„Ti vagytok az én tanuim”!
Negyedik fejezet
„Ti vagytok az én tanuim”!
1. Miért jövendöl Jehova, és hogyan válaszoljon a népe a próféciák beteljesedésére?
AZ IGAZ Istennek az a képessége, hogy előre tudja jelezni a jövőt, egy olyan tényező, amely megkülönbözteti őt az összes hamis istentől. De amikor Jehova jövendöl, többet akar, mint csupán bizonyítani istenségét. Ahogy Ézsaiás könyvének 43. fejezetéből látható, Jehova nemcsak azért prófétál, hogy bebizonyítsa istenségét, hanem azért is, hogy bizonyítékát adja a szövetséges népe iránt érzett szeretetének. Népe azonban nem teheti meg, hogy bár megérti a próféciák beteljesedését, mégis csendben marad; tanúskodniuk kell arról, amit láttak. Igen, Jehova tanúinak kell lenniük!
2. a) Milyen Izrael szellemi állapota Ézsaiás idejében? b) Hogyan nyitja fel Jehova a népe szemét?
2 Sajnos Ézsaiás idejére Izrael olyan szánalmas állapotba jut, hogy Jehova szellemileg nyomoréknak tekinti a népet. „Hozd ki a vak népet, a melynek szemei vannak, és a süketeket, a kiknek füleik vannak!” (Ézsaiás 43:8). Hogyan szolgálhatják Jehovát szellemileg vak és süket emberek az ő élő tanúiként? Csak egyetlen módon. Szemüket és fülüket csoda folytán fel kell nyitni. Jehova fel is nyitja! Hogyan? Jehova először is szigorúan megfegyelmezi népét: Izrael északi királyságának lakói i. e. 740-ben fogságba kerülnek, Júda lakói pedig i. e. 607-ben. Jehova ezek után a hatalmával élve népe érdekében cselekszik, megszabadítja őket, és a foglyok új erőre kapott, megbánást tanúsító maradéka i. e. 537-ben visszatér hazájába. Jehova valójában annyira biztos abban, hogy ez a szándéka nem ütközhet akadályba, hogy mintegy kétszáz évvel előtte úgy beszél Izrael megszabadításáról, mintha már be is következett volna.
3. Hogyan bátorítja Jehova a jövőbeli foglyokat?
3 „Oh Jákób, így szól az Úr, a te Teremtőd, és a te alkotód, Izráel: Ne félj, mert megváltottalak, neveden hívtalak téged, enyém vagy! Mikor vizen mégy át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok el nem borítnak, ha tűzben jársz, nem égsz meg, és a láng meg nem perzsel téged. Mert én vagyok az Úr, a te Istened, Izráelnek Szentje, a te megtartód” (Ézsaiás 43:1–3a).
4. Milyen értelemben Izrael Teremtője Jehova, és miről biztosítja népét hazájukba való visszatérésükkel kapcsolatban?
4 Jehova különleges érdeklődéssel veszi körül Izraelt, mert az ő nemzetéről van szó. Saját maga alkotta az ábrahámi szövetség beteljesedéseként (1Mózes 12:1–3). Ezért a 100. zsoltár 3. verse ezt mondja: „Tudjátok meg, hogy az Úr az Isten; ő alkotott minket és nem magunk; az ő népe és az ő legelőinek juhai vagyunk.” Izrael Teremtőjeként és Megváltójaként Jehova biztonságosan vissza fogja vezetni népét a hazájába. Az olyan akadályok, mint a vizek, áradó folyók és perzselő sivatagok, nem fogják megakadályozni őket, és kárt sem tesznek bennük, éppen úgy, ahogy az ezekhez hasonlók nem lassították le ősapáikat sem, amikor útban voltak az Ígéret földje felé ezer évvel korábban.
5. a) Hogyan vigasztalják meg Jehova szavai a szellemi Izraelt? b) Kik a szellemi Izrael társai, és kik mutattak előre rájuk?
