Tizenhetedik fejezet

Idegeneket gyűjtenek be Isten házába

Ézsaiás 56:1–12

1—2. Milyen izgalmas bejelentés hangzott el 1935-ben? Minek volt ez a része?

PÉNTEKEN, 1935. május 31-én Joseph F. Rutherford a Washingtonban megtartott kongresszus hallgatóságához szólt. Annak a „nagy sokaságnak” a kilétéről beszélt, amelyet János apostol látott látomásban. Rutherford testvér az előadás csúcspontján ezt kérte: „Kérem azokat, akik a földi örök élet reménységét ápolják szívükben, álljanak fel.” Az egyik jelenlevő szerint „a hallgatóságnak több mint a fele felállt”. Az előadó ezután ezt mondta: „Íme! A nagy sokaság!” Egy másik jelenlevő erre emlékszik vissza: „Először néma csend volt, azután hangos és hosszan tartó örömteli kiáltás és éljenzés következett” (Jelenések 7:9).

² Ez kiemelkedő esemény volt a mintegy 2700 évvel ezelőtt lejegyzett és a Biblia lapjain most az Ézsaiás könyve 56. fejezetében olvasható prófécia folyamatban levő beteljesedésében. Ahogy az Ézsaiás könyvében levő sok más prófécia, úgy ez is tartalmaz vigasztaló ígéreteket és komoly figyelmeztetéseket. Az első beteljesedésben Istennek az Ézsaiás napjaiban élő szövetséges népéhez szól, de beteljesedése évszázadokon át kiterjed egészen napjainkig.

 Mire van szükség a megmentéshez?

3. Mit kell tenniük a zsidóknak, ha szeretnék elnyerni a megmentést Istentől?

³ Az Ézsaiás könyvének 56. fejezete intéssel kezdődik, amely a zsidóknak szól. De az összes igaz imádónak oda kell figyelnie arra, amit a próféta leír. Ezt olvassuk: „Így szól az Úr: Őrizzétek meg a jogosságot, és cselekedjetek igazságot, mert közel van szabadításom, hogy eljőjjön, és igazságom, hogy megjelenjék: Boldog ember, a ki ezt cselekszi, és az ember fia, a ki ahhoz ragaszkodik! a ki megőrzi a szombatot, hogy meg ne fertőztesse azt, és megőrzi kezét, hogy semmi gonoszt ne tegyen” (Ézsaiás 56:1, 2). Júda lakosainak, akik igyekeznek elnyerni a megmentést Istentől, engedelmeskedniük kell a Mózesi Törvénynek, azaz meg kell tartaniuk a jogosságot, és igazságos életet kell élniük. Miért? Mert Jehova maga is igazságos. Azok, akik igazságosságra törekszenek, annak a boldogságnak örvendenek, ami Jehova kegyének elnyeréséből fakad (Zsoltárok 144:15b).

4. Miért volt fontos Izraelben a sabbat megtartása?

⁴ A prófécia a sabbat megtartását emeli ki, mert a sabbatnak fontos szerepe volt a Mózesi Törvényben. Valójában az volt az egyik oka annak, amiért Júda lakosainak fogságba kellett menniük, hogy elhanyagolták a sabbatot (3Mózes 26:34, 35; 2Krónika 36:20, 21). A sabbat jelezte, hogy Jehova különleges kapcsolatban van a zsidókkal, és akik megtartották a sabbatot, kimutatták, hogy értékelik ezt a kapcsolatot (2Mózes 31:13). A sabbat megtartása továbbá arra emlékeztette Ézsaiás kortársait, hogy Jehova a Teremtő, valamint azt is eszükbe juttatta, hogy milyen irgalmasan bánt velük (2Mózes 20:8–11; 5Mózes 5:12–15). Végül a sabbat megtartása rendszeres, szervezett módja volt Jehova imádatának. Mivel megszokott  munkájukat hetente egyszer abbahagyták, Júda lakosainak lehetőségük volt imádkozni, tanulmányozni és elmélkedni.

