volnának. * Vajon  a parányi emberek fel tudják mérni a csillagos eget, vagy meg tudják-e mérni a föld hegyeit és halmait? Nem. Jehova viszont olyan könnyen felméri az egeket, ahogyan az ember meg tud mérni egy tárgyat arasszal; az arasz az oldalt kinyújtott hüvelykujj és kisujj hegye közti távolság. Mondhatni, Isten meg tudja mérni a hegyeket és halmokat egy kétkarú mérlegen. Vajon adhat-e akár a legbölcsebb ember is tanácsot Istennek arról, mit tegyen a jelenlegi körülmények között, vagy meg tudja-e mondani neki, mit tegyen a jövőben? Biztosan nem!

19., 20. Milyen szemléletes szóképeket használ Ézsaiás, hogy leírja Jehova nagy voltát?

¹⁹ Mi a helyzet a föld nagy hatalmú nemzeteivel: ők vajon ellenállhatnak-e Istennek, amikor teljesíti azt, amit megígért? Válaszában Ézsaiás az alábbi szavakkal jellemzi a nemzeteket: „Ím a népek, mint egy csöpp a vederben, és mint egy porszem a mérlegserpenyőben, olyanoknak tekintetnek; ímé a szigeteket mint kis port emeli föl! És a Libánon nem elég a tűzre, és vada sem elég az áldozatra. Minden népek semmik Ő előtte, a semmiségnél és ürességnél alábbvalóknak tartja” (Ézsaiás 40:15–17).

²⁰ Jehova előtt egész nemzetek is csak olyanok, mint egy csepp a vödörben. Nem számítanak többet, mint a mérlegserpenyőben összegyűlő finom por, mely nem sokat ér. * Tegyük fel, hogy valaki építene egy hatalmas oltárt, és az oltárhoz felhasználná a Libánon hegyeit borító összes fát. Tegyük fel, hogy aztán szeretné feláldozni az összes állatot, mely ezeken a hegyeken él. Még egy ilyen áldozat sem volna méltó Jehovához. Mintha még az eddig használt képek  nem lennének elegendőek, Ézsaiás most még erősebb kijelentést tesz: minden nemzet „puszta semmiségnek” számít Jehova szemében (Ézsaiás 40:17, Úf ).

21., 22. a) Hogyan hangsúlyozza Jehova páratlanságát Ézsaiás? b) Milyen következtetésre juthatunk Ézsaiás élénk leírásainak segítségével? c) Milyen kijelentést jegyez fel Ézsaiás próféta, amely megállja a helyét tudományosan is? (Lásd a bekeretezett részt a 412. oldalon.)

²¹ Hogy még jobban hangsúlyozza Jehova páratlanságát, Ézsaiás ezután rámutat arra, mennyire ostobák azok, akik bálványokat készítenek aranyból, ezüstből vagy fából. Micsoda ostobaság azt gondolni, hogy ezek közül a bálványok közül bármelyik helyénvalóan képviselné azt, „ki ül a föld kereksége fölött”, és uralkodik lakóin! (Olvasd el: Ézsaiás 40:18–24.)

²² Ezeket az élénk leírásokat olvasva egyetlen következtetésre juthatunk: senki sem gátolhatja meg, hogy a teljhatalmú, végtelenül bölcs és páratlan Jehova Isten teljesítse ígéretét. Mennyire megvigasztalhatták Ézsaiás szavai a Babilonban levő zsidó foglyokat, akik vágytak visszatérni szülőföldjükre! Napjainkban mi is bízhatunk benne, hogy valóra válnak majd Jehovának a jövőnkre vonatkozó ígéretei.

„Ki teremté azokat?”

23. Miért meríthetnek erőt a zsidó foglyok, és mit hangsúlyoz most Jehova önmagáról?

²³ Van egy további oka is annak, amiért a zsidó foglyok erőt meríthetnek. Aki a szabadítást ígéri, az mindenek Teremtője és minden tevékeny energia Forrása. Hangsúlyozva bámulatos képességeit, Jehova a teremtésben megnyilvánuló erejére irányítja a figyelmet: „Kihez hasonlíttok hát engem, hogy hasonló volnék? szól a Szent. Emeljétek föl a magasba szemeiteket, és lássátok meg, ki teremté azokat? Ő, a ki kihozza seregöket szám szerint, mindnyáját  nevén szólítja; nagy hatalma [tevékeny energiája, »NW«] és erőssége [tetterős hatalma, »NW«] miatt egyetlen híjok sincsen” (Ézsaiás 40:25, 26).

