Nem rövid Jehova keze
Huszadik fejezet
Nem rövid Jehova keze
1. Milyen állapotok uralkodnak Júdában? Min tűnődnek el sokan?
JÚDA nemzete azt állítja, hogy szövetséges kapcsolatban van Jehovával. Mégis mindenütt csak szenvedés van. Az igazságszolgáltatás gyenge lábakon áll, a bűnözés és az elnyomás nem ismer határokat, és beteljesületlenek maradnak a remények arra, hogy jobbra fordulnak az állapotok. Valami komoly baj van. Sokan eltűnődnek, hogy kiigazítja-e Jehova valaha is a dolgokat. Ilyen állapotok uralkodnak Ézsaiás napjaiban. De Ézsaiásnak erről az időről készített beszámolója több mint csupán ókori történelem. Szavai prófétai figyelmeztetést közölnek mindenkivel, aki azt állítja, hogy Istent imádja, de figyelmen kívül hagyja törvényeit. Az Ézsaiás könyvének 59. fejezetében feljegyzett ihletett prófécia kedves buzdítást nyújt azoknak, akik — bár nehéz és veszélyes időkben élnek — igyekeznek szolgálni Jehovát.
Elszigetelődtek az igaz Istentől
2—3. Miért nem védelmezi Jehova Júdát?
2 Képzeljük el: Jehova szövetséges népe elpártol Istenétől! A hátát mutatja Alkotójának, és ezáltal kikerül védelmező keze alól. Emiatt kell olyan nyomorúságos állapotok között élniük. Talán Jehovát okolják a nehéz idők miatt? Ézsaiás ezt mondja nekik: „Ímé, nem oly rövid az Úr keze, hogy meg ne szabadíthatna, és nem oly süket az ő füle, hogy meg nem hallgathatna; hanem a ti vétkeitek választanak el titeket Istenetektől, és bűneitek fedezték el orczáját ti előttetek, hogy meg nem hallgatott” (Ézsaiás 59:1, 2).
3 Egyenes beszéd ez, és igaz. Jehova még mindig a megmentés Istene. Mint „könyörgést meghallgató”, ő odafigyel hűséges szolgáinak az imáira (Zsoltárok 65:3). De nem áldja meg a helytelenül cselekvőket. A nép maga felelős azért, hogy elidegenedett Jehovától. Saját gonoszságuk vezetett oda, hogy Jehova elrejtette arcát előlük.
4. Milyen vádak szólnak Júda ellen?
4 Az igazság az, hogy Júda rettenetes bűnöket követ el. Ézsaiás próféciája felsorol néhány Júda ellen szóló vádat: „kezeitek bemocskolvák vérrel, és ujjaitok vétekkel, ajkaitok hazugságot szólnak, nyelvetek gonoszt suttog” (Ézsaiás 59:3). A nép hazudik, és gonosz dolgokat mond. Az az utalás, hogy „kezeitek bemocskolvák vérrel”, azt jelzi, hogy némelyek még gyilkosságot is elkövetnek. Milyen tiszteletlenség ez Istennel szemben, akinek a Törvénye nemcsak a gyilkosságot tiltja meg, hanem azt is, hogy ’gyűlöljék atyjukfiát szívükben’! (3Mózes 19:17). Júda lakosainak féktelen bűnössége és az elkerülhetetlen következmények emlékeztessenek ma mindannyiunkat arra, hogy ellenőrzésünk alatt kell tartanunk bűnös gondolatainkat és érzéseinket. Különben végül gonosz tetteket követnénk el, amelyek elszakítanának bennünket Istentől (Róma 12:9; Galácia 5:15; Jakab 1:14, 15).
5. Milyen messzire ment el Júda a romlottságban?
5 A bűn megfertőzte az egész nemzetet. A prófécia ezt mondja: „Nincsen, a ki az igazság mellett szólna, és nincsen, a ki igazságosan perelne, haszontalanban bíznak és hazugságot beszélnek, gonoszt fogadnak és vétket szűlnek” (Ézsaiás 59:4). Senki sem beszél igazságosan. Még a bíróságokon is ritka, hogy olyat találnak, aki megbízható vagy hűséges. Júda hátat fordított Jehovának, és nemzetekkel kötött szövetségekbe, sőt élettelen bálványokba veti a bizalmát. Mindez „haszontalan”, és teljesen értelmetlen (Ézsaiás 40:17, 23; 41:29). Emiatt sokat beszélnek, ám mégsem ér semmit az egész. Terveket készítenek, de baj és kár származik belőle.