5. Elvben hogyan alkalmazhatják a keresztények a sabbat megtartására adott tanácsot?

⁵ De mi a helyzet a keresztényekkel? Vajon rájuk is vonatkozik az a buzdítás, hogy tartsák meg a sabbatot? Közvetlenül nem, mert a keresztények nincsenek a Törvény alatt, és ezért tőlük nincs megkövetelve, hogy megtartsák a sabbatot (Kolosszé 2:16, 17). Pál apostol azonban elmagyarázta, hogy a hűséges keresztényeknek „sabbatnapi nyugalomban” van részük. Ez a „sabbatnapi nyugalom” magában foglalja azt, hogy tudják, nemcsak a cselekedeteiknek köszönhetik a megmentést, hanem annak is, hogy hisznek Jézus megmentést eredményező váltságáldozatában (Héberek 4:6–10). Ezért Ézsaiás próféciájának szavai a sabbattal kapcsolatban arra emlékeztetik Jehova mai szolgáit, hogy létfontosságú hinniük Istennek a megmentés érdekében létrehozott elrendezésében. Arra is nagyszerű emlékeztető ez, hogy szoros kapcsolatot kell ápolniuk Jehovával, és igyekezniük kell rendezetten és állhatatosan imádniuk őt.

Vigasz az idegennek és az eunuchnak

6. Melyik két csoport kap most figyelmet?

⁶ Jehova most két csoporthoz szól, amely szolgálni akarja őt, de a Mózesi Törvény szerint alkalmatlan arra, hogy a zsidó gyülekezet része legyen. Ezt olvassuk: „ne mondja ezt az idegen, a ki az Úrhoz adá magát: Bizony elszakaszt az Úr engem az Ő népétől! ne mondja a herélt [eunuch, »NW«] sem: Ímé, én megszáradt fa vagyok!” (Ézsaiás 56:3). Az idegen attól fél, hogy el lesz vágva Izraeltől. Az eunuch azért aggódik, mert sosem lesz gyermeke, és így nem  fog fennmaradni a neve. Mindkét csoportnak bátorságra kell szert tennie. Mielőtt meglátjuk, hogy miért, vizsgáljuk meg, milyen a kapcsolatuk Izrael nemzetével a Törvény alatt.

7. Miben korlátozza a Törvény az idegeneket Izraelben?

⁷ A körülmetéletlen idegenek nem vehetnek részt az imádatban Izraellel együtt. Például nem ehetnek a pászkából (2Mózes 12:43). Azok az idegenek, akik nem szegik meg kirívóan az ország törvényeit, élvezik a méltányos bánásmódot és a vendégszeretetet, de nincsenek tartós kötelékeik a nemzettel. Természetesen némelyek teljesen engedelmeskednek a Törvénynek, és ennek jeleként a férfiak körülmetélkednek. Ekkor prozeliták lesznek, akiknek kiváltságuk Jehova házának udvarában imádatot bemutatni, és ekkor már Izrael gyülekezete részének tekintik őket (3Mózes 17:10–14; 20:2; 24:22). Ám még a prozeliták sem teljes mértékben részesei Jehova Izraellel kötött szövetségének, és nem kapnak örökséget az Ígéret földjén. Vannak olyan más nemzetbeli emberek, akik talán eljönnek a templomba imádkozni, és nyilvánvalóan áldozatokat is ajánlanak fel a papok által, amennyiben az áldozatok megfelelnek a Törvényben levő követelményeknek (3Mózes 22:25; 1Királyok 8:41–43). De az izraelitáknak nem szabad szoros kapcsolatot tartaniuk velük.

Az eunuchok örök nevet kapnak

8. a) A Törvény alatt hogyan tekintettek az eunuchokra? b) Hogyan használták fel az eunuchokat a pogány nemzetekben? Időnként mire utalhat az „eunuch” kifejezés?

