„Új név”
Huszonharmadik fejezet
„Új név”
1. Milyen megnyugtatás olvasható az Ézsaiás könyvének 62. fejezetében?
MEGNYUGTATÁS, vigasztalás és a helyreállítás reménykeltő érzése — éppen erre van szükségük a Babilonban levő elkeseredett zsidóknak. Több évtized telt már el azóta, hogy Jeruzsálem és a temploma elpusztult. Júda — Babilontól mintegy 800 kilométerre — romokban hever, és a zsidókról, úgy tűnik, elfeledkezett Jehova. Mi javíthat a helyzetükön? Jehovának azok az ígéretei, hogy hazahozza őket, és megengedi, hogy helyreállítsák a tiszta imádatot. Akkor azokat a megjelöléseket, hogy „elhagyatott” és „puszta”, olyan nevek váltják fel, amelyek Isten helyesléséről tanúskodnak (Ézsaiás 62:4; Zakariás 2:12). Ézsaiás könyvének 62. fejezete tele van ilyen ígéretekkel. Ám, ahogy más helyreállítási próféciák, úgy ez a fejezet is érint olyan gondolatokat, amelyek messze túlmutatnak azon, hogy a zsidók kiszabadulnak a babiloni fogságból. Ézsaiás könyve 62. fejezetének legfőbb beteljesedése arról biztosít minket, hogy Jehova szellemi nemzetének, „az Isten Izraelének” szabadulása kétségtelenül bekövetkezik (Galácia 6:16).
Jehova nem nyugszik
2. Milyen módon részesíti kegyben Jehova újból Siont?
2 Babilon i. e. 539-ben elesik. Ezután Czírus perzsa király kiad egy rendeletet, amely lehetővé teszi, hogy az istenfélő zsidók hazatérjenek Jeruzsálembe, és helyreállítsák Jehova imádatát (Ezsdrás 1:2–4). I. e. 537-ben az első visszatérő zsidók már hazájukban vannak. Jehova újból kegyben részesíti Jeruzsálemet; ez tükröződik ebben a melegséget árasztó prófétai kijelentésben: „Sionért nem hallgatok és Jeruzsálemért nem nyugszom, míg földerül, mint fényesség az Ő igazsága, és szabadulása, mint a fáklya tündököl” (Ézsaiás 62:1).
3. a) Miért vetette el végül a földi Siont Jehova? Mi lépett a földi Sion helyébe? b) Milyen hitehagyás következett be, és mikor? Milyen időszakban élünk ma?
3 Jehova i. e. 537-ben beteljesítette a Sion, azaz Jeruzsálem helyreállítására tett ígéretét. Jeruzsálem lakosai láthatták, hogy Jehova kiszabadítja őket, és igazságosságuk fényesen ragyogott. Később azonban megint eltértek a tiszta imádattól. Végül elvetették Jézust mint Messiást, Jehova pedig végleg elhagyta őket mint választott nemzetét (Máté 21:43; 23:38; János 1:9–13). Jehova előidézte, hogy megszülessen egy új nemzet, „az Isten Izraele”. Ez az új nemzet lett az ő különleges népe, és tagjai az első században lelkesen prédikálták a jó hírt mindenfelé az akkor ismert világban (Galácia 6:16; Kolosszé 1:23). Sajnos az apostolok halálát követően sokan eltértek az igaz vallástól. Ennek következtében pedig kialakult a keresztényiség hitehagyott formája, amit ma a kereszténységben találhatunk meg (Máté 13:24–30, 36–43; Cselekedetek 20:29, 30). Jehova évszázadokon át tűrte, hogy a kereszténység nagy szégyent hozzon a nevére. Végül azonban 1914-ben megkezdődött Jehova „jóakaratának esztendeje”, Ézsaiás próféciája e részének legjelentősebb beteljesedésével együtt (Ézsaiás 61:2, NW).
4—5. a) Kiket jelképez ma Sion és gyermekei? b) Hogyan éri el Jehova, hogy Sion „szabadulása, mint a fáklya tündököl”?
4 Ma Jehovának az az ígérete, hogy helyreállítja Siont, beteljesedett égi szervezetén, a „fenti Jeruzsálemen”, amit a földön a fenti Jeruzsálem gyermekei, a szellemmel felkent keresztények képviselnek (Galácia 4:26). Jehova égi szervezete odaadó segítőként szolgál — éber, szerető és szorgalmas. Milyen izgalmas esemény volt, amikor 1914-ben megszülte a messiási Királyságot! (Jelenések 12:1–5). Földi gyermekei különösen 1919 óta prédikálnak a nemzeteknek az ő igazságosságáról és szabadításáról. Ahogy Ézsaiás megjövendölte, ezek a gyermekek fénylenek a sötétségben, mint egy fáklya, és engedik fényleni a világosságukat (Máté 5:15, 16; Filippi 2:15).
