Visszatérnek Jehova imádatához
Hetedik fejezet
Visszatérnek Jehova imádatához
1. Mi a neve Babilon főbb istenei közül kettőnek? Mit jövendölnek róluk?
IZRAELT a babiloni fogságban hamis imádat fogja körülvenni. Ézsaiás idejében Jehova népe még szülőföldjén él, és van temploma meg papsága. Az Istennek átadott nemzetből sokan mégsem tudnak ellenállni a bálványimádásnak. Létfontosságú tehát felkészíteni őket előre, hogy ne nyűgözzék le őket Babilon hamis istenei, és ne is érezzenek kísértést arra, hogy szolgálják őket. Ezért prófétai nyelven szólva Ézsaiás ezt mondja Babilon fő istenei közül kettőről: „Ledől Bél, elesik Nebó, oktalan barmokra kerülnek szobraik, és miket ti hordoztatok, felrakatnak, terhéül a megfáradott állatnak” (Ézsaiás 46:1). Bél a kaldeusok fő bálványistene. Nebót a bölcsesség és tudás isteneként tisztelték. Az, hogy sokan tisztelték ezt a két istent, abból látszik, hogy nevük sok babiloni nevébe is belekerült: Belsazár, Nabú-apla-uszur, Nabukodonozor és Nabuzáradán, hogy csak néhányat említsünk.
2. Hogyan kap hangsúlyt Babilon isteneinek a tehetetlensége?
2 Ézsaiás azt mondja, hogy Bél „ledől” és Nebó „elesik”. Ezeket a hamis isteneket a porba fogják dönteni. Amikor Jehova elhozza ítéletét Babilon ellen, ezek az istenek képtelenek lesznek imádóik segítségére sietni. Még magukat sem tudják majd megmenteni! Bélt és Nebót nem fogják többé megbecsült helyen hordozni felvonulások alkalmával, például a babiloni újévi ünnep napján. Ehelyett imádóiknak a közönséges csomagokkal együtt kell szállítaniuk őket. Dicsőítésüket és tiszteletüket felváltja a kigúnyolásuk és megvetésük.
3. a) Mi okoz majd megrázkódtatást a babiloniaknak? b) Mit tanulhatunk ma abból, ami Babilon isteneivel történt?
3 Milyen megrázkódtatás a babiloniaknak felismerni, hogy már csak terhet jelentenek becsben tartott bálványaik, melyeket megfáradt állatoknak kell hordozniuk! Ma ehhez hasonlóan a világ istenei — azok a dolgok, amikbe az emberek a bizalmukat vetik, és amikért erőfeszítést tesznek, sőt még az életüket is adják — csupán ábrándképek. Gazdagság, fegyverek, gyönyörök, uralkodók, haza vagy hazával kapcsolatos jelképek és még sok más dolog vált az emberek odaadásának tárgyává. Az ilyen istenek ürességét Jehova a megfelelő időben fel fogja tárni (Dániel 11:38; Máté 6:24; Cselekedetek 12:22; Filippi 3:19; Kolosszé 3:5; Jelenések 13:14, 15).
4. Milyen értelemben ’esnek el’ és ’rogynak össze’ Babilon istenei?
4 A prófécia tovább fejtegeti a babiloni istenek teljes kudarcát: „Elesnek, összerogynak együtt, nem menthetik meg a terhet; és ők magok fogságba mennek” (Ézsaiás 46:2). Babilon istenei, úgy tűnik, „elesnek” és „összerogynak”, mintha csatában sérülnének meg, vagy az idős kor miatt gyengülnének meg. Még az őket cipelő állatok terhét sem tudják megkönnyíteni, és még őket sem képesek megmenteni. Ezért vajon Jehova szövetséges népének — még ha fogságban van is Babilonban — tiszteletet kellene adnia nekik? Soha! Ehhez hasonlóan Jehova felkent szolgái még a szellemi fogságban sem adtak tiszteletet „Nagy Babilon” hamis isteneinek, amelyek képtelenek voltak megakadályozni 1919-ben bekövetkezett elesését, és attól a pusztulástól sem tudják megvédeni, amelyet a „nagy nyomorúság” idején szenved el (Jelenések 18:2, 21; Máté 24:21).
