Lelepleződik a képmutatás!
Tizenkilencedik fejezet
Lelepleződik a képmutatás!
1. Hogyan tekinti Jézus és Jehova a képmutatást? Milyen formát ölt a képmutatás Ézsaiás napjaiban?
„KÍVÜLRŐL ugyan igazságosnak látszotok az emberek előtt — mondta Jézus a napjaiban élő vallási vezetőknek —, de belül tele vagytok képmutatással és törvénytelenséggel” (Máté 23:28). Jézus elítélte a képmutatást, és ezzel égi Atyja álláspontját tükrözte vissza. Ézsaiás próféciájának 58. fejezete különösképpen felhívja a figyelmet a képmutatásra, ami óriási méreteket ölt Júdában. A viszály, az elnyomás és az erőszak mindennapos, a sabbat megtartása pedig értelmetlen szertartássá korcsosult. Az emberek csak látszólag szolgálják Jehovát, és képmutató böjtöléssel hivalkodva mutatják ki vallásosságukat. Nem csoda, ha Jehova leleplezi őket képmutatásuk miatt!
’Hirdesd a népnek bűneit’
2. Milyen szellemmel végzi Ézsaiás a szolgálatát, amikor Jehova üzenetét hirdeti? Kik olyanok napjainkban, mint ő?
2 Bár Jehovát felháborítja Júda viselkedése, Jehova szavai mégis őszintén kérik a nemzetet, hogy bánja meg bűneit. Jehova azonban azt akarja, hogy egyértelmű legyen, mit nem helyesel. Ezért ezt parancsolja Ézsaiásnak: „Kiálts teljes torokkal, ne kiméld; mint trombita emeld fel hangodat, és hirdesd népemnek bűneiket, és Jákób házának vétkeit” (Ézsaiás 58:1). Ézsaiás bátran hirdeti Jehova szavait, ezért talán rosszindulattal tekintenek rá az emberek, ám ő nem hátrál meg. Még mindig ugyanazzal az önfeláldozó szellemmel végzi szolgálatát, mint amikor ezt mondta: „Ímhol vagyok én, küldj el engemet!” (Ézsaiás 6:8). Milyen nagyszerű példát mutat Ézsaiás a kitartásban Jehova modern kori Tanúinak, akiknek szintén az a megbízatásuk, hogy Isten Szavát prédikálják, és leleplezzék a vallási képmutatást! (Zsoltárok 118:6; 2Timóteus 4:1–5).
3—4. a) Milyen hamis külsőt ölt a nép Ézsaiás napjaiban? b) Milyen helyzet uralkodik igazából Júdában?
3 Ézsaiás napjaiban a nép látszólag keresi Jehovát, és kívánkozik Jehova igazságos ítéletei után. Ezt mondja Jehova: „Holott ők engem mindennap keresnek, és tudni kivánják útaimat, mint oly nép, a mely igazságot cselekedett és Istene törvényét el nem hagyta; kérik tőlem az igazságnak ítéleteit, és Istennek elközelgését kivánják” (Ézsaiás 58:2). Őszinte ez a kívánságuk, amelyet kifejeznek Jehova útjaival kapcsolatban? Nem. Ők olyanok, mint az a „nép, a mely igazságot cselekedett”, de a hasonlóság csupán látszólagos. Ez a nemzet valójában ’elhagyta Istene törvényét’.
4 A helyzet sokban hasonlít ahhoz, ami később feltárult Ezékiel próféta előtt. Jehova azt mondta Ezékielnek, hogy a zsidók így szólnak egymáshoz: „Jertek, kérlek, és halljátok: micsoda beszéd az, a mely az Úrtól jő ki?” De Isten figyelmeztette Ezékielt a nép kétszínűségére: „eljőnek hozzád . . . , és hallgatják beszédidet, de nem cselekeszik, hanem szerelmeskedő énekként veszik azokat ajkokra, szívök pedig nyereség után jár. És ímé, te olyan vagy nékik, mint valamely szerelmeskedő ének, szép hangú, s mint valamely jó hegedűs; csak hallják beszédidet, de nem cselekszik azokat” (Ezékiel 33:30–32). Ézsaiás kortársai szintén azt állítják, hogy szüntelenül keresik Jehovát, de nem engedelmeskednek szavának.
