Második fejezet

Vigasztaló prófétai szavak, melyek minket is érintenek

Ézsaiás 41:1–29

1. Miért figyeljünk érdeklődéssel Ézsaiás próféciájára?

ÉZSAIÁS csaknem háromezer évvel ezelőtt írta a nevét viselő könyvet, de még ma is igazán értékes nekünk. Fontos alapelveket tanulhatunk meg az általa feljegyzett történelmi eseményekből. Azoknak a próféciáknak a tanulmányozásával pedig, amelyeket Jehova nevében írt le, építhetjük hitünket. Igen, Ézsaiás az élő Isten prófétája volt. Jehova arra ihlette, hogy előre jegyezzen fel történelmi eseményeket — még a bekövetkezésük előtt írjon róluk. Jehova ezáltal kimutatta, hogy előre meg tudja mondani, mi lesz a jövőben, és formálni is képes a jövőt. Ézsaiás könyvének a tanulmányozása után az igaz keresztények előtt bizonyossá válik, hogy Jehova minden ígéretét be fogja teljesíteni.

2. Milyen helyzet uralkodott Jeruzsálemben, amikor Ézsaiás megírta prófétai könyvét, és milyen változásra kellett számítani?

² Mire Ézsaiás befejezte próféciájának a megírását, Jeruzsálem már átélte az asszír fenyegetést. A templom még áll, és az emberek ugyanúgy intézik mindennapi ügyeiket, mint azelőtt évszázadokon át. Ez a helyzet azonban változni fog. Eljön az idő, amikor a zsidó királyok vagyonát elviszik Babilonba, és a fiatal zsidók udvari tisztviselők lesznek abban a városban (Ézsaiás 39:6, 7). * Ez több mint száz  évvel később következett be (2Királyok 24:12–17; Dániel 1:19).

3. Milyen üzenetet tartalmaz Ézsaiás könyvének a 41. fejezete?

³ Ám Isten üzenete, melyet Ézsaiással küldött, nem csupán ítéletüzenet. A könyvének 40. fejezete a „vígasztaljátok” szóval kezdődik. * A zsidókat megvigasztalta az az ígéret, hogy maguk vagy gyermekeik visszatérhetnek majd hazájukba. A 41. fejezet folytatja ezt a vigasztaló üzenetet, és megjövendöli, hogy Jehova egy hatalmas királyt támaszt majd, hogy véghezvigye isteni akaratát. Ez a fejezet megnyugtatásul szolgál, és Istenbe vetett bizalomra buzdít. Leleplezi a tehetetlen hamis isteneket is, akikben a nemzetekből való emberek bíznak. Mindez igen hiterősítő volt Ézsaiás napjaiban, és ma is az.

Jehova kihívást intéz a nemzetekhez

4. Milyen szavakkal intéz kihívást Jehova a nemzetekhez?

⁴ Jehova ezt mondja prófétája által: „Hallgassatok reám, ti szigetek, és a népek vegyenek új erőt, közelgjenek, majd szóljanak, együtt hadd szálljunk perbe!” (Ézsaiás 41:1). Jehova ezekkel a szavakkal kihívást intéz azokhoz a nemzetekhez, amelyek szemben állnak népével. Álljanak elé, és készüljenek fel a szólásra! Ahogy később majd látni fogjuk, Jehova — mintha bíró lenne egy bíróságon — megkívánja, hogy ezek a nemzetek szolgáltassanak bizonyítékot arra, hogy bálványaik valóban istenek-e. Vajon ezek az istenek képesek megjövendölni olyan eseményeket, hogy megmenekülnek imádóik, vagy hogy ítélet sújtja ellenségeiket? Ha igen, valóra tudják váltani ezeket a próféciákat? A válasz: nem. Egyedül Jehova képes erre.

