Huszonkettedik fejezet

Az igazságosság kisarjad Sionon

Ézsaiás 61:1–11

1—2. Milyen változáson fog átmenni Izrael? Ki fogja ezt előidézni?

HIRDESSÉK mindenfelé, hogy eljön a szabadság! Jehova elhatározta, hogy kiszabadítja népét, és visszaviszi ősi földjére. Mint egy mag, amely csendes eső után kihajt, az igaz imádat újból megjelenik. Amikor eljön ez a nap, a kétségbeesést felváltja az örömteli dicséret, és a fejeket, melyeket korábban gyász hamuja fedett be, immár isteni helyeslés koronája díszíti.

² Ki idézi elő ezt a csodálatos átalakulást? Csak Jehova képes ilyenre (Zsoltárok 9:20, 21; Ézsaiás 40:25). Sofóniás próféta ezt parancsolja prófétai nyelvezettel szólva: „Énekelj Sionnak leánya, harsogj Izráel, örvendj és teljes szívvel vígadj, Jeruzsálem leánya! Megváltoztatta az Úr a te ítéletedet” (Sofóniás 3:14, 15). Milyen örömteli idő lesz az! Amikor Jehova összegyűjti a helyreállított maradékot Babilonból i. e. 537-ben, olyan lesz, mintha egy álom válna valóra (Zsoltárok 126:1).

3. Milyen beteljesedései vannak az Ézsaiás könyve 61. fejezetében levő prófétai szavaknak?

³ Ezt a helyreállítást jövendölte meg az Ézsaiás könyvének 61. fejezete. Bár ez a prófécia egyértelműen beteljesedett i. e. 537-ben, egy későbbi időszakban még nagyobb mértékben beteljesedik. A nagyobb mértékű beteljesedés magában foglalja Jézust és követőit az első században, és Jehova  népét a modern időkben. Milyen sokatmondóak hát ezek az ihletett szavak!

’A jóakarat esztendeje’

4. Ki kapott megbízást arra, hogy jó hírt mondjon az Ézsaiás 61:1 első beteljesedésében? Ki kapott megbízást a második beteljesedésben?

⁴ Ézsaiás ezt írja: „Az Úr Isten lelke van én rajtam azért, mert fölkent engem az Úr, hogy a szegényeknek örömöt mondjak [jó hírt mondjak a szelídeknek, »NW«]; elküldött, hogy bekössem a megtört szívűeket, hogy hirdessek a foglyoknak szabadulást, és a megkötözötteknek megoldást [a szemek teljes megnyílását a raboknak, »NW«]” (Ézsaiás 61:1). Ki kapott megbízást arra, hogy jó hírt mondjon? Az első beteljesedésben valószínűleg Ézsaiás az, akit Isten arra ihletett, hogy jó hírt jegyezzen fel a Babilonban levő foglyoknak. Jézus mutatott rá azonban a legfontosabb beteljesedésre, amikor magára alkalmazta Ézsaiás szavait (Lukács 4:16–21). Igen, Jézust azért küldték, hogy jó hírt mondjon a szelídeknek, és ezért a megkeresztelkedésekor szent szellemmel kenetett fel (Máté 3:16, 17).

5. Kik prédikálnak jó hírt mintegy kétezer éve?

⁵ Ezenkívül Jézus megtanította a követőit arra, hogy evangéliumhirdetők, azaz a jó hír prédikálói legyenek. I. sz. 33 pünkösdjén követői közül mintegy százhúszan felkenettek szent szellemmel, és Isten szellemi fiai lettek (Cselekedetek 2:1–4, 14–42; Róma 8:14–16). Ők is megbízást kaptak, hogy jó hírt mondjanak a szelídeknek és a megtört szívűeknek. Ők százhúszan voltak az első tagjai annak a 144 000 személynek, akik így részesültek felkenetésben. E csoport utolsó tagjai ma még mindig tevékenyek a földön. Ezért Jézus  felkent követői körülbelül kétezer éve tanúskodnak „az Isten iránti megbánásról és a Jézusban, a mi Urunkban való hitről” (Cselekedetek 20:21).

