Tizenegyedik fejezet

„Ne bízzatok a fejedelmekben!”

Ézsaiás 50:1–11

1—2. a) Milyen ihletett tanácsot nem fogadnak meg a zsidók, és mi lesz ennek a következménye? b) Miért kérdezi Jehova: ’Hol van az elválólevél?’

„NE BÍZZATOK a fejedelmekben, emberek fiában, a ki meg nem menthet! . . . Boldog, a kinek segítsége a Jákób Istene, és reménysége van az Úrban, az ő Istenében; a ki teremtette az eget és földet” (Zsoltárok 146:3–6). Bárcsak megfogadnák az Ézsaiás napjaiban élő zsidók a zsoltáríró tanácsát! Bárcsak ne Egyiptomba vagy más pogány nemzetbe, hanem „Jákób Istenébe” vetnék a bizalmukat! Akkor Jehova megvédené Júdát az ellenségeitől. Júda azonban nem Jehovához fordul segítségért. Jehova ezért meg fogja engedni, hogy Jeruzsálemet elpusztítsák, és Júda lakóit fogságba vigyék Babilonba.

² Júda csak magát hibáztathatja. Nincs joga azt mondani, hogy pusztulása azért következik be, mert Jehova hitszegően viselkedett vele, vagy mert elhanyagolta a nemzettel fennálló szövetségét. A Teremtő nem szeg meg semmilyen szövetséget sem (Jeremiás 31:32; Dániel 9:27; Jelenések 15:4). Ezt a tényt megerősítve Jehova ezt kérdezi a zsidóktól: „Hol van anyátok elválólevele, a melylyel őt elbocsátám?” (Ézsaiás 50:1a). A Mózesi Törvény alatt annak, aki elválik a feleségétől, válólevelet kell adnia a feleségének. Ezután az asszony szabadon férjhez mehet valaki máshoz (5Mózes 24:1, 2). Jelképes értelemben Jehova Júda nővérének, Izrael királyságának adott ilyen válólevelet, Júdának azonban  nem. * Ő még mindig a ’férje’ (Jeremiás 3:8, 14). Júda semmiképpen sem szabad arra, hogy pogány nemzetekkel érintkezzen. Jehova vele fenntartott kapcsolata addig folytatódik, amíg ’el nem jön Siló’, a Messiás (1Mózes 49:10).

3. Miért ’adja el’ Jehova a népét?

³ Jehova ezt is megkérdezi Júdától: „hol van egy kölcsönadóim közül, a kinek titeket eladtalak?” (Ézsaiás 50:1b). A zsidók nem azért kerülnek majd a babiloni fogságba, mert Jehovának ki kell fizetnie néhány állítólagos adósságát. Jehova nem olyan, mint az a szegény izraelita, akinek el kell adnia a gyermekeit a kölcsönadónak, hogy rendezze az adósságait (2Mózes 21:7). Ehelyett Jehova rámutat, hogy mi a valódi oka annak, hogy népe rabszolgasorsra jut: „Ímé, a ti vétkeitekért adattatok el, és bűneitekért bocsáttatott el anyátok!” (Ézsaiás 50:1c). A zsidók hagyták el Jehovát, nem Jehova hagyta el őket.

4—5. Hogyan mutatja ki Jehova a népe iránt érzett szeretetét, de hogyan fogadja ezt Júda?

⁴ Jehova következő kérdése világosan kiemeli népe iránt érzett szeretetét: „Miért jöttem, holott nem volt ott senki? hívtam és nem felelt senki sem!” (Ézsaiás 50:2a). Jehova a szolgái, a próféták által, mondhatni, népe házába jön, hogy kérje őket, hogy egész szívükkel térjenek vissza hozzá. De ők nem válaszolnak a kérésre. A zsidók inkább földi emberek támogatásában bíznak, sőt időnként Egyiptomhoz is fordulnak (Ézsaiás 30:2; 31:1–3; Jeremiás 37:5–7).