5 Jehova őszintén érdeklődik imádói iránt, és nem nyugszik, amíg be nem teljesíti minden ígéretét, amelyet Sionnak és Sion gyermekeinek tett. A felkentek maradéka társaival, a „más juhokkal” együtt szintén nem nyugszik (János 10:16). Csakugyan nem maradnak csendben, amint felhívják az emberek figyelmét a megmentés egyetlen módjára (Róma 10:10).
Jehova „új nevet” ad
6. Mi a szándéka Jehovának Sionnal?
6 Mi a szándéka Jehovának Sionnal, égi ’asszonyával’, amelyet az ókori Jeruzsálem ábrázolt? Ezt mondja: „meglátják a népek igazságodat [ó, asszony, »NW«], és minden királyok dicsőségedet, és új nevet adnak néked, a melyet az Úr szája határoz meg” (Ézsaiás 62:2). Mivel az izraeliták igazságosan cselekszenek, a nemzetek kénytelenek felfigyelni erre. Még királyok is kénytelenek elismerni, hogy Jehova Jeruzsálemet használja fel, és hogy minden uralom, amelyet ők gyakorolnak, elhalványul Jehova Királysága mellett (Ézsaiás 49:23).
7. Mit jelez Sion új neve?
7 Jehova most azzal erősíti meg Sion megváltozott állapotát, hogy új nevet ad neki. Ez az új név * azt az áldásos állapotot és megbecsült helyzetet jelzi, amelynek Sion földi gyermekei örvendenek i. e. 537-től kezdődően. Ez rámutat arra, hogy Jehova elismeri: Sion hozzá tartozik. Ma Isten Izraelét fellelkesíti, hogy ilyen módon Jehova gyönyörűsége lehet, és a más juhok velük együtt örülnek.
8. Hogyan részesíti Jehova tiszteletben Siont?
8 Mivel Sion új nevet kapott, Jehova most ezt ígéri: „leszel dicsőség koronája az Úr kezében, és királyi fejdísz Istened kezében” (Ézsaiás 62:3). Jehova magasba emeli jelképes feleségét, az égi Siont, hogy csodálattal tekintsenek rá (Zsoltárok 48:3; 50:2). A dicsőség koronája és a „királyi fejdísz” azt jelzi, hogy az égi Siont megbecsülés és hatalom övezi (Zakariás 9:16). Isten Izraele, amely az égi Siont, vagyis a „fenti Jeruzsálemet” képviseli, rendkívüli módon bizonyítja, hogy Isten keze, azaz kimutatott hatalma érezteti hatását (Galácia 4:26). Jehova segítségével ez a szellemi nemzet nagyszerű hírnevet szerzett feddhetetlenségével és odaadó szolgálatával. Milliók — felkentek és más juhok — erőt kapnak ahhoz, hogy rendkívüli hitet és szeretetet mutassanak. Krisztus millenniumi uralma alatt a felkentek, akik elnyerik dicsőséges égi jutalmukat, eszközök lesznek Jehova kezében, hogy örök életre emeljék fel az egész teremtést, amely most együtt nyög (Róma 8:21, 22; Jelenések 22:2).
„Az Úr gyönyörködik benned”
9. Mondd el, hogyan változik meg Sion helyzete!
9 Az, hogy az égi Sion — amelyet földi gyermekei képviselnek — új nevet kap, része annak, hogy állapota nagyszerű módon megváltozik. Ezt olvassuk: „Nem neveznek többé elhagyatottnak, és földedet sem nevezik többé pusztának, hanem így hívnak: én gyönyörűségem, és földedet így: férjhez adott; mert az Úr gyönyörködik benned, és földed férjhez adatik” (Ézsaiás 62:4). A földi Sion elhagyatott lett, miután i. e. 607-ben elpusztult. Jehova szavai azonban biztosítják őt arról, hogy földje vagy országa helyre lesz állítva és újra be lesz népesítve. Az egykor lerombolt Sion nem lesz többé elhagyatott asszony, és földje nem lesz többé puszta. Helyreállítása azt jelenti, hogy a romokban heverő Jeruzsálem állapota i. e. 537-ben gyökeresen megváltozik. Jehova kihirdeti, hogy Siont „én gyönyörűségemnek”, földjét pedig „férjhez adottnak” fogja hívni (Ézsaiás 54:1, 5, 6; 66:8; Jeremiás 23:5–8; 30:17; Galácia 4:27–31).
