„Az én választottam, a kit szívem kedvel”
Harmadik fejezet
„Az én választottam, a kit szívem kedvel”
1—2. Miért érdekes az Ézsaiás könyvének 42. fejezete a mai keresztényeknek?
„TI VAGYTOK az én tanuim, így szól az Úr; és szolgám, a kit elválasztottam” (Ézsaiás 43:10). Jehovának ez a kijelentése, amelyet az i. e. nyolcadik században jegyzett fel Ézsaiás próféta, rámutat, hogy Jehova ókori szövetséges népe tanúk nemzete volt. Isten választott szolgája volt a nemzet. Mintegy 2600 évvel később, 1931-ben a felkent keresztények nyilvánosan kijelentették, hogy ezek a szavak rájuk vonatkoznak. Felvették a Jehova Tanúi nevet, és teljes szívvel elfogadták az azzal járó felelősségeket, hogy Isten földi szolgája lehet a csoportjuk.
2 Jehova Tanúi szívből törekednek rá, hogy megörvendeztessék Istent. Ezért az Ézsaiás könyvének 42. fejezete mindnyájukat nagyon érdekli, mivel ebben a fejezetben egy olyan szolgáról kapnak képet, akit Jehova helyesel, és egy olyanról is, akit elvet. Ennek a próféciának és a beteljesedésének a megvizsgálása betekintést nyújt abba, hogyan lehet elnyerni Isten helyeslését, és mi vezet ahhoz, hogy a nemtetszését vonja magára az ember.
’Szellememet adtam belé’
3. Mit jövendöl meg Jehova Ézsaiás által a ’szolgájáról’?
3 Ézsaiás által Jehova megjövendöli egy szolgának az eljövetelét, akit maga fog kiválasztani: „Ímé az én szolgám, a kit gyámolítok, az én választottam, a kit szívem kedvel, lelkemet [szellememet, »NW«] adtam ő belé, törvényt beszél a népeknek [igazságosság a nemzeteknek; ezt fogja elhozni, »NW«]. Nem kiált és nem lármáz, és nem hallatja szavát az utczán. Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertya belet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg. Nem pislog és meg nem reped, míg a földön törvényt tanít [érvényt szerez az igazságosságnak, »NW«], és a szigetek várnak tanítására” (Ézsaiás 42:1–4).
4. Ki a megjövendölt ’választott’, és honnan tudjuk ezt?
4 Ki az a Szolga, akire itt utalnak? Nem maradunk kétségek között. Ezeket a szavakat idézi Máté evangéliuma, és Jézus Krisztusra alkalmazza (Máté 12:15–21). Jézus a szeretett Szolga, a ’választott’. Mikor árasztotta ki Jehova a szellemét Jézusra? I. sz. 29-ben, Jézus megkeresztelkedésekor. Az ihletett feljegyzés leírja ezt a keresztelkedést, és elmondja, hogy miután Jézus feljött a vízből, „megnyílt az ég, és a szent szellem leszállt rá galambhoz hasonló testi alakban, és hang hallatszott az égből: »Te vagy az én Fiam, a szeretett; helyesellek téged.«” Jehova így maga is azonosította szeretett Szolgáját. Jézus ezt követő szolgálata és az általa végrehajtott csodák bizonyították, hogy Jehova szelleme csakugyan rajta van (Lukács 3:21, 22; 4:14–21; Máté 3:16, 17).
’Igazságosságot hoz a nemzeteknek’
5. Miért volt szükséges az i. sz. első században, hogy az emberek tisztább képet kapjanak az igazságosságról?
5 Jehova Választottja valódi igazságosságot ’hoz el’, vagyis megmutatja a maga valójában, mi az igazságosság. „Világossá teszi a nemzeteknek, mi az igazságosság” (Máté 12:18). Mennyire szükség volt erre az i. sz. első században! A zsidó vallási vezetők az igazságosság egy eltorzult nézetét tanították. Egy nagyrészt maguk alkotta, rideg törvénygyűjtemény követésével törekedtek igazságosságra. Paragrafusrágó igazságosságuk nélkülözte az irgalmat és a könyörületet.
