Jehova hasznosra tanít minket
Kilencedik fejezet
Jehova hasznosra tanít minket
1. Hogyan válaszolnak a bölcs személyek Jehova szavaira?
AMIKOR Jehova beszél, a bölcs személyek nagy tisztelettel figyelnek és válaszolnak szavaira. Minden, amit Jehova mond, a javunkra válik. Ő fokozottan érdeklődik jólétünk iránt. Mennyire szívmelengető például megfigyelni, hogyan fordul Jehova az ókori szövetséges népéhez: „Vajha figyelmeztél volna parancsolataimra!” (Ézsaiás 48:18). Az Istentől jövő tanítás bizonyítottan értékes, és ennek arra kell indítania bennünket, hogy figyeljünk Istenre, és kövessük útmutatásait. A beteljesedett próféciákról szóló feljegyzés alapján nincs okunk kételkedni abban, hogy Jehovának szándékában áll beteljesíteni ígéreteit.
2. Kiknek szólnak az Ézsaiás könyve 48. fejezetében feljegyzett szavak, és kik meríthetnek még hasznot belőlük?
2 Az Ézsaiás könyve 48. fejezetének szavait kétségtelenül azoknak a zsidóknak az érdekében írták le, akik fogságban lesznek Babilonban. Továbbá ezek a szavak olyan üzenetet közvetítenek, amelyet a ma élő keresztények nem hagyhatnak figyelmen kívül. Az Ézsaiás könyvének 47. fejezetében a Biblia megjövendöli Babilon bukását. Jehova most elmondja, mit szeretne tenni a Babilonban raboskodó zsidó foglyokért. Jehovát elszomorítja választott népének képmutatása és az, hogy makacsul elutasítják, hogy higgyenek ígéreteiben. Mégis hasznosra akarja tanítani őket. Előre látja, hogy lesz egy megtisztítási időszak, amely ahhoz vezet, hogy egy hűséges maradék visszatér hazájába.
3. Mi volt a baj Júda imádatával?
3 Mennyire eltért Jehova népe a tiszta imádattól! Kijózanító, amit Ézsaiás először mond: „Halljátok ezt Jákób háza, a kik Izráel nevéről neveztettek, és Júda forrásából származának, a kik az Úr nevére esküsznek, és Izráel Istenét emlegetik; de nem híven és nem igazán. Mert a szent várostól nevezik magokat, és Izráel Istenéhez támaszkodnak, a kinek neve seregeknek Ura!” (Ézsaiás 48:1, 2). Micsoda képmutatás! Az, hogy „az Úr nevére esküsznek”, természetesen nem több annál, hogy gépiesen használják Isten nevét (Sofóniás 1:5). A babiloni fogságuk előtt a zsidók „a szent városban”, Jeruzsálemben imádták Jehovát. Ám imádatuk nem volt őszinte. Szívük messze eltávolodott Istentől, imádatukat pedig „nem híven és nem igazán” mutatták be. Nem olyan volt a hitük, mint a patriarcháké (Malakiás 3:7).
4. Milyen imádat örvendezteti meg Jehovát?
4 Jehova szavai arra emlékeztetnek bennünket, hogy az imádatot nem szabad gépiesen bemutatni. Szívből jövőnek kell lennie. A pusztán tessék-lássék módon — talán csak mások kedvére vagy lenyűgözésére — végzett szolgálat nem felel meg „az Isten iránti odaadás tetteinek” (2Péter 3:11). Az, hogy valaki kereszténynek vallja magát, még nem teszi Isten előtt elfogadhatóvá az imádatát (2Timóteus 3:5). Létfontosságú elismerni, hogy Jehova létezik, de ez csak a kezdet. Jehova olyan imádatot kíván meg, amelyet az ember egész lélekkel mutat be, mélységes szeretettől és értékeléstől indíttatva (Kolosszé 3:23).
