Tizenhatodik fejezet

Reményt adó üzenet a lehangolt foglyoknak

Ézsaiás 55:1–13

1. Mondd el, milyen volt a zsidó foglyok helyzete Babilonban!

SÖTÉT időszaka volt ez Júda történelmének. Isten szövetséges népét erőszakkal elvitték szülőföldjéről Babilonba, ahol fogságban sínylődött. Igaz, bizonyos mértékben szabadságot élveztek, hogy mindennapi ügyeiket intézzék (Jeremiás 29:4–7). Némelyek szakmát tanultak, vagy üzleti vállalkozásba * fogtak (Nehémiás 3:8, 31, 32). Mégsem volt könnyű a zsidó foglyok élete. Fizikailag és szellemileg egyaránt fogságban voltak. Nézzük meg, hogyan!

2—3. Milyen hatással volt a fogság arra, ahogyan a zsidók Jehovát imádták?

² Amikor a babiloni seregek lerombolták Jeruzsálemet i. e. 607-ben, ez több volt, mint egy nemzet elpusztítása; csapást mértek az igaz imádatra is. Kifosztották és lerombolták Jehova templomát. Megbénult a papi elrendezés, mert Lévi törzséből némelyeket fogságba vittek, másokat pedig megöltek. Mivel már nem volt az imádatnak háza, nem volt oltár, sem megszervezett papság, lehetetlenné vált a zsidóknak, hogy áldozatokat ajánljanak fel az igaz Istennek, ahogy azt a Törvény előírta.

³ De a hűséges zsidók még mindig meg tudták őrizni  vallási öntudatukat azzal, hogy ragaszkodtak a körülmetélkedéshez, és — amennyire lehetett — követték a Törvényt. Például tartózkodhattak a tiltott ételek fogyasztásától, illetve megtarthatták a sabbatot. De ha így tettek, azzal azt kockáztatták, hogy kigúnyolják őket fogva tartóik, mivel a babiloniak bolondságnak tekintették a zsidók vallási szertartásait. A foglyok lehangolt állapota tükröződik a zsoltáríró szavaiból: „Babilon folyóvizeinél, ott ültünk és sírtunk, mikor a Sionról megemlékezénk. A fűzfákra, közepette, oda függesztettük hárfáinkat, mert énekszóra nógattak ott elfogóink, kínzóink pedig víg dalra, mondván: Énekeljetek nékünk a Sion énekei közül!” (Zsoltárok 137:1–3).

4. Miért lenne hiábavaló, ha a zsidók más nemzetekre tekintenének a szabadulásért? Kihez fordulhatnak azonban segítségért?

⁴ Kihez fordulhatnak hát a zsidó foglyok vigaszért? Honnan jön majd a megmentésük? Biztos, hogy egyik környező nemzettől sem! Mindazok erőtlenek a babiloni seregekkel összemérve, és sokuk ellenségének tekinti a zsidókat. De a helyzet nem reménytelen. Jehova — aki ellen a zsidók fellázadtak, amikor még szabad nép voltak — nagylelkűen kiterjeszti rájuk szívélyes meghívását, még akkor is, ha fogságban vannak.

„Jertek e vizekre”

