Ötödik fejezet

Az igaz Isten szabadulásról jövendöl

Ézsaiás 44:1–28

1—2. a) Milyen kérdéseket vet fel Jehova? b) Hogyan fogja bizonyítani Jehova, hogy ő egyedül az igaz Isten?

„KI AZ igaz Isten?” Ez a kérdés évszázadokon át felvetődött. Mennyire meglepő ezért, hogy Ézsaiás könyvében maga Jehova veti fel ezt a kérdést! Felszólítja az embereket, hogy fontolják meg: „Vajon Jehova az egyedüli igaz Isten? Vagy valaki más követelhetné magának az ő pozícióját?” Miután felvetette ezt a témakört, Jehova ésszerű ismertetőjeleket ad az istenség kérdésének eldöntéséhez. A bemutatott érvelés támadhatatlan következtetésre juttatja a tiszta szívű embereket.

² Ézsaiás napjaiban igen elterjedt volt a képmások imádata. Az Ézsaiás prófétai könyvének 44. fejezetében feljegyzett nyílt és őszinte fejtegetés mennyire hiábavalónak mutatja be a bálványimádatot! Isten népe mégis beleesett a bálványimádás csapdájába. Ezért, ahogy már Ézsaiás korábbi fejezeteiben láttuk, az izraeliták rászolgáltak a szigorú fegyelmezésre. Jehova azonban szeretetteljesen biztosítja népét arról, hogy bár engedi, hogy a babiloniak fogságba vigyék őket, a maga meghatározott idejében megszabadítja majd a nemzetet. A fogságból való kiszabadulásról és a tiszta imádat helyreállításáról szóló próféciák beteljesedése kétségtelenül bizonyítja, hogy Jehova  egyedül az igaz Isten, mindazok szégyenére, akik a nemzetek élettelen isteneit imádják.

3. Hogyan segítenek a ma élő keresztényeknek Ézsaiás prófétai szavai?

³ Az Ézsaiás könyvének ebben a részében levő próféciák és azok ókori beteljesedése hiterősítő a ma élő keresztényeknek. Ézsaiás prófétai szavainak ezenkívül napjainkban, sőt a jövőben is van beteljesedésük. Ezek az események pedig egy olyan szabadítóra és szabadulásra mutatnak, amely még annál is nagyobb, amiről Isten ókori népének jövendöltek.

Remény azoknak, akik Jehovához tartoznak

4. Hogyan buzdítja Jehova Izraelt?

⁴ A 44. fejezet kedves hangon kezdődik, és arra emlékezteti Izraelt, hogy ők Isten választott népe, amely el van különítve a környező nemzetektől, hogy Isten szolgája legyen. A prófécia ezt mondja: „most hallgass Jákób, én szolgám, és Izráel, a kit én elválasztottam. Így szól az Úr, teremtőd és alkotód anyád méhétől fogva, a ki megsegít: Ne félj, én szolgám Jákób, és te igaz nép [Jesúrún, »Úf.«], a kit elválasztottam!” (Ézsaiás 44:1, 2). Jehova úgyszólván az anyja méhétől gondoskodott Izraelről, vagyis amióta Izrael nemzetté vált Egyiptomból való kijövetele után. Az egész népét együttesen „Jesúrúnnak” hívja; ennek a vonzalmat és gyengédséget kifejező címnek a jelentése: ’becsületes’. Ez a név nemcsak cím, de emlékeztető is az izraelitáknak, hogy becsületesnek kell maradniuk; pedig milyen gyakran nem voltak ilyenek.

5—6. Milyen felüdítő gondoskodást nyújt Jehova Izraelnek, és milyen eredménnyel?

 ⁵ Mennyire kellemesek és felüdítők Jehova ezután következő szavai! Ezt mondja: „vizet öntök a szomjúhozóra, és folyóvizeket a szárazra; kiöntöm lelkemet a te magodra, és áldásomat a te csemetéidre. És nevekednek mint fű között, és mint a fűzfák vizek folyásinál” (Ézsaiás 44:3, 4). Még forró, száraz vidéken is virulhatnak a fák vízforrások mellett. Amikor Jehova az igazság életadó vizeiről gondoskodik, és kitölti szent szellemét, Izrael nagyszerűen virágzik majd, mint az öntözőcsatornák mellett élő fák (Zsoltárok 1:3; Jeremiás 17:7, 8). Jehova meg fogja adni az erőt népének, hogy szerepét betöltve tanúskodjon Jehova istenségéről.