6. Milyen értelemben szerzett a kereszténység olyan hírnevet, mint Júda?
6 A Júdában uralkodó igazságtalanság és erőszak döbbenetesen megmutatkozik a kereszténységben is. (Lásd „Az elpártolt Jeruzsálem a kereszténység megfelelője” című részt a 294. oldalon!) A két kegyetlen világháborúban főleg úgynevezett keresztény nemzetek vettek részt. Egészen mostanáig a kereszténység által gyakorolt vallási forma erőtlennek bizonyult ahhoz, hogy megállítsa saját tagjai között az etnikai tisztogatást és a törzsek közötti mészárlást (2Timóteus 3:5). Bár Jézus azt tanította követőinek, hogy bízzanak Isten Királyságában, a kereszténység nemzetei továbbra is fegyvereikre és politikai szövetségeseikre tekintenek biztonságért (Máté 6:10). A világ jelentős fegyvergyártói közül a legtöbb csakugyan a kereszténységhez tartozó nemzetekből kerül ki! Igen, ha a kereszténység emberi erőfeszítésektől és intézményektől várja a biztonságos jövőt, akkor ő is „haszontalanban” bízik.
A keserű következmények learatása
7. Miért csak rosszat szülnek Júda mesterkedései?
7 A bálványimádás és a becstelenség nem szül egészséges társadalmat. Mivel ezekhez folyamodtak, a hűtlen zsidók most learatják azt a bajt, amelyet maguk vetettek el. Ezt olvassuk: „Vipera tojásait költik ki, és pókhálót szőnek; a ki tojásaikból eszik, meghal, és ha egyre rátapodsz, vipera kél ki” (Ézsaiás 59:5). A kiterveléstől a megvalósításig Júda mesterkedései semmi jót nem eredményeznek. Téves gondolkodásuk csak rosszat szül, éppen úgy, ahogy egy mérges kígyó tojásaiból is csak mérges kígyók kelnek ki. A nemzet pedig szenved.
8. Mi mutatja, hogy Júdának hibás a gondolkodásmódja?
8 Júda lakosai közül némelyek talán azért folyamodnak erőszakhoz, hogy megvédjék magukat, de kudarcot fognak vallani. A védelem szempontjából a fizikai erő nem helyettesítheti a Jehovába vetett bizalmat és az igazságosság tetteit, ahogy a pókháló sem helyettesíti az igazi szövetet, hogy az ember védve legyen a zord időjárástól. Ézsaiás kijelenti: „Pókhálójukból nem lesz ruha, csinálmányok nem felvehető; cselekedeteik hamisságnak cselekedetei, és erőszak tette van kezeikben. Lábaik a gonoszra futnak; és sietnek, hogy ártatlan vért ontsanak; gondolataik hamisságnak gondolatai, pusztítás és romlás ösvényeiken” (Ézsaiás 59:6, 7). Júda gondolkodásmódja hibás. Mivel erőszak által próbálják megoldani gondjaikat, istentelenül viselkednek. Nem számít nekik, hogy sok áldozatuk ártatlan, és hogy némelyikük Isten őszinte szolgája.
9. Miért nem képesek a kereszténység vezetői igazi békére lelni?
9 Ezek az ihletett szavak a kereszténység véres tetteire emlékeztetnek. Kétségtelen, hogy Jehova számon fogja kérni tőle, hogy végzetesen hamis képet festett a keresztényiségről! Az Ézsaiás napjaiban élt zsidókhoz hasonlóan a kereszténység erkölcsileg romlott úton jár, mert a vezetői úgy gondolják, hogy ez az egyetlen gyakorlatias út. Mialatt a békéről beszélnek, törvénytelenül cselekszenek. Micsoda kettősség! Mivel a kereszténység vezetői továbbra is ezt a taktikát követik, nem fognak igazi békére lelni. Éppen ezt mondja a prófécia: „A békesség útját nem ismerik, és nincsen jogosság kerékvágásukban, ösvényeiket elgörbítik, a ki azon jár, nem ismeri a békességet” (Ézsaiás 59:8).