6. Hogyan mutatta be Jézus a valódi igazságosságot?
6 Ezzel ellentétben Jézus feltárta, hogy Isten hogyan vélekedik az igazságosságról. Azáltal, amit tanított, és ahogyan élt, Jézus megmutatta, hogy a valódi igazságosság könyörületes és irgalmas. Figyeljük meg a híres hegyi beszédét! (Máté 5—7. fejezet). Micsoda mesteri magyarázata ez annak, hogyan kell igazságosságot gyakorolni! Ha az evangéliumi beszámolókat olvassuk, vajon nem érint meg bennünket Jézusnak a szegények és lesújtottak iránt mutatott könyörülete? (Máté 20:34; Márk 1:41; 6:34; Lukács 7:13). Sokaknak vitte el vigasztaló üzenetét, akik olyanok voltak, mint a töredezett nádszál: megtörtek és meggyötörtek. Olyanok voltak, mint egy pislákoló gyertyabél, akikben az élet utolsó szikrája már majdnem kialudt. Jézus nem törte el a „megrepedt nádat”, és nem is oltotta ki a „pislogó gyertya belet”. Szerető és könyörületes szavai és tettei inkább felemelték a szelídek szívét (Máté 11:28–30).
7. Miért mondhatta a prófécia azt, hogy Jézus „nem kiált és nem lármáz . . . az utczán”?
7 De miért mondja a prófécia, hogy Jézus „nem kiált és nem lármáz, és nem hallatja szavát az utczán”? Mert nem népszerűsítette saját magát, ahogy akkor sokan tették (Máté 6:5). Amikor meggyógyított egy leprást, azt mondta a meggyógyított férfinak: „Vigyázz, senkinek ne mondj el semmit” (Márk 1:40–44). Nem kereste a nyilvánosságot, és nem akarta, hogy az emberek másodkézből kapott beszámolók alapján vonják le a tanulságot; Jézus inkább azt akarta, hogy a szilárd bizonyítékok alapján maguk ismerjék fel, hogy ő a Krisztus, Jehova felkent Szolgája.
8. a) Hogyan hozott Jézus „igazságosságot a nemzeteknek”? b) Mit tanít meg nekünk az igazságosságról Jézusnak az irgalmas szamaritánusról szóló szemléltetése?
8 A választott Szolga ’igazságosságot hoz a nemzeteknek’. Jézus ezt tette. Ő nemcsak azt hangsúlyozta, hogy az isteni igazságosság könyörületes, hanem megtanította azt is, hogy minden emberre ki kell terjednie. Egyszer Jézus emlékeztetett egy törvénytudót, hogy szeretnie kell Istent és felebarátját. A férfi megkérdezte Jézust: „Ki valójában a felebarátom?” Talán azt várta, hogy Jézus így válaszol: „A te zsidó honfitársad.” De Jézus inkább elmondta az irgalmas szamaritánusról szóló példázatot. A példázatban a szamaritánus sietett segítségére egy olyan férfinak, aki rablótámadás áldozata volt, míg ellenben egy lévita és egy pap nem volt hajlandó segíteni neki. A kérdezőnek el kellett ismernie, hogy ez alkalommal a megvetett szamaritánus volt a felebarát, és nem a lévita vagy a pap. Jézus ezzel a tanáccsal fejezte be a szemléltetését: „magad is tegyél ugyanúgy” (Lukács 10:25–37; 3Mózes 19:18).
„Nem pislog és meg nem reped”
9. Milyen hatással van ránk az, ha megértjük, mit is jelent a valódi igazságosság?
9 Mivel Jézus világossá tette, hogy mit is jelent a valódi igazságosság, tanítványai megtanulták kimutatni ezt a tulajdonságot. Nekünk is így kell tennünk. Először is el kell fogadnunk Isten irányadó mértékeit a jóra és a rosszra vonatkozóan, mivel neki van joga eldönteni, hogy mi jogos és igazságos. Amint Jehova módja szerint igyekszünk cselekedni, becsületes magatartásunk sokat elárul arról, hogy mit is jelent a valódi igazságosság (1Péter 2:12).