Képmutató böjtölés
5. Hogyan próbálják a zsidók elnyerni Isten kegyét? Mit szól ehhez Jehova?
5 Mivel igyekeznek elnyerni Isten kegyét, a zsidók szertartásosan böjtölnek, de színlelt vallásosságuk csak elidegeníti őket Jehovától. Látszólagos megrökönyödésükben ezt kérdezik: „Mért bőjtölünk és Te nem nézed, gyötörjük lelkünket és Te nem tudod?” Jehova nyíltan megmondja a választ: „Ímé, bőjtöléstek napján kedvtelésteket űzitek, és minden robotosaitokat szorongatjátok. Ímé perrel és versengéssel bőjtöltök, és sújtotok a gazságnak öklével; nem úgy bőjtöltök mostan, hogy meghallassék szavatok a magasságban. Hát ilyen a bőjt, a melyet én kedvelek, és olyan a nap, a melyen az ember lelkét gyötri? Avagy ha mint káka lehajtja fejét, és zsákot és hamvat terít maga alá: ezt nevezed-é bőjtnek és az Úr előtt kedves napnak?” (Ézsaiás 58:3–5).
6. Mely tetteikkel árulják el a zsidók, hogy böjtölésük képmutató?
6 Mialatt a nép böjtöl, színleli az igazságosságot, sőt Jehova igazságos ítéleteiért könyörög, addig önző kedvteléseit és üzleti érdekeit hajszolja. Rászokik a viszálykodásra, az elnyomásra és az erőszakra. Azon igyekezetükben, hogy tisztára mossák magukat, bűneik látszólagos megbánásaként látványos gyászolásba kezdenek: lehajtják a fejüket, mint a káka, és zsákruhába öltözve hamuban ülnek. Mi haszna van mindennek, ha továbbra is lázadoznak? Egyáltalán nem mutatnak Istennek tetsző szomorúságot és megbánást, amelynek az őszinte böjtöléssel kellene együtt járnia. Jajveszékelésük — bár hangos — nem talál meghallgatásra az égben.
7. Hogyan viselkedtek képmutatóan a zsidók Jézus napjaiban? Hogyan utánozzák őket sokan napjainkban?
7 Jézus napjaiban a zsidók hasonló módon szertartásosan böjtöltek, némelyek kétszer is egy héten! (Máté 6:16–18; Lukács 18:11, 12). A vallási vezetők közül sokan abban is utánozták Ézsaiás nemzedékét, hogy kíméletlenek és hatalmaskodók voltak. Jézus ezért bátran leleplezte ezeket a vallásos képmutatókat, és azt mondta nekik, hogy imádatuk nem ér semmit (Máté 15:7–9). Ma is milliók vannak, akik „nyilvánosan kijelentik, hogy ismerik Istent, de a cselekedeteikkel megtagadják őt, mert utálatosak és engedetlenek, és semmiféle jó cselekedetre nem alkalmasak” (Titusz 1:16). Az ilyenek talán Isten irgalmában reménykednek, de viselkedésük elárulja, hogy nem őszinték. Ezzel ellentétben Jehova Tanúi őszinték az Isten iránti odaadásban és a testvéri szeretetben (János 13:35).
Miből áll az igazi megbánás?
8—9. Milyen jó cselekedetekkel kell az őszinte megbánásnak párosulnia?
8 Jehova többet kíván meg a népétől, mint csupán böjtöt a bűnök miatt; azt szeretné, ha meg is bánnák azokat. Csak akkor fogják elnyerni a kegyét (Ezékiel 18:23, 32). Elmagyarázza, hogy csak úgy van értelme a böjtölésnek, ha az a múltban elkövetett bűnök helyreigazításával párosul. Figyeljük meg, milyen kérdésekkel akarja Jehova felszínre hozni, hogy mi van a szívükben: „Hát nem ez-é a bőjt, a mit én kedvelek: hogy megnyisd a gonoszságnak bilincseit, az igának köteleit megoldjad, és szabadon bocsásd az elnyomottakat, és hogy minden igát széttépjetek?” (Ézsaiás 58:6).