Szellemi sötétségben tapogatóznak
10. Milyen vallomást tesz Ézsaiás Júda nevében?
10 Jehova nem áldhatja meg Júda elferdült és ártalmas útjait (Zsoltárok 11:5). Ezért az egész nemzet nevében szólva, Ézsaiás bevallja Júda bűnét: „távol tőlünk az ítélet, és nem ér el minket az igazság, várunk világosságra, és ímé, sötétség, és fényességre, és ímé, homályban járunk! Tapogatjuk, mint vakok a falat, és tapogatunk, mint a kiknek szemök nincs, megütközünk délben, mint alkonyatkor, és olyanok vagyunk, mint a halottak az egészségesek közt. Morgunk, mint a medvék mindnyájan, és nyögvén nyögünk, mint a galambok” (Ézsaiás 59:9–11a). A zsidók nem engedték, hogy Isten Szava lábuk lámpása és ösvényük világossága legyen (Zsoltárok 119:105). Emiatt sötétek a kilátások. Még délben is tapogatóznak, mintha éjszaka lenne. Olyanok, mintha halottak lennének. Annyira sóvárognak megnyugvás után, hogy hangosan morognak, mint az éhes vagy megsebzett medvék. Némelyek szánalmasan nyögnek, mint a magányos galambok.
11. Miért hiábavaló Júdának az igazságosságban és a megmentésben reménykednie?
11 Ézsaiás nagyon is tudatában van annak, hogy Júda nehéz állapotának oka az, hogy fellázadt Isten ellen. Ezt mondja: „Igazságosságot reméltünk, de nem volt; megmentést, de távol maradt tőlünk. Mert megsokasodtak előtted lázadásaink, és bűneink mind ellenünk tettek bizonyságot. Hiszen lázadásaink velünk vannak, vétkeinket pedig jól ismerjük. Törvényszegést követtünk el, és megtagadtuk Jehovát; visszahúzódtunk Istenünktől, elnyomásról és lázadásról beszéltünk, hazug szavakat fogantunk és mormogtunk a szívünkből” (Ézsaiás 59:11b–13, „NW”). Mivel Júda lakosai nem bánták meg a bűneiket, bűneik még mindig ellenük tanúskodnak. Az igazságosság elhagyta a földet, mert a nép elhagyta Jehovát. Hamisnak bizonyultak minden vonatkozásban, még a testvéreiket is elnyomták. Mennyire hasonlítanak rájuk a mai kereszténység tagjai! Nem elég, hogy sokan figyelmen kívül hagyják az igazságosságot, de fáradhatatlanul üldözik Jehova hűséges Tanúit, akik Isten akaratát igyekeznek teljesíteni.
Jehova végrehajtja az ítéletet
12. Hogyan viselkednek Júdában azok, akik felelősek az igazságszolgáltatásért?
12 Úgy tűnik nincs jog, igazságosság és igazság Júdában. „Eltávozott a jogosság, és az igazság messze áll, mivel elesett a hűség az utczán [tereken, »Úf.«], és az egyenesség nem juthat be” (Ézsaiás 59:14). Júdában a városkapuk mögött vannak azok a terek, ahol az idősebb férfiak összegyűlnek, hogy áttekintsék a jogi ügyeket (Ruth 4:1, 2, 11). Ezeknek a férfiaknak igazságosan kellene ítélniük, igyekezniük kellene igazságot szolgáltatni, és nem volna szabad, hogy megvesztegethetők legyenek (5Mózes 16:18–20). De ők inkább a saját önző elgondolásaik szerint ítélnek. Ami még rosszabb, könnyű prédának tartanak mindenkit, aki őszintén igyekszik jót tenni. Ezt olvassuk: „a hűség hiányzik, és a ki a gonoszt kerüli, prédává lesz” (Ézsaiás 59:15a).
13. Mivel Júda bírái elhanyagolják kötelességüket, mit tesz majd Jehova?
13 Azok, akik nem emelnek szót az erkölcsi elferdültség ellen, elfelejtik, hogy Isten nem vak, tudatlan vagy tehetetlen. Ézsaiás ezt írja: „látta ezt az Úr és nem tetszék szemeinek, hogy jogosság nincsen. És látá, hogy nincsen senki, és álmélkodott, hogy nincsen közbenjáró; ezért karja segít néki, és igazsága gyámolítja őt” (Ézsaiás 59:15b, 16). Mivel a kinevezett bírák elhanyagolják kötelességüket, Jehova fog közbeavatkozni. Amikor megteszi, igazságosan és hatalommal fog cselekedni.