6. Kiknek hozott az ókorban megkönnyebbülést az, hogy hallották a jó hírt? Mi a helyzet napjainkban?

⁶ Ézsaiás ihletett üzenete megkönnyebbülést hozott a bűnbánó zsidóknak Babilonban. Jézus és tanítványai napjaiban megkönnyebbülést hozott a zsidóknak, akik megtört szívűek voltak az Izraelben uralkodó gonoszság miatt és amiatt, hogy az első századi judaizmus hamis vallási hagyományainak a fogságában sínylődtek (Máté 15:3–6). Ma a kereszténység pogány szokásainak és az Istent gyalázó hagyományainak a csapdájában levő milliók „sóhajtanak és nyögnek” azok miatt az utálatos dolgok miatt, amelyeket ebben a vallási rendszerben elkövetnek (Ezékiel 9:4). Azok, akik válaszolnak a jó hírre, kiszabadulnak ebből a szánalmas állapotból (Máté 9:35–38). Értelmük szemei megnyílnak, amikor megtanulják „szellemmel és igazsággal” imádni Jehovát (János 4:24).

7—8. a) A ’jóakarat esztendejének’ milyen két beteljesedése van? b) Milyen két beteljesedése van Jehova „bosszúállása napjának”?

⁷ A jó hírt csak egy meghatározott időben lehet prédikálni. Jézus és a követői ezt a megbízást kapták: „hirdessem az Úr jókedvének [jóakaratának, »NW«] esztendejét, és Istenünk bosszúállása napját; megvígasztaljak minden gyászolót” (Ézsaiás 61:2). Egy év hosszú idő, de van kezdete és vége. Jehova „jóakaratának esztendeje” olyan időszak, amely alatt a szelídeknek lehetőséget ad arra, hogy válaszoljanak a szabadságról szóló felhívására.

⁸ Az első században a jóakarat esztendeje a zsidó nemzetnek i. sz. 29-ben kezdődött, amikor Jézus megkezdte földi szolgálatát. Ezt mondta a zsidóknak: „Tanúsítsatok megbánást, mert elközeledett az egek királysága” (Máté 4:17).  A jóakaratnak ez az esztendeje egészen Jehova „bosszúállása napjáig” tartott, ami i. sz. 70-ben érte el csúcspontját, amikor Jehova megengedte a római seregeknek, hogy elpusztítsák Jeruzsálemet és annak templomát (Máté 24:3–22). Ma a jóakarat egy másik esztendejében élünk, amely Isten Királyságának 1914-ben történő megalakulásával vette kezdetét. A jóakaratnak ez az esztendeje egy még szélesebb körben megnyilvánuló bosszúállás napjával fog véget érni, amikor Jehova pusztulást hoz erre az egész világrendszerre a „nagy nyomorúság” idején (Máté 24:21).

9. Kik fordítják javukra ma Jehova jóakaratának esztendejét?

⁹ Ma kik fordítják javukra Isten jóakaratának esztendejét? Azok, akik elfogadják az üzenetet, szelídséget mutatnak, és lelkesen támogatják Isten Királyságának hirdetését „minden nemzetben” (Márk 13:10). Az ilyeneknek igazi vigaszt jelent a jó hír. Azoknak azonban, akik elutasítják az üzenetet, és visszautasítják, hogy javukra fordítsák Jehova jóakaratának esztendejét, hamarosan szembe kell nézniük bosszúállásának napjával (2Tesszalonika 1:6–9).

Istent dicsőítő szellemi gyümölcsök

10. Milyen hatással volt a Babilonból hazatérő zsidókra az, hogy Jehova hatalmas tettet hajtott végre az érdekükben?

¹⁰ Azok a zsidók, akik visszatértek Babilonból, megértették, hogy Jehova hatalmas tettet hajtott végre az érdekükben. A gyászból, amit foglyokként éreztek, öröm és dicséret lett, mert végül szabadok lettek. Ezért Ézsaiás betölti prófétai szerepét, ami ebből áll: „Hogy tegyek Sion gyászolóira, adjak nékik ékességet a hamu helyett, örömnek kenetét a gyász helyett, dicsőségnek [dicséret, »KNB«] palástját a csüggedt lélek helyett, hogy igazság fáinak [igazságosság nagy fáinak, »NW«] neveztessenek, az Úr plántáinak, az Ő dicsőségére!” (Ézsaiás 61:3).