10. a) Hogyan változott meg Isten Izraelének az állapota? b) Mi Isten Izraelének ’országa’?
10 Isten Izraele 1919-től kezdve hasonló változáson ment át. Az első világháború alatt — úgy tűnt — Isten megtagadta a felkent keresztényeket. De 1919-ben helyeselt állapotuk helyreállt, és imádati formájuk megtisztult. Ez hatással volt a tanításaikra, szervezetükre és tevékenységükre. Isten Izraele eljött ’országába’, szellemi birtokára, vagyis a tevékenységi területére (Ézsaiás 66:7, 8, 20–22).
11. Hogyan vették a zsidók feleségül az anyjukat?
11 Tovább hangsúlyozva népének új, helyeselt állapotát Jehova kihirdeti: „mint elveszi a legény a szűzet, akként vesznek feleségül téged fiaid, és a mint örül a vőlegény a menyasszonynak, akként fog néked Istened örülni” (Ézsaiás 62:5). Hogyan vették feleségül a zsidók, Sion „fiai” az anyjukat? Ez úgy következett be, hogy Sionnak a babiloni fogságból kiszabadult, hazatérő fiai elfoglalták régi fővárosukat, és újból ott telepedtek le. Amikor ez történt, Sion többé már nem volt elhagyatott, hanem tele volt fiakkal (Jeremiás 3:14).
12. a) Hogyan tette nyilvánvalóvá Jehova azt, hogy a felkent keresztények részét képezik annak a szervezetnek, amelyet házassági kötelék fűz hozzá? b) Hogyan mutat kiemelkedő példát ma a házasságra az, ahogyan Jehova a népével bánik? (Lásd a 342. oldalon levő bekeretezett részt!)
12 Ehhez hasonlóan 1919-től kezdve az égi Sion gyermekei birtokba vették országukat, szellemi birtokukat, amelynek prófétai neve: „férjhez adott.” Keresztény tevékenységük ebben az országban nyilvánvalóvá tette, hogy ezek a felkent keresztények a Jehova ’nevének szerzett nép’ (Cselekedetek 15:14). Az, hogy megtermik a Királyság gyümölcseit, és hirdetik Jehova nevét, nyilvánvalóvá teszi, hogy Jehova gyönyörködik ezekben a keresztényekben. Jehova félreérthetetlenül kifejezi, hogy ők annak a szervezetnek a részét képezik, amely elszakíthatatlan kötelékkel kapcsolódik hozzá. Jehova azáltal, hogy ezeket a keresztényeket felkeni szent szellemmel, kiszabadítja a szellemi fogságból, és felhasználja őket arra, hogy a Királyság jó hírét hirdessék minden embernek, kimutatja, hogy úgy örül nekik, mint egy vőlegény a menyasszonyának (Jeremiás 32:41).
„Ne nyugodjatok!”
13—14. a) Hogyan lett az ókorban Jeruzsálem biztonságot nyújtó város? b) Hogyan lett napjainkban Sion „dicsőségessé . . . e földön”?
13 A Jehova által adott jelképes új név biztonságérzettel tölti el a népét. Tudják, hogy Jehova elismeri és a tulajdonának tekinti őket. Most egy másik szemléltetéssel élve, Jehova úgy szól a népéhez, mint egy fallal körülvett városhoz: „Kőfalaidra, Jeruzsálem, őrizőket állattam, egész nap és egész éjjel szüntelen nem hallgatnak; ti, kik az Urat emlékeztetitek, ne nyugodjatok! És ne hagyjatok nyugtot néki, míg megújítja és dicsőségessé teszi Jeruzsálemet e földön” (Ézsaiás 62:6, 7). A Jehova által meghatározott időben, miután a hűséges maradék visszatért Babilonból, Jeruzsálem tényleg „dicsőségessé” lett „e földön” — fallal körülvett város lett, amely biztonságot nyújt lakosainak. A falakon az őrök éjjel-nappal éberen figyelnek, hogy gondoskodjanak a város biztonságáról, és figyelmeztetni tudják a városlakókat (Nehémiás 6:15; 7:3; Ézsaiás 52:8).
