Huszonnegyedik fejezet

Jehova dicső nevet szerez magának

Ézsaiás 63:1–14

1—2. a) Miért érdekli személy szerint a keresztényeket „Jehova napjának” eljövetele? b) Milyen magasabb rendű kérdés játszik szerepet Jehova napjának eljövetelében?

A KERESZTÉNYEK közel kétezer év óta ’várják és élénken elméjükben tartják Jehova napjának jelenlétét’ (2Péter 3:12; Titusz 2:13). Érthető, hogy sóvárogva várják ennek a napnak az eljövetelét. Végül is ez jelzi a tökéletlenség halálos csapásától való megszabadulásuk kezdetét (Róma 8:22). Ez azt is jelenti, hogy véget érnek azok a nyomások, amelyeket el kell szenvedniük ezekben a ’válságos időkben, amelyekkel nehéz megküzdeni’ (2Timóteus 3:1).

² De míg Jehova napja megkönnyebbülést hoz majd az igazságosaknak, pusztulást jelent azoknak, „akik nem ismerik Istent”, és azoknak, „akik nem engedelmeskednek a Jézusról, a mi Urunkról szóló jó hírnek” (2Tesszalonika 1:7, 8). Ez kijózanító gondolat. Vajon Isten tényleg csak azért pusztítja el a gonoszokat, hogy megszabadítsa népét az aggasztó állapotoktól? Ézsaiás könyvének 63. fejezete megmutatja, hogy sokkal magasabb rendű kérdésről van szó, mégpedig Isten nevének a megszenteléséről.

 A győztes harcos menetelése

3—4. a) Mi az Ézsaiás könyvének 63. fejezetében levő prófécia háttere? b) Kit lát Ézsaiás Jeruzsálem felé menetelni? Kivel azonosítják egyes tudósok ezt a személyt?

³ Az Ézsaiás könyve 62. fejezetében arról olvasunk, hogy a zsidók kiszabadulnak a babiloni fogságból, és visszatérnek a hazájukba. Természetesen felvetődik a kérdés: Vajon a zsidók helyreállított maradékának félnie kell attól, hogy más ellenséges nemzetek később elpusztítják? Ézsaiás látomása nagyban hozzájárul félelmük eloszlatásához. A prófécia így kezdődik: „Ki ez, ki jő Edomból, veres ruhákban Boczrából, a ki ékes öltözetében, ereje sokaságában büszke [büszkén lépdel ereje teljében, »KNB«]?” (Ézsaiás 63:1a).

⁴ Ézsaiás egy harcost lát, aki lendületesen és győztesen menetel Jeruzsálem felé. Pompás ruhája arról árulkodik, hogy nagyon magas rangú katona. Edom legjelentősebb városa, Boczra felől jön, jelezve, hogy nagy győzelmet aratott abban az ellenséges országban. Ki lehet ez a harcos? Némelyik tudós szerint Jézus Krisztus. Mások úgy gondolják, hogy Makkabeus Júdás zsidó hadvezér. De a harcos maga azonosítja, ki ő, amikor e szavakkal válaszol az előbbi kérdésre: „Én, a ki igazságban szólok, elégséges vagyok a megtartásra [hatalmam van a szabadításra, »KNB«]” (Ézsaiás 63:1b).

5. Ki az a harcos, akit Ézsaiás lát? Miért válaszolsz így?

⁵ Nem kérdéses, hogy ez a harcos maga Jehova Isten. Máshol úgy ír róla a Biblia, mint akinek „nagy hatalma” van, és ’igazságot szól’ (Ézsaiás 40:26; 45:19, 23). A harcos pompás ruhája a zsoltáríró szavaira emlékeztet bennünket: „Uram én Istenem, nagy vagy te igen, ékességet és fenséget öltöztél magadra!” (Zsoltárok 104:1). Bár Jehova  a szeretet Istene, a Biblia úgy mutatja be, hogy felölti harci ruháját, amikor kell (Ézsaiás 34:2; 1János 4:16).

6. Miért jön Jehova Edomban vívott csatából?

⁶ De miért jön Jehova Edomban vívott csatából? Az edomiták — akik örökre megőrizték azt az ellenségeskedést, amelyet még ősatyjuk, Ézsau kezdett — Isten szövetséges népének ősellenségei voltak (1Mózes 25:24–34; 4Mózes 20:14–21). Edom mélységes gyűlölete Júda iránt különösen Jeruzsálem elpusztításakor vált nyilvánvalóvá, amikor is az edomiták a babiloni katonákat buzdították a rombolásra (Zsoltárok 137:7). Jehova úgy tekinti az ilyen ellenségeskedést, mintha a saját személye ellen irányulna. Nem csoda, hogy eltökélt szándéka kivonni bosszúállása kardját Edom ellen! (Ézsaiás 34:5–15; Jeremiás 49:7–22).