5. Magyarázd el Ézsaiás próféciájának több beteljesedését!

 ⁵ Miközben megvizsgáljuk Ézsaiás próféciáját, ne felejtsük el, hogy mint sok más bibliai próféciának, az ő szavainak is több beteljesedésük van. I. e. 607-ben Júda fogságba megy Babilonba. Ézsaiás próféciája azonban feltárja, hogy Jehova megszabadítja majd az ott fogságban levő izraelitákat. Ez i. e. 537-ben következik be. Ennek a megszabadulásnak volt egy megfelelője a XX. század elején is. Az első világháború alatt Jehova felkent szolgái megpróbáltatásokkal teli időszakot éltek át a földön. 1918-ban a Sátán világától jövő nyomás — amelyet a kereszténység, Nagy Babilon vezető része idézett elő — gyakorlatilag leállította a jó hír szervezett prédikálását (Jelenések 11:5–10). A Watch Tower Society néhány vezető tisztviselőjét koholt vádak alapján börtönbe zárták. Úgy tűnt, hogy a világ győzelmet aratott az Isten szolgáival vívott harcában. Majd Jehova váratlanul megszabadította őket, ahogy i. e. 537-ben is tette. 1919-ben a bebörtönzött tisztviselőket szabadon engedték, és később elejtették az ellenük szóló vádakat. 1919 szeptemberében az Ohio állambeli Cedar Pointban megrendezett kongresszuson új erőt kaptak Jehova szolgái, hogy folytassák a Királyság jó hírének a prédikálását (Jelenések 11:11, 12). Attól kezdve egészen mostanáig egyre nagyobb méreteket ölt ez a prédikálómunka. Ezenkívül Ézsaiás szavai közül sok még az eljövendő paradicsomi földön is csodálatosan beteljesedik. Ezért Ézsaiás régen feljegyzett szavai érintik az összes ma létező nemzetet és népet is.

Szabadító támad

6. Hogyan beszél a próféta egy jövőbeli hódítóról?

⁶ Ézsaiás által Jehova megjövendöli annak a hódítónak a nevét, aki kiszabadítja Isten népét Babilonból, és végrehajtja  az ítéletet ellenségeiken. Jehova megkérdezi: „Ki támasztá fel azt keletről, a kit igazságban hív az ő lábához? A népeket kezébe adja és királyok felett uralkodóvá teszi, kardjával mint port szórja szét, mint repülő polyvát kézíve által! Kergeti őket, békességgel vonul az úton, a melyen lábaival nem járt. Ki tette és vitte végbe ezt? A ki elhívja eleitől fogva a nemzetségeket: én, az Úr, az első és utolsókkal is az vagyok én!” (Ézsaiás 41:2–4).

7. Ki az a hódító, aki eljön, és mit valósít meg?

⁷ Ki az, aki kelet felől érkezik? Méd—Perzsia és Elám országa keletre van Babilontól. Innen vonul fel a perzsa Czírus a hatalmas seregével (Ézsaiás 41:25; 44:28; 45:1–4, 13; 46:11). Bár Czírus nem Jehova imádója, Jehova, az igazságos Isten akaratával összhangban cselekszik. Czírus királyokat győz le, és mint por szóródnak szét előtte. Hódító hadjárata során „békességgel”, vagyis biztonságosan vonul az útján, olyan úton, amely járatlan, és minden akadályt legyőz. I. e. 539-ben Czírus elérkezik Babilon  hatalmas városához, és beveszi. Ennek eredményeként Isten népe megszabadul, és így visszatérhet Jeruzsálembe, hogy helyreállítsa a tiszta imádatot (Ezsdrás 1:1–7). *

8. Mi az, amire egyedül Jehova képes?

⁸ Így Ézsaiás által Jehova megjövendöli Czírus felemelkedését jóval azelőtt, hogy ez a király megszületett volna. Csak az igaz Isten tud pontosan megjövendölni ilyen eseményeket. Nincs Jehovához hasonló a nemzetek hamis istenei között. Jehova okkal jelenti ki: „dicsőségemet másnak nem adom.” Csak Jehova mondhatja jogosan: „Én vagyok az első, én az utolsó, és rajtam kivül nincsen Isten” (Ézsaiás 42:8; 44:6, 7).

A megrémült népek bálványokban bíznak

9—11. Hogyan fogadják a nemzetek Czírus közeledését?

⁹ Ézsaiás ezután elmondja, hogyan fogadják a nemzetek azt, hogy ilyen hódító jön: „Látták a szigetek és megrémülének, a földnek végei reszkettek, közelegtek és egybegyűltek. Kiki társát segíti, és barátjának ezt mondja: Légy erős! És bátorítja a mester az ötvöst, és a kalapácscsal simító azt, a ki az ülőt veri; így szól a forrasztásról: jó az, és megerősíti szegekkel, hogy meg ne mozduljon” (Ézsaiás 41:5–7).