9 A bilincs és az iga találó jelképei a kíméletlen rabságnak. A népnek nem böjtölnie kellene, és ugyanakkor elnyomnia hívőtársait, hanem meg kellene fogadnia a következő parancsot: „szeressed felebarátodat, mint magadat” (3Mózes 19:18). Mindenkit el kellene engedniük, akiket nyomorgattak, és jogtalanul rabszolgaságban tartottak. * A látványos vallásoskodás, mint a böjtölés, nem helyettesíti az Isten iránti őszinte odaadást és a testvéri szeretet kimutatását. Ézsaiás egyik kortársa, Mikeás próféta ezt írja: „mit kiván az Úr te tőled! Csak azt, hogy igazságot cselekedjél, szeressed az irgalmasságot, és hogy alázatosan járj a te Isteneddel” (Mikeás 6:8).
10—11. a) Mit kellett volna inkább tenniük a zsidóknak a böjtölés helyett? b) Hogyan alkalmazhatják ma a keresztények azt a tanácsot, amelyet Jehova a zsidóknak adott?
10 Az igazságosság, kedvesség és alázatosság megkívánja, hogy tegyenek jót másokkal; ez jelenti Jehova Törvényének a lényegét (Máté 7:12). A böjtölésnél sokkal többet ér, ha megosztják vagyonukat a szükségben levőkkel. Jehova ezt kérdezi: „Nem [az jelenti-e az akaratom szerinti böjtöt], hogy az éhezőnek megszegd kenyeredet, és a szegény bujdosókat házadba bevigyed, ha meztelent látsz, felruházzad, és tested előtt el ne rejtsd magadat?” (Ézsaiás 58:7). Igen, a látványos böjtölés helyett azok, akiknek módjukban áll, adjanak élelmet, ruhát vagy szállást szükségben levő júdai honfitársaiknak — saját testüknek.
11 A testvéri szeretet és könyörület e csodálatos alapelvei, melyeket Jehova közzétett, nem csak az Ézsaiás napjaiban élő zsidókra vonatkoznak. A keresztényeknek ugyanúgy iránymutatóul szolgálnak. Ennélfogva Pál apostol ezt írta: „Azért tehát, amíg kedvező időnk van rá, cselekedjük a jót mindenkivel, de kiváltképp azokkal, akik hozzánk tartoznak a hitben” (Galácia 6:10). A keresztény gyülekezetnek a szeretet és a testvéri vonzalom menedékének kell lennie, különösen azért, mert egyre válságosabb időket élünk (2Timóteus 3:1; Jakab 1:27).
Az engedelmesség gazdag áldásokkal jár
12. Mit tesz majd Jehova, ha népe engedelmeskedik neki?
12 Bárcsak éleslátása lenne Jehova népének, hogy odafigyelne a Jehovától jövő szerető helyreigazításra! Jehova ezt mondja: „Akkor felhasad, mint hajnal a te világosságod, és meggyógyulásod gyorsan kivirágzik, és igazságod előtted jár; az Úr dicsősége követ. Akkor kiáltasz, és az Úr meghallgat, jajgatsz, és ő azt mondja: Ímé, itt vagyok” (Ézsaiás 58:8, 9a). Milyen kedves, megindító szavak! Jehova megáldja és védelmezi azokat, akik örömüket lelik a szerető-kedvességben és az igazságosságban. Ha Jehova népe megbánja kíméletlenségét és képmutatását, és engedelmeskedik Jehovának, fényes jövő vár rá. Jehova gondoskodni fog a „meggyógyulásról”, a nemzet szellemi és fizikai helyreállításáról. Vigyázni is fog rájuk, ahogy vigyázott ősatyáikra is, amikor elhagyták Egyiptomot. Azonnal válaszolni fog, ha segítségért kiáltanak hozzá (2Mózes 14:19, 20, 31).
13. Milyen áldások várnak a zsidókra, ha válaszolnak Jehova ösztönzésére?
13 Jehova most ezeket a szavakat fűzi hozzá korábbi ösztönzéséhez: „Ha elvetended közüled az igát [a kíméletlen, igazságtalan rabszolgaság igáját], és megszünsz ujjal mutogatni [valószínűleg gúnyolódásból vagy rágalmazásból] és hamisságot beszélni; ha odaadod utolsó falatodat az éhezőnek, és az elepedt lelkűt megelégíted: feltámad a setétségben világosságod, és homályosságod olyan lesz, mint a dél” (Ézsaiás 58:9b, 10). Az önzés és a kíméletlenség önpusztító és felkelti Jehova haragját. A kedvesség és a nagylelkűség azonban — különösen akkor, ha az éhezők és a lesújtottak irányában mutatják ki — Isten gazdag áldását eredményezi. Bárcsak megszívlelnék a zsidók ezeket az igazságokat! Akkor szellemi fényességük és jólétük úgy ragyogna, mint a déli napfény, amely véget vet minden homálynak. Mindenekelőtt tiszteletet és dicséretet szereznének Jehovának, dicsőségük és áldásaik Forrásának (1Királyok 8:41–43).