⁵ Egyiptom vajon megbízhatóbb megmentő, mint Jehova? Ezek a hűtlen zsidók szemmel láthatóan elfelejtették azokat az eseményeket, amelyek nemzetté válásukhoz vezettek évszázadokkal korábban. Jehova megkérdezi tőlük:  „olyan rövid már a kezem, hogy meg nem válthat? vagy nincs bennem megszabadításra való erő? Ímé, én dorgálásommal kiszáraztom a tengert, a folyókat pusztává teszem, megbűzhödnek halaik, hogy nincsen víz, és szomjúságtól meghalnak. Felöltöztetem az egeket sötétségbe, és gyászruhával födöm be azokat” (Ézsaiás 50:2b, 3).

6—7. Hogyan mutatta meg Jehova a megmentő erejét az egyiptomiak fenyegetésekor?

⁶ Egyiptom i. e. 1513-ban az elnyomója, nem pedig a várva várt szabadítója volt Isten népének. Az izraeliták rabszolgák voltak ebben a pogány országban. De Jehova kiszabadította őket, és micsoda szabadulás volt ez! Jehova először tíz csapást hozott az országra. A rendkívül pusztító, tizedik csapás után az egyiptomi fáraó sürgette az izraelitákat, hogy hagyják el az országot (2Mózes 7:14—12:31). De nem sokkal azután, hogy az izraeliták elmentek, a fáraó meggondolta magát. Felsorakoztatta csapatait, és az izraeliták nyomába eredt, hogy visszatérésre kényszerítse őket Egyiptomba (2Mózes 14:5–9). Az izraeliták csapdába kerültek: hátuk mögött az egyiptomi hadsereg, előttük a Vörös-tenger! De Jehova ott volt, hogy harcoljon értük.

⁷ Jehova megállásra kényszerítette a nyomukban levő egyiptomiakat azzal, hogy egy felhőoszlopot helyezett közéjük és az izraeliták közé. A felhőoszlop egyiptomiak felőli oldalán sötétség volt, míg az izraeliták felőli oldalon világosság (2Mózes 14:20). Ezután Jehova, mialatt sakkban tartotta az egyiptomi seregeket, „egész éjjel erős keleti széllel hajtá a tengert és szárazzá tevé a tengert” (2Mózes 14:21). Mihelyt kettéváltak a vizek, az egész nép — férfi, nő és gyermek — át tudott kelni a Vörös-tengeren, s így  biztonságba került. Amikor népe kijutott a szemközti partra, Jehova felemelte a felhőt. Az eszeveszett hajszában az egyiptomiak nyílegyenest a tengermederbe rohantak. Amikor Jehova népe már biztonságban volt a parton, Jehova visszaengedte a vizeket, és a fáraó a seregével együtt megfulladt. Így harcolt Jehova a népéért. Micsoda buzdítás ez ma a keresztényeknek! (2Mózes 14:23–28).

8. Milyen figyelmeztetésekre nem hallgatnak Júda lakosai, ami miatt végül fogságba mennek?

⁸ Ézsaiás idejére hétszáz év telt el ettől az isteni győzelemtől számítva. Júda most már saját jogokkal bíró nemzet. Időnként diplomáciai tárgyalásokat kezd idegen államokkal, például Asszíriával és Egyiptommal. De ezeknek a pogány nemzeteknek a vezetőiben nem lehet megbízni.  Ők mindig a Júdával kötött szövetségük elé helyezik személyes érdekeiket. Jehova nevében szólva a próféták figyelmeztetik a népet, hogy ne bízzanak ilyen emberekben, de a próféták szavai csak süket fülekre találnak. Végül a zsidók fogságba kerülnek majd Babilonba, és hetven évet rabszolgaságban töltenek (Jeremiás 25:11). Jehova azonban nem fog megfeledkezni népéről, nem is veti el őket a végtelenségig. A meghatározott időben megemlékezik róluk, és utat nyit, hogy hazatérhessenek helyreállítani a tiszta imádatot. Milyen célból? Azért, hogy felkészüljenek Siló megérkezésére; ő az, akinek engedelmeskedni fog minden nép!