⁸ Az eunuchoktól — még ha zsidó szülőktől származnak is — megtagadják azt, hogy Izrael nemzetének teljes jogú  tagjai legyenek (5Mózes 23:1). * A bibliai időkben létező némelyik pogány nemzetben az eunuchok különleges helyet foglaltak el, és szokás volt, hogy a háborúban fogságba ejtett gyermekek közül kasztráltak némelyeket. Az eunuchokat tisztviselőknek nevezték ki a királyi udvarban. Egy eunuch „az asszonyok őrzője”, „a hálótársak őrzője” vagy a királynő személyzetének egyik tagja lehetett (Eszter 2:3, 12–15; 4:4–6, 9). Semmi sem mutatja azt, hogy az izraeliták ilyen szokásokat követtek volna, vagy hogy kifejezetten eunuchokat kerestek volna az izraelita királyok szolgálatába. *

9. Milyen vigasztaló szavakat mond Jehova a szó szerinti eunuchoknak?

⁹ Azonkívül, hogy csak korlátozott módon vehetnek részt az igaz Isten imádatában, a szó szerinti eunuchoknak Izraelben még azt a nagy szégyent is el kell viselniük, hogy nem tudnak gyermekeket nemzeni, akik tovább vinnék a nevüket. Mennyire vigasztalóak ezért a prófécia következő szavai! Ezt olvassuk: „így szól az Úr a herélteknek: A kik megőrzik szombatimat és szeretik azt, a miben gyönyörködöm, és ragaszkodnak az én szövetségemhez: Adok nékik házamban és falaimon belül helyet, és oly nevet, a mely jobb, mint a fiakban és lányokban élő név; örök nevet adok nékik, a mely soha el nem vész” (Ézsaiás 56:4, 5).

10. Mikor változott meg az eunuchok helyzete? Milyen kiváltság nyílt meg előttük azóta?

 ¹⁰ Igen, eljön az idő, amikor még a szó szerinti eunuchok előtt sem lesz többé akadály, hogy teljes mértékben Jehova elfogadott szolgái legyenek. Ha engedelmeskednek, akkor az eunuchoknak ’helyük’ lesz Jehova házában, és olyan nevet kapnak, amely jobb a fiaknál és a lányoknál. Mikor következett ez be? Csak Jézus Krisztus halála után. Ekkor a régi Törvényszövetséget felváltotta az új szövetség, és a testi Izraelt felváltotta „az Isten Izraele” (Galácia 6:16). Azóta mindazok, akik hitet gyakorolnak, elfogadható imádatot mutathatnak be Istennek. A testi megkülönböztetés és a fizikai állapot többé nem számít. Azok, akik hűségesen kitartanak, bármilyen fizikai állapotban vannak is, „örök nevet” nyernek el, „a mely soha el nem vész”. Jehova nem felejti el őket. Nevük be lesz írva Isten ’emlékkönyvébe’, és Isten a kellő időben örök életet ad majd nekik (Malakiás 3:16; Példabeszédek 22:1; 1János 2:17).

Idegenek az Isten népével együtt mutatnak be imádatot

11. Mire kapnak buzdítást az idegenek azért, hogy áldásban részesüljenek?

¹¹ Mi a helyzet azonban az idegenekkel? A prófécia most visszatér rájuk, és Jehova igen vigasztaló szavakat mond nekik. Ézsaiás ezt írja: „az idegeneket, a kik az Úrhoz adák magukat, hogy néki szolgáljanak és hogy szeressék az Úr nevét, hogy Ő néki szolgái legyenek; mindenkit, a ki megőrzi a szombatot, hogy meg ne fertőztesse azt, és a szövetségemhez ragaszkodókat: szent hegyemre viszem föl ezeket, és megvídámítom őket imádságom házában; egészen égő és véres áldozataik kedvesek lesznek oltáromon; mert házam imádság házának hivatik minden népek számára!” (Ézsaiás 56:6, 7).

12. Hogyan értették egykor Jézusnak a „más juhokról” szóló próféciáját?

 ¹² Napjainkban „az idegenek” fokozatosan jelentek meg. Az első világháború előtt a felkentek megértették, hogy sokkal többen fognak megmentésben részesülni, nem csupán azok, akiknek az a reménységük, hogy Jézussal együtt uralkodnak majd az égben — őket ismerjük ma úgy, mint az Isten Izraelét. A Bibliakutatók tisztában voltak Jézusnak a János 10:16-ban feljegyzett szavaival: „más juhaim is vannak, amelyek nem ebből az akolból valók; őket is elő kell hoznom, és figyelni fognak a hangomra, és e g y nyáj lesznek e g y pásztorral.” Ezekről a „más juhokról” azt gondolták, hogy ők egy földi osztályt alkotnak. De a legtöbb Bibliakutató úgy hitte, hogy a más juhok Jézus Krisztus millenniumi uralma alatt fognak megjelenni.