10. Miért kapcsolódik szorosan az igazságosság kimutatásához az, hogy részt veszünk a prédikáló- és tanítómunkában?
10 Akkor is valódi igazságosságot mutatunk, amikor szorgalmasan részt veszünk a prédikáló- és tanítómunkában. Jehova nagylelkűen gondoskodott a róla, a Fiáról és a szándékairól szóló, életmentő ismeretről (János 17:3). Nem lenne jogos és igazságos, ha megtartanánk magunknak ezt az ismeretet. „Ne fogd meg a jótéteményt azoktól, a kiket illet, ha hatalmadban van annak megcselekedése” — mondja Salamon (Példabeszédek 3:27). Szívvel-lélekkel osszuk meg mindenkivel, amit tudunk Istenről, tekintet nélkül arra, hogy ki milyen rasszhoz, etnikai vagy nemzeti csoporthoz tartozik (Cselekedetek 10:34, 35).
11. Hogyan kell másokkal bánnunk, ha utánozni akarjuk Jézust?
11 Ezenkívül az igazi keresztények úgy bánnak másokkal, ahogy Jézus bánt. Ma sokan küszködnek aggasztó gondokkal, és ezért könyörületre, illetve bátorításra szorulnak. Még némelyik önátadott keresztény is annyira a körülményei áldozata lehet, hogy megrepedt nádhoz vagy pislákoló gyertyabélhez hasonlít. Vajon nincs szükségük a támogatásunkra? (Lukács 22:32; Cselekedetek 11:23). Mennyire felfrissítő azoknak az igaz keresztényeknek a társaságához tartozni, akik próbálják utánozni Jézust az igazságosság gyakorlásában!
12. Miért lehetünk biztosak abban, hogy hamarosan biztosítva lesz az igazságosság mindenkinek?
12 Vajon biztosítva lesz valaha az igazságosság mindenkinek? Igen, minden bizonnyal! Jehova Választottja „nem pislog és meg nem reped, míg a földön törvényt tanít [érvényt szerez az igazságosságnak, NW]”. A trónra emelt Király, a feltámasztott Krisztus Jézus nemsokára „bosszút áll azokon, akik nem ismerik Istent” (2Tesszalonika 1:6–9; Jelenések 16:14–16). Az emberi uralmat Isten Királysága váltja majd fel. Az igazságosság virágozni fog (Példabeszédek 2:21, 22; Ézsaiás 11:3–5; Dániel 2:44; 2Péter 3:13). Jehova szolgái mindenütt — még a távoli helyeken, a „szigeteken” is — buzgón várják ezt a napot.
’Pogányok világosságává teszem’
13. Mit jövendöl meg Jehova a választott Szolgájáról?
13 Ézsaiás így folytatja: „Így szól az Úr Isten, a ki az egeket teremté és kifeszíté, és kiterjeszté termésivel a földet, a ki lelket ád a rajta lakó népnek, és leheletet a rajta járóknak” (Ézsaiás 42:5). Milyen erőt sugárzó leírása ez Jehovának, a Teremtőnek! Ez a Jehova hatalmáról szóló emlékeztető nagy hangsúlyt ad kijelentésének. Jehova ezt mondja: „Én, az Úr, hívtalak el igazságban, és fogom kezedet, és megőrizlek és népnek szövetségévé teszlek, pogányoknak világosságává. Hogy megnyisd a vakoknak szemeit, hogy a foglyot a tömlöczből kihozzad, és a fogházból a sötétben ülőket” (Ézsaiás 42:6, 7).
14. a) Mit jelent az, hogy Jehova fogja elismert Szolgája kezét? b) Milyen szerepet játszik a választott Szolga?
14 A világegyetem nagy Teremtője, az élet Alkotója és Fenntartója fogja választott Szolgája kezét, és mindenre kiterjedő, állandó támogatást ígér. Mennyire megnyugtató ez! Jehova ezenkívül vigyáz rá abból a célból, hogy a „nép szövetségévé” tegye. A szövetség szerződést, megállapodást, ünnepélyes ígéretet jelent. Megdönthetetlen rendeletről van szó. Igen, Jehova „a nép zálogává” tette a Szolgáját (An American Translation).
15—16. Hogyan szolgált Jézus a „pogányok világosságaként”?