⁶ A szent szellem kitöltésének eredményeként megújul majd némelyek értékelése, amit Izrael Jehovával ápolt kapcsolata iránt éreztek. Ezért ezt olvassuk: „Ez azt mondja: én az Úré vagyok, amaz Jákób nevét emlegeti, és a másik önkezével írja: az Úré vagyok, és hízelegve Izráel nevét említi” (Ézsaiás 44:5). Igen, nagy megtiszteltetés lesz Jehova nevét viselni, mivel mindenki látni fogja, hogy ő az egyedüli igaz Isten.

Jehova felszólítja az isteneket

7—8. Mire szólítja fel Jehova a nemzetek isteneit?

⁷ A Mózesi Törvény alatt egy váltságdíjat fizető — rendes körülmények között a legközelebbi férfirokon — kiválthatott valakit a rabszolgaságból (3Mózes 25:47–54; Ruth 2:20). Jehova most úgy azonosítja magát, mint aki Izrael Megváltója — az, aki kiváltja a nemzetet Babilon és annak minden istene megrökönyödésére (Jeremiás 50:34). E szavakkal száll szembe a hamis istenekkel és imádóikkal:  „Így szól az Úr, Izráelnek királya és megváltója, a seregeknek Ura: Én vagyok az első, én az utolsó, és rajtam kivül nincsen Isten. És ki hirdetett hozzám hasonlóan? jelentse meg és hozza azt elém, mióta e világ népét teremtém; és jelentsék meg a közeli és távoli jövőt. Ne féljetek és ne rettegjetek! Hát nem mondtam-é meg és nem jelentém előre? Ti vagytok tanuim! Hát van-é rajtam kivül Isten? Nincs kőszál, nem tudok!” (Ézsaiás 44:6–8).

⁸ Jehova felszólítja az isteneket, hogy mutassák fel bizonyítékaikat. Képesek-e úgy beszélni a még nem létező dolgokról, mintha léteznének, vagyis olyan pontossággal megjövendölni jövőbeli eseményeket, mintha már megtörténtek volna? Ilyenre csak ’az első és az utolsó’ képes, aki minden hamis isten létrejötte előtt is létezett, és még akkor is létezni fog, amikor a hamis istenek már rég a feledésbe merültek. Népének nem kell félnie attól, hogy tanúskodjon erről az igazságról, mivel Jehova — aki olyan szilárd és változatlan, mint egy hatalmas kőszikla — támogatja őket! (5Mózes 32:4; 2Sámuel 22:31, 32).

Hiábavaló a képmások imádata

9. Vajon az izraelitáknak semmilyen ábrázolást sem volt szabad készíteniük az élőlényekről? Magyarázd meg!

⁹ Jehovának a hamis istenekhez intézett kihívása eszünkbe juttatja a tízparancsolat második parancsát. Ez a parancsolat világosan kimondja: „Ne csinálj magadnak faragott képet, és semmi hasonlót azokhoz, a melyek fenn az égben, vagy a melyek alant a földön, vagy a melyek a vizekben a föld alatt vannak. Ne imádd és ne tiszteld azokat” (2Mózes 20:4, 5). Természetesen ez a tilalom nem azt jelentette, hogy az izraelitáknak nem volt szabad  művészi ábrázolásokat készíteniük semmiről sem. Maga Jehova adott parancsot arra, hogy növényekről és kerubokról készített művészi ábrázolásokat helyezzenek el a sátortemplomban (2Mózes 25:18, 33; 26:31). Ezek előtt azonban nem volt szabad hódolni, és nem volt szabad imádni őket. Senkinek sem volt szabad imádkozni ezekhez a műalkotásokhoz, vagy áldozatot bemutatni nekik. Az isteni ihletésű parancsolat megtiltotta, hogy az ember bármilyen fajta képmást imádata tárgyává tegyen. A képmások imádata vagy az azok előtti hódolattal való leborulás bálványimádásnak számít (1János 5:21).