7. a) Hogyan teljesedett be először az Edom ellen szóló prófécia? b) Mit jelképez Edom?

⁷ Ézsaiás látomása ezért nagyon buzdító a Jeruzsálembe visszatérő zsidóknak. Arról biztosítja őket, hogy biztonságosan lakhatnak majd új otthonukban. Igen, Malakiás próféta napjaira Isten Edom ’hegyeit pusztává tette, öröksége pedig pusztai sakáloké lett’ (Malakiás 1:3). Vajon ez akkor azt jelenti, hogy Ézsaiás próféciája teljesen beteljesedett Malakiás napjaira? Nem, elpusztulása ellenére Edom elhatározta, hogy újjáépíti lerombolt helyeit, és Malakiás továbbra is „istentelenség határának” hívta Edomot, és „oly népnek, a melyre örökké haragszik az Úr” (Malakiás 1:4, 5). * Prófétailag azonban Edom többet jelent, mint csupán Ézsau leszármazottait. Minden olyan nemzetet jelképez, amely Jehova imádóinak ellenségévé  vált. A kereszténység nemzetei különösen idetartoznak. Mi fog történni ezzel a modern kori Edommal?

A borsajtó

8—9. a) Milyen tevékenységgel volt elfoglalva az Ézsaiás által látott harcos? b) Mikor és hogyan tapossák a jelképes borsajtót?

⁸ Ézsaiás ezt kérdezi a visszatérő harcostól: „Miért veres öltözeted, és ruháid, mint a bornyomó ruhái?” Jehova így válaszol: „A sajtót egyedül tapostam, és a népek közül nem volt velem senki, és megtapodtam őket búsulásomban, és széttapostam őket haragomban: így fecscsent vérök ruháimra, és egész öltözetemet bekevertem” (Ézsaiás 63:2, 3).

⁹ Ezek az eleven szavak vérfürdőt írnak le. Nos, még Isten pompás ruhája is foltos lett, mint egy bornyomó ruhája! A borsajtó találóan jelképezi azt, hogy Jehova Isten ellenségei milyen kelepcében találják magukat, amikor Jehova kivonul, hogy elpusztítsa őket. Mikor tapossák meg ezt a jelképes borsajtót? Jóel és János apostol próféciái szintén beszélnek jelképes borsajtóról. E próféciákban szereplő borsajtó akkor lesz megtaposva, amikor Jehova eltapossa ellenségeit Armageddonkor (Jóel 3:13; Jelenések 14:18–20; 16:16). Ézsaiás prófétai borsajtója ugyanerre az időre mutat előre.

10. Miért mondja azt Jehova, hogy egyedül taposta a borsajtót?

¹⁰ Miért mondja azonban Jehova, hogy egyedül taposta a borsajtót, és senki sem volt vele a népek közül? Vajon nem Jézus Krisztus, Isten képviselője jár élen a borsajtó megtaposásában? (Jelenések 19:11–16). Ez igaz, de Jehova itt emberekre és nem szellemteremtményekre utal. Azt mondja, hogy egyetlen ember sem képes elsöpörni a földről Sátán követőit (Ézsaiás 59:15, 16). A mindenható  Istenre vár az a feladat, hogy tapossa őket haragjában addig, míg teljesen össze nem törnek.

11. a) Miért hozza el Jehova a „bosszúállás napját”? b) Kik voltak a ’megváltottak’ az ókorban, és kik napjainkban?

¹¹ Jehova a továbbiakban elmagyarázza, miért végzi el személyesen ezt a feladatot: „bosszúállás napja volt szívemben, és megváltottaim esztendeje * eljött” (Ézsaiás 63:4). Csak Jehovának van joga végrehajtani az ítéletet azokon, akik bántják az ő népét (5Mózes 32:35). Az ókorban a ’megváltottak’ azok a zsidók voltak, akik a babiloniak kezétől szenvedtek (Ézsaiás 35:10; 43:1; 48:20). Napjainkban ők a felkent maradék (Jelenések 12:17). Ókori megfelelőjéhez hasonlóan vallási fogságból váltották ki a maradékot. És mint azok a zsidók, a felkentek szintén üldözés és ellenállás áldozatai társaikkal, a „más juhokkal” együtt (János 10:16). Ézsaiás próféciája ezért biztosítja ma a keresztényeket arról, hogy Isten a meghatározott időben közbe fog avatkozni az érdekükben.