Újakat jövendöl
5. Többek között mik az „eddig történtek”, amiket Jehova előre megjövendölt?
5 A Babilonban levő zsidóknak talán fel kell frissíteniük az emlékeiket. Ezért Jehova még egyszer emlékezteti őket arra, hogy ő az igaz próféciák Istene: „Mik eddig történtek, előre megjelentém, szám hirdeté és tudatá azokat, gyorsan véghez vivém, és bekövetkezének” (Ézsaiás 48:3). Az „eddig történtek” azokra utalnak, amiket Isten már véghezvitt, például akkor, amikor kiszabadította az izraelitákat Egyiptomból, és nekik adta örökségül az Ígéret földjét (1Mózes 13:14, 15; 15:13, 14). Ezek a jövendölések Isten szájából származnak, isteni eredetűek. Isten tudatja rendeléseit az emberekkel, és amit hallanak, annak arra kell indítania őket, hogy engedelmeskedjenek (5Mózes 28:15). Gyorsan cselekszik, hogy véghezvigye, amit megjövendölt. Az, hogy Jehova a Mindenható, biztosítja, hogy szándéka beteljesedjen (Józsué 21:45; 23:14).
6. Mennyire váltak a zsidók „szilajjá és makaccsá”?
6 Jehova népe „szilaj és makacs” lett (Zsoltárok 78:8). Jehova őszintén megmondja nekik: „te kemény vagy, és vasinakból van nyakad és homlokod ércz” (Ézsaiás 48:4). A zsidók, mint a fémek, hajlíthatatlanok. Ez az egyik oka annak, amiért Jehova még a bekövetkezésük előtt jelent ki eseményeket. Máskülönben népe ezt mondaná a Jehova által előidézett eseményekre: „Faragott képem mívelé ezeket, bálványom és öntött képem parancsolá ezeket” (Ézsaiás 48:5). Vajon az, amit Jehova most kijelent, befolyásolja-e valamilyen módon a hűtlen zsidókat? Isten ezt mondja nekik: „Hallottad volt, és most lásd mindezt; avagy ti nem tesztek-é erről bizonyságot? Mostantól fogva újakat tudatok veled: titkoltakat, a melyeket nem tudtál; mostan rendeltettek el és nem régen, és ezelőtt nem hallottál felőlök, hogy ezt ne mondd: Ímé, tudtam én azokat” (Ézsaiás 48:6, 7).
7. Mit kell majd a fogságban levő zsidóknak elismerniük? És mire számíthatnak?
7 Ézsaiás jó előre feljegyezte a Babilon bukásáról szóló próféciát. Most, mintha már foglyok lennének Babilonban, a zsidók prófétailag azt a parancsot kapják, hogy gondolkodjanak el a jövendölés beteljesedésén. Tagadhatják-e, hogy Jehova a beteljesedett próféciák Istene? És mivel Júda lakosai látták és hallották, hogy Jehova az igazság Istene, vajon nem kell hirdetniük ezt az igazságot másoknak? Jehova kinyilatkoztatott szava újakat jövendöl, amelyek még nem következtek be, például azt, hogy Czírus elfoglalja Babilont, és hogy kiszabadulnak a zsidók (Ézsaiás 48:14–16). Ezek a döbbenetes események látszólag a semmiből következnek be. Senki sem láthatta előre őket, pusztán abból kiindulva, hogyan alakulnak a körülmények a világban. Olyanok, mintha minden további ok nélkül következnének be. Ki idézi elő ezeket az eseményeket? Mivel Jehova jövendöli meg őket mintegy kétszáz évvel a bekövetkezésük előtt, a válasz nyilvánvaló.
8. Milyen új események bekövetkezésében reménykednek ma a keresztények? Miért bíznak teljes mértékben Jehova prófétai szavában?
8 Jehova ezenkívül a saját időterve szerint viszi véghez szavát. A beteljesedett próféciák nemcsak az ókorban élt zsidók, hanem a ma élő keresztények előtt is bizonyítják istenségét. A múltban beteljesedett számos próféciáról — az „eddig történtekről” — szóló feljegyzés garantálja, hogy a Jehova által ígért újak — a küszöbönálló „nagy nyomorúság”, a „nagy sokaság” átmentése ezen a nyomorúságon, az „új föld” és még sok más — mind meg fognak valósulni (Jelenések 7:9, 14, 15; 21:4, 5; 2Péter 3:13). Ez a garancia arra indítja ma a helyes szívállapotú embereket, hogy lelkesen beszéljenek Istenről. Ugyanúgy éreznek, mint a zsoltáríró, aki ezt mondta: „Vígan hirdetem az igazságosságot a nagy gyülekezetben; ímé, nem tartom vissza ajkamat” (Zsoltárok 40:10).