5 Jehova szavai megvigasztalják a szellemi Izrael napjainkban élő maradékát, a szellem által nemzett „új teremtés” tagjait is (2Korintus 5:17). Mivel bátran megálltak az emberiség ’vizei’ előtt, Isten szerető védelmének örvendtek, hogy átjussanak a jelképes víztömegen. Ellenségeik tüze nem tett kárt bennük, inkább csak azt érte el, hogy megtisztuljanak (Zakariás 13:9; Jelenések 12:15–17). Jehova figyelő gondoskodása kiterjed a „más juhok” „nagy sokaságára” is, akik Isten szellemi nemzetéhez csatlakoztak (János 10:16; Jelenések 7:9). Rájuk mutatott előre az a „sok elegy nép”, amely az izraelitákkal jött ki Egyiptomból, és őket ábrázolták azok a nem zsidók is, akik a Babilonból kiszabadult foglyokkal együtt visszatértek (2Mózes 12:38; Ezsdrás 2:1, 43, 55, 58).
6. Hogyan mutatja magát Jehova az igazságosság Istenének abban a vonatkozásban, ahogy megváltotta a) a testi Izraelt? b) a szellemi Izraelt?
6 Jehova megígéri, hogy Média és Perzsia seregei által kiszabadítja népét Babilonból (Ézsaiás 13:17–19; 21:2, 9; 44:28; Dániel 5:28). Jehova mint az igazságosság Istene megfelelő váltságot fog fizetni méd—perzsa „szolgáinak” Izraelért cserébe. „Adtam váltságodba Égyiptomot, Kúst [Etiópiát, »Úf«] és Sebát helyetted. Mivel kedves vagy az én szemeimben, becses vagy és én szeretlek: embereket adok helyetted, és népeket a te életedért” (Ézsaiás 43:3b, 4). A történelem megerősíti, hogy a Perzsa Birodalom valóban legyőzte Egyiptomot, Etiópiát és a közeli Szebát, éppen úgy, ahogy Isten megjövendölte (Példabeszédek 21:18). 1919-ben Jehova ehhez hasonlóan Jézus Krisztus által kiszabadította a szellemi Izrael maradékát a fogságból. Jézus azonban nem várt jutalmat a szolgálataiért. Ő nem pogány uralkodó volt. Saját szellemi testvéreit szabadította meg. Ezenkívül 1914-ben Jehova már odaadta neki ’a pogányokat örökségül, és birtokául a föld határait’ (Zsoltárok 2:8).
7. Mit érzett Jehova a népe iránt az ókorban, és mit érez mai népe iránt?
7 Figyeld meg, milyen nyíltan fejezi ki Jehova a megváltott foglyok iránti gyengéd érzéseit. Azt mondja nekik, hogy ’kedvesek’ és ’becsesek’ neki, és hogy ’szereti’ őket (Jeremiás 31:3). Ugyanígy érez — sőt még inkább — a ma élő lojális szolgái iránt. A felkent keresztények nem származásuk alapján kerültek kapcsolatba Istennel, hanem Isten szent szellemének a működése által, miután átadták magukat Teremtőjüknek. Jehova a Fiához és magához vonzotta őket, és fogékony szívükbe írta be törvényeit és alapelveit (Jeremiás 31:31–34; János 6:44).
8. Milyen bátorítást nyújt Jehova a foglyoknak, és hogyan éreznek a megszabadításuk felől?
8 Jehova a továbbiakban még több bátorítást nyújt a foglyoknak: „Ne félj, mert én veled vagyok, napkeletről meghozom magodat, és napnyugotról egybegyűjtelek. Mondom északnak: add meg; és délnek: ne tartsd vissza, hozd meg az én fiaimat messzünnen, és leányimat a földnek végéről, mindent, a ki csak az én nevemről neveztetik, a kit dicsőségemre teremtettem, a kit alkottam és készítettem!” (Ézsaiás 43:5–7). Még a föld legtávolabbi részére is elér Jehova, amikor eljön az idő, hogy megszabadítsa fiait és lányait, és hogy visszahozza őket szeretett hazájukba (Jeremiás 30:10, 11). Kétségtelen, hogy szemükben ez a megszabadítás elhomályosítja majd a nemzet korábbi kiszabadítását Egyiptomból (Jeremiás 16:14, 15).