14. a) Miként vélekednek ma sokan? b) Hogyan készül Jehova arra, hogy tettekbe fogjon?
14 Ma hasonló a helyzet. Olyan világban élünk, ahol sokan ’minden erkölcsi érzéküket elveszítették’ (Efézus 4:19). Kevesen hiszik azt, hogy Jehova valaha is közbe fog avatkozni, hogy eltörölje a gonoszságot a földről. De Ézsaiás próféciája rámutat, hogy Jehova gondosan figyeli az emberi ügyeket. Ítéleteket hoz, és a kellő időben ezek szerint az ítéletek szerint cselekszik. Igazságosak az ítéletei? Ézsaiás rámutat, hogy azok. Júda nemzetére vonatkozóan ezt írja: „És [Jehova] felölté az igazságot, mint pánczélt, és a szabadítás sisakja van fején; felölté a bosszúállás ruháit, mint köpenyt, és búsulással vevé magát körül, mint egy palásttal [magára terítette a buzgalmat palást gyanánt, »NW«]” (Ézsaiás 59:17). Ezek a prófétai szavak úgy festik le Jehovát, mint egy csatára készülő harcost. Teljesen azon van, hogy megmentse ügyét. Biztos a korlátlan és vitathatatlan igazságosságában. Félelem nélküli buzgalommal hajtja majd végre ítéleteit. Kétségtelen, hogy az igazságosság nem szenved csorbát.
15. a) Hogyan viselkednek majd az igaz keresztények akkor, amikor Jehova végrehajtja ítéletét? b) Mit mondhatunk Jehova ítéleteiről?
15 Ma néhány országban az igazság ellenségei megpróbálják akadályozni Jehova szolgáinak a munkáját azzal, hogy hamis híreket és rágalmakat terjesztenek. Az igaz keresztények nem vonakodnak kiállni az igazság mellett, de sosem igyekeznek személyesen elégtételt venni (Róma 12:19). Még amikor Jehova számadásra hívja is a hitehagyott kereszténységet, az ő imádói a földön akkor sem fognak részt venni az elpusztításában. Tudják, hogy Jehova önmagának tartotta fenn a bosszúállást, és megfelelő lépéseket fog tenni, amikor eljön az ideje. A prófécia erről biztosít minket: „A cselekedetek szerint fog megfizetni: haraggal ellenségeinek, büntetéssel szorongatóinak, büntetéssel fizet a szigeteknek” (Ézsaiás 59:18). Ahogy Ézsaiás napjaiban, nemcsak igazságosak lesznek Isten ítéletei, hanem mindenhová el is érnek. Még a „szigetekig”, a legtávolabbi helyekig is. Senki sem lesz olyan távol vagy annyira elszigetelt, hogy elkerülné Jehova ítéleteit.
16. Ki fogja túlélni Jehova ítéleteit? Mit tanulnak majd abból, hogy életben maradtak?
16 Azokat, akik igyekeznek azt tenni, ami helyes, Jehova igazságosan ítéli meg. Ézsaiás megjövendöli, hogy az ilyen személyek a föld egyik végétől a másikig — az egész világon mindenütt — életben maradnak majd. Az pedig, hogy tapasztalják Jehova védelmét, mélységesen megerősíti majd iránta érzett hódolatukat és tiszteletüket (Malakiás 1:11). Ezt olvassuk: „félik napnyugottól fogva az Úrnak nevét, és naptámadattól az ő dicsőségét, mikor eljő, mint egy sebes folyóvíz, a melyet az Úr szele hajt” (Ézsaiás 59:19). Mint egy hatalmas szélvihar, amely falként tolja maga előtt a pusztító vizeket, és mindent elmos, ami az útjába kerül, Jehova szelleme elsöpör minden akadályt, ami útjában van Jehova akarata megvalósulásának. Szelleme erőteljesebb, mint bármilyen erő, amely az ember kezében van. Amikor felhasználja szellemét, hogy végrehajtsa az ítéletet az embereken és a nemzeteken, sikere biztos és teljes lesz.