Jehova nem veszti el önuralmát
9. Hogyan lett Izrael nemzete ’pártütő anyja méhétől fogva’?
9 Mivel a zsidók hitetlenkedve tekintenek Jehova próféciáira, nem figyelnek oda a tőle jövő figyelmeztetésekre. Ezért mondja ezt nekik Jehova: „Nem is hallottad, nem is tudtad, füled sem vala nyitva régen, mivel tudtam, hogy nagyon hűtelen vagy, és pártütőnek hívatál anyád méhétől fogva” (Ézsaiás 48:8). Júda elengedi a füle mellett Jehova örömüzenetét (Ézsaiás 29:10). Az, ahogy Isten szövetséges népe viselkedik, azt mutatja, hogy a nemzet ’pártütő anyja méhétől fogva’. Születése óta és egész történelmén át Izrael nemzete lázadó nevet szerzett magának. A pártütés és a hűtlenség már a nép meggyökeresedett vétke, és nem csupán esetenként elkövetett bűnről van szó (Zsoltárok 95:10; Malakiás 2:11).
10. Miért fékezi magát Jehova?
10 Nincs remény? De van. Még ha Júda lázadó és hűtlen lett is, Jehova mindig igaz és hűséges marad. Azért, hogy ne érje gyalázat nagy nevét, korlátozott mértékben fogja kitölteni haragját. Ezt mondja: „Nevemért elhalasztom haragomat, és dicséretemért fékezem magamat veled szemben, hogy ki ne vágjalak” (Ézsaiás 48:9). Micsoda ellentét! Jehova népe — Izrael és Júda is — hűtlenné vált Istenhez. De Jehova meg fogja szentelni a nevét azzal, hogy úgy cselekszik, hogy az dicséretet és tiszteletet szerezzen nevének. Ezért nem irtja ki választott népét (Jóel 2:13, 14).
11. Miért nem engedi Isten, hogy teljesen elpusztítsák népét?
11 A fogságban élő zsidók között levő helyes szívállapotú személyek feleszmélnek az Istentől jövő dorgálásra, és elhatározzák, hogy hallgatnak Jehova tanítására. Az ilyeneknek igen megnyugtató a következő kijelentés: „Ímé, megtisztítottalak, de nem úgy, mint ezüstöt, megpróbáltalak a nyomor kemenczéjében. Enmagamért, enmagamért cselekszem; mert hogyan szentségteleníttetnék meg nevem?! És dicsőségemet másnak nem adom” (Ézsaiás 48:10, 11). Az a megpróbáltatás — „a nyomor kemenczéje” —, amelyen Jehova engedélyével kellett átmennie népének, próbára tette és megtisztította a népet, mert feltárta, hogy mi van a szívében. Valami ehhez hasonló következett be évszázadokkal korábban, amikor Mózes ezt mondta az ősatyáiknak: „hordozott téged az Úr, a te Istened immár negyven esztendeig a pusztában, hogy megsanyargasson és megpróbáljon téged, hogy nyilvánvaló legyen, mi van a te szívedben” (5Mózes 8:2). Lázadó magatartásuk ellenére Jehova nem pusztította el akkor a nemzetet, és most sem fogja teljesen elpusztítani. Így megvédi majd nevét, és továbbra is tisztelet övezi őt. Ha népe elpusztulna a babiloniak keze által, Jehova hűtlen lenne a szövetségéhez, és nevét gyalázat érné. Ez azt mutatná, hogy Izrael Istene képtelen megmenteni a népét (Ezékiel 20:9).