10—11. Miért tekinti Jehova szégyenletesnek a képmásokat?

¹⁰ Ézsaiás most leírja az élettelen képmások hasznavehetetlenségét és azt a szégyent, ami a készítőikre vár: „A bálványok csinálói mind hiábavalók, és kedvenczeik mit sem használnak, és tanuik nem látnak és nem tudnak, hogy megszégyenüljenek. Ki alkotott istent, és bálványt ki öntött? a mely semmit sem használ! Ímé, minden barátaik megszégyenülnek, és a mesterek magok is emberek; gyűljenek össze mind és álljanak elő; féljenek, szégyenüljenek meg együtt!” (Ézsaiás 44:9–11).

¹¹ Miért tekinti Isten ezeket a képmásokat annyira szégyenletesnek? Először is lehetetlen, hogy tárgyak pontosan ábrázolják a Mindenhatót (Cselekedetek 17:29). Továbbá, ha az ember inkább egy teremtett dolgot imád, mint a Teremtőt, az sérti Jehova istenségét. És vajon ez nem az ember méltóságán aluli, aki „Isten képére” lett teremtve? (1Mózes 1:27; Róma 1:23, 25).

12—13. Miért nem tud az ember olyan képmást készíteni, ami méltó lenne az imádatra?

¹² Vajon megszentelődhet egy ilyen tárgy azért, mert imádati célra készítik? Ézsaiás arra emlékeztet bennünket,  hogy a képmások készítése csupán az egyik emberi törekvés. A képmáskészítők szerszámai és módszerei ugyanolyanok, mint bármely másik mesteremberé: „A kovács fejszét készít, és munkálkodik a szénnél, és alakítja azt pőrölylyel, és munkálja azt erős karjával, és megéhezik és ereje nincsen, és vizet sem iszik és elfárad. Az ács mérőzsinórt von, és lefesti azt íróvesszővel, és meggyalulja azt, a czirkalommal alakítja, és csinálja azt férfiú formájára, ember ékességére, hogy házában lakjék” (Ézsaiás 44:12, 13).

¹³ Az igaz Isten alkotta az összes élő teremtményt a földön, az embert is beleértve. Az értelemmel bíró élet megalkotása csodálatosan tanúskodik Jehova istenségéről, de persze Jehovánál mindegyik teremtésműve alsóbbrendű. Lehetséges, hogy az ember mégis túlszárnyalja őt? Tud valami olyat alkotni az ember, ami magasabb rendű saját magánál — olyannyira, hogy az méltó lenne az imádatára? Amikor egy ember képmást készít, elfárad, megéhezik és megszomjazik. Ezek behatárolják az ember képességeit, de legalább azt mutatják, hogy az ember él. Azok a képmások, amelyeket az ember alkot, talán úgy néznek ki, mint ő. Talán még szépek is. De élettelenek. A képmások semmi esetre sem hordoznak magukban isteni vonásokat. És még egyetlen faragott képmás sem ’hullott le az égből’, mintha nem halandó ember készítette volna (Cselekedetek 19:35).

14. Hogyan függnek teljes mértékben Jehovától a képmáskészítők?

¹⁴ Ézsaiás továbbra is rámutat arra, hogy a képmáskészítők teljes mértékben függnek azoktól a természeti folyamatoktól és anyagoktól, amelyeket Jehova teremtett: „Czédrusfát vág magának, tölgy- és cserfát hoz, és válogat  az erdő fáiban, fenyőt plántál, a melyet az eső fölnevel. Azokból az ember tüzet gerjeszt, vesz belőlök és melegszik, meggyújtja és kenyeret süt; sőt istent is csinál abból és imádja, bálványt készít és előtte leborul; felét tűzben megégeti, felénél húst eszik: pecsenyét süt és megelégszik, és aztán melengeti magát és szól: Bezzeg melegem van, tűznél valék! Maradékából istent készít, bálványát; leborulva imádja azt és könyörög hozzá, és így szól: Szabadíts meg, mert te vagy istenem!” (Ézsaiás 44:14–17).