Megjön Siló

9. Kicsoda Siló, és milyen tanító ő?

⁹ Évszázadok telnek el. „Az idő teljességének határa” elérkezik, és az, akit Silónak hívnak, az Úr Jézus Krisztus, megjelenik a földi színtéren (Galácia 4:4; Héberek 1:1, 2). Az, hogy Jehova a legközelebbi társát jelölte ki Szószólójának, és küldte el a zsidókhoz, megmutatja, mennyire szereti a népét. Milyen szószóló lesz Jézus? A legkiválóbb!  Jézus több mint szószóló, ő tanító — mesteri tanító. Ez nem meglepő, mert csodálatos Oktatója van: maga Jehova Isten (János 5:30; 6:45; 7:15, 16, 46; 8:26). Ezt megerősíti az, amit Jézus prófétailag kijelent Ézsaiás által: „Az Úr Isten bölcs nyelvet adott én nékem [adta nekem a tanítottak nyelvét, »NW«], hogy tudjam erősítni a megfáradtat beszéddel, fölserkenti minden reggel, fölserkenti fülemet, hogy hallgassak, miként a tanítványok” (Ézsaiás 50:4). *

10. Jézus hogyan tükrözi vissza Jehovának a népe iránti szeretetét, és milyen fogadtatásban részesül?

¹⁰ Jézus, mielőtt a földre jött, Atyja oldalán dolgozott az égben. Az Atya és a Fiú közötti bensőséges kapcsolatról költői módon beszél a Példabeszédek 8:30: „Mellette [Jehova mellett] valék mint kézmíves . . . , játszva ő előtte minden időben.” Jézust végtelenül boldoggá tette, hogy figyelt az Atyjára. Osztozott Atyjának „az emberek fiai” iránt érzett szeretetében (Példabeszédek 8:31). Amikor lejön a földre, Jézus ’beszéddel erősíti meg a megfáradtakat’. Azzal kezdi a szolgálatát, hogy vigasztaló részt olvas fel Ézsaiás próféciájából: „Jehova szelleme van rajtam, mert felkent, hogy jó hírt hirdessek a szegényeknek . . . , hogy szabadon bocsássam a megtörteket” (Lukács 4:18; Ézsaiás 61:1). Jó hír a szegényeknek! Felfrissülés a kimerülteknek! Ennek a bejelentésnek micsoda örömet kellene szereznie a népnek! Vannak, akik örülnek — de nem mindenki. Végül sokan nem fogadják el azokat a bizonyítékokat, amelyekkel Jézus alátámasztja, hogy őt Jehova tanítja.

11. Kik veszik magukra az igát Jézussal, és mit tapasztalnak?

¹¹ Ám némelyek többet szeretnének hallani. Ők örömmel  válaszolnak Jézus bátorító meghívására: „Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik fáradtok és meg vagytok terhelve, és én felüdítelek benneteket. Vegyétek magatokra az igámat, és tanuljatok tőlem, mert én szelíd érzületű és alázatos szívű vagyok, és felüdülést találtok lelketeknek” (Máté 11:28, 29). Azok között, akik közelednek Jézushoz, ott vannak a leendő apostolok is. Tudják, hogy ha magukra veszik az igát Jézussal, az kemény munkával jár. Ez a munka többek között a Királyság jó hírének a prédikálása a föld végső határáig (Máté 24:14). Amint az apostolok és más tanítványok bekapcsolódnak ebbe a munkába, úgy találják, hogy ez valóban felüdülésére van a lelküknek. Ugyanezt a munkát végzik ma a hűséges keresztények, és az ebben való részvétel hasonló örömet jelent nekik.

Ő nem engedetlen

12. Milyen módon mutatja ki Jézus, hogy engedelmeskedik égi Atyjának?

¹² Jézus sose felejtette el, milyen céllal jött a földre: azért, hogy Isten akaratát tegye. A szemléletmódja a jövendölés szerint ez: „Az Úr Isten megnyitotta fülemet, és én nem voltam engedetlen, hátra nem fordultam” (Ézsaiás 50:5). Jézus mindig engedelmeskedik Istennek. Sőt, ezt mondja: „a Fiú semmit sem tehet a maga kezdeményezéséből, hanem csak amit lát, hogy az Atya tesz” (János 5:19). Emberi élete előtt Jézus valószínűleg évmilliók, sőt évmilliárdok óta az Atyja mellett dolgozott. Miután a földre jön, továbbra is követi Jehova útmutatásait. Mennyivel inkább oda kellene figyelnünk nekünk, Krisztus tökéletlen követőinek, hogy Jehova irányításával összhangban cselekedjünk!