5. Hogyan kerülik el ma a keresztények, hogy megismételjék a bálványimádó babiloniak hibáit?
5 Az igaz keresztények ma nem borulnak le semmilyen bálvány előtt (1János 5:21). A feszületek, rózsafüzérek és a szentek szobrai nem teszik megközelíthetőbbé a Teremtőt. Ezek nem tudnak közbenjárni az érdekünkben. Az első században Jézus megtanította tanítványainak, hogyan helyes Istent imádni, amikor ezt mondta: „Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem jut az Atyához, csakis énáltalam. Ha valamit kértek az én nevemben, meg fogom tenni” (János 14:6, 14).
„Hordoztalak születésetek óta”
6. Miben különbözik Jehova a nemzetek isteneitől?
6 A babiloni istenek imádatának a hiábavalóságát feltárva Jehova ezt mondja a népének: „Hallgassatok rám, Jákób háza és Izráel házának minden maradéka, a kiket magamra raktam anyátok méhétől fogva, és hordoztalak születésetek óta” (Ézsaiás 46:3). Micsoda különbség van Jehova és Babilon faragott képmásai között! Babilon istenei semmit sem képesek tenni az imádóikért. Ha meg akarják mozdítani őket, teherhordó állatokkal kell cipeltetniük. Ezzel ellentétben Jehova hordozza a népét. ’Születésük óta’, vagyis a nemzet megalakulása óta táplálja őket. Az azt idéző kedves emlékeknek, hogy Jehova hogyan hordozta őket, arra kell ösztönözniük a zsidókat, hogy meneküljenek a bálványimádástól, és Jehovába mint Atyjukba és Barátjukba vessék a bizalmukat.
7. Miért van az, hogy Jehova gyengéd törődése imádóival még annál is nagyobb, mint ahogy az emberi szülők törődnek gyermekeikkel?
7 Jehova továbbra is kedves szavakat mond népének: „Vénségtekig én vagyok az, és megőszüléstekig én visellek; én teremtettem és én hordozom, én viselem és megszabadítom” (Ézsaiás 46:4). Jehova annyira gyengéden törődik a népével, hogy az még a legfigyelmesebb emberi szülőket is felülmúlja. Amint a gyermekek felnőnek, a szülők talán egyre kevésbé éreznek felelősséget irántuk. Amikor a szülők megöregszenek, gyakran a gyermekek gondozzák őket. Sosincs így Jehova esetében. Ő sosem szűnik meg gondoskodni emberi gyermekeiről — még idős korukban sem. Isten imádói napjainkban bíznak Teremtőjükben, szeretik őt, és nagyon vigasztalónak találják Ézsaiás próféciájának ezeket a szavait. Nem kell aggódniuk hátralevő napjaik vagy éveik miatt, amelyeket még ebben a rendszerben kell tölteniük. Jehova azt ígéri, hogy ’hordozza’ azokat, akik előrehaladott korúak, és erőt ad nekik, hogy kitartsanak és hűségesek maradjanak. Hordozza, erősíti és megszabadítja őket (Héberek 6:10).
Óvakodjunk a modern kori bálványoktól!
8. Milyen megbocsáthatatlan bűnt követtek el néhányan Ézsaiás honfitársai közül?
8 Képzeljük el, micsoda csalódás éri azokat a babiloniakat, akik bálványokban bíznak, mert azok teljesen hasznavehetetlenek lesznek! Vajon Izraelnek azt kellene gondolnia, hogy ezek az istenek összehasonlíthatók Jehovával? Persze, hogy nem. Jehova joggal kérdezi meg: „Kihez hasonlíttok engem, és kivel tesztek egyenlővé? És kivel vettek egybe, hogy hasonlók volnánk?” (Ézsaiás 46:5). Mennyire megbocsáthatatlan, hogy Ézsaiás honfitársai közül vannak olyanok, akik szótlan, élettelen és tehetetlen szobrok imádatához fordultak! Valóban ostobaság, hogy egy olyan nemzet, amely ismeri Jehovát, élettelen, védtelen, emberkéz alkotta képmásokra támaszkodik.