¹⁰ Jehova kétszáz évvel előretekint a jövőbe, és megvizsgálja a világot. Czírus vezetésével a hatalmas seregek gyorsan törnek előre, és minden ellenállást legyőznek. A népeket — még a szigetek lakosait, a legtávolabbi helyeken élőket is — reszketés fogja el, ha érkezésére gondolnak. Félelmükben egyesítik erőiket, hogy szembeszálljanak azzal, akit Jehova kelet felől hívott, hogy végrehajtsa az ítéletet.  Igyekeznek ezekkel a szavakkal bátorítani egymást: „Légy erős!”

¹¹ A mesteremberek együtt formálják a bálványisteneket, hogy azok megszabadítsák a népet. Az ács elkészíti fából,  és biztatja az ötvöst, hogy vonja be fémmel, talán arannyal. A szobrász simára kalapálja a fémet, és előkészíti a forrasztáshoz. Talán némi gúny érződik abból a kijelentésből, hogy megerősíti szegekkel, hogy ne inogjon meg, vagy ne legyen erőtlen, ahogy Dágon bálványa, ami felborult Jehova ládája előtt (1Sámuel 5:4).

Ne félj!

12. Hogyan nyugtatta meg Jehova Izraelt?

¹² Jehova most a népére irányítja a figyelmét. Az élettelen bálványokban bízó nemzetekkel ellentétben azoknak, akik az igaz Istenben bíznak, soha nem kell félniük. Jehova úgy kezdi megnyugtatni népét, hogy emlékezteti őket arra, hogy Izrael az ő barátjának, Ábrahámnak a leszármazottja. Ebben a különleges gyengédséget árasztó részben Ézsaiás közli Jehova szavait: „te Izráel, én szolgám, Jákób, a kit én elválasztottam, Ábrahámnak, az én barátomnak magva; te, a kit én a föld utolsó részéről hoztalak és véghatárairól elhívtalak, és ezt mondám néked: Szolgám vagy te, elválasztottalak és meg nem útállak: Ne félj, mert én veled vagyok; ne csüggedj, mert én vagyok Istened; megerősítelek, sőt megsegítlek, és igazságom jobbjával támogatlak” (Ézsaiás 41:8–10).

13. Miért lesznek vigasztalóak Jehova szavai a fogságban levő zsidóknak?

¹³ Mennyire megvigasztalják ezek a szavak azokat a hűséges zsidókat, akik foglyok lesznek egy idegen országban! Mennyire bátorító lesz akkor hallaniuk, hogy Jehova úgy hívja őket, „szolgám”, amikor ők valójában fogságban vannak és a babiloni király szolgái! (2Krónika 36:20). Bár Jehova fegyelmezni fogja őket hűtlenségük miatt, mégsem veti el őket. Izrael Jehováé, nem pedig Babiloné.  Isten szolgáinak nem lesz okuk a félelemre a hódító Czírus érkezése hallatán. Jehova a népével lesz, hogy segítsen neki.

14. Hogyan vigasztalják meg napjainkban Isten szolgáit Jehovának Izraelhez intézett szavai?

¹⁴ Ezek a szavak mind a mai napig megnyugtatják és megerősítik Isten szolgáit. 1918-ban szerették volna tudni, hogy mi Jehova akarata velük. Arra vágytak, hogy kiszabaduljanak a szellemi fogság állapotából. Ma sóvárogva várjuk, hogy megszabaduljunk azoktól a nyomásoktól, amelyeket Sátán, a világ és saját tökéletlenségünk gyakorol ránk. De tisztában vagyunk azzal, hogy Jehova pontosan tudja, mikor és hogyan cselekszik majd népe érdekében. Mint kisgyermekek, nem engedjük el hatalmas kezét, bízva abban, hogy segít boldogulnunk (Zsoltárok 63:8, 9). Jehova nagyra becsüli azokat, akik szolgálják őt. Ma is támogat bennünket, éppen úgy, ahogy az 1918/19-es nehéz időszakban támogatta népét, és ahogy régen a hűséges izraelitákat támogatta.