24. Hogyan mutatja meg Jehova önmagáról szólva, hogy nincs senki hozzá fogható?

²⁴ Izraelnek Szentje önmagáról beszél. Jehova az ég csillagaira irányítja a figyelmet, hogy ezzel megmutassa, nincs senki hozzá fogható. Ahhoz hasonlóan, ahogyan egy katonai parancsnok képes felsorakoztatni a csapatait, Jehova vezényli a csillagokat. Ha seregszemlét tartana felettük, ’egyetlen híjuk sem volna’. Bár nagyon sok csillag van, Jehova mindegyiket nevén szólítja, legyen az egy egyedi név vagy névhez hasonló megjelölés. Engedelmes katonák módjára helyükön maradnak és megőrzik a rendet, ugyanis Vezetőjük bővelkedik ’tevékeny energiában’ és ’tetterős hatalomban’. A zsidó foglyoknak van tehát okuk a bizakodásra. A Teremtőnek, aki parancsol a csillagoknak, van ereje, hogy támogassa a szolgáit.

25. Hogyan reagálhatunk az Ézsaiás 40:26-ban olvasható meghívásra, és mi ennek a hatása?

²⁵ Ki az közülünk, aki elutasíthatná Isten meghívását, melyet az Ézsaiás 40:26-ban találunk: „Emeljétek föl a magasba szemeiteket, és lássátok meg.” A modern kori csillagászok felfedezései megmutatták, hogy a csillagos ég még annál is fenségesebb, mint amilyennek Ézsaiás napjaiban tűnt. A csillagászok, akik hatalmas távcsövekkel szemlélik az eget, úgy becsülik, hogy a látható világegyetemben akár 125 milliárd galaxis is létezhet. Sőt, ezek közül csupán egy, a Tejútrendszernek nevezett galaxis, egyes becslések szerint 100 milliárdnál is több csillagot tartalmaz. Ennek ismerete tiszteletet kell hogy ébresszen szívünkben a Teremtőnk iránt, és arra kell indítania, hogy teljesen megbízzunk abban, amire ígéretet tett.

26., 27. Hogyan szól a Babilonban levő foglyok érzéseit ábrázoló leírás, és miket kellene tudniuk nekik?

 ²⁶ Jehova tudja, hogy a fogságban töltött évek kedvét szegik a zsidó foglyoknak, ezért ihletést ad Ézsaiásnak, hogy előre jegyezze fel az alábbi megnyugtató szavakat: „Miért mondod [Jákob] és szólsz ekként [Izrael]: Elrejtetett az én útam az Úrtól, és ügyemmel nem gondol Istenem?! Hát nem tudod-é és nem hallottad-é, hogy örökkévaló * Isten az Úr, a ki teremté a föld határait? nem fárad és nem lankad el; végére mehetetlen bölcsesége!” (Ézsaiás 40:27, 28).

 ²⁷ Ézsaiás feljegyzi Jehova szavait, melyekkel leírja a hazájuktól több száz kilométerre, Babilonban levő foglyok érzéseit. Vannak, akik úgy gondolják, Isten nem látja vagy nem ismeri ’útjukat’, azaz hogy milyen nehezen alakul életük. Úgy gondolják, Jehova közömbös az általuk elszenvedett igazságtalanságokkal szemben. Az előbbi szavak emlékezetükbe idézik azt, amit tudniuk kellene, ha nem személyes tapasztalatból, akkor abból, amit továbbadtak nekik. Jehova képes és kész rá, hogy megszabadítsa népét. Ő az örök Isten és az egész föld Teremtője. Továbbra is ugyanolyan hatalma van tehát, mint amilyen kifejezésre jutott a teremtésben, és még a nagy erejű Babilon sem erősebb nála. Egy ilyen Isten semmiképp sem fárad el, és nem hagyja el népét. Népe azonban nem számíthat rá, hogy teljesen meg fogja érteni Jehova cselekvésmódját, ugyanis az Ő bölcsessége (más szóval éleslátása, tisztánlátása és észlelőképessége) meghaladja felfogóképességüket.

28., 29. a) Hogyan emlékezteti Jehova a népét arra, hogy segíteni fog a megfáradottaknak? b) Milyen szemléltetés mutatja azt, hogy Jehova erőt ad a szolgáinak?

²⁸ Ézsaiás által Jehova további buzdítást ad a csüggedt foglyoknak: „Erőt ad a megfáradottnak, és az erőtlen erejét megsokasítja. Elfáradnak az ifjak és meglankadnak, megtántorodnak a legkülönbek is; de a kik az Úrban bíznak, erejök megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyűk, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el!” (Ézsaiás 40:29–31).

²⁹ Amikor arról beszél, hogy a megfáradottnak erőre van szüksége, Jehova talán arra a kimerítő utazásra gondol, melyet a foglyoknak meg kell tenniük, hogy hazatérjenek. Jehova emlékezteti a népét, hogy az ő egyik jellemző tulajdonsága az, hogy segítséget nyújt a megfáradottaknak, akik rá tekintenek segítségért. Még a legéleterősebb embereket  (az „ifjakat” és a „legkülönbeket”) is elgyengítheti a fáradtság, és talán megbotlanak kimerültségükben. Jehova viszont megígéri, hogy a benne bízóknak erőt ad, friss erőt, hogy fussanak és járjanak. A sas egy-egy alkalommal órákon át képes a levegőben maradni. Ennek az erős madárnak a látszólag könnyed repülése * szemlélteti azt, hogyan ad Jehova  erőt szolgáinak. Mivel Isten ilyen támogatást ajánl a zsidó foglyoknak, nincs okuk az elkeseredésre.