9. Mondd el, milyen ostobán gondolkodik némelyik bálványimádó!
9 Vizsgáljuk meg a bálványimádók ostoba gondolkodásmódját. A prófécia így folytatódik: „Kitöltik az aranyat az erszényből, és ezüstöt mérnek a mértékkel, és ötvöst fogadnak, hogy abból istent csináljon; meghajolnak, leborulnak előtte” (Ézsaiás 46:6). Mintha egy drága bálványnak nagyobb hatalma lenne megmenteni valakit, mint egy fából készítettnek, az imádók anyagiakat nem kímélve alkotják meg isteneiket. Ám nem számít, hogy mekkora erőfeszítést tesznek, vagy hogy milyen drága anyagokat használnak fel: egy élettelen bálvány csak élettelen bálvány marad, semmi több.
10. Hogyan lehet leírni a bálványimádás teljes hiábavalóságát?
10 Tovább tárgyalva a bálványimádás ostobaságát, a prófécia így folytatódik: „Vállukra veszik azt és hordozzák, majd állványára helyezik és veszteg áll, helyéről meg nem mozdul, ha kiáltasz is hozzá, nem felel, nyomorúságodból nem szabadít meg” (Ézsaiás 46:7). Mennyire nevetséges egy képmáshoz imádkozni, amely sem hallani, sem cselekedni nem tud! A zsoltáríró jól leírja az ilyen imádott tárgyak hasznavehetetlenségét: „Azoknak bálványa ezüst és arany, emberi kezek munkája. Szájok van, de nem szólanak; szemeik vannak, de nem látnak; füleik vannak, de nem hallanak; orruk van, de nem szagolnak; kezeik vannak, de nem tapintanak, lábaik vannak, de nem járnak, nem szólanak az ő torkukkal. Hasonlók legyenek azokhoz készítőik, és mindazok, a kik bíznak bennök!” (Zsoltárok 115:4–8).
’Gyűjtsetek bátorságot’!
11. Mi segít majd az ingadozóknak abban, hogy ’erősek legyenek’?
11 Miután Jehova rámutatott a bálványimádás hiábavalóságára, most elmondja népének, miért kell őt szolgálnia: „Emlékezzetek meg erről, és legyetek erősek [hogy bátorságot gyűjthessetek, »NW«], vegyétek eszetekbe, pártütők! Emlékezzetek meg a messze régi dolgokról, hogy én vagyok Isten és nincsen több; Isten vagyok, és nincs hozzám hasonlatos” (Ézsaiás 46:8, 9). Azoknak, akik ingadoznak az igaz imádat és a bálványimádás között, vissza kell emlékezniük a régmúltban történtekre. Eszükbe kell jutnia annak, mit tett Jehova. Ez segít nekik, hogy bátorságot gyűjtsenek, és azt tegyék, ami helyes. Abban is segíteni fog, hogy visszatérjenek Jehova imádatához.
12—13. Milyen küzdelemben vesznek részt a keresztények, és hogyan kerülhetnek ki ebből győztesen?
12 Napjainkban még mindig szükség van erre a bátorításra. Az izraelitákhoz hasonlóan az őszinte keresztényeknek harcolniuk kell a kísértések és saját tökéletlenségük ellen (Róma 7:21–24). Ezenkívül szellemi harcot folytatnak egy láthatatlan, mégis roppant hatalmas ellenséggel. Pál apostol ezt mondja: „nem vér és hústest ellen van viaskodásunk, hanem a kormányzatok ellen, a hatalmak ellen, e sötétség világuralkodói ellen, az égi helyeken levő gonosz szellemi erők ellen” (Efézus 6:12).