9. Milyen két módon hozza összefüggésbe Jehova a megszabadító tetteit a nevével?
9 Azzal, hogy emlékezteti népét arra, hogy az ő nevét viselik, Jehova megerősíti azt az ígéretét, hogy megszabadítja Izraelt (Ézsaiás 54:5, 6). Mi több, Jehova összekapcsolja nevét a megszabadításról szóló ígéreteivel. Ezáltal biztosítja, hogy övé lesz a dicsőség, amikor prófétai szava beteljesedik. Még Babilon meghódítóját sem illeti majd meg az a tisztelet, ami az egyetlen és egyedül élő Istennek jár.
Perbe fogott istenek
10. Milyen feladat elé állítja Jehova a nemzeteket és isteneiket?
10 Jehova most az Izrael megszabadítására tett ígéretét használja fel alapként egy egyetemes bírósági ügyben, amelyben perbe fogja a nemzetek isteneit. Ezt olvassuk: „Minden népek gyűljenek egybe, és seregeljenek össze a népségek: ki hirdethet [isteneik közül] ilyet? Vagy a régieket tudassák velünk, [isteneik] állítsák elő tanuikat, hogy igazuk legyen, hogy ezek hallván, ezt mondják: Igaz” (Ézsaiás 43:9). Jehova félelmetes feladat elé állítja a világ nemzeteit. Valójában azt mondja, hogy azáltal bizonyítsák be az isteneik, hogy valódi istenek, hogy pontosan megjövendölik a jövőt. Mivel csak az igaz Isten tud csalhatatlanul jövendölni, ez a próba minden csalót kizár (Ézsaiás 48:5). De a Mindenható még azt a jogi követelményt is megszabja, hogy mindenkinek, aki azt állítja, hogy igaz isten, elő kell állítania mind jövendöléseinek, mind azok beteljesedéseinek a tanúit. Természetesen Jehova nem zárja ki magát ebből a jogi követelményből.
11. Milyen megbízatást ad Jehova a szolgájának, és mit tár fel Jehova az istenségéről?
11 A tehetetlen, hamis istenek nem képesek tanúkat előállítani. Ennélfogva kínos, hogy senki sem jelenik meg tanúként. De most eljön Jehova ideje, hogy megerősítse istenségét. Népére tekintve ezt mondja: „Ti vagytok az én tanuim . . . ; és szolgám, a kit elválasztottam, hogy megtudjátok és higyjetek nékem és megértsétek, hogy én vagyok az, előttem Isten nem alkottatott, és utánam nem lesz! Én, én vagyok az Úr, és rajtam kivül nincsen szabadító! Én hirdettem, és megtartottam, és megjelentettem, és nem volt idegen isten köztetek, és ti vagytok az én tanuim . . . , hogy én Isten vagyok. Mostantól fogva is én az leszek, és nincs, a ki az én kezemből kimentsen; cselekszem, és ki változtatja azt meg?” (Ézsaiás 43:10–13).
12—13. a) Milyen bőséges bizonyítéka van Jehova népének, amelyet bemutathat? b) Hogyan került előtérbe Jehova neve korunkban?