5. Mit jelentenek azok a szavak, hogy „jertek e vizekre”?

⁵ Ézsaiás által Jehova prófétailag a Babilonban levő zsidó foglyokhoz szól: „Oh mindnyájan, kik szomjúhoztok, jertek e vizekre, ti is, kiknek nincs pénzetek, jertek, vegyetek és egyetek, jertek, vegyetek pénz nélkül és ingyen, bort és tejet” (Ézsaiás 55:1). Ezekből a szavakból igazán nem hiányzik a jelképes ábrázolás. Figyeljük meg például a „jertek e vizekre” meghívást. Víz nélkül lehetetlen életben maradni. E nélkül az értékes folyadék nélkül mi, emberek,  körülbelül csak egy hetet bírnánk ki. Ezért nagyon találó, hogy Jehova a vizet használja fel hasonlatként arra, hogy milyen hatással lesznek a szavai a zsidó foglyokra. Üzenete frissítő, mint a hideg víz egy forró napon. Fel fogja emelni őket elkeseredettségükből, és csillapítani fogja az igazság és igazságosság iránti szomjúságukat. A fogságból való kiszabadulás reményét önti majd beléjük. Ám ahhoz, hogy hasznot merítsenek belőle, a zsidó foglyoknak inniuk kell Isten üzenetéből, figyelniük kell rá, és azzal összhangban kell cselekedniük.

6. Hogyan merítenek hasznot abból a zsidók, ha „bort és tejet” vesznek?

⁶ Jehova „bort és tejet” is felajánl. A tej megerősíti a fiatal szervezetet, és segít a gyermeknek a növekedésben. Ehhez hasonlóan Jehova szavai megerősítik népének tagjait szellemileg, és képessé teszik őket arra, hogy megerősítsék vele  a kapcsolatukat. Mi a helyzet azonban a borral? A bort gyakran használják ünnepi alkalmakkor. A Bibliában a bort a jóléttel és az örvendezéssel kapcsolják össze (Zsoltárok 104:15). Azzal, hogy Jehova azt mondja a népének, hogy „vegyetek . . . bort”, biztosítja őket arról, hogy ha teljes szívből visszatérnek az igaz imádathoz, akkor ’igen örvendezni fognak’ (5Mózes 16:15; Zsoltárok 19:9; Példabeszédek 10:22).

7. Miért figyelemre méltó Jehova könyörülete a foglyok iránt? Mit tanulunk ebből Jehováról?

⁷ Mennyire irgalmas Jehova, hogy ilyen szellemi frissülést ajánl fel a fogságban levő zsidóknak! Könyörülete még inkább figyelemre méltó, ha visszaemlékezünk arra, hogy hányszor makacsolták meg magukat a zsidók, és hányszor lázadtak fel a történelem folyamán. Egyáltalán nem érdemlik meg Jehova helyeslését. A zsoltáríró Dávid azonban évszázadokkal korábban ezt írta: „Könyörülő és irgalmas az Úr, késedelmes a haragra és nagy kegyelmű. Nem feddődik minduntalan, és nem tartja meg haragját örökké” (Zsoltárok 103:8, 9). Jehova nem vágja el a népét magától, sőt ő teszi meg az első lépést a kibékülés felé. Ő tényleg olyan Isten, aki „gyönyörködik az irgalmasságban” (Mikeás 7:18).

Méltatlanra pazarolták bizalmukat

8. Mibe vetette sok zsidó a bizalmát? Pedig milyen figyelmeztetést kaptak?

⁸ Sok zsidó egészen eddig nem bízott teljesen abban, hogy Jehova megmenti őket. Jeruzsálem bukása előtt például a jeruzsálemi uralkodók hatalmas nemzetekre tekintettek támogatásért, úgymond paráználkodtak velük: Egyiptommal és Babilonnal egyaránt (Ezékiel 16:26–29; 23:14). Jeremiás jó okkal figyelmeztette őket: „Átkozott az  a férfi, a ki emberben bízik és testbe helyezi erejét, az Úrtól pedig eltávozott az ő szíve!” (Jeremiás 17:5). Mégis, pontosan ezt tette Isten népe!