11. Kiknek volt jó okuk az első században arra, hogy dicsérjék Jehovát hatalmas tettéért?

 ¹¹ Az első században azok a zsidók, akik elfogadták a hamis vallásból való kiszabadulást, szintén dicsérték Istent azért a hatalmas tettéért, amelyet az érdekükben hajtott végre. Csüggedt lelküket a „dicséret palástja” váltotta fel, amikor elhagyták a szellemileg halott nemzetet. Először Jézus tanítványai tapasztaltak ilyen változást, amikor a halála feletti gyászuk örömre fordult, mert feltámasztott Uruk felkente őket szent szellemmel. Nem sokkal ezután hasonló változást tapasztalt háromezer szelíd ember, aki válaszolt az újonnan felkent keresztények prédikálására, és megkeresztelkedett i. sz. 33 pünkösdjén (Cselekedetek 2:41). Mennyire jó volt biztosnak lenni abban, hogy Jehova áldását élvezik! Már nem ’gyászolták Siont’, hanem szent szellemet kaptak, és felfrissítette őket az „örömnek kenete”, amely azok örömét szemlélteti, akik Jehova gazdag áldását élvezik (Héberek 1:9).

12—13. a) Kik voltak az „igazságosság nagy fái” az i. e. 537-ben hazatérő zsidók között? b) Kik az „igazságosság nagy fái” i. sz. 33 pünkösdje óta?

¹² Jehova megáldja népét az „igazságosság nagy fáival”. Kik ezek a nagy fák? Az i. e. 537-et követő években ők olyan egyének voltak, akik tanulmányozták Isten Szavát, elmélkedtek rajta, és Jehova igazságos irányadó mértékeit követték (Zsoltárok 1:1–3; Ézsaiás 44:2–4; Jeremiás 17:7, 8). Az ilyen férfiak — mint amilyen Ezsdrás, Aggeus, Zakariás és Jósua főpap — kiemelkedő „nagy fáknak” bizonyultak, akik a nemzetben az igazság oszlopai és a szellemi beszennyeződés ellen küzdő harcosok voltak.

¹³ Isten i. sz. 33 pünkösdjétől fogva megint az „igazságosság nagy fáit” ültette el új nemzetének, „az Isten Izraelének” szellemi birtokán — ezek bátor, felkent keresztények voltak (Galácia 6:16). Évszázadokon át ezeknek a ’fáknak’ a  száma 144 000-re nőtt, akik mind igazságos gyümölcsöt teremnek, hogy Jehova Isten dicsőségére váljanak (Jelenések 14:3). Ezeknek a fenséges ’fáknak’ az utolsó tagjai még mindig virágoznak 1919 óta, amikor Jehova az Isten Izraelének megmaradó tagjait felélesztette pillanatnyi tétlen állapotukból. Azáltal, hogy bőségesen öntözte őket a szellemi vizekkel, Jehova egész erdőt hozott létre az igazságos, gyümölcstermő fákból (Ézsaiás 27:6).

14—15. Milyen helyreállításba kezdtek Jehova kiszabadult imádói a) i. e. 537-ben, b) i. sz. 33-ban, c) 1919-ben?

¹⁴ Ezeknek a ’fáknak’ a feladatát hangsúlyozva Ézsaiás így folytatja: „megépítik a régi romokat, az ősi pusztaságokat helyreállítják, és a puszta városokat megújítják, és a régi nemzetségek pusztaságait” (Ézsaiás 61:4). Czírus perzsa király rendelete folytán a hűséges zsidók, akik visszatértek Babilonból, újjáépítették Jeruzsálemet és templomát, amely már oly régóta romokban hevert. Helyreállítás jellemezte az i. sz. 33 és 1919 utáni éveket is.

¹⁵ Jézus tanítványai i. sz. 33-ban nagyon elkeseredtek, amikor látták Jézus letartóztatását, elítélését és halálát (Máté 26:31). Lelkiállapotuk azonban megváltozott, amikor Jézus megjelent nekik a feltámadását követően. Amikor pedig kitöltötte rájuk a szent szellemet, belevetették magukat a jó hír prédikálásának munkájába „mind Jeruzsálemben, mind egész Júdeában, és Szamáriában, és a föld legtávolabbi részéig” (Cselekedetek 1:8). Így elkezdték helyreállítani a tiszta imádatot. Ehhez hasonlóan 1919-től kezdve Jézus Krisztus előidézte, hogy felkent testvéreinek maradéka építse újjá „a régi nemzetségek pusztaságait”. A kereszténység papsága évszázadok óta nem közölte a Jehováról szóló ismeretet, inkább ember alkotta hagyományokkal és Írás-ellenes dogmákkal helyettesítette ezt. A felkent keresztények a gyülekezeteikből kiirtották azokat a szokásokat, amelyeket  megfertőzött a hamis vallás, hogy az igaz imádat helyreállítása előrehaladhasson. Belekezdtek abba a tanúskodókampányba, amely nagyobb lett, mint ami eddig valaha is folyt a világon (Márk 13:10).