13. Mi előtt áll Jézus, mégis hogyan mutatja ki bátorságát?

¹³ Némelyek azok közül, akik elutasítják Jehova egyetlen-nemzett Fiát, üldözik őt, ami szintén meg lett jövendölve: „Hátamat odaadám a verőknek, és orczámat a  szaggatóknak [hagytam, hogy . . . tépjék a szakállamat, »Úf.«], képemet nem födöztem be a gyalázás és köpdösés előtt” (Ézsaiás 50:6). A prófécia szerint a Messiás fájdalmat és megaláztatást szenved majd el az ellenszegülőktől. Jézus tudja ezt. És tudja, meddig fajul ez az üldözés. Mégis, amikor ideje a földön a végéhez közeledik, nem mutat félelmet. Sziklaszilárd elhatározással indul Jeruzsálembe, ahol véget ér majd emberi élete. Az oda vezető úton Jézus ezt mondja tanítványainak: „Íme, felmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfiát átadják a papi fejedelmeknek és az írástudóknak, és ők halálra ítélik, és átadják a nemzetekből valóknak, és azok csúfot űznek belőle, leköpik, megkorbácsolják és megölik, de három nappal később feltámad” (Márk 10:33, 34). Ez az egész elvetemült bántalmazás éppen a papi fejedelmek és az írástudók felbujtására megy végbe, pedig nekik mindenki másnál jobban kellene ismerniük a Messiásról szóló próféciákat.

14—15. Hogyan teljesednek be Ézsaiásnak azok a szavai, hogy Jézust megverik és megalázzák?

¹⁴ Jézus i. sz. 33. niszán 14-e éjszakáján néhány követőjével együtt a Gecsemáné-kertben tartózkodik. Imádkozik. Hirtelen csőcselék tűnik fel, és elfogja Jézust. De ő nem fél. Tudja, hogy Jehova vele van. Jézus megnyugtatja riadt apostolait, hogy ha akarná, megkérhetné Atyját, hogy küldjön a kiszabadítására több mint tizenkét légió angyalt, de még ezt is hozzáfűzi: „akkor hogyan teljesednének be az Írások, hogy ennek így kell lennie?” (Máté 26:36, 47, 53, 54).

¹⁵ Minden, amit a Messiás megpróbáltatásairól és haláláról jövendöltek, beteljesedik. A szanhedrin előtt megtartott látszatper után Jézust Poncius Pilátus hallgatja ki, aki megostoroztatja. A római katonák ’nádszállal verik a fejét, és leköpik’. Ezáltal beteljesednek Ézsaiás szavai (Márk 14:65; 15:19; Máté 26:67, 68). Bár a Biblia nem mondja, hogy Jézus  szakállát szó szerint megtépték volna — ami a mélységes megvetés kifejezése —, mégis minden bizonnyal megtették, éppen úgy, ahogy Ézsaiás megjövendölte * (Nehémiás 13:25).

16. A mérhetetlen nyomással szemben hogyan viselkedik Jézus, és miért nem érez szégyent?

¹⁶ Amikor Jézus Pilátus előtt áll, nem könyörög azért, hogy kíméljék meg az életét, hanem méltóságteljesen hallgat, mert tudja, hogy meg kell halnia ahhoz, hogy az Írások beteljesedjenek. Amikor a római kormányzó rámutat, hogy hatalmában áll halálra adni és elengedni is, Jézus bátran így válaszol: „Semmi hatalmad sem volna felettem, ha nem adatott volna meg neked felülről” (János 19:11). Pilátus katonái embertelenül bántalmazzák Jézust, de nem tudják megszégyeníteni. Miért kellene szégyent éreznie? Nem jogosan büntetik valamilyen törvényszegés miatt. Ő inkább az igazságosságért vállalja az üldözést. Ezért Ézsaiás további prófétai szavai is beteljesednek: „az Úr Isten megsegít engemet, azért nem szégyenülök meg, ezért olyanná tettem képemet, mint a kova, és tudtam, hogy szégyent nem vallok” (Ézsaiás 50:7).