9. Mit jelenthet az, hogy sok zsidó ’pénzt ad azért, ami nem kenyér’?

⁹ Most pedig az egyik olyan nemzetnek a fogságában vannak, melybe a bizalmukat vetették. Vajon tanultak a leckéből? Talán sokuk nem, mivel Jehova ezt kérdezi: „Miért adtok pénzt azért, a mi nem kenyér, és gyűjtött kincseteket azért, a mi meg nem elégíthet?” (Ézsaiás 55:2a). Ha a fogoly zsidók nem Jehovába, hanem valaki másba vetik a bizalmukat, akkor ’pénzt adnak azért, ami nem kenyér’. Biztosan nem várhatnak szabadulást Babilontól, mivel a babiloniaknak az a politikájuk, hogy soha nem engedik hazatérni a foglyaikat. Birodalmi politikájával, üzleti szellemével és hamis imádatával Babilon tényleg semmit sem tud felajánlani a fogságban levő zsidóknak.

10. a) Hogyan jutalmazza meg Jehova a fogságban levő zsidókat, ha hallgatnak rá? b) Milyen szövetséget kötött Jehova Dáviddal?

¹⁰ Jehova így könyörög népének: „Hallgassatok, hallgassatok reám, hogy jót egyetek, és gyönyörködjék lelketek kövérségben. Hajtsátok ide füleiteket és jertek hozzám; hallgassatok, hogy éljen lelketek, és szerzek veletek örök szövetséget, Dávid iránt való változhatatlan kegyelmességem szerint” (Ézsaiás 55:2b, 3). Az egyetlen reménye ennek a szellemileg rosszul táplált népnek Jehova, aki most prófétailag szól hozzájuk Ézsaiás által. Az életük függ attól, hogy figyelnek-e Isten üzenetére, mivel ő kijelenti, hogy így cselekedve ’élni fog lelkük’. Mi azonban az az „örök szövetség”, amelyet Jehova azokkal köt, akik figyelnek rá? Ez a szövetség a ’Dávid iránt való kegyelmesség szerint’ köttetik. Évszázadokkal korábban Jehova azt ígérte Dávidnak, hogy trónja „erős lészen mindörökké” (2Sámuel  7:16). Ezért az itt említett „örök szövetség” az uralkodással van kapcsolatban.

Egy állandó örökös örökké tartó Királyságot kap

11. Miért tűnhet erőltetettnek a Babilonban levő foglyoknak az, hogy Isten Dávidnak tett ígérete beteljesedik?

¹¹ A Dávid családfájához kötött uralkodás gondolata kétségtelenül erőltetettnek tűnt ezeknek a zsidó foglyoknak. Elveszítették hazájukat, sőt nemzeti létüket! De ez csak ideiglenes. Jehova nem felejtette el a Dáviddal kötött szövetségét. Nem számít, hogy mennyire valószínűtlennek tűnik emberi nézőpontból, Istennek a Dávid családfájához kötött örökké tartó Királysággal kapcsolatos szándéka akkor is meg fog valósulni. De hogyan és mikor? I. e. 537-ben Jehova kiszabadítja népét a babiloni fogságból, és visszavezeti a földjére. Vajon ennek köszönhetően létrejön egy örökké tartó királyság? Nem. Továbbra is egy másik pogány birodalom, Méd—Perzsia uralma alatt kell élniük. A nemzetek „meghatározott ideje” az uralkodásra még nem járt le (Lukács 21:24). Mivel Izraelben nem uralkodik király, az az ígéret, amelyet Jehova Dávidnak tett, még évszázadokon át beteljesítetlen marad.

12. Milyen lépést tett Jehova annak érdekében, hogy beteljesítse a Dáviddal kötött Királyság-szövetségét?

¹² Több mint ötszáz évvel azután, hogy Izrael kiszabadult a babiloni fogságból, Jehova jelentős lépést tett, hogy beteljesítse a Királyság-szövetséget, amikor elsőszülött Fiának — teremtésműve kezdetének — életét áthelyezte az égi dicsőségből egy Mária nevű zsidó szűz méhébe (Kolosszé 1:15–17). Amikor Jehova angyala bejelentette ezt az eseményt, ezt mondta Máriának: „Ez nagy lesz, és a Legfelségesebb Fiának fogják hívni, és Jehova Isten neki adja  atyjának, Dávidnak a trónját, és királyként fog uralkodni Jákob házán örökké, és királyságának nem lesz vége” (Lukács 1:32, 33). Ezért Jézus Dávid királyi ágán született meg, és örökölte a királyi uralom jogát. Ha egyszer trónra kerül, Jézus „mindörökké” uralkodni fog (Ézsaiás 9:7; Dániel 7:14). Ezzel megnyílt az út, hogy beteljesedjen Jehovának az az évszázadokkal ezelőtt mondott ígérete, hogy Dávid királynak állandó örököst ad.