12 Jehova szavaira válaszul hamarosan a tanúk örvendező sokasága kezd özönleni. Tanúvallomásuk világos és vitathatatlan. Józsuéhoz hasonlóan bizonyítják, hogy ’azokból az ígéretekből, amelyeket az Úr tett, minden beteljesedett. Nem hiúsult meg egyetlenegy szó sem’ (Józsué 23:14, K. f.). Még mindig Jehova népének a fülébe csengenek Ézsaiás, Jeremiás, Ezékiel és más próféták szavai, akik egybehangzóan megjövendölték Júda fogságát és a fogságból való csodálatos szabadulását (Jeremiás 25:11, 12). Júda megszabadítóját, Czírust is megnevezték jóval azelőtt, hogy megszületett volna! (Ézsaiás 44:26—45:1).
13 E tornyosuló bizonyítékok láttán ki merné tagadni, hogy Jehova az egyetlen igaz Isten? A pogány istenekkel szemben egyedül Jehova nem teremtetett; egyedül ő az igaz Isten. * Ennélfogva annak a népnek, amely Jehova nevét viseli, az a páratlan és izgalmas kiváltsága van, hogy elmondhatja Jehova csodálatos tetteit leszármazottainak és másoknak, akik szeretnének hallani róla (Zsoltárok 78:5–7). Ehhez hasonlóan Jehova mai Tanúinak az a kiváltságuk, hogy Jehova nevét az egész földön hirdethetik. A Bibliakutatók az 1920-as években egyre inkább felismerték Isten nevének, a Jehova névnek a jelentőségét. Majd 1931. július 26-án az ohiói Columbusban megtartott kongresszuson a Társulat elnöke, Joseph F. Rutherford előterjesztett egy határozatot, amelynek a címe ez volt: „Egy új név”. A kongresszusi résztvevők teljesen fellelkesültek, amikor a következő szavakat hallották: „azt akarjuk, hogy a Jehova tanúi névről ismerjenek és így nevezzenek minket.” Azon vágyukat kifejezve, hogy elfogadják a határozatot, harsogó hangon kiáltották: „Igen!” Azóta Jehova neve világszerte mindenütt ismertté vált (Zsoltárok 83:19).
14. Mire emlékezteti Jehova az izraelitákat, és miért időszerű ez az emlékeztető?
14 Jehova gondoskodik azokról, akik tisztelettel viselik nevét, és úgy tekinti őket, mint „a szeme fényét”. Emlékezteti erre az izraelitákat, és elmondja nekik, hogyan szabadította ki őket Egyiptomból, és hogyan vezette őket biztonságosan a pusztában (5Mózes 32:10, 12). Abban az időben nem volt idegen isten közöttük, mivel a saját szemükkel látták az egyiptomi istenek teljes megalázását. Igen, az egyiptomi istenek egész hada képtelen volt megvédeni Egyiptomot és megakadályozni Izrael kivonulását (2Mózes 12:12). Ehhez hasonlóan a hatalmas Babilon — melynek városképét legalább ötven olyan templom uralta, amit hamis isteneknek ajánlottak — képtelen lesz megállítani a Mindenható kezét, amikor megszabadítja népét. Világos, hogy „nincsen szabadító” Jehován kívül.
A harci mének elbuknak, a börtönök megnyílnak
15. Mit jövendöl Jehova Babilonról?
15 „Ezt mondja Jehova, a Megváltótok, Izrael Szentje: »A ti érdeketekben küldök Babilonba, és leverem a börtönök reteszeit és a hajókban levő káldeusokat jajkiáltásuk közepette. Én vagyok Jehova, a Szentetek, Izrael Teremtője, a Királyotok.« Ezt mondja Jehova, aki utat készít a tengeren át, és ösvényt az erős vizeken át, aki felvonultatja a harci szekeret és a lovat, a haderőt és az erőseket egyszersmind: »Feküdni fognak. Nem kelnek föl. Bizony kialszanak; eloltatnak, mint a lenkanóc.«” (Ézsaiás 43:14–17, „NW”)