16. Kik segítenek a felkent keresztényeknek a helyreállítási munkában? Milyen megbízatásokat kaptak?

¹⁶ Ez óriási megbízatás volt. Hogyan tudott Isten Izraelének viszonylag kis maradéka ilyen feladatot elvégezni? Jehova arra ihlette Ézsaiást, hogy ezt hirdesse ki: „ott állnak az idegenek, és legeltetik juhaitokat, és a jövevények szántóitok és vinczelléreitek lesznek” (Ézsaiás 61:5). A jelképes idegenek és jövevények Jézus „más juhai” „nagy sokaságának” bizonyultak (János 10:11, 16; Jelenések 7:9). * Ők nincsenek felkenve szent szellemmel azzal a kilátással, hogy égi örökséget nyernek el. Nekik inkább az a reménységük, hogy örökké élnek a paradicsomi földön (Jelenések 21:3, 4). Ám ők szeretik Jehovát, és azt a megbízatást kapták, hogy szellemi értelemben legeltessenek, szántsanak és szőlőt műveljenek. Az ilyen tevékenységek nem alantas feladatok. Isten Izraele maradékának irányítása alatt ezek a munkások segítenek az emberek terelgetésében, táplálásában és learatásában (Lukács 10:2; Cselekedetek 20:28; 1Péter 5:2; Jelenések 14:15, 16).

17. a) Hogyan fogják hívni Isten Izraelének tagjait? b) Melyik az egyetlen áldozat, amelyre szükség van a bűnök bocsánatához?

¹⁷ Mi a helyzet Isten Izraelével? Jehova ezt mondja nekik Ézsaiás által: „Ti pedig az Úr papjainak hívattattok, Istenünk szolgáinak neveztettek; a népek gazdagságát eszitek, és azok dicsőségével dicsekedtek” (Ézsaiás 61:6). Az ókori  Izraelben Jehova gondoskodott a lévita papságról, hogy áldozatokat ajánljanak fel magukért a papokért és izraelita társaikért. I. sz. 33-tól azonban Jehova többé nem használta fel a lévita papságot, és jobb elrendezést vezetett be. Elfogadta Jézus tökéletes életét az emberiség bűneiért felajánlott áldozatul. Azóta nincs szükség más áldozatra. Jézus áldozata egyszer s mindenkorra érvényes (János 14:6; Kolosszé 2:13, 14; Héberek 9:11–14, 24).

18. Milyen papságot alkot az Isten Izraele? Mi a megbízatásuk?

¹⁸ Hogyan lehet az akkor, hogy Isten Izraelének tagjai „az Úr papjai”? Péter apostol ezt írta felkent keresztény hittársainak: „»választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, különleges tulajdonnak szánt nép vagytok, hogy mindenfelé hirdessétek annak kitűnő tulajdonságait«, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságába hívott titeket” (1Péter 2:9). Ezért a felkent keresztények mint csoport papságot alkotnak egy különleges megbízatással: Jehova dicsőségéről beszéljenek a nemzeteknek. Nekik az ő tanúinak kell lenniük (Ézsaiás 43:10–12). Az utolsó napokban a felkent keresztények hűségesen teljesítik ezt a létfontosságú megbízatást. Ennek eredményeként most milliók tanúskodnak velük együtt Jehova Királyságáról.