„Parancsolóul népeknek”

13. Milyen értelemben volt Jézus ’tanúul a népeknek’ szolgálata alatt és mennybemenetele után?

¹³ Mit fog tenni ez a jövőbeli király? Jehova ezt mondja: „Ímé, bizonyságul [tanúul, »Kat.«] adtam őt a népeknek, fejedelmül és parancsolóul népeknek” (Ézsaiás 55:4). Amikor Jézus felnőtt, ő lett Jehova földi képviselője, Isten tanúja a nemzetek között. Emberi élete idején szolgálata „Izrael házának elveszett juhaira” összpontosult. Ám nem sokkal mennybemenetele előtt Jézus ezt mondta a követőinek: „Menjetek hát, és tegyetek tanítvánnyá minden nemzetből való embereket . . . íme, én veletek vagyok minden napon a dolgok rendszerének befejezéséig” (Máté 10:5, 6; 15:24; 28:19, 20). Így idővel a Királyság-üzenet eljutott a nem zsidókhoz, és némelyiküknek része lett a Dáviddal kötött szövetség beteljesedésében (Cselekedetek 13:46). Ezáltal még a halála, feltámadása és mennybemenetele után is Jézus megmaradt Jehova ’tanújaként a népeknek’.

14—15. a) Hogyan lett Jézus „fejedelem és parancsoló”? b) Milyen reményük lett Jézus első századi követőinek?

¹⁴ Jézusnak „fejedelemnek és parancsolónak” kellett  lennie. A prófétai leíráshoz hűen amikor a földön volt, Jézus teljes mértékben elfogadta a főséggel járó felelősségeket, és minden vonatkozásban vezetésről gondoskodott, hatalmas tömegeket vonzott, tanította őket az igazság szavaira, és jelezte azt, hogy hasznot meríthetnek abból, ha az ő vezetését követik (Máté 4:24; 7:28, 29; 11:5). Hatékonyan képezte a tanítványait, és felkészítette őket arra, hogy belekezdjenek az előttük álló nagy prédikálómunkába (Lukács 10:1–12; Cselekedetek 1:8; Kolosszé 1:23). Csupán három és fél év alatt Jézus letette az alapját egy egységes, nemzetközi gyülekezetnek, amelynek sokféle rasszból származó tagjai több ezer főt számlálnak! Csak egy igazi „fejedelem és parancsoló” képes elvégezni ilyen óriási feladatot. *

¹⁵ Azok, akiket begyűjtöttek az első századi keresztény gyülekezetbe, felkenettek Isten szent szellemével, és reményük lett, hogy Jézus társuralkodói lehetnek az ő égi Királyságában (Jelenések 14:1). Ézsaiás próféciája azonban túlmutat a korai keresztények napjain. A bizonyítékok azt mutatják, hogy Jézus Krisztus 1914-ig nem kezdett uralkodni Isten Királyságának a Királyaként. Nem sokkal ezután olyan helyzet alakult ki a földön levő felkent keresztények között, ami sokban hasonlított az i. e. hatodik században fogságban levő zsidók helyzetére. Sőt, ami ezekkel a keresztényekkel történt, az az Ézsaiás próféciája nagyobb beteljesedésének felel meg.