16. Mi lesz Babilonnal, a kaldeus kereskedőkkel és bárkivel, aki meg akarja védeni Babilont?
16 Babilon olyan, mint egy börtön az ott élő foglyoknak, mivel megakadályozza, hogy visszatérjenek Jeruzsálembe. De Babilon védelmi rendszere nem jelent akadályt a Mindenhatónak, aki korábban utat készített „a [Vörös-]tengeren át, és ösvényt az erős vizeken át” — ez utóbbi nyilvánvalóan a Jordán vizére utal (2Mózes 14:16; Józsué 3:13). Ehhez hasonlóan Jehova Czírust használja fel, aki kiapasztja a hatalmas Eufrátesz vizét, hogy katonái bejussanak a városba. A kaldeus kereskedők, akik rendszeresen közlekednek Babilon csatornáin — melyek vízi utat jelentenek több ezer kereskedelmi gályának és a babiloni isteneket szállító bárkáknak —, jajgatni fognak bánatukban, amikor hatalmas fővárosuk elesik. Mint a fáraó hadi szekerei a Vörös-tengerben, Babilon fürge szekerei moccanni sem tudnak. Nem fogják megmenteni a várost. Amilyen könnyű eloltani egy olajlámpa lenkanócát, olyan könnyen fogják a támadók kioltani bárkinek az életét, aki meg akarja védeni Babilont.
Jehova biztonságban hazavezeti népét
17—18. a) Milyen „újról” jövendöl Jehova? b) Milyen értelemben ne emlékezzen a nép az előbbiekre, és miért?
17 Korábbi szabadításaival összehasonlítva azt, amit most szándékozik tenni, Jehova ezt mondja: „Ne emlékezzetek a régiekről, és az előbbiekről ne gondolkodjatok! Ímé, újat cselekszem; most készül, avagy nem tudjátok még? Igen, a pusztában utat szerzek, és a kietlenben folyóvizeket. Dicsőítni fog engem a mező vada, a sakálok és struczok, hogy vizet szereztem a pusztában; a kietlenben folyóvizeket, hogy választott népemnek inni adjak. A nép, a melyet magamnak alkoték, hirdesse dicséretemet!” (Ézsaiás 43:18–21).
18 Azzal, hogy azt mondja: „Ne emlékezzetek a régiekről”, Jehova nem azt tanácsolja a szolgáinak, hogy felejtsék el korábbi szabadításait. Sok ilyen cselekedet valójában Izrael isteni ihletésű történelmi feljegyzésének a része, és Jehova azt parancsolta, hogy az Egyiptomból való szabadulásról minden évben meg kell emlékezni a pászka megünneplésével (3Mózes 23:5; 5Mózes 16:1–4). Jehova azonban most azt szeretné, ha népe azért dicsőítené őt, mert ’újat cselekszik’ — valamit, amit közvetlenül fognak átélni. Ez nem csupán a Babilonból való kiszabadításukat jelenti majd, hanem csodálatos hazajutásukat is, talán a legegyenesebb, sivatagi úton. Ezen a terméketlen földön Jehova „utat” fog nekik készíteni, és olyan csodákat fog végrehajtani, amelyek azokra a csodákra emlékeztetnek, amelyeket Mózes napjaiban tett az izraelitákért — igen, táplálni fogja a hazatérőket a sivatagban, és csillapítja szomjukat valódi folyóvízzel. Olyan bőséges lesz Jehova gondoskodása, hogy még a vadállatok is dicsőíteni fogják Istent, és nem támadják meg a népet.