19. Milyen szolgálati kiváltságot fognak kapni a felkent keresztények?

¹⁹ Ezenkívül az Isten Izraele tagjainak az a kilátásuk, hogy még egy másik módon is papokként szolgáljanak. A haláluk után égi halhatatlanságra támadnak fel. Nemcsak uralkodók lesznek Jézussal a Királyságában, hanem Isten papjai is (Jelenések 5:10; 20:6). Mint ilyenek, azt a kiváltságot kapják, hogy alkalmazhatják Jézus váltságáldozatának áldásait a földön levő hűséges emberek érdekében. János apostol látomásában, ami a Jelenések könyve 22. fejezetében van feljegyezve, megint úgy beszélnek róluk, mint „fákról”.  Mind a 144 000 ’fa’ az égben látható, és „tizenkétszer hoznak termést; minden hónapban megtermik gyümölcsüket. És a fák levelei a nemzetek gyógyítására valók” (Jelenések 22:1, 2). Milyen csodálatos papi szolgálat ez!

Gyalázat és szidalom, utána örvendezés

20. Milyen áldás vár a királyi papságra az ellenállás dacára?

²⁰ A királyi papság 1914 óta, amikor is megkezdődött Jehova jóakaratának esztendeje, csak ellenállással találta magát szembe a kereszténység papsága részéről (Jelenések 12:17). Ám a jó hír prédikálásának leállítását célzó minden erőfeszítés végül kudarcba fulladt. Ézsaiás próféciája megjövendölte ezt: „Gyalázatotokért kettős jutalmat vesztek, és a szidalom helyett örvendenek örökségükben; ekként két részt öröklenek földükben, örökös örömük lesz” (Ézsaiás 61:7).

21. Hogyan valósult meg, hogy a felkent keresztények kétszeresen is áldásban részesültek?

²¹ Az I. világháború alatt a felkent maradék gyalázatot és szidalmazást szenvedett el a nacionalista kereszténységtől. A papok azok között voltak, akik hamisan lázadással vádoltak nyolc olyan, hűséges testvért, akik a brooklyni főhivatalban dolgoztak. Ezeket a testvéreket jogtalanul kilenc hónapig börtönben tartották. Végül 1919 tavaszán kiszabadultak, és később elejtettek minden ellenük szóló vádat. Így a prédikálómunka leállítására tett mesterkedés visszafelé sült el. Jehova nem engedte, hogy imádói végeláthatatlanul gyalázatot szenvedjenek, hanem kiszabadította őket, visszavezette őket szellemi birtokukra, ’földjükre’. Ott kétszeresen is áldásban részesültek. Jehova áldása bőségesen ellensúlyozott mindent, amit előtte elszenvedtek. Valóban volt okuk az örvendezésre!

22—23. Hogyan utánozzák a felkent keresztények Jehovát? Hogyan jutalmazza meg őket Jehova?

 ²² Amit Jehova ezek után mond, az további okkal szolgál a keresztényeknek ma az örvendezésre: „én, az Úr, a jogosságot szeretem, gyűlölöm a gazsággal szerzett ragadományt; és megadom híven jutalmukat, és örök szövetséget szerzek velök” (Ézsaiás 61:8). A felkent maradék a Biblia tanulmányozása által megtanulta szeretni a jogosságot és gyűlölni a gonoszságot (Példabeszédek 6:12–19; 11:20). Megtanulták, hogy ’fegyvereikből kapákat csináljanak’, és ezzel semlegesek maradjanak az emberek háborúiban és politikai viszályaiban (Ézsaiás 2:4). Ezenkívül elhagyták az olyan, Istent gyalázó szokásokat, mint a rágalmazás, házasságtörés, lopás és részegeskedés (Galácia 5:19–21).

²³ Mivel a felkent keresztények ugyanúgy szeretik a jogosságot, mint a Teremtőjük, Jehova megadja „híven jutalmukat”. Az egyik ilyen ’jutalom’ egy örök szövetség — az új szövetség —, amelyet Jézus bejelentett a követőinek a halála előtti éjszakán. E szövetség alapján váltak szellemi nemzetté, Isten különleges népévé (Jeremiás 31:31–34; Lukács 22:20). A szövetség alatt Jehova alkalmazni fogja Jézus váltságáldozatának minden áldását, a bűnök megbocsátását is beleértve, amely a felkenteket és az emberiség minden más hűséges tagját egyaránt érinti.