15—16. a) Mivé lesznek Izrael ellenségei, és miért hasonlít Izrael egy féregre? b) Milyen küszöbönálló támadást látva különösen bátorítóak Jehova szavai napjainkban?

¹⁵ Figyeljük meg, mit mond Jehova ezek után Ézsaiás által: „Ímé, megszégyenülnek és meggyaláztatnak, a kik fölgerjednek ellened, semmivé lesznek és elvesznek, a kik veled perlekednek. Keresed őket és meg nem találod a veled versengőket; megsemmisülnek teljesen, a kik téged háborgatnak. Mivel én vagyok Urad, Istened, a ki jobbkezedet fogom, és a ki ezt mondom néked: Ne félj, én megsegítelek! Ne félj, férgecske Jákób, maroknyi Izráel, én megsegítlek, szól az Úr, a te megváltód, Izráelnek Szentje!” (Ézsaiás 41:11–14).

 ¹⁶ Izrael ellenségei nem fognak felülkerekedni. Akik felgerjednek Izrael ellen, megszégyenülnek. Azok, akik ellene harcolnak, elvesznek. Bár a fogságban levő izraeliták olyan gyengének és védtelennek látszanak, mint egy porban vonagló féreg, Jehova segíteni fog nekik. Milyen bátorítás ez „az utolsó napokban”, amint az igaz keresztények a világban oly sokak részéről megnyilvánuló ádáz ellenségeskedéssel néznek szembe! (2Timóteus 3:1). És mennyire hiterősítő Jehova ígérete, ha Sátán küszöbönálló támadására gondolunk, akiről úgy beszél a prófécia, mint ’Mágóg földjéről való Gógról’! Góg kegyetlen támadása alatt Jehova népe olyan védtelennek látszik majd, mint egy féreg — mint azok, akik „kőfal-kerítés nélkül” laknak, és akiknek „sem zárjok, sem kapujok nincs”. Ám azoknak, akik Jehovában reménykednek, nem kell reszketniük félelmükben. Maga a Mindenható fog harcolni, hogy megszabadítsa őket (Ezékiel 38:2, 11, 14–16, 21–23; 2Korintus 1:3).

Vigasz Izraelnek

17—18. Hogyan írja le Ézsaiás Izrael megerősítését, és e prófécia milyen beteljesedésében lehetünk biztosak?

¹⁷ Jehova folytatja népe vigasztalását: „Ímé, én teszlek éles, új cséplőhengerré [cséplőszánná, »Újfordítású revideált Biblia«], a melynek két éle van; hegyeket csépelj és zúzz össze, és a halmokat pozdorjává tegyed. Te szórd, és a szél vigye el őket, és elszéleszsze őket a forgószél, és te örülsz az Úrban, és dicsekedel Izráelnek Szentjében” (Ézsaiás 41:15, 16).

¹⁸ Izrael erőt kap, hogy támadást indítson, és — szellemi értelemben — legyőzze hegyhez hasonló ellenségeit. Amikor Izrael visszatér a fogságból, legyőzi majd ellenségeit, akik megpróbálják megakadályozni a templomnak  és Jeruzsálem falainak az újjáépítésében (Ezsdrás 6:12; Nehémiás 6:16). Jehova szavai azonban nagymértékben „az Isten Izraelén” fognak beteljesedni (Galácia 6:16). Jézus ezt ígéri a felkent keresztényeknek: „Aki pedig győz, és mindvégig megtartja tetteimet, annak hatalmat adok a nemzetek fölött — és vasvesszővel tereli majd az embereket, és mint az agyagedények, darabokra törnek —, ugyanúgy, ahogy én is kaptam az Atyámtól” (Jelenések 2:26, 27). El fog jönni az idő, amikor Krisztus égi dicsőségre feltámadt testvérei részt vesznek Jehova Isten ellenségeinek az elpusztításában (2Tesszalonika 1:7, 8; Jelenések 20:4, 6).

19—20. Mit ír Ézsaiás arról, hogy Izrael újból gyönyörű hely lesz, és hogyan teljesedik ez be?