12—13. a) Milyen értelemben nincs segítője Jehovának? b) Hogyan tud Jehova karja szabadulást szerezni? Hogyan támogatja őt haragja?

¹² Jehova így folytatja: „Körültekinték és nem vala segítő, s álmélkodám és nem vala gyámolító [támogató, »KNB«], és segített nékem [megszabadított engem, »KNB«] karom, és haragom gyámolított [támogatott, »KNB«] engem! És megtapodtam népeket búsulásomban, és megrészegítem őket haragomban, és ontám a földre véröket!” (Ézsaiás 63:5, 6).

¹³ Egyetlen emberi segítőnek sem tulajdonítható az érdem Jehova bosszúállásának nagy napjáért. Nincs is  szüksége Jehovának egyetlen emberi támogatóra sem, hogy véghezvigye akaratát. * Erejének mérhetetlenül hatalmas karja elegendő a feladat végrehajtásához (Zsoltárok 44:4; 98:1; Jeremiás 27:5). Továbbá haragja támogatja őt. Milyen értelemben? Olyan értelemben, hogy Isten haragja nem fékezhetetlen érzelmet, hanem jogos felháborodást jelent. Mivel Jehova mindig igazságos alapelveivel összhangban cselekszik, haragja támogatja és ösztönzi őt, hogy a földre ontsa ellenségei vérét megaláztatásukra és vereségükre (Zsoltárok 75:9; Ézsaiás 25:10; 26:5).

Isten szerető-kedvessége

14. Milyen helyénvaló emlékeztetőkkel szolgál most Ézsaiás?

¹⁴ A múltban a zsidók hamar elfelejtették értékelni azt, amit Jehova az érdekükben tett. Éppen ezért Ézsaiás emlékezteti őket arra, miért tett Jehova ilyen dolgokat. Ézsaiás kijelenti: „Az Úrnak kegyelmességeiről [szerető-kedvességéről, »NW«] emlékezem, az Úr dicséreteiről mind a szerint, a mit az Úr velünk cselekedett; az Izráel házához való sok jóságáról, a melyet velök cselekedett irgalma és kegyelmének [szerető-kedvességének, »NW«] sokasága szerint. És ő mondá: Bizony az én népem ők, fiak, a kik nem hazudnak; és lőn nékik megtartójok. Minden szenvedésöket Ő is szenvedte, és orczájának angyala megszabadítá őket, szerelmében és kegyelmében váltotta Ő meg őket, fölvette és hordozá őket a régi idők minden napjaiban” (Ézsaiás 63:7–9).

15. Hogyan és miért mutatott Jehova szerető-kedvességet Ábrahám leszármazottai iránt Egyiptomban?

 ¹⁵ Milyen kiemelkedő példát mutat Jehova a szerető-kedvesség, vagyis lojális szeretet kimutatásában! (Zsoltárok 36:8; 62:13). Jehova nagyon szerette Ábrahámot, ragaszkodott hozzá (Mikeás 7:20). Megígérte a patriarchának, hogy magva, vagyis leszármazottai által a föld minden nemzete áldást nyer majd (1Mózes 22:17, 18). Jehova ragaszkodott ehhez az ígéretéhez, és bőségesen kimutatta jóságát Izrael háza iránt. Lojális tettei közül kiemelkedő volt az, hogy kiszabadította Ábrahám leszármazottait az egyiptomi rabszolgaságból (2Mózes 14:30).

16. a) Milyen szemléletmóddal kötött Jehova szövetséget Izraellel? b) Hogyan bánik Isten a népével?