15 A megígért Szolga a „pogányok világosságaként” meg fogja nyitni „a vakoknak szemeit”, és kiszabadítja „a sötétben ülőket”. Jézus ezt tette. Azáltal, hogy tanúskodott az igazságról, dicsőítette égi Atyja nevét (János 17:4, 6). Leleplezte a vallásos hazugságokat, prédikálta a Királyság jó hírét, és megnyitotta a kaput a szellemi szabadság felé azok előtt, akik vallási rabszolgaságban senyvedtek (Máté 15:3–9; Lukács 4:43; János 18:37). Óva intett a sötétség cselekedeteitől, és lerántotta a leplet Sátánról, „a hazugság atyjának” és „e világ uralkodójának” bélyegezve őt (János 3:19–21; 8:44; 16:11).
16 Jézus ezt mondta: „Én vagyok a világ világossága” (János 8:12). Kiemelkedő módon bizonyult ennek, amikor váltságul felajánlotta tökéletes emberi életét. Ezáltal megnyitotta az utat azok előtt, akik hitet gyakorolnak, hogy megbocsátást nyerjenek a bűneik, hogy helyeselt kapcsolatban legyenek Istennel, és hogy elnyerjék az örök élet kilátását (Máté 20:28; János 3:16). Jézus azzal védte meg Jehova szuverenitását és bizonyította be, hogy az Ördög hazug, hogy egész életében tökéletesen kimutatta az Isten iránti odaadást. Jézus tényleg előidézte, hogy a vakok lássanak, és kiszabadította azokat, akik szellemi sötétségben raboskodtak.
17. Hogyan szolgálunk fényhordozókként?
17 A hegyi beszédben Jézus ezt mondta a tanítványainak: „Ti vagytok a világ világossága” (Máté 5:14). Vajon nem vagyunk mi is fényhordozók? Életmódunk és prédikálómunkánk által kiváltságunk másokat Jehovához, az igazi világosság Forrásához irányítani. Jézust utánozva ismertetjük Jehova nevét, megvédjük szuverenitását, és hirdetjük Királyságát, ami az emberiség egyedüli reménysége. Ezenkívül fényhordozókként leleplezzük a vallásos hazugságokat, óva intünk másokat a sötétség tisztátalan cselekedeteitől, és lerántjuk a leplet Sátánról, a gonoszról (Cselekedetek 1:8; 1János 5:19).
„Énekeljetek az Úrnak új éneket”
18. Mit tudat Jehova a népével?
18 Jehova most a népére irányítja a figyelmét, és ezt mondja: „Én vagyok az Úr, ez a nevem, és dicsőségemet másnak nem adom, sem dicséretemet a bálványoknak. A régiek ímé beteltek, és most újakat hirdetek, mielőtt meglennének, tudatom veletek” (Ézsaiás 42:8, 9). A ’szolgájáról’ szóló próféciát nem az egyik értéktelen isten, hanem az egyedüli élő és igaz Isten jelentette ki. Be kellett hogy teljesedjen, és be is teljesedett. Jehova Isten valóban új dolgokat alkot, és tudatja a népével, mielőtt ezek megtörténnének. Hogyan fogadjuk ezt?
19—20. a) Milyen éneket kell énekelni? b) Kik énekelnek ma dicséretet Jehovának?
19 Ézsaiás ezt írja: „Énekeljetek az Úrnak új éneket, és dicséretét a földnek határairól, ti, a tenger hajósai és teljessége, a szigetek és azoknak lakói. Emeljék fel szavokat a puszta és annak városai, a faluk, a melyekben Kédár lakik, ujjongjanak a kősziklák lakói, a hegyeknek tetejéről kiáltsanak. Adják az Úrnak a dicsőséget, és dicséretét hirdessék a szigetekben” (Ézsaiás 42:10–12).
20 A városoknak, a pusztában levő falvaknak, a szigeteknek, sőt még „Kédárnak”, azaz a pusztában levő táboroknak a lakosai is — vagyis az emberek mindenfelé — azt az ösztönzést kapják, hogy dicséretet énekeljenek Jehovának. Milyen izgalmas látni, hogy napjainkban milliók válaszoltak erre a prófétai felhívásra! Elfogadták az Isten Szavában levő igazságot, és Jehovát ismerték el Istenüknek. Jehova népe több mint 230 országban énekli ezt az új éneket, dicsőséget adva neki. Mennyire buzdító ebben a kórusban énekelni, amelyben sokfajta kultúra, nyelv és rassz keveredik!