13. Miért jutottak arra a következtetésre, hogy a Máté evangéliuma 25. fejezetében szereplő juhoknak a dolgok ezen rendszerének utolsó napjaiban kell megjelenniük?

¹³ Végül egyre jobban megértettek egy ehhez kapcsolódó írásszöveget, amely a juhokról beszél. A Máté evangéliuma 25. fejezetében van feljegyezve Jézusnak a juhokról és a kecskékről szóló példázata. A példázat szerint a juhok örök életet kapnak, mert támogatják Jézus testvéreit. Ezért ők Krisztus felkent testvéreitől teljesen különálló osztályt alkotnak. 1923-ban egy Los Angelesben megtartott kongresszuson elmagyarázták, hogy ezeknek a juhoknak nem a Millennium alatt, hanem a dolgok ezen rendszerének utolsó napjaiban kell megjelenniük. Miért? Mert Jézus példázata a következő kérdésre adott válasz része volt: „mikor lesznek ezek, és mi lesz a jele a jelenlétednek és a dolgok rendszere befejezésének?” (Máté 24:3).

14—15. Hogyan értették meg egyre jobban a más juhok helyzetét a vég idején?

¹⁴ Az 1920-as években némelyek, akik a Bibliakutatókhoz  csatlakoztak, úgy érezték, hogy Jehova szelleme nem úgy tanúskodik nekik, mintha égi elhívásuk volna. Mégis lelkesen szolgálták a legfelségesebb Istent. 1931-ben jobban megértették ezeknek a személyeknek a helyzetét, amikor megjelent a Vindication (Igazolás) című könyv. A Vindication könyv, amely versről versre tárgyalta a bibliai Ezékiel könyvét, megmagyarázta az íróeszközös „férfiról” szóló látomást is (Ezékiel 9:1–11). Ez a „férfi” úgy jelenik meg a látomásban, hogy átmegy Jeruzsálemen, és megjelöli a homlokukon azokat, akik sóhajtanak és nyögnek mindazok miatt az utálatosságok miatt, amelyeket ott követnek el az emberek. A „férfi” Jézus testvéreit ábrázolja, vagyis a felkent keresztények maradékát, amely az ellenképi Jeruzsálem, a kereszténység ítéletének idején a földön él. Azok, akiket megjelöl, a más juhokat jelentik, akik ebben az időben élnek. A látomásban ők megmenekülnek, amikor Jehova ítélet-végrehajtói ítéletet hoznak erre a hitehagyott városra.

¹⁵ A Jéhuról, Izrael királyáról és Jonadábról, egy nem izraelita támogatójáról szóló prófétai dráma jobb megértése 1932-ben rávilágított, hogy ezek a más juhok hogyan támogatják Krisztus felkent testvéreit — éppen úgy, ahogy Jonadáb Jéhuval tartott, és támogatta őt a Baál-imádat kiirtásában. Végül 1935-ben felismerték, hogy a dolgok ezen rendszerének a végén élő más juhok azzal a nagy sokasággal azonosak, amelyet János apostol látott látomásban. Ezt először a korábban említett washingtoni kongresszuson magyarázták meg, amikor Joseph F. Rutherford úgy mutatott a földi reménységűekre, mint akik a „nagy sokaság” tagjai.

16. Milyen kiváltságoknak és felelősségeknek örvendenek „az idegenek”?

¹⁶ Így fokozatosan kiderült, hogy „az idegeneknek”  jelentős szerepük van Jehova szándékaiban ezekben az utolsó napokban. Isten Izraeléhez csatlakoznak, hogy Jehovát imádják (Zakariás 8:23). Ezzel a szellemi nemzettel együtt elfogadható áldozatokat ajánlanak fel Istennek, és bemennek a sabbatnapi nyugalomba (Héberek 13:15, 16). Továbbá imádatukat Isten szellemi templomában mutatják be, ami — a jeruzsálemi templomhoz hasonlóan — ’imádság háza minden nemzet számára’ (Márk 11:17). Hitet gyakorolnak Jézus Krisztus váltságáldozatában, ’megmosva köntösüket és megfehérítve a Bárány vérében’, és Jehovát szolgálják szüntelenül, mert „éjjel-nappal szent szolgálatot végeznek neki” (Jelenések 7:14, 15).

