Huszonhetedik fejezet

Jehova megáldja a tiszta imádatot

Ézsaiás 66:1–14

1. Milyen témákat emel ki az Ézsaiás könyvének utolsó fejezete? Milyen kérdésekre kapunk választ?

ÉZSAIÁS könyvének utolsó fejezete e prófétai könyvben levő főbb témák közül néhánynak leírja a drámai csúcspontját, és több fontos kérdést megválaszol. Előtérbe kerül Jehova magasztossága, a képmutatás iránt érzett gyűlölete, az az elhatározása, hogy megbünteti a gonoszokat, valamint a hűségesek iránt érzett szeretete és az irántuk mutatott törődése. Ezenkívül a következő kérdésekre kapunk választ: Mi különbözteti meg az igaz imádatot a hamistól? Hogyan lehetünk biztosak abban, hogy Jehova megbünteti azokat a képmutatókat, akik szentnek mutatják magukat, holott elnyomják Isten népét? És hogyan fogja Jehova megáldani azokat, akik hűségesek maradnak hozzá?

A tiszta imádat kulcsa

2. Milyen kijelentést tesz Jehova a magasztosságára vonatkozóan? Mire nem utal ez a kijelentés?

² A prófécia azzal kezdődik, hogy hangsúlyozza Jehova magasztosságát: „Így szól az Úr: Az egek nékem ülőszékem, és a föld lábaimnak zsámolya: minő ház az, a melyet nékem építeni akartok, és minő az én nyugalmamnak helye?” (Ézsaiás 66:1). Némelyek úgy gondolják, hogy a próféta el akarja tántorítani a zsidókat attól, hogy újjáépítsék a templomot Jehovának, amikor a nemzet újra a  földjén lesz. Egyáltalán nem erről van szó; Jehova maga ad parancsot a templom újjáépítésére (Ezsdrás 1:1–6; Ézsaiás 60:13; Aggeus 1:7, 8). Mit jelent akkor ez a szövegrész?

3. Miért találó a földet Jehova ’lábai zsámolyának’ hívni?

³ Először is elgondolkozhatunk azon, hogy miért úgy esik szó a földről, mint ami Jehova ’lábainak zsámolya’. Ez nem lealacsonyító kifejezés. A világegyetemben levő égitestek milliárdjai közül egyedül a föld kapta ezt a különleges elnevezést. Bolygónk örökre egyedülálló lesz a maga nemében, mert Jehova egyetlen-nemzett Fia itt fizette ki a váltságot, és Jehova itt fogja igazolni szuverenitását a messiási Királyság által. Mennyire találó a földet Jehova lábai zsámolyának hívni! Egy király arra használhat egy ilyen zsámolyt, hogy felüljön magasztos trónjára, és utána rajta pihentesse a lábát.

4. a) Miért lehetetlen, hogy bármilyen épület a földön Jehova Isten nyugalmának a helye legyen? b) Mit jelent a „mindezek” kifejezés? Milyen következtetést vonhatunk le Jehova imádatával kapcsolatban?

⁴ Természetesen egy király nem a lábai zsámolyán tartózkodik, ahogy Jehova sem a földön tartózkodik. Hiszen őt még a hatalmas fizikai egek sem képesek befogadni! Még kevésbé tudja egy egyszerű épület a földön befogadni Jehovát, hogy szó szerint házként szolgáljon neki (1Királyok 8:27). Jehova trónja és nyugalma helye a szellemi birodalomban van, erre utal az Ézsaiás 66:1-ben használt „egek” kifejezés. A következő vers segít megérteni: „Hiszen mindezeket kezem csinálta, így álltak elő mindezek; így szól az Úr” (Ézsaiás 66:2a). Képzeljük el, hogy Jehova nagy kézmozdulattal rámutat „mindezekre” — mindenre égen és földön (Ézsaiás 40:26; Jelenések 10:6). Mint az egész világegyetem nagy Teremtője, ő többet érdemel, mint azt, hogy egy egyszerű épületet szentelnek neki. Többet érdemel, mint csupán külsőségekben megnyilvánuló imádatot.