¹⁶ A kivonulás után Jehova a Sínai-hegyhez vezette Izraelt, és ezt az ígéretet tette neki: „ha figyelmesen hallgattok szavamra és megtartjátok az én szövetségemet, úgy ti lesztek nékem valamennyi nép közt az enyéim . . . És lesztek ti nékem papok birodalma és szent nép” (2Mózes 19:5, 6). Vajon Jehova megtévesztő volt ezzel az ígérettel? Nem, mivel Ézsaiás feltárja, hogy Jehova ezt mondta magának: „Bizony az én népem ők, fiak, a kik nem hazudnak.” Egy tudós ezt így magyarázza: „A »bizony« kifejezés nem egy uralkodói jog alapján kiadott parancsra vagy események előretudására utal, hanem inkább szeretetteljes reményt és bizalmat tükröz.” Igen, Jehova őszintén kötött szövetséget, mert szívből azt kívánta, hogy népe boldoguljon. Nyilvánvaló gyengeségeik ellenére bízott bennük. Milyen csodálatos olyan Istent imádni, aki így megbízik imádóiban! A vének ma sokat tesznek azért, hogy megerősítsék a gondjaikra bízott személyeket, amikor hasonló bizalmat mutatnak ki  abban, hogy Isten népe alapvetően jó (2Tesszalonika 3:4; Héberek 6:9, 10).

17. a) Milyen bizonyítékát adta Jehova az izraeliták iránt érzett szeretetének? b) Miben lehetünk ma biztosak?

¹⁷ A zsoltáríró azonban ezt mondta az izraelitákról: „Elfeledkezének Istenről, szabadítójokról, a ki nagy dolgokat művelt Égyiptomban” (Zsoltárok 106:21). Engedetlenségük, konokságuk miatt gyakran borzasztó körülmények közé kerültek (5Mózes 9:6). Vajon Jehova nem mutatott irántuk többé szerető-kedvességet? Éppen ellenkezőleg, Ézsaiás feltárja, hogy „minden szenvedésöket Ő is szenvedte”. Milyen együtt érző Jehova! Ahogy egy szerető apának, úgy Istennek is fájt, hogy szenvedni látta gyermekeit, még akkor is, ha szenvedésüket a saját bolondságuknak köszönhették. Ahogy meg lett jövendölve és szeretete bizonyítékaként, elküldte „orczájának angyalát”, valószínűleg az emberi létezése előtti Jézust, hogy vezesse be őket az Ígéret földjére (2Mózes 23:20). Így Jehova felemelte a nemzetet, és úgy hordozta azt, „a miképen hordozza az ember az ő fiát” (5Mózes 1:31; Zsoltárok 106:10). Ma biztosak lehetünk abban, hogy Jehova ugyanígy tisztában van a mi szenvedéseinkkel, és együtt érez velünk, amikor rossz körülmények közé kerülünk. Teljesen nyugodtan ’őrá vethetjük minden aggodalmunkat, mert ő törődik velünk’ (1Péter 5:7).

Isten ellenséggé válik

18. Miért vált Jehova a népe ellenségévé?

¹⁸ Nem szabad azonban magától értetődőnek vennünk Isten szerető-kedvességét. Ézsaiás így folytatja: „Ők pedig engedetlenek voltak és megszomoríták szentségének lelkét, és ő ellenségükké lőn, hadakozott ellenök” (Ézsaiás  63:10). Jehova figyelmeztetett arra, hogy bár irgalmas és kegyelmes Isten, „nem hagyja a bűnöst büntetlenül” (2Mózes 34:6, 7). Az izraeliták maguknak köszönhették a büntetést amiatt, hogy folyton fellázadtak. „El ne felejtsed azokat, a mikkel haragra indítottad az Urat, a te Istenedet a pusztában! — emlékeztetett Mózes. — A naptól fogva, a melyen kijöttél Égyiptom földéből, mind addig, míglen e helyre jutottatok, az Úr ellen tusakodtatok vala” (5Mózes 9:7). Isten szelleme egészséges hatásainak elutasításával megszomorították, azaz bánatot okoztak a szent szellemnek (Efézus 4:30). Arra kényszerítették Jehovát, hogy az ellenségükké váljon (3Mózes 26:17; 5Mózes 28:63).

19—20. Mikre emlékeznek a zsidók, és miért?

¹⁹ Szenvedéseik közepette egyes zsidók arra éreztek indíttatást, hogy elgondolkozzanak a múlton. Ézsaiás ezt mondja: „megemlékezék népe a Mózes régi napjairól: hol van, a ki őket kihozá a tengerből nyájának pásztorával? hol van, a ki belé adá az ő szentséges lelkét? Ki Mózes jobbján járatá dicsőségének karját, a ki a vizeket ketté választá előttök, hogy magának örök nevet szerezzen? Ki járatá őket mélységekben, mint a lovat a síkon, és meg nem botlottanak! Mint a barmot, a mely völgybe száll alá, nyugodalomba vitte őket az Úr lelke” (Ézsaiás 63:11–14a).