17. Hogyan ragaszkodnak a modern kori idegenek az új szövetséghez?

 ¹⁷ Ezek a modern kori idegenek ragaszkodnak az új szövetséghez abban az értelemben, hogy Isten Izraeléhez társulva, élvezik az új szövetségből fakadó áldásokat. Bár ők nem részesei ennek a szövetségnek, teljes szívvel alárendelik magukat az azzal kapcsolatos törvényeknek. Ezáltal Jehova törvénye a szívükben van, és megismerik Jehovát mint égi Atyjukat és legfőbb Szuverént (Jeremiás 31:33, 34; Máté 6:9; János 17:3).

18. Milyen begyűjtőmunka van folyamatban a vég idején?

¹⁸ Ézsaiás próféciája így folytatódik: „Így szól az Úr Isten, a ki összegyűjti Izráel elszéledt fiait: Még gyűjtök ő hozzá, az ő egybegyűjtötteihez!” (Ézsaiás 56:8). A vég idején Jehova összegyűjti „Izráel elszéledt fiait”, a felkentek maradékát. Ezenkívül begyűjt másokat is, a nagy sokaságot. Ők együtt békében és egyetértésben mutatnak be imádatot Jehova, valamint trónra emelt Királya, Krisztus Jézus felvigyázása alatt. Mivel lojálisak Jehova kormányzatához, amelyet Krisztus, a Kiváló Pásztor vezet, ez egységes, boldog nyájjá kovácsolja őket.

Vak őrállók, néma ebek

19. Milyen meghívást kapnak a mező és az erdő vadállatai?

¹⁹ Az előbbi gyengéd, építő szavakkal ellentétben meglepő, szinte megdöbbentő szavak következnek. Jehova felkészült, hogy irgalommal cselekedjen az idegenekkel és az eunuchokkal. De sokakat, akik Isten gyülekezete tagjainak vallják magukat, elmarasztal és ítéletre von. Mi több, még tisztességes temetésre sem méltók, csak azt érdemlik, hogy ragadozó állatok falják fel őket. Ezért ezt olvassuk: „Mezőnek minden vadai! jertek el enni, erdőnek minden vadai!” (Ézsaiás 56:9). Min fognak lakmározni ezek a vadállatok? A prófécia megmagyarázza. Ezalatt eszünkbe juthat, hogy  mi vár az Istennek ellenszegülőkre Armageddon csatájában, akiknek holttestei ott maradnak, hogy felfalják az égi madarak (Jelenések 19:17, 18).

20—21. Milyen gyarlóságaik teszik a vallási vezetőket hasznavehetetlen szellemi irányítókká?

²⁰ A prófécia így folytatódik: „Őrállói vakok mindnyájan, mitsem tudnak, mindnyájan néma ebek, nem tudnak ugatni; álmodók, heverők, szunnyadni szeretők! És ez ebek telhetetlenek, nem tudnak megelégedni, pásztorok ők, a kik nem tudnak vigyázni; mindnyájan a magok útára tértek, kiki nyeresége után, mind együtt! Jertek, hadd hozzak bort, és igyunk részegítő italt! és legyen a holnap olyan, mint a ma, nagy és dicső felettébb!” (Ézsaiás 56:10–12).