12. Hogyan tisztultak meg az igaz keresztények az első világháború alatt?
12 Jehova népe napjainkban is szükséges megtisztításon megy át. A XX. század elején a Bibliakutatók kicsiny csoportjában sokan azzal az őszinte vággyal szolgálták Istent, hogy megörvendeztessék őt, de némelyeknek helytelen indítékaik voltak, például a kitűnni vágyás. Mielőtt ez a kicsiny csoport belekezdhetett volna a jó hírnek a vég idejére jövendölt világméretű prédikálásába, meg kellett tisztulnia (Máté 24:14). Malakiás próféta megjövendölte, hogy éppen ilyen megtisztító munka következik be akkor, amikor Jehova eljön a templomához (Malakiás 3:1–4). Szavai 1918-ban teljesedtek be. Az igaz keresztények tűzpróbának nevezhető időszakon mentek át az első világháború hevében. Ez a próba Joseph F. Rutherfordnak, a Watch Tower Society akkori elnökének és a Társulat néhány vezető tisztviselőjének a bebörtönzésével érte el csúcspontját. Ezek az őszinte keresztények hasznot merítettek abból, hogy megtisztultak. Az I. világháború után eltökéltebbek voltak, mint valaha, hogy hatalmas Istenüket szolgálják, méghozzá oly módon, ahogy ő akarja.
13. Hogyan válaszolt Jehova népe az első világháború óta eltelt években tapasztalt üldözésre?
13 Azóta Jehova Tanúi újra és újra a leggonoszabb üldözéssel néztek szembe. Ez sosem ébresztett kételyeket bennük, hogy higgyenek-e Teremtőjük szavának. Inkább odafigyeltek Péter apostol szavaira, aki ezt mondta a napjaiban élő üldözött keresztényeknek: „különféle próbák bánatot okoznak nektek, hogy hitetek kipróbált minőségét . . . olyannak találják, ami dicséretre, dicsőségre és tiszteletre ad okot Jézus Krisztus kinyilatkozásakor” (1Péter 1:6, 7). A heves üldözés nem teszi tönkre az igaz keresztények feddhetetlenségét. Inkább feltárja, hogy tiszták az indítékaik. Kipróbált minőségűvé teszi a hitüket, és megmutatja odaadásuk és szeretetük mélységét (Példabeszédek 17:3).
„Én vagyok az első és én az utolsó”
14. a) Jehova milyen értelemben „az első” és „az utolsó”? b) Milyen hatalmas tetteket vitt véghez Jehova a ’keze’ által?
14 Jehova most kedves szavakkal fordul szövetséges népéhez: „Hallgass rám Jákób és Izráel, én elhívottam, én vagyok az első és én az utolsó. Hiszen kezem veté e föld alapját, és jobbom terjeszté ki az egeket, ha én szólítom őket, mind itt állnak” (Ézsaiás 48:12, 13). Az embertől eltérően Isten örökkévaló és nem változik (Malakiás 3:6). A Jelenések könyvében Jehova kijelenti: „Én vagyok az Alfa és az Omega, az első és az utolsó, a kezdet és a vég” (Jelenések 22:13). Jehova előtt nem volt mindenható Isten, és utána sem lesz. Ő a legfelsőbb és örökkévaló Teremtő. ’Keze’ — kimutatott hatalma — alapozta meg a földet, és terjesztette ki a csillagokkal borított egeket (Jób 38:4; Zsoltárok 102:26). Amikor teremtésműveihez szól, ők ott állnak készen arra, hogy szolgálják őt (Zsoltárok 147:4).
15. Hogyan és milyen célból ’szereti’ Jehova Czírust?
15 Fontos meghívást kapnak a zsidók és a nem zsidók egyaránt: „Gyűljetek egybe mind, és halljátok meg: ki jelenté meg közülök ezeket? az, kit az Úr szeret, elvégzi akaratját Bábelen, és karja lészen a Káldeusokon. Én, én szóltam, és őt el is hívtam, elhoztam őt, és szerencsés lesz útja” (Ézsaiás 48:14, 15). Egyedül Jehova korlátlan hatalmú, és csak ő képes pontosan megjövendölni eseményeket. „Közülök”, az értéktelen bálványok közül senki sem képes megmondani ezeket. Jehova és nem a bálványok ’szeretik’ Czírust, vagyis Jehova választotta ki őt egy különleges célra (Ézsaiás 41:2; 44:28; 45:1, 13; 46:11). Előre látta, hogy Czírus megjelenik a világ színterén, és kiválasztotta őt, hogy Babilon jövőbeli meghódítója legyen.