²⁰ Igen, mivel a zsidóknak el kell szenvedniük engedetlenségük következményeit, visszavágynak azokba a napokba, amikor Jehova a Szabadítójuk, és nem az ellenségük volt. Visszaemlékeznek arra, hogy ’pásztoraik’, Mózes és Áron miként vezették át őket biztonságosan a Vörös-tengeren (Zsoltárok 77:21; Ézsaiás 51:10). Eszükbe jut az  az idő, amikor nem megbántották Isten szellemét, hanem hagyták, hogy az vezesse őket, követve a Mózestől és más, szellem által kinevezett vénektől kapott útmutatást (4Mózes 11:16, 17). Visszaemlékeznek arra is, hogy látták Jehova hatalmának ’dicsőséges karját’, amelyet Mózes által használt fel az érdekükben! Idővel Isten kihozta őket a nagy és félelmetes pusztából, és bevezette őket egy tejjel és mézzel folyó földre — a nyugalom helyére (5Mózes 1:19; Józsué 5:6; 22:4). Most azonban az izraeliták szenvednek, mert elveszítették Istennel ápolt áldásos kapcsolatukat!

’Dicső nevet szerez magának’

21. a) Milyen nagy kiváltságban lehetett volna része Izraelnek Isten nevével kapcsolatban? b) Mi volt az elsődleges oka annak, hogy Isten kiszabadította Ábrahám leszármazottait Egyiptomból?

²¹ Ám az izraeliták anyagi vesztesége eltörpül annak a kiváltságnak az elvesztése mellett, amelyet elvetettek, nevezetesen, hogy részt vehettek volna Isten nevének a dicsőítésében. Mózes ezt ígérte az izraelitáknak: „Az Úr felkészít téged magának szent néppé, a miképen megesküdt néked, ha megtartod az Úrnak, a te Istenednek parancsolatait, és az ő útain jársz. És megérti majd a földnek minden népe, hogy az Úrnak nevéről neveztetel, és félnek tőled” (5Mózes 28:9, 10). Amikor Jehova Ábrahám leszármazottainak a védelmében cselekedett, és kiszabadította őket az egyiptomi rabszolgaságból, ő nem csak azért tette ezt, hogy kényelmesebb vagy kellemesebb életet élhessenek. Valami sokkal fontosabbért cselekedett — a nevéért. Igen, elérte, hogy a nevét „hirdessék . . . az egész földön” (2Mózes 9:15, 16). Amikor Isten irgalmasságot mutatott Izrael lázadása után a  pusztában, ez sem csupán érzelmi alapon történt. Jehova maga jelentette ki: „cselekedtem az én nevemért, hogy ez meg ne gyaláztassék a pogányok szemei előtt” (Ezékiel 20:8–10).

22. a) A jövőben miért fog Isten újból harcolni népéért? b) Hogyan érinti tetteinket az Isten neve iránt érzett szeretetünk?

²² Milyen erőteljes befejezéssel zárja le ezért Ézsaiás ezt a próféciát! Ezt mondja: „így vezérletted népedet, hogy magadnak dicső nevet szerezz!” (Ézsaiás 63:14b). Most nyilvánvaló, miért harcol Jehova hevesen népe érdekeiért. Ezzel dicső nevet szerez magának. Ézsaiás próféciája ezáltal erőteljes emlékeztetőül szolgál arra, hogy Jehova nevének a viselése csodálatos kiváltság, és nagy felelősség is egyben. Az igaz keresztények ma még az életüknél is jobban szeretik Jehova nevét (Ézsaiás 56:6; Héberek 6:10). Irtóznak attól, hogy bármi olyat tegyenek, amivel gyalázatot hozhatnának erre a szent névre. Azzal válaszolnak Isten lojális szeretetére, hogy lojálisak maradnak hozzá. És mivel szeretik Jehova dicső nevét, várva várják azt a napot, amikor Jehova megtapossa ellenségeit haragja borsajtójában — nemcsak azért, mert ez áldást jelent nekik, hanem azért, mert ez az esemény szeretett Istenük nevének megdicsőítéséhez vezet (Máté 6:9).

[Lábjegyzetek]

[Tanulmányozási kérdések]

[Kép a 359. oldalon]

Jehova nagyszerű reményekkel kecsegtette népét