²¹ Júda vallási vezetői azt állítják, hogy Jehovát imádják. „Őrállóinak” mondják magukat. De szellemileg vakok, némák és álmosak. Ha nem tudnak őrködni, és képtelenek szólni, hogy figyelmeztessenek a veszélyre, mi hasznuk van? Az ilyen vallási őrállók értelem nélküliek, és nem alkalmasak arra, hogy szellemi vezetést nyújtsanak a juhszerű embereknek. Ezenkívül még romlottak is. Önző vágyaikat nem lehet kielégíteni. Nem Jehova irányítását követik, hanem inkább a maguk útján járnak, igazságtalan nyereségre törekszenek, nem ismernek mértéket a részegítő italok fogyasztásában, és másokat is arra ösztönöznek, hogy ugyanezt tegyék. Annyira megfeledkeznek Isten küszöbönálló ítéletéről, hogy azt mondják az embereknek, hogy minden rendben van.

22. Milyen értelemben voltak olyanok a Jézus napjaiban élő vallási vezetők, mint Júda vallási vezetői?

²² Ézsaiás a próféciájában korábban hasonló módon festette le Júda hűtlen vallási vezetőit: szellemileg részegek, álmosak, és hiányzik belőlük az értelem. Emberi hagyományokkal  terhelték a népet, vallásos hazugságokat mondtak, és inkább Asszíriában bíztak, hogy segíti őket, mintsem Istenre tekintettek volna (2Királyok 16:5–9; Ézsaiás 29:1, 9–14). Szemmel láthatóan semmit sem tanultak. Sajnos az első században is feltűntek hasonló vezetők. Nem fogadták el a jó hírt, amelyet Isten saját Fia hozott el nekik, hanem inkább elvetették Jézust, és szövetkeztek, hogy halálra adják. Jézus nyíltan „vak vezetőknek” hívta őket, és hozzáfűzte, hogy ha „vak vezeti a vakot, mindketten beleesnek a verembe” (Máté 15:14).

 Őrállók napjainkban

23. Péternek melyik próféciája teljesedett be a vallási vezetőkkel kapcsolatban?

²³ Péter apostol figyelmeztetett arra, hogy hamis tanítók is fognak támadni, hogy félrevezessék a keresztényeket. Ezt írta: „hamis próféták is támadtak [Izrael népe] között, miként közöttetek is lesznek hamis tanítók. Ugyanezek romboló szektákat fognak bevezetni csendesen, és megtagadják még a tulajdonosukat is, aki megvette őket, gyors pusztulást hozva magukra” (2Péter 2:1). Mihez vezettek a hamis tanítások és az ilyen hamis tanítók szektaszelleme? A kereszténységhez, amelynek vallási vezetői ma azért imádkoznak, hogy Isten áldja meg politikai barátaikat, és ezek után boldog jövőt ígérnek. A kereszténység vallási vezetői vaknak, némának bizonyulnak, és a szellemi dolgokkal kapcsolatban alszanak.

24. Milyen egység van a szellemi Izrael és az idegenek között?

²⁴ Jehova azonban több millió idegent hoz, hogy Isten Izraelének utolsó tagjaival együtt mutassanak be imádatot nagy szellemi házában, amely az imádság háza. Ezek az idegenek — bár sokfajta nemzetből, rasszból és nyelvből származnak — egységes népet alkotnak, és egységben vannak Isten Izraelével. Meggyőződtek róla, hogy a megmentés egyedül Jehova Istentől jöhet Jézus Krisztus által. Jehova iránt érzett szeretetüktől indíttatva Krisztus felkent testvéreivel együtt szavakba öntik hitüket. Nagyon vigasztalónak találják az ihletett apostol szavait, aki ezt írta: „ha nyilvánosan hirdeted azt a ’saját szádban levő szót’, hogy Jézus Úr, és szívedben hitet gyakorolsz abban, hogy az Isten feltámasztotta őt a halottak közül, megmentésben részesülsz” (Róma 10:9).

[Lábjegyzetek]

[Tanulmányozási kérdések]

 [Kép a 250. oldalon]

A sabbat lehetőséget biztosított az imádkozásra, a tanulmányozásra és az elmélkedésre

[Képek a 256. oldalon]

A más juhok helyzetét világosan megmagyarázták az 1935-ben megtartott washingtoni kongresszuson (alul látható a keresztelkedés, jobbra a programfüzet)

[Kép a 259. oldalon]

A vadállatok meghívást kapnak, hogy jöjjenek lakmározni

 [Képek a 261. oldalon]

Isten Izraele és az idegenek egységben vannak egymással