16—17. a) Miért lehet azt mondani, hogy az Istentől származó jövendölések nem titkosak? b) Hogyan teszi közzé Jehova napjainkban a szándékait?
16 Jehova ösztönző hangon folytatja: „Közelgjetek hozzám, halljátok ezt, nem szóltam eleitől fogva titkon! mióta ez történik, ott vagyok!” (Ézsaiás 48:16a). A Jehovától származó jövendölések nem titkosak, és nem is csak néhány beavatott tud róluk. Jehova prófétái nyíltan beszéltek Isten nevében (Ézsaiás 61:1). Nyilvánosan hirdették Isten akaratát. A Czírussal kapcsolatos események például nem voltak újak vagy váratlanok Istennek. Mintegy kétszáz évvel előre nyíltan megjövendöltette ezeket Ézsaiással.
17 Ehhez hasonlóan Jehova ma sem tartja titokban a szándékait. Több száz országban és szigeten embermilliók figyelmeztetik az embereket házról házra, utcákon és bárhol, ahol csak tudják. Figyelmeztetnek ennek a rendszernek a közelgő végére, valamint hirdetik az Isten Királysága alatt bekövetkező áldások jó hírét. Jehova valóban olyan Isten, aki közli szándékait.
’Figyelj parancsolataimra!’
18. Mi Jehova vágya a népével kapcsolatban?
18 Jehova szellemével megerősítve a próféta kijelenti: „az Úr Isten engem küldött, és az ő lelkét. Így szól az Úr, Megváltód, Izráelnek Szentje: Én vagyok az Úr, Istened, ki tanítlak hasznosra, és vezetlek oly úton, a melyen járnod kell” (Ézsaiás 48:16b, 17). Jehova gondoskodása szeretetteljes kifejezésének meg kell nyugtatnia Izrael nemzetét afelől, hogy Isten ki fogja szabadítani őket Babilonból. Ő a Megváltójuk (Ézsaiás 54:5). Jehova szívbeli vágya az, hogy az izraeliták helyreállítsák a vele ápolt kapcsolatukat, és figyeljenek parancsolataira. Az igaz imádat az Istentől jövő tanítás elfogadásán alapul. Az izraeliták képtelenek a helyes úton járni, hacsak nem tanulják meg ’azt az utat, amelyen járniuk kell’.
19. Milyen szívből jövő kérést mond el Jehova?
19 Jehova gyönyörű szavakkal fejezi ki azt a vágyát, hogy népe elkerülje a szerencsétlenséget, és örvendjen az életnek: „Vajha figyelmeztél volna parancsolataimra! olyan volna békességed, mint a folyóvíz, és igazságod, mint a tenger habjai” (Ézsaiás 48:18). Milyen szívből jövő kérés ez a mindenható Teremtőtől! (5Mózes 5:29; Zsoltárok 81:14). Az izraeliták akkor nem kerülnének fogságba, hanem békének örvendenének, ami olyan bőséges lenne, mint a folyó medrében hömpölygő víz (Zsoltárok 119:165). Igazságos tetteik oly számosak lehetnek, mint a tenger habjai (Ámosz 5:24). Mivel Jehova tényleg érdeklődik az izraeliták iránt, hozzájuk fordul, és szeretettel megmutatja nekik azt az utat, amelyen járniuk kell. Ó, bárcsak hallgatnának rá!
20. a) Mit szeretne tenni Isten Izraellel a nép lázadása ellenére? b) Mit tanulunk Jehováról abból, ahogyan népével bánik? (Lásd a 133. oldalon levő bekeretezett részt!)