14 Napjainkban Jehova a felkent őrállóit használja fel arra, hogy megmutassa a szelídeknek a szabadságra vezető utat a hamis vallás fogságából. Ezek a személyek meghívást kapnak, hogy jöjjenek Jehova szervezetéhez, ahol védve vannak a szellemi beszennyeződéstől, istentelen hatásoktól és Jehova nemtetszésétől (Jeremiás 33:9; Sofóniás 3:19). Az őrálló osztálynak, „a hű és értelmes rabszolgának”, aki gondoskodik a szellemi ’eledelről a kellő időben’, létfontosságú szerepe van ebben a védelemben (Máté 24:45–47). A „nagy sokaság” az őrálló osztállyal együttműködve szintén jelentős szerepet tölt be abban, hogy Sion „dicsőségessé” legyen „e földön” (Jelenések 7:9).
15. Hogyan szolgálja szüntelenül Jehovát az őrálló osztály és társai?
15 Az őrálló osztálynak és társainak a szolgálata folytatódik! Az, hogy egész lélekkel végzik a szolgálatukat, látható abból, milyen lelkesen szolgálnak azok a hűséges milliók, akiket támogatnak az utazófelvigyázók és feleségeik, a különböző Bétel-otthonokban és Jehova Tanúi nyomdáiban dolgozó önkéntesek, a misszionáriusok, valamint a különleges, általános és kisegítő úttörők. Ezenkívül komoly erőfeszítéseket tesznek az új Királyság-termek építésére, a betegek látogatására, a súlyos orvosi beavatkozásra szoruló személyek megsegítésére, és a természeti katasztrófák és balesetek áldozatainak való gyors segítségnyújtásra. Ezek közül az önfeláldozó személyek közül sokan gyakran szó szerint „éjjel-nappal” szolgálnak! (Jelenések 7:14, 15).
16. Milyen értelemben ’nem hagynak Jehovának nyugtot’ a szolgái?
16 Jehova szolgái arra kapnak buzdítást, hogy szüntelenül imádkozzanak, és kérjék Istent, ’legyen meg az akarata, mint az égben, úgy a földön is’ (Máté 6:9, 10; 1Tesszalonika 5:17). Ezenkívül azt a figyelmeztetést kapják, hogy ’ne hagyjanak nyugtot Jehovának’, míg az igaz imádat helyreállításával kapcsolatos vágyak és remények valóra nem válnak. Jézus hangsúlyozta, hogy állandóan imádkozni kell, arra buzdítva követőit, hogy ’éjjel-nappal Istenhez kiáltsanak’ (Lukács 18:1–8).
Az Istennek végzett szolgálat jutalommal jár
17—18. a) Milyen értelemben várhatják Sion lakosai azt, hogy élvezhetik munkájuk gyümölcsét? b) Hogyan örül ma Jehova népe munkája gyümölcsének?
17 Az az új név, amelyet Jehova a népének adott, megerősíti őket, hogy erőfeszítéseik nem hiábavalók. „Megesküdt az Úr jobbjára s erőssége karjára: nem adom többé gabonádat eleségül ellenségeidnek, s idegenek nem iszszák mustodat, a melyért munkálódtál, hanem a betakarók egyék azt meg, és dicsérjék az Urat, s a beszűrők igyák meg azt szentségem pitvaraiban” (Ézsaiás 62:8, 9). Jehova jobbja és erőssége karja az ő hatalmát és erejét szemlélteti (5Mózes 32:40; Ezékiel 20:5). Az, hogy ezekre esküszik, azt mutatja, hogy eltökélt szándéka változtatni Sion helyzetén. Jehova i. e. 607-ben megengedi, hogy Sion ellenségei kifosszák Siont és elrabolják javait (5Mózes 28:33, 51). De most Sion javainak csak azok fognak örvendeni, akiknek joguk van hozzá (5Mózes 14:22–27).
18 Ennek az ígéretnek a modern kori beteljesedésében Jehova helyreállított népe nagyszerű szellemi jólétnek örvend. Rendkívül örülnek munkájuk gyümölcsének: a keresztény tanítványok növekvő számának és a bőséges szellemi tápláléknak (Ézsaiás 55:1, 2; 65:14). Mivel népe hűséges, Jehova nem engedi az ellenségeinek, hogy megzavarják népe szellemi jólétét, vagy hogy elrabolják tőlük egész lélekkel végzett szolgálatuk gyümölcsét. Jehova szolgálatában egyetlen erőfeszítés sem hiábavaló (Malakiás 3:10–12; Héberek 6:10).