¹⁹ Jelképes nyelven szólva, Jehova most megerősíti azt az ígéretét, hogy enyhülést hoz népének. Ézsaiás ezt írja: „A nyomorultak és szegények keresnek vizet, de nincs, nyelvök a szomjúságban elepedt: én, az Úr meghallgatom őket, én, Izráel Istene, nem hagyom el őket. Kopasz hegyeken folyókat nyitok és a rónák közepén forrásokat; a pusztát vizek tavává teszem és az aszú földet vizeknek forrásivá. A pusztában czédrust, akáczot nevelek és mirtust és olajfát, plántálok a kietlenben cziprust, platánt, sudarczédrussal együtt, hogy lássák, megtudják, eszökbe vegyék és megértsék mindnyájan, hogy az Úrnak keze mívelte ezt, és Izráel Szentje teremtette ezt!” (Ézsaiás 41:17–20).

²⁰ Bár a fogságban levő izraeliták egy gazdag világhatalom fővárosában laknak, olyan az nekik, mint a száraz sivatag. Úgy éreznek, mint Dávid, amikor Saul király elől bujkált. I. e. 537-ben Jehova megnyitja az utat nekik, hogy visszatérjenek Júdába, és újjáépítsék templomát  Jeruzsálemben a tiszta imádat helyreállítása érdekében. Jehova ezért megáldja őket. Egy későbbi próféciában Ézsaiás ezt jövendöli: „megvígasztalja az Úr Siont, megvígasztalja minden romjait, és pusztáját olyanná teszi, mint az Éden, és kietlenjét olyanná, mint az Úrnak kertje” (Ézsaiás 51:3). Ez csakugyan megvalósul, miután a zsidók visszatérnek hazájukba.

21. Milyen helyreállítás ment végbe napjainkban, és mi fog történni a jövőben?

²¹ Valami hasonló ment végbe napjainkban, amikor a Nagyobb Czírus, Jézus Krisztus kiszabadította felkent követőit a szellemi fogságból, hogy a tiszta imádat helyreállításán tudjanak dolgozni. Ezeknek a hűségeseknek abban az áldásban volt részük, hogy egy gazdag, szellemi paradicsomnak, egy jelképes Éden-kertnek örvendhettek (Ézsaiás 11:6–9; 35:1–7). Nemsokára, amikor Isten elpusztítja ellenségeit, az egész föld a szó szoros értelmében paradicsommá alakul, épp úgy, ahogy Jézus megígérte a gonosztevőnek az oszlopon (Lukács 23:43).

Izrael ellenségeinek kihívása

22. Milyen szavakkal intéz újból kihívást Jehova a nemzetekhez?

²² Jehova most újból a nemzetekkel és azok bálványisteneivel való vitájára tereli a szót: „Hozzátok ide ügyeteket, szól az Úr, adjátok elő erősségeiteket, így szól Jákób királya. Adják elő és jelentsék meg nékünk, a mik történni fognak; a mik először lesznek, jelentsétek meg, hogy eszünkbe vegyük és megtudjuk végöket, vagy a jövendőket tudassátok velünk! Jelentsétek meg, mik lesznek ezután, hogy megtudjuk, hogy ti Istenek vagytok; vagy hát míveljetek jót vagy gonoszt, hogy mérkőzzünk és majd lássuk együtt! Ímé, ti semmiből valók vagytok, és dolgotok  is semmiből való; útálat az, a ki titeket szeret” (Ézsaiás 41:21–24). Vajon a nemzetek istenei tudnak hibátlanul prófétálni, és ezáltal be tudják bizonyítani, hogy természetfölötti tudás birtokában vannak? Ha igen, akkor annak mindenképpen meg kell nyilvánulnia valamilyen formában — legyen az jó vagy rossz —, ami alátámasztja kijelentéseiket. Ám a bálványistenek nem képesek semmire, és olyanok, mintha nem is léteznének.

23. Miért ítélte el Jehova olyan kitartóan prófétái által a bálványokat?

²³ Napjainkban némelyek talán eltűnődnek azon, hogy Ézsaiás és prófétatársai révén Jehova miért szánt ilyen sok időt arra, hogy elítélje az ostoba bálványimádást. Az ember alkotta bálványok hasznavehetetlensége napjainkban  talán teljesen nyilvánvaló sokak előtt. Ám ha egyszer egy hiedelem már gyökeret vert, és széles körben elfogadottá vált, akkor nehéz véglegesen kitörölni azok elméjéből, akik hisznek benne. Ma sok hiedelem éppen olyan értelmetlen, mint abban hinni, hogy az élettelen képmások csakugyan istenek. Az emberek mégis ragaszkodnak az ilyen hiedelmekhez, pedig meggyőző érvek szólnak azok ellen. Némelyeket csak az indít arra, hogy felismerjék, mennyire bölcs Jehovában bízni, ha újból és újból hallják az igazságot.