20 Milyen áldással járna, ha Izrael megbánást mutatna? Jehova ezt mondja: „olyan volna magod, mint a tengernek fövénye, és méhednek gyümölcsei, mint annak kövecskéi; nem vágatnék ki és nem pusztulna el neve orczám elől” (Ézsaiás 48:19). Jehova arra az ígéretére emlékezteti a népet, hogy Ábrahám magva annyi lesz, „mint az ég csillagai, és mint a fövény, mely a tenger partján van” (1Mózes 22:17; 32:12). Ábrahámnak ezek a leszármazottai azonban fellázadnak, és nincs joguk az ígéret beteljesedését élvezni. Hírnevük valóban olyan rossz, hogy Jehova Törvénye értelmében rászolgálnak arra, hogy nevük mint nemzet ki legyen törölve a létből (5Mózes 28:45). Ám Jehova nem kívánja, hogy népe elpusztuljon, és nem akarja teljesen magukra hagyni őket.
21. Milyen áldásokban részesülhetünk ma, ha Jehova tanítását keressük?
21 Az ebben az erőteljes üzenetben megfogalmazott alapelvek Jehova ma élő imádóira is vonatkoznak. Jehova az élet Forrása, és ő bárki másnál jobban tudja, hogyan kell felhasználnunk az életünket (Zsoltárok 36:10). Útmutatást is adott nekünk, nem azért, hogy elrabolja az örömünket, hanem azért, hogy javunkra fordíthassuk azt. Az igaz keresztények azzal válaszolnak erre, hogy igyekeznek útmutatást kapni Jehovától (Mikeás 4:2). Útmutatásai védik szellemiségünket és vele ápolt kapcsolatunkat, valamint megoltalmaznak Sátán romboló befolyásától. Ha értékeljük az Isten törvényei mögött levő alapelveket, akkor látjuk, hogy Jehova hasznosra tanít minket. Felismerjük, hogy „parancsolatai . . . nem megterhelőek”. És nem fogunk elpusztulni (1János 2:17; 5:3).
„Menjetek ki Bábelből”!
22. Mire kapnak buzdítást a hűséges zsidók, és miről biztosítja Jehova őket?
22 Amikor Babilon elesik, vajon lesz olyan zsidó, akinek helyes a szívállapota? Élnek majd az Istentől jövő szabadulás adta lehetőségekkel, hazatérnek, és helyreállítják az igaz imádatot? Igen. Jehova következő szavai megmutatják a bizalmát abban, hogy ez fog történni. „Menjetek ki Bábelből, fussatok el Káldeából ujjongásnak szavával! jelentsétek meg, tudassátok ezt, terjesszétek a föld végső határáig; mondjátok: Megváltotta az Úr szolgáját, Jákóbot. Nem szomjaznak, bárha pusztaságon vezeti is őket: kősziklából vizet fakaszt nékik, és meghasítja a sziklát és víz ömöl belőle” (Ézsaiás 48:20, 21). Jehova prófétailag arra buzdítja a népét, hogy késedelem nélkül hagyja el Babilont (Jeremiás 50:8). Megváltásukról a föld végső határán is tudniuk kell az embereknek (Jeremiás 31:10). Az Egyiptomból való kivonulás után Jehova gondoskodott népe szükségleteiről, mialatt átmentek a pusztán. Ehhez hasonlóan akkor is gondoskodik népéről, amikor hazatérnek Babilonból (5Mózes 8:15, 16).
23. Ki nem fog az Istentől jövő békének örvendeni?
23 Van még egy létfontosságú alapelv, amelyet a zsidóknak nem szabad elfelejteniük Jehova megmentő tetteivel kapcsolatban. Az igazságosságra hajlók talán szenvednek saját bűneik miatt, de nem pusztulnak el. Máshogy alakul azonban az igazságtalanok sorsa. „Nincs békesség, így szól az Úr, az istenteleneknek!” (Ézsaiás 48:22). A megbánást nem tanúsító bűnösök nem nyerik el azt a békét, amelyet Isten azoknak tartogat, akik szeretik őt. A megmentés nem terjed ki a megátalkodott gonoszokra vagy a hitetlenekre. Ebben csak azok részesülnek, akiknek van hitük (Titusz 1:15, 16; Jelenések 22:14, 15). A gonoszok nem örvendenek az Istentől jövő békének.