Helyreállított nemzet
14. a) Hogyan reagálnak Ézsaiás kortársai Jehova szavaira? b) Mit ad továbbra is Jehova?
14 Sajnos a nemzet nem figyel Jehova kérésére, és még mélyebbre süllyed a gonoszságban. Végül Jehova kénytelen fogságba vitetni őket, ahogy figyelmeztetett (5Mózes 28:15, 36, 37, 64, 65). Ám Jehova következő szavai, melyeket Ézsaiással mondat, továbbra is reményt adnak. Isten megjövendöli, hogy egy fegyelmezést elfogadó, megbánást tanúsító maradék örömmel fog visszatérni Júda földjére, bár a föld pusztán hever.
15. Milyen örömteli helyreállításról jövendöl Jehova?
15 Előremutatva népének i. e. 537-ben bekövetkező helyreállítására, Jehova ezt mondja Ézsaiás által: „vezérel téged az Úr szüntelen, megelégíti lelkedet nagy szárazságban is, és csontjaidat megerősíti, és olyan leszel, mint a megöntözött kert, és mint vízforrás, a melynek vize el nem fogy” (Ézsaiás 58:11). Jehova helyreállítja Izrael felperzselt földjét, és újra bőven termő vidékké teszi. Ami még csodálatosabb: megáldja bűnbánó népét, megerősíti ’csontjaikat’, és így a nép, kikerülve a szellemileg élettelen állapotból, duzzadni fog az életerőtől (Ezékiel 37:1–14). A nép maga is olyan lesz, mint „a megöntözött kert”, mert szellemi gyümölcsöktől fog roskadozni.
16. Hogyan lesz helyreállítva az ország?
16 A helyreállítás magában foglalja azt is, hogy újjáépítik a babiloni támadók által i. e. 607-ben lerombolt városokat. „Megépítik fiaid a régi romokat, az emberöltők alapzatait felrakod, és neveztetel romlás építőjének, ösvények megújítójának, hogy ott lakhassanak” (Ézsaiás 58:12). Ezek a hasonló kifejezések, a „régi romok” és az „emberöltők alapzatai” (vagyis azok az alapzatok, amelyek nemzedékeken át romokban hevernek) rámutatnak, hogy a hazatelepült maradék újjá fogja építeni Júda lerombolt városait, különösen Jeruzsálemet (Nehémiás 2:5; 12:27; Ézsaiás 44:28). Megjavítják a „romlást” — ez a szó általánosságban utal Jeruzsálem falainak és kétségtelenül más városok falainak a réseire is (Jeremiás 31:38–40; Ámosz 9:14).
A sabbat hűséges megtartásából fakadó áldások
17. Hogyan kéri Jehova a népét, hogy megtartsák a sabbatra vonatkozó törvényeket?
17 A sabbat annak a kifejeződése volt, hogy Isten mélységesen törődik népe fizikai és szellemi jólétével. Jézus ezt mondta: „A sabbat lett az emberért” (Márk 2:27). Ez a Jehova által megszentelt nap különleges lehetőséget biztosított az izraelitáknak arra, hogy kimutassák az Isten iránt érzett szeretetüket. Sajnos Ézsaiás idejére már csak üres szertartások megtartásából és önző vágyak hajszolásából állt ez a nap. Ezért Jehovának ismét meg kell feddenie népét. Megint a szívüket igyekszik elérni. Ezt mondja: „Ha megtartóztatod szombaton lábadat, és nem űzöd kedvtelésedet szent napomon, és a szombatot gyönyörűségnek hívod, az Úr szent és dicsőséges napjának, és megszenteled azt, dolgaidat nem tevén, foglalkozást sem találván, hamis beszédet sem szólván: akkor gyönyörűséged lesz az Úrban; és én hordozlak a föld magaslatain, és azt mívelem, hogy Jákóbnak, atyádnak örökségével élj; mert az Úr szája szólt!” (Ézsaiás 58:13, 14).