15. Hogyan mutatják az értelem teljes hiányát a képmáskészítők?

¹⁵ Meg tud szabadítani valakit a tűzifa egy még el nem égetett darabja? Persze, hogy nem. Csak az igaz Isten tud szabadulásról gondoskodni. Hogyan bálványozhatnak emberek élettelen tárgyakat? Ézsaiás rávilágít arra, hogy igazából az egyén szívével van a baj: „Nem tudnak és nem értenek, mert bekenvék szemeik és nem látnak, és szívök nem eszmél. És nem veszi eszébe, nincs ismerete és értelme, hogy mondaná: Felét tűzben megégetém és kenyeret sütöttem annak szenénél, sütöttem húst és megettem; és maradékából útálatosságot csináljak-é, és leboruljak a fa-galy előtt? Ki hamuban gyönyörködik [hamu a tápláléka, »Káldi-Neovulgáta Bibliafordítás«], megcsalt szíve vezette félre azt, hogy meg ne szabadítsa lelkét és ezt mondja: Hát nem hazugság van-é jobbkezemben?” (Ézsaiás 44:18–20). Igen, azt képzelni, hogy a bálványimádás bármi jót tud nyújtani szellemileg, olyan, mintha hamut ennénk tápláló étel helyett.

16. Honnan ered a bálványimádás, és mi segíti elő?

¹⁶ A bálványimádás valójában az égben kezdődött, amikor az a hatalmas szellemteremtmény, akiből Sátán lett, mohón megkívánta azt az imádatot, amely egyedül Jehovát illeti meg. Annyira erős volt ez a vágy Sátánban,  hogy eltávolodott Istentől. Igazából ez volt a bálványimádás kezdete, hiszen Pál apostol azt mondta, hogy a mohóság ugyanaz, mint a bálványimádás (Ézsaiás 14:12–14; Ezékiel 28:13–15, 17; Kolosszé 3:5). Sátán rávette az első emberpárt, hogy önző gondolatokat tápláljon. Éva megkívánta, amit Sátán felajánlott neki: „megnyilatkoznak a ti szemeitek, és olyanok lésztek mint az Isten: jónak és gonosznak tudói.” Jézus kijelentette, hogy a mohóság gyökere a szívben van (1Mózes 3:5; Márk 7:20–23). Akkor fejlődhet ki a bálványimádás, ha a szív megromlik. Mennyire fontos tehát, hogy mindannyian ’megőrizzük a szívünket’, és sose engedjük, hogy bárki vagy bármi elfoglalja a Jehovát megillető helyet a szívünkben! (Példabeszédek 4:23; Jakab 1:14).

Jehova a szívekhez fordul

17. Mire kell Izraelnek emlékeznie?

¹⁷ Jehova ezek után az izraelitákhoz fordul, hogy emlékeztesse őket, milyen kiváltságos és felelősségteljes helyzetben vannak. Ők az ő tanúi! Ezt mondja: „Oh emlékezzél meg Jákób ezekről és Izráel, mert az én szolgám vagy te, én alkottalak téged, én szolgám vagy, Izráel! nem feledlek el. Eltöröltem álnokságaidat, mint felleget [mintegy felhővel, »NW«], és mint felhőt bűneidet; térj én hozzám, mert megváltottalak. Örüljetek egek, mert az Úr végbe vitte, kiáltsatok földnek mélységei, ujjongva énekeljetek hegyek, erdő és benne minden fa; mert megváltá az Úr Jákóbot, és Izráelben megdicsőíti magát” (Ézsaiás 44:21–23).

18. a) Miért van oka Izraelnek az örvendezésre? b) Jehova szolgái hogyan utánozhatják ma Jehova irgalmasságban mutatott példáját?

¹⁸ Nem Izrael alkotta Jehovát. Ő nem ember alkotta isten. Inkább Jehova alkotta Izraelt, hogy választott  szolgája legyen. Megint bizonyítani fogja istenségét, amikor megszabadítja a nemzetet. Kedvesen szól népéhez, és biztosítja őket, hogy ha megbánást tanúsítanak, akkor teljesen eltörli a bűneiket, elfedezi álnokságaikat, mintha azok áthatolhatatlan felhők mögött lennének. Mennyire örülhet Izrael ennek! Jehova példája arra indítja napjainkban élő szolgáit, hogy utánozzák irgalmasságát. Ezt úgy tehetik meg, ha igyekeznek segíteni a tévelygőknek, és megpróbálják helyreállítani őket szellemileg, ha lehetséges (Galácia 6:1, 2).