5. Hogyan mutatjuk ki, hogy ’lesújtottak és megtört lelkűek’ vagyunk?

 ⁵ Hogyan kell akkor elfogadhatóan imádni az egyetemes Szuverént? Ő maga mondja meg: „Hanem erre tekintek én, a ki szegény [lesújtott, »NW«] és megtörött lelkű, és a ki beszédemet rettegi” (Ézsaiás 66:2b). Igen, a tiszta imádathoz elengedhetetlen, hogy az imádatot bemutatónak helyes legyen a szívállapota (Jelenések 4:11). Jehova imádójának „lesújtottnak” és „megtörött lelkűnek” kell lennie. Vajon ez azt jelenti, hogy Jehova azt akarja, hogy boldogtalanok legyünk? Nem, ő „a boldog Isten”, és ő azt akarja, hogy az imádói is örvendezzenek (1Timóteus 1:11; Filippi 4:4). De mindannyian gyakran vétkezünk, és nem szabad könnyen vennünk a bűneinket. Éreznünk kell a ’lesújtottságot’ és a szomorúságot, hogy eltévesztettük Jehova igazságos irányadó mértékeinek a célját (Zsoltárok 51:19). Ki kell mutatnunk, hogy ’megtört lelkűek’ vagyunk, és ezt úgy tehetjük meg, hogy megbánjuk bűneinket, harcolunk a bűnös hajlamok ellen, és imádkozunk Jehovához a megbocsátásáért (Lukács 11:4; 1János 1:8–10).

6. Milyen értelemben kell az igaz imádóknak ’rettegniük Isten beszédét’?

⁶ Ezenkívül Jehova azokra tekint, akik ’beszédét rettegik’. Vajon ez azt jelenti, hogy azt akarja: remegjünk a félelemtől, valahányszor jövendöléseit olvassuk? Nem, inkább azt akarja, hogy tisztelettel tekintsünk arra, amit mond. Őszintén keressük a tanácsát, és felhasználjuk azt útmutatásul mindennapi életünkben (Zsoltárok 119:105). Talán ’rettegünk’ is abban az értelemben, hogy félünk még annak gondolatától is, hogy ne engedelmeskedjünk Istennek, megfertőzzük igazságát emberi hagyományokkal, vagy félvállról vegyük. Az ilyen alázatos szemléletmód elengedhetetlen  a tiszta imádathoz — ám sajnos, ez ritkaságszámba megy a mai világban.

Jehova gyűlöli a képmutató imádatot

7—8. Hogyan tekint Jehova a vallásos képmutatók formális imádatára?

⁷ Amikor Ézsaiás megszemléli kortársait, tudatában van annak, hogy nem sokuknak olyan a szemléletmódja, amilyet Jehova keres az imádóiban. Ezért az elpártolt Jeruzsálem rászolgál a küszöbönálló ítéletre. Figyeljük meg, hogyan tekint Jehova a Jeruzsálemben gyakorolt imádatra: „A ki bikát öl, embert üt agyon; a ki juhval áldozik, az ebet öl; a ki ételáldozattal jő, disznóvért hoz elém; a ki tömjént gyújt, bálványt imád! Miként ők így választák útaikat, és lelkök útálatosságaikban gyönyörködött” (Ézsaiás 66:3).

⁸ Ezek a szavak eszünkbe juttatják Jehovának azokat a szavait, amelyek Ézsaiás könyvének első fejezetében vannak feljegyezve. Jehova ott azt mondja makacs népének, hogy formális imádatukkal nemcsak hogy nem tudják megörvendeztetni őt, hanem inkább igazságos haragját is fellobbantják, mert az imádók képmutatók (Ézsaiás 1:11–17). Ilyen módon Jehova most kegyetlen bűntettekhez hasonlítja felajánlásaikat. Az, hogy drága bikát áldoznak fel, nem tudja jobban megbékéltetni Jehovát, mint az, ha embert ölnének! Más áldozatok ahhoz hasonlítanak, mintha kutyát vagy disznót ajánlanának fel, vagyis olyan állatokat, amelyek a Mózesi Törvény szerint tisztátalanok, és egyáltalán nem áldozatnak valók (3Mózes 11:7, 27). Vajon Jehova engedi, hogy büntetlen maradjon az ilyen vallási képmutatás?

9. Hogyan fogadja a legtöbb zsidó azokat az emlékeztetőket, amelyeket Ézsaiás által közöl Jehova? Mi ennek az elkerülhetetlen következménye?