30. Hogyan meríthetnek hasznot az igaz keresztények napjainkban Ézsaiás könyve 40. fejezetének utolsó szavaiból?

³⁰ Ézsaiás könyve 40. fejezetének ezek az utolsó szavai vigasztalóan hatnak azokra az igaz keresztényekre is, akik ennek a gonosz rendszernek az utolsó napjaiban élnek. Mivel olyan sok nyomás és nehézség van, melyek könnyen elkeseríthetnek bennünket, nyugtatólag hat ránk, hogy tudjuk, az elviselt nehézségek és eltűrt szenvedések nem kerülik el Istenünk figyelmét. Biztosak lehetünk benne, hogy a mindenek Teremtője, akinek ’határtalan a bölcsessége’, az általa meghatározott időben és módon helyrehoz majd minden igazságtalanságot (Zsoltárok 147:5, 6). Addig sem kell a saját erőnkre támaszkodva kitartanunk. Jehova, akinek kimeríthetetlen erőforrásai vannak, erőt (sőt „a szokásosnál nagyobb erőt”) tud adni szolgáinak, amikor próbákkal kerülnek szembe (2Korintus 4:7).

31. Milyen, világosságról szóló ígéretet tartalmaz Ézsaiás próféciája a Babilonban levő zsidó foglyoknak, és miben lehetünk teljesen biztosak?

³¹ Gondoljunk ezekre a zsidó foglyokra, akik az i. e. hatodik században Babilonban raboskodtak. Szeretett Jeruzsálemük tőlük több száz kilométerre van, és teljesen kietlen, temploma pedig romokban áll. Ézsaiás próféciája nekik a világosság és a remény vigasztaló ígéretét tartalmazta, mely szerint Jehova visszaviszi őket szülőföldjükre! Időszámításunk előtt 537-ben Jehova hazavezette a népét, bebizonyítva ezzel azt, hogy ő az ígéretek Beteljesítője. Mi is teljesen megbízhatunk Jehovában. Valóra válnak majd a Királyságra vonatkozó ígéretei, melyeket oly gyönyörűen fejez ki Ézsaiás próféciája. S ez valóban jó hír, olyan üzenet, mely világosság az egész emberiségnek!

[Lábjegyzetek]

[Tanulmányozási kérdések]

[Kiemelt rész/kép a 404., 405. oldalon]

 Jehova szerető pásztor

Ézsaiás egy olyan szerető pásztorhoz hasonlítja Jehovát, aki az ölében hordozza a bárányait (Ézsaiás 40:10, 11). Ézsaiás nyilván a pásztorok tényleges szokásai alapján mondta ezt a meleg hangú szemléltetést. Egy modern kori szemlélő, aki megfigyelte a Közel-Keleten levő Hermon-hegy lejtőin tevékenykedő pásztorokat, így számol be: „Mindegyik pásztor gondosan figyelte, hogyan boldogul a nyája. Ha talált egy újszülött bárányt . . . , köpenyének redői közé rakta, mivel a kicsi még túl gyenge volt, hogy kövesse az anyját. Amikor az öle megtelt, a vállaira helyezte a bárányokat, lábuknál tartva őket, vagy pedig egy szamár hátán levő tarisznyába vagy kosárba, míg a picinyek képesek voltak követni anyjukat.” Hát nem vigasztaló tudni, hogy olyan Istent szolgálunk, aki ennyire gyöngéden törődik a népével?

 [Kiemelt rész/kép a 412. oldalon]

Milyen alakú a Föld?

Az ókorban az emberek általában úgy gondolták, hogy a Föld lapos. Viszont a görög filozófus, Püthagorasz már az i. e. hatodik században felállította azt az elméletet, hogy a Földnek szferikusnak (gömbnek) kell lennie. Ézsaiás még így is megelőzte két évszázaddal Püthagorasz elméletét, ugyanis rendkívül egyértelműen és határozottan kijelentette: „Ki ül a föld kereksége fölött” (Ézsaiás 40:22, kiemelés tőlünk). A héber chugh szót, melyet itt „kerekségnek” fordítottak, a „gömb” szóval is vissza lehet adni. Érdekes, hogy csak a gömb alakú tárgyak tűnnek bármilyen látószögből kereknek. * Korát jóval megelőzve Ézsaiás próféta tehát egy olyan kijelentést tett, mely tudományos szempontból megállja a helyét és mentes az ókori mítoszoktól.

[Lábjegyzet]

 [Kép a 403. oldalon]

Keresztelő János egy hang volt, mely „kiált a pusztában”