18. Mit fog eredményezni az, hogy Júda nem tiszteli a sabbatot?
18 A sabbat a szellemieken való elmélkedés, az ima és a családdal közösen bemutatott imádat napja. Segítenie kell a zsidóknak elgondolkodni Jehova csodálatos tettein, amelyeket az érdekükben hajtott végre, valamint azon, hogy miként jut kifejezésre a Törvényében az igazságosság és a szeretet. Így e szent nap hűséges megtartásának közelebb kell vinnie a népet Istenéhez. Ehelyett ők kiforgatják a sabbat igazi jelentőségét, és így annak a veszélynek teszik ki magukat, hogy Jehova megvonja tőlük áldását (3Mózes 26:34; 2Krónika 36:21).
19. Milyen gazdag áldások várnak Isten népére, ha újra megtartja a sabbatot?
19 Ám ha a zsidók tanulnak a fegyelmezésből, és újra tiszteletet mutatnak a sabbatelrendezés iránt, gazdag áldások várnak rájuk. Az igaz imádat és a sabbat iránt mutatott tisztelet jó hatásai kiáradnak majd életük minden területére (5Mózes 28:1–13; Zsoltárok 19:8–12). Például Jehova majd ’a föld magaslatain hordozza’ a népét. Ez a kifejezés biztonságra és az ellenség fölötti győzelemre utal. Aki a magas helyeket — a dombokat és a hegyeket — ellenőrzése alatt tudja tartani, annak a kezében van az ország (5Mózes 32:13; 33:29). Egykor Izrael engedelmeskedett Jehovának, és a nemzet Jehova védelmét élvezte, ezért a többi nemzet tisztelte, sőt félte Izraelt (Józsué 2:9–11; 1Királyok 4:20, 21). Ha újra engedelmesen Jehovához fordulna, visszanyerne korábbi dicsőségéből. Jehova biztosítja majd, hogy népe teljes mértékben részesedjen ’Jákob örökségéből’: azokból az áldásokból, amelyek Jehovának az ősatyáikkal kötött szövetségén keresztül áradnak ki, különösen abból az áldásból, hogy zavartalanul birtokolhatják az Ígéret földjét (Zsoltárok 105:8–11).
20. Mi a „sabbatnapi nyugalom” a keresztényeknek?
20 Milyen tanulságot szűrhetnek le ebből a keresztények? Jézus Krisztus halálakor a Mózesi Törvény megszűnt a sabbatra vonatkozó követelményekkel együtt (Kolosszé 2:16, 17). Az a szellem azonban, amelyet a sabbat megtartásának kellett volna előmozdítania Júdában — vagyis hogy a szellemi érdekek álljanak az első helyen, és az egyének kerüljenek közelebb Jehovához —, még mindig létfontosságú Jehova imádóinak (Máté 6:33; Jakab 4:8). Ezenkívül Pál a hébereknek írt levelében ezt mondja: „Hátravan . . . egy sabbatnapi nyugalom az Isten népe számára.” A keresztények azáltal mennek be ebbe a „sabbatnapi nyugalomba”, hogy engedelmeskednek Jehovának, és igazságosságra törekszenek a Jézus Krisztus kiontott vérébe vetett hit alapján (Héberek 3:12, 18, 19; 4:6, 9–11, 14–16). A keresztények ezt a fajta sabbatot tartják meg, nemcsak egyszer egy héten, hanem mindennap (Kolosszé 3:23, 24).
A szellemi Izrael „a föld magaslatain” jár
21—22. Hogyan hordozza Jehova „a föld magaslatain” Isten Izraelét?
21 A babilonihoz hasonló fogságból való, 1919-ben bekövetkezett kiszabadulásuk óta a felkent keresztények hűségesen megtartják azt, amit a sabbat előárnyékolt. Ennek eredményeként Jehova ’a föld magaslatain hordozza’ őket. Milyen értelemben? Még i. e. 1513-ban Jehova szövetséget kötött Ábrahám leszármazottaival, hogy ha engedelmesek lesznek, akkor papok királysága és szent nemzet lesznek (2Mózes 19:5, 6). A pusztában töltött negyven év alatt Jehova biztonságosan hordozta őket, ahogy a sas hordozza fiókáit, és bőségesen megáldotta őket (5Mózes 32:10–12). A nemzetből azonban hiányzott a hit, és végül minden kiváltságát elvesztette, amelyben része lehetett volna. Ennek ellenére Jehovának ma van egy királysága, amelyben papok szolgálnak. Ez Isten szellemi Izraele (Galácia 6:16; 1Péter 2:9).