19—20. a) Hogyan tisztították meg az utat a Jeruzsálembe visszatérő zsidók előtt? b) Hogyan tisztították meg az utat napjainkban azok előtt a szelídek előtt, akik Jehova szervezetéhez jönnek?
19 Az új név ezenkívül vonzóvá teszi Jehova szervezetét a tiszta szívű embereknek. Tömegek özönlenek hozzá, és az út továbbra is nyitva áll előttük. Ézsaiás próféciája kijelenti: „Vonuljatok ki, vonuljatok ki a kapukon! Törjetek utat a népnek. Töltsétek fel, töltsétek fel az országutat. Tisztítsátok meg a kövektől. Emeljetek jelt a népeknek” (Ézsaiás 62:10, „NW”). Az első beteljesedésében ez a felhívás valószínűleg arra utal, hogy menjenek át Babilónia városainak kapuin Jeruzsálem felé indulva. A hazatérők megtisztítják az utat a kövektől, hogy könnyebbé tegyék az utazást, és zászlót emelnek, hogy mutassák az irányt (Ézsaiás 11:12).
20 A felkent keresztények 1919 óta elkülönültek az Isten szolgálatára, és a „szentség útán” utaznak (Ézsaiás 35:8). Ők voltak az elsők, akik a Nagy Babilonból kifelé vezető szellemi országúton gyalogoltak (Ézsaiás 40:3; 48:20). Isten megadta nekik azt a kiváltságot, hogy élen járhatnak hatalmas tetteinek a kihirdetésében, és megmutathatják az utat erre az országútra másoknak. A kövek eltakarítása — a botláskövek eltávolítása — elsősorban nekik maguknak volt javukra (Ézsaiás 57:14). Szükségük volt arra, hogy tisztán lássák Isten szándékait és tanításait. A hamis tanítások botlásköveket jelentenek az életre vivő úton, de Jehova Szava olyan, „mint a sziklazúzó pőröly”. A felkent keresztények szétzúzták általa azokat a botlásköveket, amelyek útjában voltak azoknak, akik Jehovát akarják szolgálni (Jeremiás 23:29).
21—22. Milyen zászlót állított fel Jehova azoknak, akik elhagyják a hamis vallást? Honnan tudjuk ezt?
21 Jeruzsálem i. e. 537-ben zászló lett, amely hívta a zsidó maradékot, hogy térjen vissza és építse újjá a templomot (Ézsaiás 49:22). A felkent maradék 1919-ben, amikor kiszabadult a hamis vallás fogságából, nem barangolt céltalanul. Tudták céljukat, mivel Jehova felállított nekik egy zászlót. Milyen zászlót? Ugyanazt a zászlót, amelyről az Ézsaiás 11:10 jövendöl ezekkel a szavakkal: „lesz ama napon, hogy Isai gyökeréhez, a ki a népek zászlója lészen, eljőnek a pogányok.” Pál apostol ezeket a szavakat Jézusra alkalmazta (Róma 15:8, 12). Igen, a zászló maga Krisztus Jézus, aki Királyként uralkodik az égi Sion-hegyen! (Héberek 12:22; Jelenések 14:1).
22 Jézus Krisztus körül a felkent keresztények és a más juhok egyaránt összegyűlnek, hogy részt vegyenek a Legfelségesebb Isten imádatában, amely egyesíti őket. Uralma azt a célt szolgálja, hogy igazolja Jehova egyetemes szuverenitását, és megáldja a földön levő, minden nemzetből származó tiszta szívű embereket. Vajon ez nem ad mindannyiunknak okot arra, hogy csatlakozzunk a dicséretéhez?
„Eljött szabadulásod”!
23—24. Hogyan jön el a megszabadítás azoknak, akik hisznek Istenben?
23 Az új név, amelyet Jehova ad feleségszerű szervezetének, érinti a szervezet gyermekeinek örökké tartó megszabadítását. Ézsaiás ezt írja: „Ímé, az Úr hirdette mind a föld határáig: Mondjátok meg Sion leányának, ímé, eljött szabadulásod, ímé, jutalma vele jő, és megfizetése ő előtte!” (Ézsaiás 62:11). A zsidók megszabadítása akkor érkezett el, amikor Babilon elesett, és ők vissza tudtak térni hazájukba. De ezek a szavak ennél sokkal nagyobb dolgokra mutatnak. Jehova kijelentése emlékezetünkbe idézi Zakariásnak a Jeruzsálemről szóló próféciáját: „Örülj nagyon, Sionnak leánya, örvendezz, Jeruzsálem leánya! Ímé, jön néked a te királyod; igaz és szabadító ő; szegény és szamárháton ülő, azaz nőstényszamárnak vemhén” (Zakariás 9:9).