⁹ Jehova most ezt mondja: „Akképen választom én is az  ő megcsúfolásukat, és rájok hozom, a mitől félnek; mivel hívtam és senki nem felelt, szóltam és nem hallották, és a gonoszt cselekedték szemeim előtt, s a mit nem szerettem, azt választák” (Ézsaiás 66:4). Ézsaiás kétségtelenül szívbeli meggyőződéssel mondhatja ezeket a szavakat. Sok-sok éve Jehova eszköze ő, és őáltala ’hívta’ Jehova a népét, és ’szólt’ hozzájuk. A próféta nagyon is tudja, hogy egészében véve senki sem figyel rá. Mivel kitartanak a rossz cselekvésében, a büntetés elkerülhetetlen. Jehova valóban meg fogja választani, hogyan büntesse meg elpártolt népét, és félelmetes eseményeket hoz rájuk.

10. Mit árul el nekünk Jehovának a Júdával való bánásmódja arról, hogyan tekint Jehova a kereszténységre?

¹⁰ A mai kereszténység szintúgy olyanokat gyakorol, amiket Jehova nem szeret. A bálványimádat virágzik a templomaiban, a szószékeiről dicsőítik az Írás-ellenes filozófiákat és hagyományokat, a politikai hatalomra való törekvése pedig oda vezet, hogy egyre mélyebben belesüllyed a világ nemzeteivel folytatott szellemi házasságtörésbe (Márk 7:13; Jelenések 18:4, 5, 9). Ahogy az ókori Jeruzsálem esetében, a kereszténység jogos megbüntetése — az, „a mitől félnek” — feltartóztathatatlanul eléri őt. Megbüntetésének okai között van az Isten népével szembeni bánásmódja is.

11. a) Mi tetézi az elpártolók bűnét Ézsaiás napjaiban? b) Milyen értelemben taszítják el Ézsaiás kortársai a hűségeseket ’Isten nevéért’?

¹¹ Ézsaiás így folytatja: „Halljátok az Úrnak beszédét, a kik rettegtek az ő beszédére: így szólnak testvéreitek, a kik titeket gyűlölnek, nevemért eltaszítanak: Jelenjék meg az Úrnak dicsősége [Dicsőség Jehovának!, »NW«], hogy lássuk örömötöket; de ők megszégyenülnek” (Ézsaiás 66:5). Ézsaiás ’testvérei’, azaz honfitársai azt az Istentől kapott felelősséget hordozzák, hogy Jehova Istent képviseljék, és alávessék magukat szuverenitásának. Az a bűnük,  hogy ezt elmulasztották megtenni, valóban súlyos. De még az is tetézi a bűnüket, hogy gyűlölik azokat, akik hűségesek és alázatosak, mint amilyen Ézsaiás. Ezek az elpártolók gyűlölik és eltaszítják a hűségeseket, mert ők képviselik igazából Jehova Istent. Ebben az értelemben ’Isten nevéért’ taszítják el őket. Ugyanakkor Jehovának ezek a hamis szolgái azt állítják, hogy őt képviselik, és álszent módon vallási hangzású kifejezéseket mondanak, például azt, hogy „Dicsőség Jehovának!”. *

12. Hogyan üldözték Jehova hűséges szolgáit a vallásos képmutatók? Mondj néhány példát!

¹² Az a gyűlölet, amelyet a hamis vallás táplál az igaz imádat híveivel szemben, nem új keletű. Ez az 1Mózes 3:15-ben feljegyzett prófécia további beteljesedése, amely hosszú távú ellenségeskedésről jövendölt Sátán magva és  Isten asszonyának a Magva között. Jézus azt mondta felkent követőinek az első században, hogy szenvedni fognak honfitársaiktól — kizárják őket a zsinagógákból, üldözik, sőt megölik őket (János 16:2). Mi a helyzet napjainkban? „Az utolsó napok” kezdetén Isten népe látta, hogy hasonló üldözés előtt áll (2Timóteus 3:1). Már 1914-ben Az Őrtorony az egyik angol számában az Ézsaiás 66:5-öt idézte ezzel a magyarázattal: „Szinte az összes üldözés, ami Isten népét érinti, azoktól jön, akik kereszténynek vallják magukat.” Ugyanez a cikk még ezt is hozzáfűzte: „Nem tudjuk, hogy a végletekig fajul-e ez napjainkban — kirekesztenek-e a társadalomból, szétzúzzák-e a szervezetünket, és talán fizikailag is megölnek-e.” Mennyire igazak lettek ezek a szavak! Nem sokkal azután, hogy ezeket a gondolatokat megjelentették, az egyház által felbujtott üldözés rendkívüli méreteket öltött az I. világháború alatt. De a kereszténység megszégyenült, ahogy meg lett jövendölve. Hogyan?