21. Miért nem tudják elhallgattatni Isten népének ellenségei azokat, akik dicséretet énekelnek Jehovának?
21 Vajon az ellenségeskedők szembe tudnak szállni Istennel, és el tudják hallgattatni azokat, akik dicséretet énekelnek? Semmiképpen! „Az Úr, mint egy hős kijő, és mint hadakozó felkölti haragját, kiált, sőt rivalg és ellenségein erőt vesz” (Ézsaiás 42:13). Milyen hatalom állhat meg Jehovával szemben? Mintegy 3500 évvel ezelőtt Mózes próféta és Izrael fiai így énekeltek: „Vitéz harczos az Úr; az ő neve Jehova. A Faraónak szekereit és seregét tengerbe vetette, s válogatott harczosai belefúltak a veres tengerbe” (2Mózes 15:3, 4). Jehova győzedelmeskedett a kor leghatalmasabb hadereje fölött. Isten népének egyetlen ellensége sem érhet célt, ha Jehova erős harcosként vonul ki.
„Régtől fogva hallgattam”
22—23. Miért ’hallgat Jehova régtől fogva’?
22 Jehova pártatlan és igazságos még akkor is, amikor végrehajtja az ítéletet ellenségein. Ezt mondja: „Régtől fogva hallgattam, néma voltam, magamat megtartóztatám: most mint a szülő nő nyögök, lihegek és fúvok! Elpusztítok hegyeket és halmokat, és megszáraztom minden fűvöket, szigetekké teszek folyamokat, és tavakat kiszáraztok” (Ézsaiás 42:14, 15).
23 Mielőtt Jehova ítélkezni kezd, időt enged a helytelenül cselekvőknek, hogy lehetőségük legyen elfordulni helytelen útjaiktól (Jeremiás 18:7–10; 2Péter 3:9). Figyeljük meg a babiloniak esetét, akik i. e. 607-ben uralkodó világhatalomként elpusztítják Jeruzsálemet. Jehova megengedi ezt, hogy megfegyelmezze az izraelitákat hűtlenségük miatt. A babiloniak azonban nem ismerik fel azt, hogy milyen szerepet töltenek be. Isten népével kíméletlenebbül bánnak, mint azt Isten ítélete megköveteli (Ézsaiás 47:6, 7; Zakariás 1:15). Mennyire bánthatja az igaz Istent, amikor szenvedni látja népét! De vár a kellő időig. Akkor majd erőfeszítést tesz — mint a szülő nő —, hogy kiszabadítsa szövetséges népét, és független nemzetté tegye őket. Ezért i. e. 539-ben felszárítja Babilon vizeit, és elpusztítja védelmi rendszerét.
24. Milyen kilátást nyit meg Jehova a népe, Izrael előtt?
24 Mennyire fellelkesítheti Isten népét az, hogy oly sok év fogság után végül nyitva áll előttük a hazavezető út! (2Krónika 36:22, 23). Biztosan nagyon örülnek, amikor tapasztalják Jehova ígéretének a beteljesedését: „A vakokat oly úton vezetem, a melyet nem ismernek, járatom őket oly ösvényeken, a melyeket nem tudnak; előttök a sötétséget világossággá teszem, és az egyenetlen földet egyenessé; ezeket cselekszem velök, és őket el nem hagyom” (Ézsaiás 42:16).
25. a) Miben lehet ma Jehova népe biztos? b) Mi legyen az elhatározásunk?