24 Három és fél évvel azután, hogy Jézus vízben megkeresztelkedett, és felkenetett Isten szellemével, szamárháton ment be Jeruzsálembe, és megtisztította a templomot (Máté 21:1–5; János 12:14–16). Ma Jézus Krisztus az, aki elhozza a szabadítást Jehovától mindazoknak, akik hisznek Istenben. Amióta 1914-ben trónra emelték, Jézus lett Jehova kinevezett Bírája és Ítélet-végrehajtója is. 1918-ban, három és fél évvel trónra emelése után, megtisztította Jehova szellemi templomát, amit a földön a felkent keresztények gyülekezete képvisel (Malakiás 3:1–5). Felemeltetett, mint egy zászló, ami a föld minden tájáról származó emberek hatalmas begyűjtésének a kezdetét jelezte, mindezzel támogatva a messiási Királyságot. Az ókori mintát követve, a ’szabadulás’ akkor jött el Isten Izraelének, amikor kiszabadult 1919-ben Nagy Babilonból. Az önfeláldozó aratók „jutalma” vagy „megfizetése” égi halhatatlanság vagy földi örök élet. Mindenki, aki hűséges marad, biztos lehet benne, hogy fáradozása „nem hiábavaló az Úrral kapcsolatban” (1Korintus 15:58).
25. Miről kap biztosítékot Jehova népe?
25 Mennyire nagyszerű remény ez Jehova égi szervezetének, a földön levő felkent képviselőinek és mindazoknak, akik tevékenyen csatlakoztak hozzájuk! (5Mózes 26:19). Ézsaiás megjövendölte: „hívják őket szent népnek, az Úr megváltottainak, és téged hívnak: keresett és nem elhagyott városnak” (Ézsaiás 62:12). Egykor a „fenti Jeruzsálem” — melyet Isten Izraele képvisel — úgy érezte, hogy elhagyatott. Sosem fog többé így érezni. Jehova népe örökké Jehova szerető törődését és helyeslésének el nem múló mosolyát élvezi majd.
[Lábjegyzet]
^ 7. bek. A bibliai próféciákban az „új név” kifejezés új pozíciót vagy kiváltságot jelenthet (Jelenések 2:17; 3:12).
[Tanulmányozási kérdések]
[Kiemelt rész a 342. oldalon]
A házasság kiemelkedő példája
Amikor az emberek házasságot kötnek, mindenkinek megvan a maga elképzelése a házassági kötelékről. De mi Isten elképzelése? A házasság elrendezése tőle ered. Mi volt Isten szándéka a házassággal?
Az egyik módja annak, hogy képet kapjunk Isten elképzeléséről az, ha megfigyeljük, milyen kapcsolatban volt Izrael nemzetével. Ézsaiás erről a kapcsolatról úgy beszél, mint egy házasságról (Ézsaiás 62:1–5). Figyeljük meg, hogy mit tesz Jehova Isten mint „férj” az ő ’menyasszonyával’! Megvédi és megszenteli (Ézsaiás 62:6, 7, 12). Tiszteli és értékeli (Ézsaiás 62:3, 8, 9). Ezenkívül gyönyörködik abban, amit a neki adott új nevek fejeznek ki (Ézsaiás 62:4, 5, 12).
A Keresztény Görög Iratokban Pál visszhangozza Ézsaiásnak a Jehova és Izrael kapcsolatáról mondott szavait, amikor összehasonlítja a férj és feleség közötti kapcsolatot a Krisztus és a felkent keresztények gyülekezete között fennálló kapcsolattal (Efézus 5:21–27).
Pál arra buzdítja a keresztényeket, hogy utánozzák a házasságukban azt a kapcsolatot, amely Jézus és a gyülekezet között van. Nincs nagyobb szeretet annál, mint amelyet Jehova mutatott Izrael, és Krisztus mutat a gyülekezet iránt. Ezek a jelképes kapcsolatok kiemelkedő például szolgálnak arra, hogyan éljenek a keresztények sikeres és boldog házasságban (Efézus 5:28–33).
[Kép a 339. oldalon]
Jehova új néven fogja hívni az égi Siont
[Képek a 347. oldalon]
Modern időnkben Jehova őrálló osztálya nem nyugszik