Csúcspontjához érkezik az istenség próbája

19—20. a) Hogyan zárja le vitáját Jehova a csúcsponton? b) Milyen szívmelengető dolgokat prófétál Jehova a népének, és kit használ fel majd, hogy megvalósítsa ezeket?

¹⁹ Jehova most a csúcsponton lezárja jogi vitáját. Előadja védekezését az istenség legsúlyosabb próbáján — arról a képességről van szó, hogy valaki pontosan megmondja a jövőt. Egy bibliatudós az Ézsaiás könyve 44. fejezetének következő öt versét „Izrael Istenének kiválóságát hirdető költeménynek” nevezi; ő az egyedüli és egyetlen Teremtő, a jövő kizárólagos Feltárója és Izrael egyedüli reménysége a szabadulásra. Ez a rész egyre drámaibb hangvételű lesz, amint bejelenti annak a férfinak a nevét, aki kiszabadítja a nemzetet Babilonból.

²⁰ „Így szól az Úr, megváltód és alkotód anyád méhétől fogva: Én vagyok az Úr, a ki mindent cselekszem, a ki az egeket egyedül kifeszítem, és kiszélesítem a földet magamtól; ki a hazugok jeleit megrontja, és a varázslókat megbolondítja, a bölcseket megszégyeníti, és tudományukat bolondsággá teszi. A ki szolgája beszédét beteljesíti, és véghez viszi követei tanácsát, a ki így  szól Jeruzsálemnek: Lakjanak benne! és Júda városainak: Megépíttessenek! és romjait felállatom! Ki ezt mondja a mélységnek: Száradj ki! és kiapasztom folyóvizeidet! Ki Czírusnak ezt mondja: Pásztorom! ki véghez viszi minden akaratomat, és ezt mondja Jeruzsálemnek: Megépíttessék! és a templomnak: Alapja vettessék!” (Ézsaiás 44:24–28).

21. Mire szolgálnak biztosítékkal Jehova szavai?

²¹ Igen, Jehova nemcsak meg tudja mondani a jövőt, hanem megvan a hatalma is, hogy teljes mértékben véghezvigye kinyilatkoztatott szándékát. Ez a kijelentés reményt jelent majd Izraelnek. Ez a biztosíték arra, hogy bár a babiloni hadseregek elpusztítják az országot, Jeruzsálem és a hozzá tartozó városok újból felépülnek, és helyreáll ott az igaz imádat. De hogyan?

22. Mondd el, hogyan száradt ki az Eufrátesz folyó!

²² Az ihletettség nélküli jövendőmondók általában nem mernek túl pontosan jövendölni, mert attól félnek, hogy tévednek. Ezzel ellentétben Ézsaiás által Jehova még a nevét is feltárja annak a férfinak, akit felhasznál majd, hogy kiszabadítsa népét a fogságból, hogy hazatérhessen, és újjáépíthesse Jeruzsálemet és a templomot. A neve Czírus, vagyis Kürosz, aki Nagy Kürosz perzsa uralkodóként vált ismertté. Jehova még azoknak a hadmozdulatoknak a részleteit is megadja, amelyeket Czírus követni fog, amikor áthatol Babilon erős és kidolgozott védelmi rendszerén. Babilont hatalmas falak, valamint a várost átszelő és a város körül levő csatornák védelmezik. Czírus ennek a rendszernek egyik lényeges elemét — az Eufrátesz folyót — a maga előnyére fordította. Hérodotosz és Xenophón ókori történetírók szerint egy Babilontól följebb eső folyószakaszon Czírus elvezette az Eufrátesz  vizét egészen addig, míg a vízszint elég alacsonnyá nem vált ahhoz, hogy katonái átgázolhassanak rajta. Bár a hatalmas Eufrátesz azelőtt képes volt megvédeni Babilont, most kiszáradt.