13 Sátán és a démonai semmitől sem riadnak vissza, csak hogy elfordítsák a keresztényeket az igaz imádattól. Ahhoz, hogy a keresztények sikeresen vehessék fel a harcot, követniük kell Jehova tanácsát, és bátorságot kell gyűjteniük. Hogyan? Pál apostol elmagyarázza: „Öltsétek fel az Istentől való teljes fegyverzetet, hogy képesek legyetek szilárdan állni az Ördög mesterkedéseivel szemben.” Jehova nem küldi csatába felszerelés nélkül a szolgáit. Szellemi fegyverzetük magában foglalja „a hit nagy pajzsát, amellyel képesek [lesznek] kioltani a gonosznak minden égő hajítófegyverét” (Efézus 6:11, 16). Az izraeliták bűnt követtek el azzal, hogy figyelmen kívül hagyták azt a szellemi gondoskodást, amely Jehovától származott. Ha elgondolkodtak volna azokon a hatalmas tetteken, amelyeket Jehova újra meg újra véghezvitt az érdekükben, sosem fordultak volna az undorító bálványimádáshoz. Bárcsak tanulnánk a példájukból, és elhatároznánk, hogy sose ingadozunk abban a harcban, hogy azt tegyük, ami helyes! (1Korintus 10:11).
14. Milyen képességre utal Jehova, hogy megmutassa, ő az egyedüli igaz Isten?
14 Jehova az, „ki [megjelenti] kezdettől fogva a véget, és előre azokat, a mik még meg nem történtek, mondván: tanácsom [elhatározásom, »NW«] megáll, és véghez viszem minden akaratomat” (Ézsaiás 46:10). Melyik más istent lehetne Jehovához hasonlítani ebben? Az a képesség, hogy előre meg tudja mondani a jövőt, kimagaslóan bizonyítja a Teremtő istenségét. Ám biztosítani a megjövendölt események bekövetkezését a jövőbe látásnál többet foglal magában. Az a kijelentés, hogy „elhatározásom megáll”, kiemeli Isten feltett szándékának a változtathatatlanságát. Mivel Jehova hatalma korlátlan, a világegyetemben semmi sem akadályozhatja meg őt abban, hogy véghezvigye akaratát (Dániel 4:32). Ezért biztosak lehetünk abban, hogy minden olyan prófécia, amely még beteljesedésre vár, csakugyan valóra fog válni Isten meghatározott idejében (Ézsaiás 55:11).
15. Milyen figyelemre méltó példára hívják fel a figyelmünket azzal kapcsolatban, hogy Jehova képes megjövendölni a jövőt?
15 Ézsaiás próféciája a továbbiakban kiemelkedő példára hívja fel a figyelmünket azzal kapcsolatban, hogy Jehova képes megjövendölni jövőbeli eseményeket, majd valóra tudja váltani a szavát: „aki ragadozó madarat hívok el napkeletről, messzi földről az embert, hogy végrehajtsa elhatározásomat. Megmondtam, meg is valósítom. Megformáltam, meg is cselekszem” (Ézsaiás 46:11, „NW”). Jehova Isten, mint az, ’aki megjelenti kezdettől fogva a véget’, úgy alakítja majd a körülményeket az emberi ügyekben, hogy véghezvigye szándékát. Elhívja Czírust „kelet felől”, azaz a keleten levő Perzsiából, ahol Czírus szeretett fővárosa, Paszargadai lesz. Czírus olyan lesz, mint egy „ragadozó madár”, amely hirtelen és váratlanul csap le Babilonra.
16. Hogyan erősíti meg Jehova a Babilonról szóló jövendölésének a bizonyosságát?
16 Jehova Babilonról szóló jövendölésének a bizonyosságát megerősítik ezek a szavak: „Ahogy mondom, úgy teszek.” Bár a tökéletlen ember hajlamos arra, hogy meggondolatlan ígéreteket tegyen, a Teremtő sose mulasztja el beteljesíteni a szavát. Mivel Jehova olyan Isten, „aki nem hazudhat”, biztosak lehetünk abban, hogy amit ’eltervezett’, azt ’végre is hajtja’ (Titusz 1:2).
Hitetlen szívek
17—18. Kikre utalnak úgy, mint akik „kemény szívűek” a) az ókorban? b) napjainkban?