17. Hogyan állt Jehova Jézus mellett egész végig szolgálata során?

¹⁷ Jézus bátorsága a Jehovába vetett töretlen bizalmában gyökerezik. Viselkedése arról tanúskodik, hogy teljesen összhangban él Ézsaiás szavaival: „Közel van, a ki engem megigazít, ki perel én velem? Álljunk együtt elő! Kicsoda peresem? közelegjen hozzám! Ímé, az Úr Isten megsegít engem, kicsoda kárhoztatna engem? Ímé, mindnyájan, mint a ruha megavulnak, moly emészti meg őket!” (Ézsaiás 50:8, 9). Jézust a megkeresztelkedésekor Jehova igazságosnak nyilvánítja mint Isten szellemi fiát. Igen, Isten  hangja hallható ekkor, amint ezt mondja: „Ez az én Fiam, a szeretett, akit helyeslek” (Máté 3:17). Földi életének végéhez közel, amint Jézus letérdelve imádkozik a Gecsemáné-kertben, ’egy angyal jelenik meg neki az égből, és erősíti’ (Lukács 22:41–43). Így Jézus tudja, hogy Atyja helyesli életútját. Istennek ez a tökéletes Fia nem követett el bűnt (1Péter 2:22). Ellenségei hamisan azzal vádolják, hogy megszegte a sabbatot, részeges és démonos, de Jézust nem szégyenítik meg hazugságaikkal. Isten vele van, ki lehet akkor ellene? (Lukács 7:34; János 5:18; 7:20; Róma 8:31; Héberek 12:3).

18—19. Miket élnek át a felkent keresztények, amikhez hasonlót Jézus is átélt?

¹⁸ Jézus így inti tanítványait: „Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak” (János 15:20). Az események nemsokára bizonyítják, hogy ez igaz. I. sz. 33 pünkösdjén a szent szellem kitöltetik Jézus hűséges tanítványaira, és megszületik a keresztény gyülekezet. A vallási vezetők szinte azonnal megpróbálják elfojtani ezeknek a hűséges férfiaknak és nőknek a prédikálómunkáját, akik most közösségben vannak Jézussal mint „Ábrahám magvának” a része, és akiket Isten örökbe fogadott mint szellemi fiait (Galácia 3:26, 29; 4:5, 6). A felkent keresztények az első századtól a mai napig szilárdan kiállnak az igazságosság mellett, és meg kell küzdeniük a hazugságokat terjesztő propagandával és a kegyetlen üldözéssel, ami mind Jézus ellenségeitől származik.

¹⁹ Ám emlékeznek Jézus buzdító szavaira: „Boldogok vagytok, amikor gyaláznak és üldöznek benneteket, és hazug módon mindenféle gonoszságot mondanak ellenetek énértem. Örvendezzetek és ugráljatok örömötökben, mivel nagy a ti jutalmatok az egekben” (Máté 5:11, 12). Ezért még a legkegyetlenebb támadás ellenére is a felkent keresztények emelt fővel járnak. Bármit mondjanak is az ellenségeik, tudják, hogy Isten igazságosnak nyilvánította őket.  Az ő szemében ők ’szeplőtlenek és vádtól mentesek’ (Kolosszé 1:21, 22).

20. a) Kik támogatják a felkent keresztényeket, és ők mit tapasztalnak? b) Hogyan tudnak a felkent keresztények és a „más juhok” a tanítottak nyelvén beszélni?