19. Hogyan jár a ’szentség útján’ a szellemi Izrael maradéka a társaival együtt?
19 Éppen így 1919-ben a szellemi Izrael maradéka kiszabadult a babilonihoz hasonló fogságából, és elindult azon az úton, amelyet Jehova készített elő neki, a ’szentség útján’ (Ézsaiás 35:8). Az izraelitáktól eltérően nem kellett átutazniuk a perzselő sivatagon egyik földrajzi helyről a másikra, és utazásuk nem is fejeződött be néhány hónap után azzal, hogy megérkeztek Jeruzsálembe. Ehelyett a ’szentség útja’ szellemi paradicsomba vezette a felkent keresztények maradékát. Ők továbbra is a ’szentség útján’ maradnak, mivel még át kell jutniuk a dolgoknak ezen a rendszerén. Amíg ezen az úton maradnak — amíg megtartják Istennek a tisztaságra és a szentségre vonatkozó irányadó mértékeit —, addig a szellemi paradicsomban maradnak. És mennyire örülnek, hogy csatlakozik hozzájuk a „nem izraelita” társaik nagy sokasága! Éles ellentétben azokkal, akik Sátán rendszerére tekintenek, a maradék és társaik továbbra is örvendenek a Jehova kezéből származó bőséges szellemi lakomának (Ézsaiás 25:6; 65:13, 14). Sok vadállatias ember, mivel felismerte Jehova áldását a népén, megváltoztatta életmódját, és dicsőíteni kezdte az igaz Istent (Ézsaiás 11:6–9).
Jehova feltárja sérelmét
20. Hogyan hagyta el Izrael Jehovát Ézsaiás napjaiban?
20 Az ókorban Izrael megújult maradéka teljesen megváltozott emberekből állt ahhoz képest, amilyen Ézsaiás gonosz nemzedéke volt. Ez utóbbiról Jehova ezt mondja: „még sem engem hívtál segítségül Jákób, hanem megfáradtál én bennem Izráel! Nem adtad nékem égőáldozatul bárányaidat, és áldozataiddal nem dicsőítettél engem; nem terheltelek ételáldozattal, és tömjénnel nem fárasztottalak. Nem vettél pénzen nékem jóillatú nádat, és áldozataid kövérével jól nem tartottál, csak bűneiddel terhelél [te voltál az, akinek én szolgáltam vétkeid miatt, »Úf.«], vétkeiddel fárasztál engemet” (Ézsaiás 43:22–24).
21—22. a) Miért mondhatjuk azt, hogy Jehova követelményei nem nehezek? b) Valójában hogyan várja el a nép, hogy Jehova szolgálja ki őt?
21 Azzal, hogy Jehova azt mondja, hogy „nem terheltelek ételáldozattal, és tömjénnel nem fárasztottalak”, nem arra utal, hogy az áldozat és a tömjén (a szent füstölőszer egyik alkotóeleme) már nem kötelező. Mi több, ezek szerves részét képezik az igaz imádatnak a Törvényszövetség alatt. Ugyanez igaz a „nádra” is, amely az illatos kálmosra, a szent felkenetési olaj egyik kellemes illatú alkotóelemére utal. Az izraeliták elhanyagolták ezek használatát a templomi szolgálatuk során. De vajon ezek a követelmények nehezek? Egyáltalán nem! Jehova követelményei könnyűek a hamis istenek követelményeivel összehasonlítva. Molok, egy hamis isten például megkövetelte a gyermekáldozatot — ezt Jehova sosem kívánta meg! (5Mózes 30:11; Mikeás 6:3, 4, 8).
22 Bárcsak az izraelitáknak lenne szellemi felfogóképességük, mert akkor sosem ’fáradnának meg Jehovában’. Ha a Törvénybe tekintenének, látnák az irántuk érzett nagyfokú szeretetét, és örömmel felajánlanák neki „a kövérjét”, az áldozatok legjobb részét. Ehelyett önző módon megtartják a kövérjét maguknak (3Mózes 3:9–11, 16). Mennyire elkeseríti Jehovát ez a gonosz nemzet a bűneivel — valójában elvárják, hogy Jehova szolgálja ki őket! (Nehémiás 9:28–30).
A fegyelmezés meghozza gyümölcsét
23. a) Miért jogos a Jehovától jövő fegyelmezés? b) Hogyan fegyelmezi Isten Izraelt?