25 Hogyan vonatkoznak napjainkra ezek a szavak? Már régóta — évszázadok óta — engedte Jehova, hogy a nemzetek a maguk útján járjanak. A meghatározott idő a dolgok helyreigazítására azonban már közel van. Korunkban támasztott egy népet, hogy tanúskodjon a nevéről. Levert minden ellenük irányuló ellenállást, ezáltal egyengette előttük az utat, hogy „szellemmel és igazsággal” imádhassák őt (János 4:24). Megígérte: „őket el nem hagyom”, és meg is tartotta a szavát. Mi a helyzet azokkal, akik kitartanak a hamis istenek imádatában? Jehova ezt mondja: „Meghátrálnak és mélyen megszégyenülnek, a kik a bálványban bíznak, a kik ezt mondják az öntött képnek: Ti vagytok a mi isteneink!” (Ézsaiás 42:17). Mennyire létfontosságú tehát, hogy hűségesek maradjunk Jehovához, ahogy Választottja is!
’Süket és vak szolga’
26—27. Hogyan bizonyul Izrael ’süket és vak szolgának’, és mi ennek a következménye?
26 Isten választott Szolgája, Jézus Krisztus mindhalálig hűséges maradt. Jehova népe, Izrael azonban hűtlen szolgának, szellemi értelemben süketnek és vaknak bizonyult. Hozzájuk szólva Jehova ezt mondja: „Oh, ti süketek, halljatok, és ti vakok, lássatok! Kicsoda vak, ha nem az én szolgám? és olyan süket, mint az én követem, a kit elbocsátok? Ki olyan vak, mint a békességgel megajándékozott, és olyan vak, mint az Úr szolgája? Sokat láttál, de nem vetted eszedbe; fülei nyitvák, de nem hall. Az Úr igazságáért azt akarta, hogy a törvényt nagygyá teszi és dicsőségessé” (Ézsaiás 42:18–21).
27 Milyen szánalmas kudarcot vall Izrael! A nép újra meg újra hűtlenné válik, és a nemzetek démonisteneit imádja. Jehova csak küldi és küldi a követeit, de a népe nem hallgat rájuk (2Krónika 36:14–16). Ézsaiás megjövendöli a következményeket: „e nép kiraboltatott és eltapodtatott, bilincsbe verve tömlöczben mindnyájan, és fogházakban rejtettek el, prédává lettek és nincs szabadító; ragadománynyá lettek és nincsen, a ki mondaná: add vissza! Ki veszi ezt közületek fülébe? a ki figyelne és hallgatna ezután! Ki adta ragadományul Jákóbot és Izráelt a prédálóknak? Avagy nem az Úr-é, a ki ellen vétkezénk, és nem akartak járni útain és nem hallgattak az Ő törvényére? Ezért ontá ki reá búsulásának haragját és a had erejét; körülte lángolt az, de ő nem értett; és égett benne, de nem tért eszére!” (Ézsaiás 42:22–25).
28. a) Mit tanulhatunk Júda lakosainak példájából? b) Hogyan keressük Jehova helyeslését?
28 Jehova megengedi, hogy i. e. 607-ben Júda földjét kifosszák a lakosainak hűtlensége miatt. A babiloniak felgyújtják Jehova templomát, elpusztítják Jeruzsálemet, és fogságba viszik a zsidókat (2Krónika 36:17–21). Szívleljük meg az ő figyelmeztető példájukat, és sose találjon süket fülekre nálunk Jehova tanítása, valamint ne legyünk vakok írott Szavát tekintve. Inkább keressük Jehova helyeslését azáltal, hogy utánozzuk Krisztus Jézust, azt a Szolgát, akit maga Jehova helyeselt. Jézushoz hasonlóan mutassuk be a valódi igazságosságot szavainkkal és tetteinkkel. Ha így teszünk, akkor Jehova népe között maradunk, és fényhordozókként szolgálunk, akik dicsérik az igaz Istent, és dicsőséget adnak neki.
[Tanulmányozási kérdések]
[Képek a 33. oldalon]
A valódi igazságosság könyörületes és irgalmas
[Kép a 34. oldalon]
Az irgalmas szamaritánusról mondott példázatában Jézus rámutatott, hogy a valódi igazságosság minden emberre kiterjed
[Képek a 36. oldalon]
Ha buzdítóak és kedvesek vagyunk, akkor Isten szerinti igazságosságot gyakorlunk
[Képek a 39. oldalon]
Prédikálótevékenységünkkel Isten szerinti igazságosságot mutatunk ki
[Kép a 40. oldalon]
Az elismert Szolgát a „pogányok világosságává” tették