17 Jehova prófétai nyelven újból a babiloniakhoz fordul, és ezt mondja: „Hallgassatok reám, kemény szívűek, a kik távol vagytok az igazságtól” (Ézsaiás 46:12). A „kemény szívűek” kifejezés azokra utal, akik önfejűek, és megrögzötten ellenszegülnek Isten akaratának. A babiloniak kétségtelenül távol vannak Istentől. Jehova és népe iránti gyűlöletük arra indítja őket, hogy elpusztítsák Jeruzsálemet és templomát, valamint fogságba vigyék lakóit.
18 Ma azok, akiknek kételkedő és hitetlen szívük van, konokul elutasítják, hogy meghallgassák az egész lakott földön prédikált Királyság-üzenetet (Máté 24:14). Nem akarják elismerni, hogy Jehova a jogos Szuverén (Zsoltárok 83:19; Jelenések 4:11). Mivel szívük ’távol van az igazságtól’, ellenállnak Isten akaratának, és szembehelyezkednek vele (2Timóteus 3:1–5). A babiloniakhoz hasonlóan elutasítják, hogy hallgassanak Jehovára.
Az Istentől jövő szabadítás nem késik
19. Hogyan fog Jehova igazságos tettet végrehajtani Izraelért?
19 Ézsaiás könyve 46. fejezetének záró szavai Jehova egyéniségének bizonyos vonásait emelik ki: „Elhoztam igazságomat, nincs messze, és az én szabadításom nem késik, Sionban lesz szabadításom, és Izráelen dicsőségem” (Ézsaiás 46:13). Az, hogy Isten kiszabadítja Izraelt, igazságos tett lesz. Isten nem fogja engedni, hogy népe fogságban senyvedjen. Sion kiszabadítása megfelelő időben jön el, „nem késik”. A fogságból való kiszabadításuk után az izraeliták látványossággá lesznek a környező nemzeteknek. Az, hogy Jehova kiszabadítja nemzetét, bizonyítja megmentő hatalmát. A babiloni istenek, Bél és Nebó hasznavehetetlensége mindenki előtt látható lesz, erőtlenségük feltárul (1Királyok 18:39, 40).
20. Miért lehetnek a keresztények biztosak abban, hogy Jehova ’szabadítása nem késik’?
20 1919-ben Jehova kiszabadította népét a szellemi fogságból. Nem késett. Ez az esemény, valamint az az ókori esemény, hogy Czírus elfoglalta Babilont, bátorít bennünket napjainkban. Jehova megígérte, hogy véget vet ennek a gonosz rendszernek, a hamis vallást is beleértve (Jelenések 19:1, 2, 17–21). Emberi nézőpontból tekintve némely keresztény úgy érezheti, hogy megmentése késik. Ám az, hogy Jehova türelmesen vár a maga által meghatározott időig, és csak akkor teljesíti ígéretét, valóban igazságos tett. Végül is Jehova „nem kívánja, hogy bárki is elpusztuljon, hanem azt kívánja, hogy mindenki megbánásra jusson” (2Péter 3:9). Legyünk biztosak ezért abban, hogy ’a szabadítás nem késik’, ahogy az ókori Izrael napjaiban sem késett. Amint egyre közeledik a megmentés napja, Jehova szeretetteljesen továbbra is meghív mindenkit: „Keressétek az Urat, a míg megtalálható, hívjátok őt segítségül, a míg közel van. Hagyja el a gonosz az ő útát, és a bűnös férfiú gondolatait, és térjen az Úrhoz, és könyörül rajta, és a mi Istenünkhöz, mert bővelkedik a megbocsátásban” (Ézsaiás 55:6, 7).
[Tanulmányozási kérdések]
[Képek a 94. oldalon]
Babilont nem védik meg istenei a pusztulástól
[Képek a 98. oldalon]
A keresztényeknek ma óvakodniuk kell a modern kori bálványoktól
[Képek a 101. oldalon]
Gyűjtsünk bátorságot, hogy azt tegyük, ami helyes