22 „Az utolsó időben” ez a szellemi nemzet azt teszi, amit az ókori Izrael nem tett. Továbbra is Jehovába veti a hitét (Dániel 8:17). Mivel a nemzet tagjai szorosan ragaszkodnak Jehova magas irányadó mértékeihez és magasztos útjaihoz, szellemi értelemben Jehova magasban hordozza őket (Példabeszédek 4:4, 5, 8; Jelenések 11:12). Védve vannak az őket körülvevő tisztátalanságtól, ezért magas szintű életvitelnek örvendenek. Nem ragaszkodnak a saját elképzeléseikhez, hanem ’gyönyörködnek az Úrban’ és a Szavában (Zsoltárok 37:4). Jehova szellemileg biztonságban tartja őket, noha világszerte érezhetően elszánt ellenállással néznek szembe. 1919 óta szellemi ’országukba’ senki sem tört be (Ézsaiás 66:8). Továbbra is Jehova magasztos nevének népét alkotják, és örömmel hirdetik nevét szerte a világon (5Mózes 32:3; Cselekedetek 15:14). Továbbá a minden nemzetből, egyre nagyobb számban érkező szelídek most velük együtt abban a nagyszerű kiváltságban osztoznak, hogy Jehova az útjaira tanítja őket, és segít nekik, hogy ösvényein járjanak.
23. Hogyan idézte elő Jehova, hogy felkent szolgái ’Jákob örökségével éljenek’?
23 Jehova előidézte, hogy felkent szolgái ’Jákob örökségével éljenek’. Amikor Izsák Ézsau helyett Jákobot áldotta meg, a patriarcha áldásokat jövendölt mindenkinek, aki hitet gyakorol Ábrahám megígért Magvában (1Mózes 27:27–29; Galácia 3:16, 17). Jákobhoz hasonlóan — és Ézsauval ellentétben — a felkent keresztények és társaik ’értékelik a szent dolgokat’, különösen azt a szellemi táplálékot, amelyről Isten bőségesen gondoskodik (Héberek 12:16, 17; Máté 4:4). Ez a szellemi táplálék — amely magában foglalja annak ismeretét, amit Jehova véghezvisz a megígért Mag és a Mag társai által — megerősíti, élteti őket és létfontosságú a szellemi életükhöz. Ennélfogva döntő fontosságú az, hogy állandóan éljenek ezzel a szellemi táplálékkal úgy, hogy olvassák Isten Szavát és elmélkednek az olvasottakon (Zsoltárok 1:1–3). Fontos, hogy egybegyűljenek hívőtársaikkal a keresztény összejöveteleken. Továbbá elengedhetetlen, hogy ragaszkodjanak a tiszta imádat magas irányadó mértékeihez, amint örömmel megosztják ezt a táplálékot másokkal.
24. Hogyan viselkednek napjainkban az igaz keresztények?
24 Mialatt az igaz keresztények izgatottan várják Jehova ígéreteinek a beteljesedését, bárcsak továbbra is elutasítanák a képmutatás minden fajtáját! Mivel ’Jákob örökségével’ táplálkoznak, bárcsak továbbra is szellemi biztonságot élveznének „a föld magaslatain”!
[Lábjegyzet]
^ 9. bek. Jehova olyan elrendezést hozott létre népének azon tagjai számára, akik adósságba keveredtek, hogy adják el magukat rabszolgának — lényegében legyenek bérmunkások —, hogy visszafizethessék adósságukat (3Mózes 25:39–43). A Törvény azonban megkövetelte, hogy a rabszolgákkal kedvesen kell bánni. Azokat, akikkel kegyetlenül bántak, szabadon kellett engedni (2Mózes 21:2, 3, 26, 27; 5Mózes 15:12–15).
[Tanulmányozási kérdések]
[Kép a 278. oldalon]
A zsidók böjtöltek és lehajtották fejüket látszólagos bűnbánatukban, de mégsem változtatták meg útjaikat
[Kép a 283. oldalon]
Azok, akiknek módjukban áll, adjanak szállást, ruhát vagy élelmet a szükségben levőknek!
[Kép a 286. oldalon]
Ha Júda megbánja bűneit, újjáépíti majd elpusztult városait