 Modern kori fogság és szabadulás

16. Milyen gyötrelem volt tapasztalható, miután 1914-ben Jézust trónra emelték?

¹⁶ Amikor Jézust 1914-ben trónra emelték mint Királyt, soha nem látott gyötrelem volt tapasztalható világszerte. Miért? Azért, mert amikor Jézus király lett, kiűzte Sátánt és a többi gonosz szellemteremtményt az égből. Mivel Sátán hatásköre a földre korlátozódott, háborút indított a megmaradt szentek, a felkent keresztények maradéka ellen (Jelenések 12:7–12, 17). A csúcspont 1918-ban jött el, amikor a nyilvános prédikálómunkát gyakorlatilag leállították, és a Watch Tower Society felelős tisztviselőit hamisan zendüléssel vádolták, és bebörtönözték. Így Jehova modern kori szolgái olyan szellemi fogságba kerültek, amely hasonlít az ókori zsidók fizikai fogságához. Nagy gyalázat érte őket.

17. Hogyan fordult az ellenkezőjére 1919-ben a felkentek állapota? Hogyan erősödtek meg akkor?

¹⁷ Isten felkent szolgáinak a fogsága azonban nem tartott sokáig. 1919. március 26-án a bebörtönzött tisztviselőket kiengedték, és később minden ellenük szóló vádat elejtettek. Jehova kitöltötte a szent szellemet felszabadított népére, és ezzel új erőt adott nekik az előttük álló munkára. Örvendetes, hogy válaszoltak arra a meghívásra, hogy ’vegyék az élet vizét ingyen’ (Jelenések 22:17). ’Bort és tejet vettek pénz nélkül és ingyen’, valamint szellemileg megerősödtek arra az előttük álló bámulatos növekedésre, amire a felkent maradék nem is számított.

Egy nagy sokaság Isten felkentjeihez jön

18. Milyen két csoportja van Jézus Krisztus tanítványainak? Mit alkotnak ők ma?

¹⁸ Jézus tanítványai kétfajta reménységet ápolnak.  Először a 144 000 főt számláló „kicsiny nyáj” gyűjtetett be, a zsidó és nem zsidó származású felkent keresztények, akik „az Isten Izraelét” alkotják, és akiknek az a reménységük, hogy együtt uralkodnak Jézussal égi Királyságában (Lukács 12:32; Galácia 6:16; Jelenések 14:1). Másodszor az utolsó napokban a „más juhokból” álló „nagy sokaság” lépett színre. Nekik az a reménységük, hogy örökké élhetnek a paradicsomi földön. Mielőtt kitör a nagy nyomorúság, ez a sokaság — amelynek a száma nincs előre meghatározva — együtt szolgál a kicsiny nyájjal, és a két csoport „e g y nyájat” alkot „e g y pásztor” alatt (János 10:16; Jelenések 7:9, 10).

19. Hogyan válaszolt az Isten Izraele által korábban nem ismert „nép” ennek a szellemi nemzetnek a hívására?

¹⁹ Ennek a nagy sokaságnak a begyűjtését lehet felismerni Ézsaiás próféciájának következő szavaiban: „Ímé, nem ismert népet hívsz elő, és a nép, a mely téged nem ismert, hozzád siet az Úrért, Istenedért és Izráel Szentjéért, hogy téged megdicsőített” (Ézsaiás 55:5). A szellemi fogságtól való megszabadulást követő években a felkent maradék először nem értette, hogy Armageddon előtt jelentős része lesz abban, hogy egy nagy „nép” meghívást kapjon Jehova imádatához. Ám ahogy telt az idő, a felkentekhez sok olyan tiszta szívű egyén csatlakozott, akinek nem volt égi a reménysége, de a felkentekhez hasonló buzgósággal szolgálta Jehovát. Ezek az újonnan jöttek észrevették Isten népének megdicsőített állapotát, és felismerték, hogy Jehova közöttük van (Zakariás 8:23). Az 1930-as években a felkentek kezdték megérteni a valódi kilétét ennek a csoportnak, amelynek a létszáma egyre nagyobb lett közöttük. Kezdték meglátni, hogy még nagy begyűjtőmunka áll előttük. A nagy sokaság igyekezett  Isten szövetséges népéhez társulni, és jó okkal tette ezt.