Gyors és váratlan helyreállítás

13. Mi a „zúgás a város felől” az első beteljesedésben?

¹³ Ézsaiás ezt jövendöli: „Halld! zúgás a város felől, hah! a templom felől, hah! az Úr, a ki megfizet ellenségeinek” (Ézsaiás 66:6). Ezeknek a szavaknak az első beteljesedésében „a város” Jeruzsálemet jelenti, ahol Jehova temploma található. A „zúgás” harci zajra utal, amit akkor hallanak a városban, amikor a beözönlő babiloni seregek i. e. 607-ben megostromolják a várost. Mi a helyzet azonban a prófécia modern kori beteljesedésével?

14. a) Mit jövendölt Malakiás arról, hogy Jehova eljön a templomához? b) Mit eredményezett Ezékiel próféciája szerint az, hogy Jehova eljött a templomához? c) Mikor vizsgálta meg Jehova és Jézus a szellemi templomot? Hogyan érintette ez azokat, akik azt állították, hogy a tiszta imádatot képviselik?

¹⁴ Ézsaiás könyvének ezek a szavai megegyeznek két  másik prófétai kijelentéssel, amelyeket az Ezékiel 43:4, 6–9-ben, illetve a Malakiás 3:1–5-ben jegyeztek fel. Ezékiel és Malakiás egyaránt arról az időről jövendöl, amikor Jehova Isten eljön a templomához. Malakiás próféciája arról szól, hogy Jehova eljön megvizsgálni a tiszta imádat házát, és úgy cselekszik, mint egy ötvös, elvetve azokat, akik hamis színben tüntetik fel őt. Ezékiel látomása úgy ábrázolja Jehovát, mint aki belép a templomba, és megköveteli, hogy mindenfajta erkölcstelenséget és bálványimádást szüntessenek meg. * Ezeknek a próféciáknak a modern kori beteljesedésében fontos szellemi előrehaladás következett be 1918-ban Jehova imádatával kapcsolatban. Jehova és Jézus nyilvánvalóan megvizsgálta mindazokat, akik azt állították, hogy a tiszta imádatot képviselik. Ez a megvizsgálás ahhoz vezetett, hogy Jehova végképp elvetette a romlott kereszténységet. Krisztus felkent követőinek az esetében a megvizsgálás rövid finomítási időszakot foglalt magában, amelyet gyors szellemi helyreállítás követett 1919-ben (1Péter 4:17).

15. Milyen születésről szól a jövendölés? Hogyan teljesedik ez be i. e. 537-ben?

¹⁵ Ezt a helyreállítást találóan festik le Ézsaiás következő szavai: „Mielőtt vajudott volna, szült, mielőtt fájdalom jött rá, fiút hozott világra. Ki hallott olyat, mint ez, ki látott hasonló dolgokat? Hát egy ország egy nap jön-é világra és egy nép egyszerre születik-é? mert vajudott és meg is szűlé Sion az ő fiait!” (Ézsaiás 66:7, 8). A Babilonban levő zsidó foglyoknak ezek a szavak csodálatosan  váltak valóra az első beteljesedésben. Sion, vagyis Jeruzsálem megint úgy jelenik meg, mint egy szülő asszony, de milyen szokatlan a szülés! Annyira gyors, és annyira váratlan, hogy a szülési fájdalmak előtt következik be! Találó ez a kép. Isten népének különálló nemzetként való újbóli megszületése i. e. 537-ben annyira gyors és váratlan, hogy egyenlő a csodával. Nos, attól kezdve, hogy Czírus szabadon engedte a zsidókat a fogságból, egészen addig, hogy a hűséges maradék visszatért földjére, tényleg csak hónapok teltek el! Milyen ellentétben áll ez azokkal az eseményekkel, amelyek Izrael nemzetének első megszületéséhez vezettek! I. e. 537-ben nincs szükség arra, hogy egy ellenszegülő uralkodótól kérjenek szabadságot, nem is kell menekülniük az ellenséges hadseregtől, és nem kell a pusztában tartózkodniuk negyven éven át.

16. Mit ábrázol Sion az Ézsaiás 66:7, 8 modern kori beteljesedésében? Hogyan estek át újbóli megszületésen leszármazottai?