Remény és áldás a bűnbánóknak
17. Ki Sion Megváltója? Mikor váltja meg Siont?
17 A Mózesi Törvény alatt egy izraelitát, aki eladta magát rabszolgának, egy visszavásárló kiválthatta a rabszolgaságból. A korábbiakban Ézsaiás prófétai könyve úgy mutatta be Jehovát, mint aki a bűnbánók Megváltója (Ézsaiás 48:17). Most újra úgy jelenik meg, mint a bűnbánók Megváltója. Ézsaiás így jegyzi fel Jehova ígéretét: „eljő Sionnak a megváltó, és azoknak, a kik Jákóbban megtérnek hamisságokból, szól az Úr” (Ézsaiás 59:20). Ez a megnyugtató ígéret i. e. 537-ben teljesedik be. De van további beteljesedése is. Pál apostol idézte ezeket a szavakat a Septuaginta fordításból, és a keresztényekre alkalmazta őket. Ezt írta: „ily módon az egész Izrael megmentésben részesül. Mint ahogy meg van írva: »Eljön Sionból a szabadító, és elfordítja Jákobtól az istentelen gyakorlatokat. És ez velük a szövetség részemről, amikor elveszem bűneiket«” (Róma 11:26, 27). Ézsaiás próféciájának valóban igen kiterjedt beteljesedése van — olyan, amely kihat a mi időnkre, sőt azon túlra is. Hogyan lehet ez?
18. Mikor és hogyan hozta létre Jehova „az Isten Izraelét”?
18 Az első században Izrael nemzetének kicsiny maradéka fogadta el Jézust mint a Messiást (Róma 9:27; 11:5). I. sz. 33 pünkösdjén Jehova kitöltötte szent szellemét e hívők közül mintegy százhúsz személyre, és bevezette őket abba az új szövetségébe, melynek Jézus Krisztus volt a közvetítője (Jeremiás 31:31–33; Héberek 9:15). Ezen a napon született meg „az Isten Izraele”, egy új nemzet, amelynek a tagjai nem vér szerinti leszármazottai Ábrahámnak, hanem Isten szelleme által nemzett személyek (Galácia 6:16). Kornéliusztól kezdve az új nemzet körülmetéletlen nem zsidókat is magában foglalt (Cselekedetek 10:24–48; Jelenések 5:9, 10). Így Jehova Isten örökbe fogadta őket, és neki szellemi gyermekei, Jézussal pedig társörökösök lettek (Róma 8:16, 17).
19. Milyen szövetséget köt Jehova az Isten Izraelével?
19 Jehova most szövetséget köt Isten Izraelével. Ezt olvassuk: „én ő velök ily szövetséget szerzek, szól az Úr: lelkem, a mely rajtad nyugoszik, és beszédeim, a melyeket szádba adtam, el nem távoznak szádból, és magodnak szájából, és magod magvának [utódod utódainak, »NW«] szájából, így szól az Úr, mostantól mind örökké!” (Ézsaiás 59:21). Akár beteljesedtek ezek a szavak magán Ézsaiáson, akár nem, Jézuson mindenképpen beteljesedtek, aki biztosítva volt arról, hogy „látni fogja utódait” (Ézsaiás 53:10, NW). Jézus azokat a szavakat mondta, amelyeket Jehovától tanult, és Jehova szelleme nyugodott rajta (János 1:18; 7:16). Ennek megfelelően testvérei és örököstársai — Isten Izraelének tagjai — szintén megkapják Jehova szent szellemét, és azt az üzenetet prédikálják, amelyet égi Atyjuktól tanultak. Őket mindannyiukat „Jehova tanítja” (Ézsaiás 54:13, NW; Lukács 12:12; Cselekedetek 2:38). Akár Ézsaiáson, akár Jézuson keresztül — akit Ézsaiás prófétailag ábrázol —, Jehova most egy szövetség által kötelezi magát, hogy sosem váltja fel őket senkivel, hanem mindörökké a tanúi lesznek (Ézsaiás 43:10). De kik az ő ’utódaik’, akik szintén javukra fordítják ezt a szövetséget?