Örvendeznek Jehova áldásai felett

24. Kik azok a nemzetekből származó „magok”, akik áldásban részesülnek? Hogyan lehetnek „magok”?

²⁴ A nemzetekből némelyek felismerik, hogy Jehova áldása nyugszik a népén. Ezt jövendölte meg Jehova ígérete: „ismeretes lesz magvok a népek közt, és ivadékaik a népségek között, valakik látják őket, megismerik őket, hogy ők az Úrtól megáldott magok” (Ézsaiás 61:9). Isten Izraelének tagjai — a felkent keresztények — tevékenyek a nemzetek között,  amíg Jehova jóakaratának esztendeje tart. Ma több millióan reagáltak kedvezően már a szolgálatukra. Azáltal, hogy szorosan együttműködnek Isten Izraelével, ezeknek a nemzetekből valóknak az a kiváltságuk, hogy „az Úrtól megáldott magok” lehetnek. Boldogságuk minden ember előtt látható.

25—26. Hogyan tükrözi vissza minden keresztény az Ézsaiás 61:10-ben feljegyzett érzéseket?

²⁵ Minden keresztény, felkentek és más juhok egyaránt örömmel várják, hogy örökké dicsérhessék Jehovát. Teljes szívvel egyetértenek Ézsaiás prófétával, aki ihletés alatt ezt mondja: „Örvendezvén örvendezek az Úrban, örüljön lelkem az én Istenemben; mert az üdvnek ruháival öltöztetett fel engem, az igazság palástjával vett engemet körül, mint vőlegény, a ki pap módon ékíti fel magát, és mint menyasszony, a ki felrakja ékességeit” (Ézsaiás 61:10).

²⁶ „Az igazság palástjába” öltözött felkent keresztények eltökéltek abban, hogy tiszták maradnak Jehova szemében (2Korintus 11:1, 2). Mivel Jehova igazságossá nyilvánítja őket, és ezáltal kilátásuk van arra, hogy égi életet örökölhessenek, sosem fognak visszatérni Nagy Babilon elpusztult birtokára, ahonnan kiszabadultak (Róma 5:9; 8:30). Mindennél többre értékelik a megmentés ruháját. Társaik, a más juhok hasonlóképpen eltökélten ragaszkodnak Jehova Istennek a tiszta imádatra vonatkozó magas irányadó mértékeihez. Mivel „megmosták köntösüket, és megfehérítették a Bárány vérében”, igazságossá nyilváníttattak, és túl fogják élni „a nagy nyomorúságot” (Jelenések 7:14; Jakab 2:23, 25). Felkent társaikat utánozva addig sem engedik, hogy Nagy Babilon bárhogy is beszennyezze őket.

27. a) Hogyan fog figyelemre méltóan ’kisarjadni az igazságosság’ a millenniumi uralom alatt? b) Hogyan sarjad ki már most az igazságosság az emberek között?

²⁷ Ma Jehova imádói örülnek annak, hogy szellemi  paradicsomban lehetnek. Hamarosan fizikai értelemben is paradicsomnak örvendhetnek. Nagy várakozással tekintünk arra az időre, amelyet oly csodálatosan leírnak az Ézsaiás könyvének 61. fejezetében feljegyzett utolsó szavak: „mint a föld megtermi csemetéjét, és mint a kert kisarjasztja veteményeit, akként sarjasztja ki az Úr Isten az igazságot [igazságosságot, »Kat.«] s a dicsőséget minden nép előtt” (Ézsaiás 61:11). Krisztus millenniumi uralma alatt a föld átéli majd, hogy ’kisarjad az igazságosság’. Az emberek diadalmasan fognak kiáltani, és az igazságosság kiterjed a föld legtávolabbi végéig (Ézsaiás 26:9). Nekünk azonban nem kell várnunk eddig a dicsőséges napig ahhoz, hogy dicséretet harsogjunk minden nép előtt. Az igazságosság már kisarjadt azok között a milliók között, akik dicsőséget adnak az ég Istenének, és hirdetik a Királyságáról szóló jó hírt. Már most hitünk és reménységünk miatt minden okunk megvan arra, hogy örvendezzünk Istenünk áldásainak.

[Lábjegyzet]

[Tanulmányozási kérdések]

 [Kép a 323. oldalon]

Ézsaiás jó hírt hirdetett a zsidó foglyoknak

 [Kép a 331. oldalon]

I. sz. 33-tól kezdődően Jehova az igazságosság 144 000 nagy fáját ültette el

[Kép a 334. oldalon]

A földön ki fog sarjadni az igazságosság