24. Mi adott okot az örömre Isten népének napjainkban?
24 Nagy örömet szerzett a hűséges izraelitáknak i. e. 537-ben az a lehetőség, hogy elhagyhatják Babilont. 1919-ben Isten népe nagyon örült, hogy kiszabadult a babilonihoz hasonló fogságából (Jelenések 11:11, 12). Tele voltak reménnyel, és megragadták az alkalmat, hogy kiterjesszék tevékenységüket. Igaz, bátorságra volt szüksége a keresztények e kicsiny csoportjának, hogy éljen a prédikálással kapcsolatos új lehetőségekkel egy ellenséges világban. De Jehova segítségével komolyan nekiláttak a jó hír prédikálásának. A történelem bizonyítja, hogy Jehova megáldotta őket.
25. Miért fontos fokozottan odafigyelni Isten igazságos rendeléseire?
25 Ézsaiás próféciájának ez a része kiemeli, hogy Jehova hasznosra tanít minket. Nagyon fontos, hogy fokozottan figyeljünk Isten igazságos rendeléseire (Jelenések 15:2–4). Ha emlékeztetjük magunkat Isten bölcsességére és szeretetére, az segíteni fog alkalmazkodnunk ahhoz, amit Jehova helyesnek mond. Minden parancsa a hasznunkra van (Ézsaiás 48:17, 18).
[Tanulmányozási kérdések]
[Kiemelt rész/képek a 133. oldalon]
A mindenható Isten fékezi magát
„Elhalasztom haragomat, és . . . fékezem magamat” — mondta Jehova az elpártoló izraelitáknak (Ézsaiás 48:9). Az ilyen kijelentések segítenek meglátnunk: Isten tökéletes példát mutat abban, hogy sosem él vissza a hatalmával. Joggal mondható, hogy nincs, aki hatalmasabb lenne, mint Isten. Ezért utalunk rá úgy, mint aki teljhatalmú vagy korlátlan hatalmú. Méltán alkalmazza magára a „mindenható” címet (1Mózes 17:1). Nemcsak korlátlan az ereje, de minden hatalma megvan az általa teremtett világegyetem Szuverén Uraként betöltött pozíciója miatt. Ezért nem foghatja le vakmerően senki a kezét, és nem mondhatja neki: „Mit cselekedtél?” (Dániel 4:32).
Isten azonban lassú a haragra, még akkor is, amikor kifejezésre kell juttatnia hatalmát ellenségeivel szemben (Náhum 1:3). Jehova képes ’elhalasztani haragját’, és pontosan ráillik a „késedelmes a haragra” leírás, mert a szeretet — és nem a harag — az uralkodó tulajdonsága. Haragja, amikor kifejezésre juttatja, mindig igazságos, mindig jogos és mindig az ellenőrzése alatt van (2Mózes 34:6; 1János 4:8).
Miért cselekszik így Jehova? Mert tökéletes egyensúlyban tartja mindenható hatalmát és másik három fő tulajdonságát: a bölcsességet, az igazságosságot és a szeretetet. Hatalmával mindig úgy él, hogy összhangban legyen e másik három tulajdonságával.
[Kép a 122. oldalon]
Ézsaiásnak a helyreállításról szóló üzenete reménysugár a fogságban levő hűséges zsidóknak
[Képek a 124. oldalon]
A zsidók hajlamosak voltak arra, hogy Jehova tetteit bálványoknak tulajdonítsák
1. Istár 2. Zománcozott téglából készült fríz Babilon felvonulási útjáról 3. Mardukot jelképező sárkány
[Kép a 127. oldalon]
„A nyomor kemenczéje” feltárhatja, hogy tiszta indítékból szolgáljuk-e Jehovát vagy sem
[Képek a 128. oldalon]
Az igaz keresztények a leggonoszabb üldözéssel néztek szembe