20. Hogyan teljesedett be az első században Jehova Ábrahámnak tett ígérete?
20 Az ókorban Jehova ezt ígérte Ábrahámnak: „megáldatnak a te magodban a földnek minden nemzetségei” (1Mózes 22:18). Ezzel összhangban a testi izraeliták kicsiny maradéka, amely elfogadta a Messiást, sok nemzethez elment, és prédikálta a jó hírt Krisztusról. Kornéliusztól kezdve sok körülmetéletlen nem zsidó ’áldatott meg’ Jézus, Ábrahám Magva által. Ők Isten Izraelének részévé, és Ábrahám magvának másodlagos részévé váltak. Jehova ’szent nemzetéhez’ tartoznak, amelynek az a megbízatása, hogy ’mindenfelé hirdesse annak kitűnő tulajdonságait, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságába hívta őket’ (1Péter 2:9; Galácia 3:7–9, 14, 26–29).
21. a) Milyen ’utódokat’ hozott létre Isten Izraele napjainkban? b) Mire erősíti meg az ’utódokat’ az a szövetség, vagyis szerződés, amelyet Jehova az Isten Izraelével kötött?
21 Ma Isten Izraelének a teljes száma, úgy tűnik, betelt. Ám a nemzetek továbbra is áldásban részesülnek, méghozzá széles körben. Hogyan lehetséges ez? Isten Izraelének vannak „utódai”; ők Jézus tanítványai, akiknek az a reménységük, hogy örökké élnek a földön paradicsomban (Zsoltárok 37:11, 29). Ezeket az ’utódokat’ szintén Jehova tanítja, és ő oktatja őket az útjaira (Ézsaiás 2:2–4). Bár ők nem keresztelkednek meg szent szellemmel, és nem is tekintenek rájuk úgy, mint akik az új szövetség részesei, Jehova szent szelleme erősíti meg őket, hogy minden akadályt le tudjanak győzni, amelyet Sátán gördít a prédikálómunka útjába (Ézsaiás 40:28–31). Számuk most több millió, és továbbra is növekszik, amint létrehozzák saját utódaikat is. Jehovának a felkentekkel kötött szövetsége, azaz szerződése biztosítja ezeket az ’utódokat’ arról, hogy Jehova továbbra is felhasználja őket is, hogy mindörökké szószólói legyenek (Jelenések 21:3, 4, 7).
22. Milyen bizalmunk lehet Jehovában? Hogyan érintsen ez bennünket?
22 Ezek után bárcsak mindnyájan megőriznénk Jehovába vetett hitünket! Ő meg akar menteni, és képes is rá! Keze sosem lesz rövid, ő mindig megszabadítja hűséges népét. Mindannak, aki benne bízik, továbbra is Jehova jó szavai lesznek az ajkán „mostantól mind örökké”.
[Tanulmányozási kérdések]
[Kiemelt rész a 294. oldalon]
Az elpártolt Jeruzsálem a kereszténység megfelelője
Jeruzsálem, Isten választott nemzetének a fővárosa, Isten szellemteremtményekből álló égi szervezetét, valamint az égbe feltámasztott felkent keresztényeknek a Krisztus menyasszonyát jelentő testületét ábrázolja (Galácia 4:25, 26; Jelenések 21:2). Jeruzsálem lakosai azonban gyakran hűtlenek voltak Jehovához, és a városról ezért úgy esik szó, mint egy paráznáról és házasságtörőről (Ezékiel 16:3, 15, 30–42). Ebben az állapotban Jeruzsálem találóan ábrázolja a hitehagyott kereszténységet.
Jézus Jeruzsálemet „a próféták megölőjének és a hozzá küldöttek megkövezőjének” hívta (Lukács 13:34; Máté 16:21). Mint a hűtlen Jeruzsálem, a kereszténység azt állítja, hogy az igaz Istent szolgálja, de messze eltér igazságos útjaitól. Biztosak lehetünk abban, hogy Jehova ugyanazok szerint az igazságos alapelvek szerint fogja megítélni a kereszténységet, melyek szerint megítélte az elpártolt Jeruzsálemet.
[Kép a 296. oldalon]
A bíróknak igazságosan kellene ítélniük, igyekezniük kellene igazságot szolgáltatni, és nem volna szabad, hogy megvesztegethetők legyenek
[Kép a 298. oldalon]
Mint a kiáradt folyó, Jehova ítéletei elsöpörnek minden akadályt, amely akaratának útjában áll
[Kép a 302. oldalon]
Jehova szövetség által kötelezi magát, hogy szolgái sosem veszítik el majd azt a kiváltságot, hogy tanúi lehetnek