²⁰ Korunkban a felkent keresztényeket a „más juhok” ’nagy sokasága’ támogatja. Ők is kiállnak az igazságosság mellett. Ennélfogva mindmáig együtt szenvednek felkent testvéreikkel, és „megmosták köntösüket, és megfehérítették a Bárány vérében”. Jehova igazságosnak nyilvánította őket azzal a kilátással, hogy túlélhetik a „nagy nyomorúságot” (János 10:16; Jelenések 7:9, 14, 15; Jakab 2:23). Még ha éppen most erősnek tűnnek is az ellenségeik, Ézsaiás próféciája azt mondja, hogy az Istennek megfelelő időben ezek az ellenségek olyanok lesznek, mint egy molyrágta ruha, ami csak arra jó, hogy kidobják. Időközben a felkent keresztények és a „más juhok” egyaránt erősek maradnak, mert rendszeresen imádkoznak, tanulmányozzák Isten Szavát és látogatják az imádat céljára tartott összejöveteleket. Így Jehova tanítja őket, és megtanulnak a tanítottak nyelvén beszélni.

Bizalom Jehova nevében

21. a) Kik azok, akik világosságban járnak, és ez milyen hatással van rájuk? b) Mi történik azokkal, akik sötétségben járnak?

²¹ Most figyeljük meg ezt a szembeszökő ellentétet: „Ki féli közületek az Urat? és ki hallgat az ő szolgája szavára? ő, a ki sötétségben jár és nincs fényesség néki, bízzék az Úr nevében, és támaszkodjék Istenhez!” (Ézsaiás 50:10). Azok, akik hallgatnak Isten Szolgájának, Jézus Krisztusnak a hangjára, világosságban járnak (János 3:21). Nemcsak használják Isten nevét, a Jehova nevet, hanem bíznak is abban, aki ezt a nevet viseli. Még ha egykor sötétségben jártak is, most nem félnek az emberektől. Istenre támaszkodnak. Azokon  azonban, akik ragaszkodnak ahhoz, hogy a sötétségben járjanak, az emberektől való félelem uralkodik. Ez a helyzet Poncius Pilátussal is. Bár tudja, hogy Jézus ártatlan, és a vádak, amelyekkel elé vitték, hamisak, a félelem mégis megakadályozza ezt a római tisztviselőt abban, hogy szabadon engedje Jézust. A római katonák megölik Isten Fiát, de Jehova feltámasztja, majd dicsőséggel és tisztelettel koronázza meg. Mi lett Pilátussal? Josephus Flavius zsidó történetíró szerint, alig négy évvel Jézus halála után Pilátust mint római kormányzót leváltották, és megparancsolták neki, hogy térjen vissza Rómába, ahol súlyos vétkek vádjára kellett válaszolnia. Mi lett azokkal a zsidókkal, akik felelősek voltak Jézus haláláért? Kevesebb mint négy évtizeddel később a római csapatok elpusztították Jeruzsálemet, lakosait pedig lemészárolták vagy fogságba vitték. Nincs fényes jövőjük azoknak, akik jobban szeretik a sötétséget! (János 3:19).

22. Miért határtalan bolondság emberekre tekinteni a megmentésért?

²² Emberekre tekinteni a megmentésért határtalan bolondság. Ézsaiás próféciája megmagyarázza, miért: „Íme, ti mindnyájan, akik tüzet gyújtotok szikrát csiholva, járjatok csak tüzetek fényében, föllobbantott szikráitok között. Az én kezemből ez lesz a tiétek: kínok között fogtok feküdni” (Ézsaiás 50:11, „NW”). Az emberi vezetők jönnek és mennek. Egy karizmatikus személyiség talán egy ideig magával ragadja az embereket. De még a legőszintébb ember is korlátozva van abban, mit tud megvalósítani. Képtelen ropogó tüzet gyújtani, ahogy támogatói várnák, ehelyett talán csak néhány ’szikrára’ telik erejéből, ami némi fényt és meleget ugyan ad, de hamar kialszik. Másrészről azok, akik Silóban, Isten megígért Messiásában bíznak, sosem fognak csalódni.

[Lábjegyzetek]

[Tanulmányozási kérdések]

 [Kép a 155. oldalon]

A zsidók inkább emberi uralkodókra, semmint Jehovára tekintenek

[Kép a 156., 157. oldalon]

A Vörös-tengernél Jehova azzal védte meg népét, hogy felhőoszlopot helyezett népe és az egyiptomiak közé