24—25. Hogyan utal Jehova megint Czírusra, és milyen más próféciát juttat ez eszünkbe?

²⁴ Jehova megint Czírusra utal: „Feltámasztám északról *, és eljött napkelet felől; hirdeti nevemet, és tapodja a fejedelmeket, mint az agyagot, és mint a fazekas a sarat tapossa” (Ézsaiás 41:25). A nemzetek isteneivel ellentétben, Jehova elő tud idézni eseményeket. Amikor felhozza Czírust „napkelet felől”, Isten megmutatja majd, hogy tud jövendölni, és úgy tudja formálni utána a jövőt, hogy beteljesedjen a jövendölése.

²⁵ Ezek a szavak János apostol prófétai kijelentéseire emlékeztetnek bennünket, amelyeket azokról a királyokról mondott, akik napjainkban fognak megjelenni a színen. A Jelenések 16:12-ben azt olvassuk, hogy elő lesz készítve az út „a napkeletről jövő királyoknak”. Ezek a királyok magát Jehova Istent és Jézus Krisztust ábrázolják. Éppen úgy, ahogy Czírus régen megszabadította Isten népét, ezek a sokkal hatalmasabb királyok el fogják pusztítani Jehova ellenségeit, és átvezetik Isten népét a nagy nyomorúságon  egy igazságos új világba (Zsoltárok 2:8, 9; 2Péter 3:13; Jelenések 7:14–17).

Jehova mindenek felett áll!

26. Milyen kérdést tesz fel most Jehova, és hogyan válaszol rá?

²⁶ Jehova ismét kihirdeti azt az igazságot, hogy egyedül ő az igaz Isten. Ezt kérdezi: „Ki jelenté meg ezt eleitől fogva, hogy megtudnók? vagy régen, hogy ezt mondanók: Igaz? De nem jelenté meg, de nem tudatá senki, nem hallá szavatokat senki sem!” (Ézsaiás 41:26). Egyetlen bálványisten sem jelentette be egy olyan hódító eljövetelét, aki felszabadítja a bálványistenben bízókat. Minden ilyen isten élettelen és néma. Egyáltalán nem is istenek.

27—28. Milyen létfontosságú igazságot hangsúlyoznak az Ézsaiás könyve 41. fejezetének befejező versei, és csak kik hirdetik ezt?

²⁷ Miután bejelenti Jehovának ezeket a felrázó prófétai szavait, Ézsaiás létfontosságú igazságot hangsúlyoz: „Sionnak először én hirdetém, ímé itt vannak a tanúk, és örömmondót adtam Jeruzsálemnek. És néztem és nem volt senki, ezek közül nem volt tanácsadó, hogy megkérdezzem őket és feleljenek nékem. Ímé, mindnyájan semmik ők, semmiség cselekedetök, szél és hiábavalóság képeik” (Ézsaiás 41:27–29).

²⁸ Jehova az első. Ő áll mindenek felett! Ő az igaz Isten, aki bejelenti népe megszabadulását, és ezáltal jó hírt hoz annak. És csak az ő Tanúi hirdetik nagyságát a nemzeteknek. Jehova megvetően elítéli azokat, akik bálványokban bíznak, és elveti bálványaikat, mert olyanok, mint a „szél és hiábavalóság”. Milyen erőteljes okunk van rá, hogy az igaz Istenhez ragaszkodjunk! Jehova egyedül méltó arra, hogy szívünk mélyéből bízzunk benne.

[Lábjegyzetek]

[Tanulmányozási kérdések]

[Kép a 19. oldalon]

Czírust — bár pogány — kiválasztja Isten, hogy elvégezze a munkáját

[Kép a 21. oldalon]

A nemzetek élettelen bálványokban bíznak

[Képek a 27. oldalon]

Izrael — mint egy „cséplőszán” — ’hegyeket zúz össze’