23 Bár a Jehovától jövő fegyelmezés szigorú és jogos is, eléri a kívánt célt, és lehetővé teszi az irgalmat. „Én, én vagyok, a ki eltörlöm álnokságaidat enmagamért, és bűneidről nem emlékezem meg! Juttasd eszembe, no pereljünk együtt, beszéld el, hogy igaznak találtassál! Az első atyád vétkezett, és tanítóid [törvénymagyarázóid, »Káldi-fordítás«, 1865, lábjegyzet] elpártoltak tőlem! Ezért én is megfertőztettem a szent fejedelmeket, és veszedelemre adám Jákóbot, és gyalázatra Izráelt!” (Ézsaiás 43:25–28). Ahogy a világ összes nemzete, úgy Izrael is Ádám, ’az első atya’ leszármazottja. Ezért egyetlen izraelita sem bizonyíthatja magát „igaznak”. Még Izrael ’tanítói’ — vagy törvénymagyarázói — is vétkeztek Jehova ellen, és hazugságokat tanítottak. Ám Jehova az egész nemzetet „veszedelemre” és „gyalázatra” adja. Megszentségteleníti a „szent fejedelmeket”, vagyis azokat, akik a szentélynél szolgálnak.
24. Mi lesz a fő oka annak, hogy Jehova megbocsát népének — akár az ókoriról, akár a mostaniról legyen is szó —, mégis hogyan érez irántuk?
24 Figyeljük meg azonban, hogy az ebből eredő isteni irgalom nem csupán Izrael bűnbánata miatt, hanem inkább Jehováért jut kifejezésre. Igen, a neve van érintve. Ha örökre fogságban hagyná Izraelt, akkor az események szemlélői gyaláznák a nevét (Zsoltárok 79:9; Ezékiel 20:8–10). Az emberek megmentése ma éppígy másodlagos jelentőségű Jehova nevének megszentelése és szuverenitásának igazolása mellett. Jehova mindemellett szereti azokat, akik fenntartás nélkül elfogadják a tőle jövő fegyelmezést, és akik szellemmel és igazsággal imádják őt. Azzal mutatja ki irántuk szeretetét — legyenek akár felkentek, akár más juhok —, hogy Jézus Krisztus áldozata alapján eltörli az álnokságaikat (János 3:16; 4:23, 24).
25. Milyen félelmetes tettre készül Jehova a közeljövőben, és hogyan mutathatjuk ki most az értékelésünket?
25 Jehova ezenkívül hamarosan lojális imádói nagy sokasága iránt is kimutatja szeretetét, amikor valami újat tesz az érdekükben azzal, hogy átmenti őket „a nagy nyomorúságon” a megtisztított „új földre” (Jelenések 7:14; 2Péter 3:13). Tanúi lesznek Jehova hatalma legfélelmetesebb megnyilvánulásának, amelyet ember valaha látott. Ennek az eseménynek a biztos kilátása arra indítja a felkent maradékot és a nagy sokaság minden tagját, hogy örvendezzen, és mindennap ezzel a magasztos megbízatással összhangban éljen: „Ti vagytok az én tanuim”! (Ézsaiás 43:10).
[Lábjegyzet]
^ 13. bek. A nemzetek mítoszaiban sok istennek vannak „szülei” és „gyermekei” is.
[Tanulmányozási kérdések]
[Kép a 48., 49. oldalon]
Jehova támogatni fogja a zsidókat az úton, amikor hazatérnek Jeruzsálembe
[Képek az 52. oldalon]
Jehova felszólítja a nemzeteket, hogy állítsák elő az isteneik mellett szót emelő tanúikat
1. Baál bronzszobra 2. Astarót agyagfigurák 3. Hórusz, Ozirisz és Ízisz egyiptomi hármas istensége 4. Athéné (balra) és Aphrodité görög istenek
[Képek az 58. oldalon]
„Ti vagytok az én tanuim” (Ézsaiás 43:10)