20. a) Miért sürgős ma ’keresni az Urat’? Hogyan lehet ezt megtenni? b) Hogyan válaszol Jehova azoknak, akik keresik őt?

²⁰ Ézsaiás napjaiban ez a felhívás volt hallható: „Keressétek az Urat, a míg megtalálható, hívjátok őt segítségül, a míg közel van” (Ézsaiás 55:6). Napjainkban helyénvalóak ezek a szavak mind azoknak, akik Isten Izraelét alkotják, mind a növekvő nagy sokaságnak. Jehova áldása feltételhez van kötve, és ezért meghívása sem érvényes korlátlanul mindenkire. Itt az ideje annak, hogy Jehova kegyét keressék. Amikor a meghatározott idő elérkezik arra, hogy eljöjjön Jehova ítélete, akkor már túl késő lesz. Ezért Ézsaiás ezt mondja: „Hagyja el a gonosz az ő útát, és a bűnös férfiú gondolatait, és térjen [térjen vissza, »Kat.«] az Úrhoz, és könyörül rajta, és a mi Istenünkhöz, mert bővelkedik a megbocsátásban” (Ézsaiás 55:7).

21. Hogyan bizonyult hűtlennek Izrael nemzete az ősatyái kijelentéséhez?

²¹ Az a szófordulat, hogy „térjen vissza az Úrhoz”, arra utal, hogy azok, akiknek megbánást kell tanúsítaniuk, egykor kapcsolatban voltak Istennel. Ez a kifejezés arra emlékeztet bennünket, hogy Ézsaiás próféciájának ez a része sok szempontból először a Babilonban levő zsidó foglyokra vonatkozott. Évszázadokkal előtte ezeknek a foglyoknak az ősatyái e szavakkal jelentették ki, hogy eltökélt szándékuk engedelmeskedni Jehovának: „Távol legyen tőlünk [Elképzelhetetlen, NW], hogy elhagyjuk az Urat, szolgálván idegen isteneknek!” (Józsué 24:16). A történelem azt mutatja, hogy az „elképzelhetetlen” bekövetkezett — nem is egyszer! Azért van Isten népe fogságban Babilonban, mert nem volt hite.

22. Miért mondja azt Jehova, hogy az ő gondolatai és útjai magasabbak, mint az emberekéi?

 ²² Mi fog történni, ha megbánást mutatnak? Ézsaiás által Jehova megígéri, hogy majd „bővelkedik a megbocsátásban”. Hozzáfűzi még: „Mert nem az én gondolataim a ti gondolataitok, és nem a ti útaitok az én útaim, így szól az Úr! Mert a mint magasabbak az egek a földnél, akképen magasabbak az én útaim útaitoknál, és gondolataim gondolataitoknál!” (Ézsaiás 55:8, 9). Jehova tökéletes. Az ő gondolatai és útjai elérhetetlenül magasan vannak. Még irgalma is olyan szintű, amelyről mi, emberek, nem is remélhetjük, hogy elérjük valaha. Gondolkodjunk el ezen: Amikor megbocsátunk egy embertársunknak, akkor arról van szó, hogy egy bűnös bocsát meg egy bűnösnek. Tisztában vagyunk vele, hogy előbb-utóbb szükségünk lesz arra, hogy megbocsásson nekünk valamelyik embertársunk (Máté 6:12). De Jehova — bár ő sosem szorul rá, hogy megbocsássanak neki — „bővelkedik a megbocsátásban”! Ő valóban a kiváló szerető-kedvesség Istene. Irgalmában Jehova megnyitja az egek csatornáit, és áldását árasztja azokra, akik szívből visszatérnek hozzá (Malakiás 3:10).