¹⁶ A modern kori beteljesedésben Sion Jehova égi „asszonyát”, szellemteremtményekből álló égi szervezetét képviseli. Ez az „asszony” 1919-ben örömmel figyelte felkent fiainak szervezett „népként” történő megszületését a földön. Ez az újbóli megszületés * gyors és váratlan volt. Csupán néhány hónap alatt a felkentek mint csoport a halálhoz hasonló tétlenségből lelkes, tevékeny életet kezdtek ’országukban’, szellemi tevékenységük Istentől kapott birodalmában (Jelenések 11:8–12). Sőt, 1919 őszén bejelentették, hogy megjelenik egy új folyóirat, amely Az Őrtorony társfolyóirata lesz. Ez az akkor Aranykorszaknak (ma Ébredjetek!-nek) hívott új kiadvány nyilvánvalóvá tette, hogy  Isten népe új erőre kapott, és újból megszerveződött a szolgálatra.

17. Hogyan biztosítja Jehova a népét arról, hogy semmi sem akadályozhatja meg abban, hogy véghezvigye a szellemi Izraellel kapcsolatos szándékát?

¹⁷ Nincs olyan erő a világegyetemben, amely képes lett volna megakadályozni ezt a szellemi értelemben vett újbóli születést. A következő vers élénk szavakkal írja le, mennyire így van: „Hát én csak megindítsam és ne vigyem véghez a szűlést? szól az Úr, vagy én, a ki szűletek, bezárjam-é a méhet? így szól Istened” (Ézsaiás 66:9). Éppen úgy, ahogy a születés folyamata sem állhat le, ha már megindult, úgy a szellemi Izrael újbóli megszületése is, ha már elkezdődött, megállíthatatlan. Igaz, volt ellenállás, és valószínűleg még lesz a jövőben is. De csak Jehova állíthatja meg azt, amit elkezd, ám ő sosem tesz ilyet! Hogyan bánik azonban Jehova új erőt nyert népével?

Jehova gyöngéd törődése

18—19. a) Milyen megható szemléltetéssel él Jehova? Hogyan vonatkozik ez fogságban levő népére? b) Hogyan merít hasznot ma a felkent maradék a szerető táplálásból és törődésből?

¹⁸ A következő négy vers megható képet fest Jehova gyöngéd törődéséről. Ézsaiás először ezt mondja: „Örüljetek Jeruzsálemmel, és örvendjetek fölötte mind, a kik őt szeretitek; vígadjatok vele örvendezéssel mindnyájan, a kik gyászoltatok miatta! Hogy szopjatok és megelégedjetek megvígasztaltatásának emlőjén, hogy igyatok és örvendjetek dicsőségének bőségén” (Ézsaiás 66:10, 11). Jehova itt olyan szemléltetéssel él, amely gyermekét szoptató asszonyt mutat be. Ha egy gyermeket éhség gyötör, egyfolytában sír. De amikor az édesanyja emlőjéhez emeli, hogy megszoptassa, gyötrelme boldog megelégedéssé és örömmé válik. Ehhez hasonlóan a hűséges zsidók  maradéka Babilonban gyorsan felhagy a gyászolással, és boldogságot, megelégedést érez, amikor eljön a szabadulás és a helyreállítás ideje. Örvendezni fognak. Jeruzsálem dicsősége meg fog újulni, mihelyt újjáépül és újból benépesül a város. A város dicsősége viszont magába foglalja hűséges lakosait is. Újból szellemi táplálékot fogyaszthatnak, amint a papság tevékenységbe kezd (Ezékiel 44:15, 23).

¹⁹ A szellemi Izrael is bőséges eledelhez jutott az 1919-ben bekövetkezett helyreállítást követően. Azóta „a hű és értelmes rabszolga” által kiosztott szellemi eledel szüntelenül árad (Máté 24:45–47). Ez csakugyan a vigasz és az öröm időszaka a felkent maradéknak. De még további áldások is vannak.