23. Milyen feljegyzés létezik annak a próféciának a beteljesedéséről, hogy Czírus felszabadítja Izraelt?

²³ Mi a helyzet azzal az ígérettel, hogy Czírus szabadon engedi majd Isten népét, és hogy gondoskodik Jeruzsálem és a templom újjáépítéséről? Czírus maga hirdeti ki egy hivatalos kijelentésében, amely fennmaradt a Bibliában: „Így szól Czírus, a persa király: Az Úr, a mennynek Istene e föld minden országait nékem adta, és ő parancsolta meg nékem, hogy építsek néki házat Jeruzsálemben, mely Júdában van; valaki azért ti köztetek az ő népe közül való, legyen vele az ő Istene, és menjen fel Jeruzsálembe, mely Júdában van, és építse az Úrnak, Izráel Istenének házát, ő az Isten, ki Jeruzsálemben lakozik” (Ezsdrás 1:2, 3). Jehovának Ézsaiás által mondott szava teljes mértékben beteljesedett!

Ézsaiás, Czírus és a mai keresztények

24. Milyen kapcsolat van Artaxerxesnek a „Jeruzsálem újraépíttetése felől való” parancsa és a Messiás eljövetele között?

²⁴ Az Ézsaiás könyvének 44. fejezete azért magasztalja Jehovát, mert ő az egyedüli igaz Isten és ókori népének Szabadítója. Ám ennek a próféciának nagy jelentősége van mindnyájunkra nézve napjainkban is. Azzal, hogy Czírus i. e. 538/537-ben kiadta azt a rendeletét, hogy építsék újjá a jeruzsálemi templomot, olyan események vették kezdetüket, amelyek egy másik jelentős próféciának a beteljesedésében érték el a csúcspontjukat. Czírus rendeletét egy később élt uralkodó, Artaxerxes rendelete követte, aki megparancsolta, hogy Jeruzsálem  városát újjá kell építeni. Dániel könyve feltárja, hogy „a Jeruzsálem újraépíttetése felől való szózat keletkezésétől [i. e. 455-től] a Messiás-fejedelemig” 69, egyenként hét évből álló „hét” lesz (Dániel 9:24, 25). Ez a prófécia szintén beteljesedett. Pontosan i. sz. 29-ben, vagyis 483 évvel azután, hogy az Ígéret földjén Artaxerxes rendelete hatályba lépett, Jézus megkeresztelkedett, és elkezdte földi szolgálatát. *

25. Mire mutat Babilonnak a Czírus keze által elszenvedett elesése napjainkban?

 ²⁵ A lojális zsidók kiszabadulása a fogságból, amit Babilon elesése tett lehetővé, előárnyékolta a felkent keresztények 1919-ben történő kiszabadulását a szellemi fogságból. Ez a szabadulás nyilvánvalóvá tette, hogy egy másik Babilon is elesett, amelyet egy szajha, a Nagy Babilon — a világ összes hamis vallásának a szimbóluma — ábrázol. A Jelenések könyvének beszámolója szerint János apostol előre látta Nagy Babilon elesését (Jelenések 14:8). Hirtelen pusztulását is előre látta. János úgy írja le ennek a bálványokkal teli világbirodalomnak a pusztulását, hogy bizonyos vonásaiban hasonlít ahhoz, ahogy Ézsaiás leírja azt, hogy hogyan hódítja meg Czírus az ókori Babilon városát. Ahogy a Babilont védelmező vizek nem tudták megvédeni a várost Czírustól, úgy az emberiség ’vizei’, amelyek támogatják és védelmezik Nagy Babilont, szintén ’kiszáradnak’ Nagy Babilon jogosan elszenvedett elpusztulása előtt (Jelenések 16:12). *

26. Hogyan erősíti meg a hitünket Ézsaiás próféciája és annak beteljesedése?

²⁶ Mai szemmel nézve több mint két és fél ezer évvel azután, hogy Ézsaiás leírta próféciáját, láthatjuk, hogy Isten valóban „véghez viszi követei tanácsát” (Ézsaiás 44:26). Ézsaiás próféciájának a beteljesedése ezért a Szentírásban feljegyzett összes prófécia megbízhatóságának a kiemelkedő példája.

[Lábjegyzetek]

[Tanulmányozási kérdések]

 [Kép a 63. oldalon]

Meg tud szabadítani valakit a tűzifa egy még el nem égetett darabja?

 [Kép a 75. oldalon]

Czírus beteljesíti a próféciát azzal, hogy elvezeti az Eufrátesz vizét