 Áldások azoknak, akik visszatérnek Jehovához

23. Hogyan szemlélteti Jehova azt, hogy teljesen biztos a szava beteljesedése?

²³ Jehova ezt ígéri népének: „mint leszáll az eső és a hó az égből, és oda vissza nem tér, hanem megöntözi a földet, és termővé, gyümölcsözővé teszi azt, és magot ád a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek: Így lesz az én beszédem, a mely számból kimegy, nem tér hozzám üresen, hanem megcselekszi, a mit akarok, és szerencsés lesz ott, a hová küldöttem” (Ézsaiás 55:10, 11). Minden, amit Jehova mond, bizonyos, hogy be fog teljesedni. Éppen úgy, ahogy az égből lehulló eső és hó eléri célját, és megöntözi a földet, amely termést hoz, Jehova szava is, amely elhagyja száját, teljesen megbízható. Amit ígér, azt be fogja teljesíteni — teljes bizonyossággal (4Mózes 23:19).

24—25. Milyen áldások vannak azok előtt a zsidó foglyok előtt, akik Jehova Ézsaiás által közölt üzenetével összhangban cselekszenek?

²⁴ Ezért ha a zsidók hallgatnak az Ézsaiás által kijelentett,  nekik szóló prófétai szavakra, minden bizonnyal elnyerik a megmentést, amelyet Jehova megígért, és akkor nagy örömben lesz részük. Jehova kijelenti: „örömmel jöttök ki, és békességben vezéreltettek; a hegyek és halmok ujjongva énekelnek ti előttetek, és a mező minden fái tapsolnak. A tövis helyén cziprus nevekedik, és bogács helyett mirtus nevekedik, és lesz ez az Úrnak dicsőségül és örök jegyül, a mely el nem töröltetik” (Ézsaiás 55:12, 13).

²⁵ A zsidó foglyok i. e. 537-ben valóban örömmel hagyják el Babilont (Zsoltárok 126:1, 2). Amikor megérkeznek Jeruzsálembe, azt látják, hogy a földet tövises bozót és bogáncs fojtogatja — emlékezzünk vissza, hogy a föld évtizedek óta parlagon hevert. De Isten hazatelepült népe most segíthet, hogy kedvező irányban változtasson ezen a helyzeten! Égbe meredő fák — például ciprus és mirtusz — váltják fel a tövist és a bogáncsot. Jehova áldása nyilvánvalóvá válik, amint a nép „ujjongva” szolgálja őt. Olyan, mintha maga a föld örvendezne.

26. Milyen áldásos állapotnak örvend ma Isten népe?

²⁶ A felkent keresztények maradéka 1919-ben kiszabadult a szellemi fogságból (Ézsaiás 66:8). A más juhok nagy sokaságával együtt most örömmel szolgálja Istent egy szellemi paradicsomban. A babiloni befolyás minden romlottságától megszabadulva elfogadott állapotnak örvendenek, ami „dicsőségül” szolgál Jehovának. Szellemi jólétük dicsőíti nevét, és felmagasztalja őt mint az igaz próféciák Istenét. Amit Jehova megvalósított számukra, megmutatja istenségét, és bizonyítja, hogy hű a szavához, és irgalmas a bűnbánókhoz. Bárcsak mindenki, aki ’bort és tejet vesz pénz nélkül és ingyen’, örvendene annak, hogy örökké szolgálja őt!

[Lábjegyzetek]

[Tanulmányozási kérdések]

[Kép a 234. oldalon]

A szellemileg szomjazó zsidók meghívást kapnak, hogy ’jöjjenek a vizekre’, és ’vegyenek bort és tejet’

 [Kép a 239. oldalon]

Jézus „fejedelem és parancsoló” lett a népek fölött

[Képek a 244., 245. oldalon]

„Hagyja el a gonosz az ő útát”