20. Hogyan lett áldására Jeruzsálemnek egy „kiáradott patak” az ókorban és napjainkban?

²⁰ A prófécia így folytatódik: „Mivel így szól az Úr: Ímé kiterjesztem rá a békességet, mint egy folyóvizet, és mint kiáradott patakot a népek dicsőségét, hogy szopjátok; ölben fognak hordozni, és térdeiken czirógatnak titeket” (Ézsaiás 66:12). Itt a szoptatás képe kiegészül azzal a képpel, hogy az áldások olyan gazdagon folynak, mint egy „folyóvíz” vagy mint egy „kiáradott patak”. Jeruzsálemnek nemcsak a Jehovától jövő bőséges béke lesz áldására, hanem „a népek dicsősége” is, amely Isten népéhez folyik, és annak áldására van. Ez azt jelenti, hogy nemzetekből való emberek özönlenek Jehova népéhez (Aggeus 2:7). Az ókori beteljesedésben különböző nemzetekből sokan valóban csatlakoztak Izraelhez, és zsidó prozeliták lettek. Ám sokkal nagyobb beteljesedése következett be ennek napjainkban, amikor „egy nagy sokaság . . . minden nemzetből, törzsből, népből és nyelvből” — az  emberiségnek csakugyan egy kiáradt patakja — csatlakozott a szellemi zsidók maradékához (Jelenések 7:9; Zakariás 8:23).

21. Milyen vigasztalásról jövendöl Ézsaiás könyve egy megkapó hasonlatban?

²¹ Az Ézsaiás 66:12 az anyai szeretetről is beszél: amikor az anya a térdén cirógatja gyermekét, és az ölében hordozza. A következő vers hasonló gondolatot fejez ki egy másik érdekes szemszögből. „Mint férfit, a kit anyja vígasztal, akként vígasztallak titeket én, és Jeruzsálemben vesztek vígasztalást!” (Ézsaiás 66:13). A gyermek most már felnőtt „férfi”. De édesanyja még mindig szívesen megvigasztalja a megpróbáltatások idején.

22. Hogyan mutatja ki Jehova a szeretetének gyöngédségét és erejét?

²² Ezen a megható módon Jehova a népe iránt érzett szeretetének erejét és gyöngédségét szemlélteti. Még a legerősebb anyai szeretet is csupán halvány mása annak a mélységes szeretetnek, amelyet Jehova táplál hűséges népe iránt (Ézsaiás 49:15). Mennyire létfontosságú tehát, hogy minden keresztény visszatükrözze égi Atyjának ezt a tulajdonságát! Pál apostol így tett, és ezáltal kitűnő példát mutatott a véneknek a keresztény gyülekezetben (1Tesszalonika 2:7). Jézus azt mondta, hogy a testvéri szeretet lesz követői fő ismertetőjele (János 13:34, 35).

23. Írd le azt a boldog állapotot, amelynek Jehova helyreállított népe örvend!

²³ Jehova szeretete tettekben nyilvánul meg. Ezért így folytatja: „Meglátjátok és örül szívetek, csontjaitok, mint a zöld fű, virágoznak, és megösmerik az Úr kezét az Ő szolgáin, és haragját ellenségei fölött” (Ézsaiás 66:14). Egy héberrel foglalkozó nyelvész úgy gondolja, hogy a „meglátjátok” kifejezés arra utal, hogy bárhova tekintsenek is a hazatérő foglyok a helyreállított országban, „csak örömet  látnak”. Csakugyan kimondhatatlanul örvendeznek azon, hogy visszatérhettek szeretett hazájukba. Úgy érzik majd, hogy megfiatalodtak, mintha csontjaik újra megerősödnének, új erőre kapnának, mint a fű tavasszal. Mind megtudják majd, hogy ez az áldott állapot nem emberi erőfeszítésnek, hanem „az Úr kezének” köszönhető.

24. a) Milyen következtetést vonhatunk le, ha megvizsgáljuk azokat az eseményeket, amelyek Jehova népével kapcsolatosak napjainkban? b) Mi legyen az elhatározásunk?

²⁴ Felismerjük, hogy Jehova keze munkálkodik ma népe között? Egyetlen ember sem lett volna képes arra, hogy helyreállítsa a tiszta imádatot. Egyetlen emberről sem lehet elképzelni, hogy előidézné, hogy minden nemzetből értékes emberek milliói csatlakozzanak a hűségesek maradékához a szellemi országában. Csak Jehova Isten képes erre. Jehova szeretetének ezek a megnyilvánulásai okot szolgáltatnak nekünk a mélységes örömre. Bárcsak sose vennénk szeretetét természetesnek! Továbbra is ’rettegjük beszédét’! Határozzuk el, hogy a bibliai alapelvek szerint élünk, és örömet találunk Jehova szolgálatában!

[Lábjegyzetek]

[Tanulmányozási kérdések]

[Kép a 395. oldalon]

„Mindezeket kezem csinálta”

[Kép a 402. oldalon]

Jehova kiterjeszti Sionra „a népek dicsőségét”